Inkább ne mondj semmit kérlek!

Régebben is olvastam ezt a -szerintem iszonyúan fontos, hasznos- összefoglalót és már akkor is megfogott (abban az időben még "csak" gyanúnk volt, így legtöbben azzal jöttek, hogy majd kinövi, biztos nem az, hát olyan szép, blablabla...)



Amikkel személy szerint találkoztam:

"6.  Az én gyerekem ugyanezt csinálja.* 
 12. Biztos, hogy autista? Szerintem teljesen rendben van.**
 18. Nem lehet autista, a szemembe nézett. 
 19. Nekem van egy csodaszerem az autizmusra, amit el kell mondjak neked.
 28. Ő nem lehet autista, túl okos.
 38. Nem is autista, csak meg kéne fegyelmezni.
 42. Ti csak figyelemre vágytok, ezért csináltattátok ezt az autizmus diagnózist."

 Forrás: Ötven dolog, amit ne mondj autista gyerek szüleinek

* Akkor add be gyorsan a járási hivatalba az ápolási díj igénylés papírjait te is, biztos megkapod az emelt összegűt, mint én... :P
** Jah, mivel láttad az Esőember filmet és/vagy olvastál egy bulvárcikket az autizmusról, biztosan jobban értesz hozzá, mint azok, akiknek a diagnózis megerősítése avagy megcáfolása a dolguk, nem kis tapasztalattal a hátuk mögött...

Számomra az 51. pont az, amit a pszichológus volt barátnőm mondott, hogy "nincs vele semmi, csak visszahúzódó személyiségű és ahelyett, hogy szeretnétek, állandóan csak a hibákat keresitek benne..." Szerintem ez volt a legmélyebb tőrdöfés, amit valaha húsvér ismerőstől kaptam! És pont egy pszichológustól... :( És pont egy volt legjobb barátnőtől... :( Azért nem haragszom rá nagyon, mert olvastam pár autizmussal kapcsolatos könyvet és így azt akarom hinni, hogy nem genyóságból mondta ezeket a szavakat, hanem pusztán az egyetemen tanultakat szerette volna ránk húzni... Az Életmentő kézikönyv szülőknek című könyvben találtam egy bekezdést, amiből arra következtetek, hogy a tanult ismerősöm igyekezett a pszichoanalízist ránk vetíteni és a leányzó furcsaságait ezzel magyarázni és abból levonni a számomra felháborító következtetéseit; de azt az igen fontos momentumot elfelejtette vagy nem volt róla tudomása, hogy bár tény és való, hogy a pszichoanalízis nagyon hasznos tudomány, viszont nem lehet minden embernél alkalmazni, pláne nem autistáknál/autizmussal élő gyereket nevelő családoknál...

"A pszichoanalitikus elmélet:
(...) Az autizmust hibásan emocionális problémaként értelmezték, nem pedig olyan állapotnak tartották, amelyet rendellenesen működő neurobiológiai folyamatok okoznak. (...)"

Forrás: Eric Schopler - Életmentő kézikönyv szülőknek 

Most lehet vitatkozni itt is természetesen a "rendellenesen működő neurobiológiai folyamatok" magyarázattal, szerintem sem a legszerencsésebb szóhasználat, szívesebben olvastam volna pl. a többségtől eltérően működő neurobiológiai folyamatok megfogalmazást, de most itt nem ez a lényeg és nem szeretnék szőrszálhasogató lenni...