2012. március 13., kedd

Mi nehéz ebben?

 Ilyenkor, mikor hóforduló van, mindig kicsit nehezebb. Olyan írásokat már régóta nem olvasok, amik arról szólnak, hogy egy x hónapos gyereknek miket kellene tudnia. Viszont látom más blogokon, vagy az utcán, hogy a vele egykorú, sőt jóval fiatalabb babák már ülnek, másznak, szaladnak, motoroznak. Nem irigykedem, és nem azért zavar, hogy Ő még nem csinálja ezeket, mert így nem tudom elmondani, leírni, hanem mert tudom, hogy így sok dologgal később fog találkozni, és egyelőre sok mindenből kimarad. Rossz érzés, hogy az idegrendszere már képes lenne bizonyos dolgokra, a teste viszont megakadályozza:
 -2 kézzel csak háton fekve tud dolgozni, de vannak játékok, amik mondjuk nehezek... És látszódik rajta, hogy csinálná, de nem bírja.
 -Mikor még csak hátról hasra tudott fordulni, láttam rajta, hogy vissza is szeretne, de akárhogy is erőlködött, nem ment neki. Olyan volt, mint egy kis bogár, ami a hátára esik, és nem tud visszafordulni. (Csak ő épp fordítva nem tudott helyzetet változtatni.) 
Olvastam elég sok helyen, hogy más anyukák idegeskednek, hogy kihagyja a mászást a gyerek, de szalad. Nem értem, ha ők aggódhatnak, akkor én miért nem??? Tudom, azzal, hogy idegeskedek, panaszkodom nem megyek semmire; viszont, ha elmondhatom, leírhatom, az megkönnyebbülést hoz. Azzal is tisztában vagyok, hogy unalmas, de nekem kell ez ahhoz, hogy lenyeljem, hogy nem tudok mit csinálni. Én is hallgattam meg életem során rengeteg olyan dolgot, ami b*szottul nem érdekelt, vagy én nem láttam akkora problémának. Mégis, ha úgy éreztem, a hallgatásommal segítek, hát századszor is végighallgattam.
 Bánt, hogy már ilyen kicsiként is hátránnyal indul. (Kedves védőnénink is kijelentette már az elején, hogy hátrányos helyzetű, mert nem szopizik... Hogy mondhatott ilyet???) Viszont annak nagyon örülök, hogy legalább arra lehetőségem van, hogy vigyem Dévényre. Megőrülnék a tehetetlenségtől, ha nem lenne (nincs 2 éve, hogy van a városban rá lehetőség), vagy nem bírnánk kifizetni. Bár nagyon megterheli a pénztárcánkat a heti 3000 Ft, de ha az utolsó garasunkat is költenénk rá, akkor is vinném.
 Elszomorít, hogy nem hintázhat még. :( Pedig biztos tetszene neki!
 Az emésztésének is nagyon jót tenne, ha a gravitáció lefele is húzná. Mondjuk, most az utolsó 3 napban mindennap volt, úgyhogy nagy az öröm.
  Vannak olyan babák, akiknek azért lassabb a mozgásfejlődésük, mert olyan a ritmusuk, és nincs semmi bajuk. A Cuki viszont a hipotónia miatt van lemaradva. Ijesztő azt tudni, hogy az izomtónus gyengeséget az okozza/okozhatja, hogy az oxigénhiány következtében sérült az agyának az a területe, ami ezt irányítja. Felmerül bennem a kérdés, hogy mi van, ha más területek is károsodtak? Irtó keveset tudunk az agyról. Az a tény viszont megnyugtat, hogy a pici babák idegrendszere még nagyon képlékeny, és a sérült részek feladatát más területek átveszik. Egyszer láttam a Discoveryn, hogy egy fiatal lány agyvérzés miatt elvesztette a fél agyát, mégis felépült, és átlagéletet tudott élni. A másik példa RITA BABA története, aki súlyos agyfejlődési rendellenességgel jött világra, és mindezek ellenére, csodával határos módon gyönyörűen fejlődik. Még az orvosuk is azt mondta, hogy nem tudja mivel magyarázni, hogy ilyen jól van, csak a hittel. Szóval nem kesergek, tudom, hogy Tündüssel is minden rendben lesz, csak az odavezető út kissé hosszabb, kanyargósabb, rögösebb...

 Ezt csak azért szerettem volna összefoglalni, hogy picit megértsék mások, hogy miért nyafogok sokszor, miért rí a szám. Mióta négykézlábon hintázik, és ülni is próbál, sokkal nyugodtabbak vagyunk, és nagy a boldogság. :) Annyira jó nézni, ahogy fejlődik, és próbálkozik. Nagyon édes! És ha majd iskolás lesz, és nem lesz kimagasló a teljesítménye, akkor nem fogjuk lustasággal gyanúsítani. Ha meg a magatartásával lesznek gondok, ráfogjuk a lassú mozgásfejlődésre, és nem kell pironkodnunk. :P

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...