Őcukisága, és az a fránya hasfájás

 Elég hamar rájöttünk, hogy hasfájós. Nem volt nehéz... Egész nap, megállás nélkül csak sírt, tekergett, tombolt. Kipróbáltuk a szokásos csodaszereket, gyógynövényeket, de egyik sem használt. Az volt a legrosszabb, hogy tehetetlenül kellett nézni, ahogy szenved. Napközben alig aludt, legtöbbször csak a babakocsiban, viszont az éjszakákat elég hamar végigaludta. Gondolom azért is, mert a nappali bőgéssel úgy kifárasztotta magát, hogy este már egy csepp energiája sem maradt.
 Egy kis ízelítő:

 

 Akkor kezdett jobb lenni a helyzet, mikor már lefoglalta magát csörgőkkel, játékokkal. Ekkor el lehetett terelni a figyelmét, és talán a görcsök sem voltak olyan erősek. Szóval hasfájós babák szülei: fel a fejjel, és bármily hihetetlen, előbb-utóbb abbahagyják a porontyok az egész napos üvöltést. Csak 3-4 hónap, és mintha elfújták volna. Persze utána meg másért hangoskodnak, pl.: fognövesztés miatt, de ezek a gyerökök már csak ilyenek! :) Viszont mikor ránk mosolyog, gagyarászik, buta arcot vágva megnevettet; mindenért kárpótol.

Imádom hallgatni a szuszogását! Nagyon édes volt, mikor régebben evés közben azt "mondta", hogy hekk-hekk. :) Az is nagy boldogság volt, mikor elkezdett úgy kelni, hogy egyre hangosabban gagyogott, és mikor feltűntünk, eszeveszett csalapolásba kezdett, és szemmel láthatóan örült nekünk. Azóta is így kel, nagyon ritka az, hogy sírással ébreszt. Meg mikor elkezdett egy kis értelem szökni az eleinte bamba, (de persze úgy is gyönyörű), üveges szemébe. És a babamasszázs is nagyon kellemes mindkettőnknek, még a mai napig. Sokat segített abban, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, erősödjön a kötődés köztünk. Ezt a szoptatás hiánya miatt is fontosnak tartottam. 

 Még ha csomószor volt is olyan, hogy napokat bőgött végig, mi meg az őrület határára kerültünk,  akkor is több volt a jó, és bár akkor nem hittem volna, de ezekre az időkre is jó visszagondolni. :)