2014. május 16., péntek

:(

Nem tudom hová tenni azt, hogy miért kell egymást rugdosni közvetlen, közeli hozzátartozóknak, rokonoknak, barátoknak ahelyett, hogy egymást támogatnánk, segítenénk, szimplán meghallgatnánk vagy csak simán kussban lennénk, visszafognánk magunkat vagy csak nem arra játszanánk, hogy a másik, amúgy is megcincált idegrendszerét még tovább tépázzuk??? Nem fejtem ki, mert sajnos ismerősök is olvasnak, de két olyan személyben csalódtam (ismét) óriásit, akiktől a legkevésbé várnám. És sajnos ismét beigazolódott az is, hogy cseszettül szar emberismerő és naiv picsa vagyok... :(

Kár, hogy nincs bennem elég mersz, hogy megtegyem az egyik, általam leggyávábbnak, de ugyanakkor legbátrabbnak tartott dolgot, ami mindent megoldana... :( :( :( Legalábbis az én szívem többé nem fájna... :'(

24 megjegyzés:

  1. Barbara Várkonyi2014. május 16. 8:05

    Jó a címkék köszött az a "WTF"? Hát, én is ezt kérdezem: WTF?
    Most vagy dobd el azt a bogyót a gecibe, mert lófaszt nem ér, vagy gyorsan menj be a fürdőbe (legalábbis nálunk csak ott van tükör :-) ), nézz bele a tükörbe, hosszasan nézd... nekem általában bejön, mert borzasztó látvány. Én is depresszióra hajlamos vagyok, bár mostanában már nem olyan durva, és igen, nem ugyanabban a cipőben járunk, de mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, és ami még ennél is fontosabb szerintem, hogy nem a problémák határozzák meg, hogy mennyire vagy depressziós, hanem a hozzáállásod. Szedd össze magadat, basszus! Ha jól értem az utolsó bekezdést, akkor az kurva gáz. Pippants rá, a cigi maradványait nyomd el a köcsög fején, aki felbosszantott, szarjál le mindenkit, és azokra gondolj (férjed, lányod), akiknek őszintén fontos vagy. És csak ők legyenek fontosak neked. Most a bogyó mellé piálni se lehet? Nem enged el a férjed egy estére? Vagy valamit csinálj már, egy kicsit szakítsd már ki magad ebből a mókuskerékből, könyörögve kérlek! Vagy ha a futás bejött, akkor facér kell abbahagyni? Akkor futkározzál. :-D Valamit csinálj!

    VálaszTörlés
  2. Egyetértek Babival. Tényleg nem kell neked a bogyó. Kellene viszont egy nagy adag leszarom tabletta, meg egy kicsit kiszakadni a mókuskerekedből. Biztosan nem tudnál kiszakadni? Vagy félsz kiszakadni? Jó lesz már neked ez a munka, akármilyen rossz érzéseid vannak azzal kapcsolatban is.
    Aztán meg mit érdekel már téged ez a sok rokon, meg ismerős, meg barát, akik, érzésed szerint, sorra tipornak beléd. Mert jelentőséget tulajdonítasz nekik. Szerintem, Kati senkitől ne várj semmit, csakis magadtól. Magadtól is annyit, amennyit teljesíteni tudsz. Nem tudok mást tanácsolni, mint próbáld elfogadni azt, amin nem tudsz változtatni, és tégy azért, amin tudsz. Nem a saját bölcsességem ez, de igaz.

    Azért, remélem, az utolsó bekezdés, csak hirtelen felindulásból született, és lassan kisüt majd a nap.

    VálaszTörlés
  3. Engem is felbosszantasz! Most pl ülj le, nézz magadba és sürgősen adj hálát a Jóistennek azért, hogy van kezed, van lábad, van tető a fejed felett, van tiszta ivóvized és van mit enned. Van egy férjed, aki szeret, van egy lányod, akit még autistaként is sokan bevállalnának és egyértelműen van egy csomó időd hülyeségeken kattogni.
    Ugye?

    VálaszTörlés
  4. Ó, eldobnám én szíves-örömest, de már függő vagyok... :(
    Utálok tükörbe nézni, nem tetszik az a savanyú, nyúzott pofa, ami visszatekint rám. De majd igyekszem a csipaellenőrzésen kívül több ideig bámulni magam, hátha elborzadok annyira, hogy igyekszem összeszedni magam.
    Nem cigizek... De az "akiknek fontos vagy" általad felsorolt emberek közül az egyik pont az, aki felhúzott.
    Nem igazán tanácsos inni, főleg a nyugibogyóra... Na meg kivel mennék el? Mindenki lekopott. Férj meg otthonülős típus, ez a rész is kilőve. Most lett volna lehetőségünk átugrani egy másik városba (üzemorvosi látogatás alkalmával elmehettünk volna kettesben, de azt akarja, hogy anyámmal menjek, egyedül nem merek a hülye pánik miatt... tök gáz vagyok bassza meg!)
    De látod, milyen szerencsétlen vagyok: nagyon jó volt futni, imádtam, erre szétcsesződött a térdem. December végén erőltettem túl és azóta is, ha kicsit jobban terhelem, fáj, így nem merek futni. :(

    VálaszTörlés
  5. De hol árulnak leszarom tabit??? :) Tényleg kellene, mindenen görcsölök. :(

    Nem igazán van lehetőségem kiszakadni. :8 Néha már arra gondolok, hogy lehet, hogy az alap hülyeségem mellé most még gyes beteg is lettem, túl hosszú volt nekem ez a majdnem 3,5 év. Főleg így... Bár szerintem egy átlagosan fejlődő gyerek mellett is megzakkantam volna kicsit, valahogy nem nekem találták ki ezt az otthon levősdit. Mondjuk, ha lehetne a lánnyal menni ide-oda, lennének kikapcsolódások, családi programjaink, akkor lehet, hogy nem érezném ennyire börtönnek ezt az egészet, de így viszont annak élem meg.

    Azért borított most meg ennyire ez az egész, mert tényleg a két, legközelebbi rokonommal szólalkoztam össze. És bónusznak a leányzónak is voltak rohamai. És így ez a három dolog soknak bizonyult.

    "próbáld elfogadni azt, amin nem tudsz változtatni, és tégy azért, amin tudsz." Igyekszem szem előtt tartani, de mikor épp nagyon be vagyok depülve, akkor kimegy a fejemből. De próbálom majd emlékeztetni magam rá. :)



    Az utolsó bekezdésen szoktam gondolkodni alapállapotban is, de tényleg nem vagyok bátor. Meg azért nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből a csodabogárból. :)

    VálaszTörlés
  6. Bocsi, nem akartalak felhúzni!!! :O
    Tudom, hisztis bula vagyok és van benne igazság, hogy túl sok az időm agyalni... Hátha majd változik az agyműködésem, ha kicsit meg lesz mozgatva a melóban. :) Most ez a bizodalmam és ez éltet kicsit.
    A "van egy férjed" utáni dologban nem vagyok olyan biztos... :(

    VálaszTörlés
  7. Az utolsó három sort nem értem, vagy nem akarom :-( Mindenkiben lehet csalódni, sajnos az hogy legközelebbi rokon, akár férj (?) bárki nem mentesít attól hogy a közeliekben nem fogsz csalódni. Kicsit várj, aztán letisztulnak a dolgok. Gondolom első felindulásodban írtál ami pár nap alatt is változhat, legalábbis nálam úgy szokott. Néha fogadkozom hogy ilyet velem többet nem tehet még xy sem, aztán vagy megbékélek, vagy elmúlik és rájövök hogy de, igen, megtette, megtehette és mégis megyünk tovább. Az otthonlét nagyon fárasztó az biztos. Sokat nem segítettem tudom de ez van.

    VálaszTörlés
  8. Barbara Várkonyi2014. május 16. 18:01

    De minek kezdted el szedni? Basszus... pedig valahogy fel kell állni, muszáj! Bár ezzel a mondatommal is csak frusztrációt okozok, mert nyilván nem megy ilyen könnyen. Sajnálom, hogy ennyire beszippantott. :-( Ha közel laknék, ellógnék én is, és mennénk együtt egy travi show-ra, zsebemben 1 gramm zölddel. :-D
    Nem tudok igazából mit írni... erről a bogyóról hogy lehetne lejönni? Tekintve, hogy szerintem a célját nem éri el nálad, tök felesleges.

    VálaszTörlés
  9. Minden tiszteletem a tiéd. Jóval rövidebb ideje vagyok itthon sokkal kisebb problémával küzdő gyerkőccel, ennek ellenére voltak időszakok, amikor hasonló gondolataim voltak. Most épp kimászó szakasz van. A gödör alján mindenki ellenségnek tűnik, a gyerek egészsége meg elérhetetlen álomnak.


    Nekem az segít, hogy ilyenkor tudatosan kényszerítem magam, hogy minden nap találjak valamit, ami szép. Ez ma egy díszfa volt. Ezt meg kell csodálni. Legalább 100 lélegzetvételnyi ideig. Minden részletét meg kell nézni. Persze amikor nagyon gáz, akkor semmit se látok szépnek, olyankor olyat keresek, amiről tudom, hogy az.


    Ha elkezdesz dolgozni, könnyebb lesz. Nem azért, mert kevesebb lesz a teendő (nem lesz), hanem mert kiszakadsz a megszokott körből. Fel a fejjel! :)

    VálaszTörlés
  10. Az úgy kezdődött, hogy szülés után felment a vérnyomim, és nem akart lemenni napi 6 gyógyszer hatására sem, így adtak xanaxot... Ha tudtam volna, hogy azt szedetnek velem, biztos kidobtam volna a f*szba, de csak itthon láttam a zárón, hogy azt is adtak. Pedig nem voltam idegsokkos, csak az a kiba' vérnyomásom nem akart lemenni. Amúgy hiába adtak nyugibogyót, attól sem ment le... De arra jó volt, hogy ahogy ürült ki a szervezetemből, létrejött egy jó kis visszacsapás (nem, nem megvonási tünet volt, mert csak pár napig voltam ugye a belgyógyászaton), sőt, a béta-blokkoló is hajlamos olvasatom szerint ilyet okozni, és mikor volt a brutál durva pánikrohamom, amely során azt hittem, hogy ott döglök meg, és több órán keresztül tartott, vérnyomás/pulzus az egekbe, akkor már azt a gyógyszert sem szedtem, és szerintem ez a két dolog és a hajlam kihozta belőlem. :( Rettenetes volt, mondom, én addig azt hittem,hogy a pánik az csak hiszti... Hát nem, bár csak az lenne... Viszont ugye egy egész nap síró, pár hónapos mellett nem volt lehetőségem rendbe szedni magam, így felkerestem a pszichiátert, aki írt fel nyugibogyót. Muszáj volt, már aludni és enni sem bírtam, nagyon ramaty állapotban voltam (amúgy gyógyszer mellett is voltak még rohamaim eleinte...)


    Sajnálom, hogy messze laksz! :( A zöld, meg a travi show is jól hangzik, bár lehet, hogy a zöldet meghagynám neked. ;) (Gyógyszerrel szerintem az sincs jó barátságban.) Szorítok, hogy legalább te mihamarabb ki tudj majd rúgni a hámból! :)


    Szerintem rohadt nehezen lehetne leszokni róla, főleg a nyugtatóról. Az antidepire elméletileg nem lehet rászokni... De hogy gyakorlatban ez mennyire igaz, az már más kérdés. Kellene egy nyugisabb periódus, és akkor meg kellene próbálni (persze, ez mentegetőzés, soha nem lesz ideális alkalom, mindig talál az ember kibúvót...)


    Gondoltam, hogy törlöm a posztot, de mondom ez is én vagyok sajnos. Ha szólok, max. felír másik gyógyszert vagy emeli a dózist, ezt meg nem akarom. Mert ha nem jönnek össze a dolgok ennyire, akkor egész jól vagyok ám. ;) Szóval valami hatása azért csak van. Meg régen, kamaszként is volt egy hasonló korszakom. Azon is túl voltam, majdcsak elmúlik ez is. De köszönöm, hogy aggódsz, jól esik! :)

    VálaszTörlés
  11. Most jelenleg nem akarok eret vágni, de voltam azért már jobb passzban, szóval csillapodott a dolog. Régebben is voltak ilyen gondolataim, szerintem van egyfajta hajlamom is.
    Igen, ismerős a velem így még egyszer nem bánsz, aztán persze ismétlődik...

    VálaszTörlés
  12. Én azzal szoktam magam vigasztalni, hogy csomóan úgy is fulldepisek, hogy megvan mindenük (csomó, egészséges, nt gyerek; anyagi biztonság, stb). Most ezzel nem azt akarom írni, hogy nekünk több jogunk van szomorkodni, de ugye ha van egy alap, megoldhatatlannak tűnő probléma, az azért mindig ott motoszkál valahol és emészt.


    Nem tudom, hogy nekem menne -e ez a minden nap keressek valami szépet. De lehet, hogy megpróbálom. :)


    Várom a melót! :) Azért is jó lesz, mert abban a pár órában legalább nem agyalok a szokásos dolgokon, csak koncentrálok a munkára.

    VálaszTörlés
  13. Eddig még nem kommenteltem, de most muszáj hozzászólnom... ha az az utolsó bekezdés, az az amire gondolok, és biztos az, sürgősen keresd fel a pszichiátered!!!! Az édesanyám kb. 15 évig volt depressziós... a második sikerült neki-(( szóval ezzel ne játssz! és nem, a depresszió nem gyógyítható a leszarom tablettával... sőőőt... bárcsak gyógyítható lenne... de megfelelő terápiával kordában tartható! az intenzív mozgás biztos, hogy sokat segítene, hiszen a sport szerotonint szabadít fel...
    Kitartást Neked, és cselekedj!-) A lányodnak szüksége van rád!!!

    VálaszTörlés
  14. Barbara Várkonyi2014. május 18. 15:18

    Értem. Tudom, hogy a pánik is komoly dolog. Nekem rohamom nem volt, de nálam is voltak pánikbetegségre utaló jelek, és szerintem nálam is félre lett kezelve... nem biztos, hogy pánikbeteg voltam, de szerintem valami pszichés bajom volt, de nekem pulzuscsökkentőt írtak fel. Én azt szedtem. 20 évesen. :-D De aztán letettem, pedig volt még kiváltatlan receptem is, de beláttam, hogy tök nagy hülyeség. A Concor mondjuk nem vált ki függőséget, szóval nekem nyilván ez csak egy döntés volt... amúgy én akkor hagytam el, amikor saját kis cégem lett, túl voltunk az esküvőn ecetera... szóval az egy kifejezetten jó és könnyű időszak volt, és nem is lett magas a pulzusom. ;-) Mondjuk, a mai napig megmaradtak az izzadó tenyér, a heves szívdobogás, enyhe hányinger, mint tünetek, de csak éles helyzetben és nagyon ritkán jönnek elő. És mondom, nekem rohamig nem fokozódik, bár amikor rám tör a halálfélelem (tudod, erről sokszor írok), akkor már elég furán érzem magam általában, szóval az szerintem ilyen kezdődő valami...
    Nagyon jól tudom, hogy nem szabad azt sem lebecsülni, apumnak volt pánikrohama, és hozzá mentőt hívtak, azt hitték a kollégái, hogy szívrohama volt... aztán azóta egyedül vészelt át egy hasonlót egy benzinkút wc-jében. Borzasztó! :-( Szóval tudom, miről beszélsz, és a mi példánkból: akár még örökölhető is. :-(

    VálaszTörlés
  15. Barbara Várkonyi2014. május 18. 15:27

    Ja, és mondjuk nekem mindig a cigi segített, mert hiába van az, hogy önmagában vérnyomást emel, de maga a rituálé kirántott... ezt csak úgy írom.. .ha esetleg rajta vagyunk a spektrumon, amit oly sokszor beszélünk :-), akkor ebben lehet valami. Meg a fel-alá járkálás is jót tesz, és közben agyalok a jövőről. :-D A jövőbe tekintés jó, feltételezi, hogy lesz. :-D
    De mindkettő kimerülhet akár abban is, hogy egy kis idő magamra, és akkor semmi köze a spektrumhoz, egyszerűen csak magunkkal is foglalkozni kell néha. Nekem a cigi pl. most csak azért hiányzik, mert most már az az 1-2 óránkénti 5 perc én-időm is elúszott.
    Kell, hogy törődj magaddal és a lelkeddel, ez a lényeg szerintem.

    VálaszTörlés
  16. Szia
    Rettentően sajnálom, hogy így érzed magad.

    Gondolkodtam, a blog ismeretében vajon hogy lehetne egyrészt Rajtad segíteni, másrészt ugye magadnak kéne magadon segíteni (talán ez lenne a legfontosabb).
    Anyukád felügyeletében sajnos nem nagyon bízol, emiatt nehezebb is lelépni, meg a térded is akadályoz a futásban, mondjuk van másféle sport is, körül kellene járni ezt a témát. A másik: táncolni nem szeretsz? Tánciskolába nem tudnál elszökni? Könnyen lehet, a tánc, a zene segítene, még akkor is, ha nem ismerőssel mész, a blogból nekem az jön le, nagyon zárkózott az életed/életetek.......Kit érdekel, ha nem vagy annyira ügyes??? Melót mikor kezded?
    Kíváncsi vagyok, az mennyire jön be, én nagyon drukkolok Neked, Neked éppen hogy nagyon kellene vigyázni magadra, nem ilyen zöldségeken gondolkodni!!!!
    Bocsi, nem akartam bántó lenni, férjed nem olvassa pl. itt, a blogban, hogy mik járnak a fejedben?
    Sok sikert, kitartást, ezt most komolyan írom, és vigyázz magadra!!!!!
    Ági

    VálaszTörlés
  17. Biztos voltam benne, hogy elütöd az egészet egy poénnal. De nem. Brüh. De most már írhatnál azért valamit, hogy jobb-e már így, hogy süt a nap?

    VálaszTörlés
  18. A leszarom tablettát a fejedben árulják. :-)

    VálaszTörlés
  19. Amúgy szinte a legtöbb embernek az élete során vannak/van pánikrohama, csak mondjuk nem úgy éli/élik meg, mint azok, akiknél a pánikbetegség megjelenik. Fórumon olvastam, hogy egy pánik nem pánik. És van benne valami. Az a baj, mikor az ember teljesen jó állapotban is attól retteg, hogy te jó ég, mi van, ha megint rohamozok.... Volt, hogy belevittem így magam, de olyanra is volt példa, hogy mint derült égből villámcsapásként sújtott le. :/ Örülök és tök jó volt olvasni, hogy nálad nem alakult ki maga a betegség. Hajlamod valószínűleg van, de tök jó, hogy tudod kezelni. Na meg tudod egy-egy félelemhullámnál, hogy épp nem halni készülsz, hanem erősebben szorongsz. Hisz szerintem a pánikrohamokban is az az ijesztő, hogy eleinte nem tudja az ember, hogy mi a franc történik vele. És ez nekem a szüléssel van összefüggésben, meg a kontrollvesztéssel és hasonlók, szóval érthető, hogy kijött nálam sajnos. Igen, most, miután már rabja vagyok a gyógyszereknek, vágom ezt, de akkor komolyan kutyaszart is ettem volna, csak hogy ne kelljen rettegnem. Jaj, majd erről egyszer lehet, hogy írok egy posztot, mert hsz.-nek hosszú lenne ezt kifejteni.
    Én is tenyérizzadós vagyok. :) De mint állat... (utálok is emiatt kezet fogni)
    Sajnálom, hogy apukádnak is volt ebben része, tényleg nagyon ijesztő! Meg is értem, hogy mentőt hívtak hozzá. :( Azért remélem, hogy te is és apukád is pánikmentesek lesztek, utálatos egy dolog ez!

    VálaszTörlés
  20. Cigi, nyamíííí! :) Lassan 4 éve nem szívtam egy árva slukkot sem (nem szoktam le, csak jelenleg nem vagyok bagós, én ezt vallom ezzel kapcsolatban). Áh, pedig milyen fasza színi... De tudom, hogy ha egy slukkot is szívnék, hót ziher, hogy visszaszoknék... És nem akarok!!! 4 évet nem adok könnyen. :)
    Nah, ja, a jövő, mondjuk tegnap pont azon zokogtam, hogy nincs jövőm. :D Vagyis inkább lehetőségeim a jövőben nincsenek... :S
    Gratula, hogy bírod cigi nélkül! Ugye tudom, milyen exnikotinistának lenni... ;)

    VálaszTörlés
  21. Nálam max. raktáron van eldugva, vagy csak rendelni lehetne... ;)

    VálaszTörlés
  22. Határozottan jobb. És nem csak a napsütés miatt, hanem hamarosan beszámolok az okokról. (Na jó, megsúgom, kaptam egy telitalpú tornacipőt... :D, meg alkalmasnak tituláltak az orvosi vizsgálaton, így 1 hét múlva már melóóóó. :) )

    VálaszTörlés
  23. Igen, sajnos az amire gondolsz, ezt a dolgot még rendezni kellene magamban. :( Régebben is volt ilyen periódusom.
    Sajnálom, ami az édesanyáddal és ezáltal veled történt! :( Nem tudom, hogy ilyenkor egy gyermek lelkében mi játszódik le, csak sejtéseim vannak.
    Mikor futottam, nagyon jól voltam, kár, hogy a térdem nem bírta a tempót (én voltam amúgy a hülye, hisz annyira jól eset, hogy nem bírtam abbahagyni, és ennek meglett a következménye...), de szerintem hamarosan újra kezdem, csak most majd a kutyával fogok futni, hátha már meggyógyult ennyi idő alatt a térdízületem. (Tényleg brutálisan fájt, annyira, hogy nem bírtam még a csajszit sem vinni fejlesztésekre, férjnek szabit kellett kivennie.)
    Köszönöm a hozzászólásodat!

    VálaszTörlés
  24. Mozgás terén gondoltam még biciklizésre, azt is szeretem de hamarosan újra elkezdek kocogni, az, amit nagyon élveztem. De most majd a kutyával fogok rohangálni. Ő egy terrier jellegű keverék, kis energiabomba, remélem, hogy a majd fél év alatt tudott regenerálódni a térdem (mekkora hülye voltam, hogy túlterheltem...) annyit, hogy tudjunk futkorászni.
    A tánc nem áll hozzám közel. :( Botlábú vagyok... A ritmusérzékem sem az igazi.
    Jól látod, tényleg zárkózottan élünk...
    Meló 1 hét múlva indul. :) Várom nagyon! (Mondjuk bele sem akarom magam túlzottan élni, mert mi van, ha... de pozitívan állok hozzá, és nemhogy nem rúgnak ki, hanem csinálok egy 4 órás karriert és kész! :) )
    Tudom-tudom, szégyellem is ám ezeket a gondolataimat, miután megírtam a posztot, mondom kitörlöm, de mivel őszinteséget fogadtam a bloggerségem kezdetén, így nem tettem meg. Ez is én vagyok (sajnos), de ha kicsit nyugodtabb periódusom lesz, akkor biztos én is máshogy fogom látni a világot.
    Egyáltalán nem voltál bántó!
    Tudja a blog címét, meg mikor volt egy "kis" botrány, (nem tudom, akkor olvastál -e már, de itt írok róla:
    http://lassandebiztosan.blogspot.hu/2013/11/lebuktam.html

    http://lassandebiztosan.blogspot.hu/2013/11/az-iras-veszelyes.html )

    akkor rendszeresebben benézett, de azóta szerintem nem annyira foglalkoztatja. De amúgy támogat, meg jóarc, de tényleg, csak hát nem egy egyszerű személyiség... :)

    VálaszTörlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...