Kezdem a legelején. PCOS-t diagnosztizáltak nálam. Mindig rettegtem attól, hogy nekünk sosem lehet gyerekünk. Távolságtartó is voltam a törpékkel, falat húztam magam köré. Eléggé el voltam keseredve, de szerencsére találtam egy lelkiismeretes endokrinológust, akinek nagyon sokat köszönhetek, ugyanis írt fel nekem Meforalt. Nem sokkal később magától megjött, nem kellett semmiféle hormonrásegítés, ami eddig elképzelhetetlen volt. Általában a nők nem szeretik, ha megvan, de én nagyon örültem neki. 30 naposra beállt a ciklusom.Később a hormoneredményeim is javultak, így elhagyhattam, kaptam Clostilbegytet. Ezt nőgyógyász írta fel, ő már nem volt olyan lelkiismeretes, ugyanis a receptfelíráson kívül más nem történt, nem követte nyomon uh-on a peteérést, stb. Szedtem rendületlenül 3 hónapig. Eredmény nuku. Megjegyezném, hogy ittam kecskeruta teát is, ami szerintem sokat segített a későbbiekben.
www.pcos.blog.hu/2008/01/22/kecskeruta
Jött a gyógyszermentes időszak. Kicsit csalódott voltam, de szerencsére a gondolataimat lekötötte az esküvő. Megházasodtunk,elmentünk a Mátrába vadkempingezni nászút gyanánt, jól éreztük magunkat. Ekkor még nem is sejtettük, hogy valaki beköltözött a hasamba. Később furcsa volt, h nem nagyon kívánom a cigit, fáradékonyabb vagyok, de hányingerem nem volt szerencsére. A munkatársaim állandóan azzal mentek az agyamra, hogy "na akkor biztos jön a gólya,ha megházasodtatok". (Mi az, gyerek nélkül nem lehet házasodni,vagy mi?) Nekem ezek nagyon fájtak, de nem haragudtam rájuk, mert ők nem tudták, hogy nekem jobban meg kell küzdenem a gyermekáldásért, mint a lábam szétrakása...
Amikor már nem bírtam tovább a "zaklatásukat", csináltam egy tesztet, gondoltam, majd jól az orruk alá dörgölöm. Annyi negatív tesztet láttam már, hogy nem akartam elhinni, mikor 2 csík jelent meg. Egyszerre voltam nagyon boldog és rémült, de összességében majd kiugrottam a bőrömből az örömtől. Ez 2010.08.17-én történt. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése