Úgy vártam, hogy üljön végre. Nem csak a mozgásfejlődés miatt. Kényelmi szempontból is jobb így: nem kell büfiztetni. Végre! Nem egy könnyen büffentős lány. Volt, hogy egy csomó ideig kellett rázni a fenekét, hogy meghalljuk a hőn áhított hangot. És ugye nem pehelysúlyú, én meg nem vagyok erős. Akkor kezdett könnyebbé válni az élet, mikor már megmaradt hason, mert ilyenkor leraktam, és már jött is ki a levegő. :) Amióta ül, meg simán távozik belőle.
Továbbra is imád ücsörögni, a mászás hidegen hagyja. Legutóbb mondta a gyógytornász, hogy a lába, és a csípője még mindig gyenge, valószínűleg ezért sem csinálja még.
Annak is örülök, hogy hintázhat, és ehet az etetőszékében. Kész nagylány már. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése