2011. december 31., szombat

Év végi összefoglaló

 Ez volt életem eddigi legszélsőségesebb éve, tele ellentétes érzelmekkel, történésekkel:
 Legboldogabb akkor voltam, mikor először hallottam a Cuki sírását, és a mellkasomra tették; a legszomorúbb pedig akkor, mikor 4 napig nem láthattam.
 Terhesen gyönyörűnek éreztem magam, soha akkora önbizalmam nem volt, mint nagy pocakkal; szülés után viszont nagyon rondának gondoltam magam. (Azóta már megbarátkoztam új külsőmmel, legnagyobb átalakuláson a hasam ment át, olyan ráncos a sok csíktól bizonyos pózban, mint egy herezacsi) :)
 Bátor, hős ősanya is voltam (szülés alatt és után), majd ez átváltott elveszett, tehetetlen, szerencsétlen, gyenge vagyok érzésbe.
 Szaranyu a kiszáradásakor; szuperanyu, mikor bár mindenki hülyének nézett, mégis elvittem gyógytornászhoz, és sajnos nem csaltak a megérzéseim.
 Kicsattanó testi-lelki egészség terhesen, majd ezek teljes ellentéte.
 Ebben az évben megajándékozott a sors az összes olyan nyavalyával, amit eddig csak hisztinek, gyengeségnek tartottam, mint pl.: migrén (erről majd  nemsokára bővebben is írok). Ezzel tanít az élet egy kis toleranciára.
 Idővel a rossz dolgok emlékei halványodni fognak, és eljön majd a nap, mikor csak az év legfontosabb, legcsodálatosabb eseményére fogok emlékezni: a drágánk születésére, hisz ez volt az év fénypontja. :)

 Mindenkinek boldog új évet!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...