:( Ugye mi ezzel már küzdöttünk, nem is keveset, a régebbi blogomban utánanéztem, 9 hónapig pofáztam az akkori gyerekorvosnak, hogy nem bír kakilni. (Erről jut eszembe, hogy bár nagy munka lesz, de szerintem áthozom a régi blogból ide a publikus bejegyzéseket, olyan rossz, hogy két fele van...) Na szóval, szegény születésétől kezdve szorulásos volt. Aztán nagy nehézségek áránsikerült kicsikarnom egy beutalót a dokitól (csak úgy vett komolyan, hogy leírtam 1 heti kajcsiját, hashajtóját, grammra/milligrammra pontosan mindent és ezek mellé még ki is nyomtattuk a brutál nagy kakik képeit, és mindezzel a paksamétával elmentem hozzá gyerek nélkül, majd köszönés után ledobtam az asztalára, és mondtam egész határozott hangon, hogy legyen szíves valamit most már végre csinálni. Minden tanácsadáson ugattam, hogy nem sz*rik a gyerek, de csak a sablonszöveget hajtotta, hiába mondtam, hogy nem adok répát/banánt/almát, csak barackot, még sincs semmi változás.
A képek és a fellépésem hatására méltóztatott beutalót adni. Kiderült, hogy szegénykém tejallergia miatt nem tudott kakálni... Diéta után szépen rendeződött, nagyon örültünk neki. Majd fél év múlva befeküdtünk kórházba, ahol elkezdték a tejterhelést. Nem volt szerencsére gond, kicsit keményebb lett ugyan a széklete, de idővel szépen rendeződött.
És most újra a régi lemez... Kb. múlt hét óta. Sajnos visszatartja. :( Lehet, hogy egyszer keményebb volt és azóta fél. :( De így csak tovább rontja a helyzetet. És elmagyarázni sem tudom neki úgy, mint egy nem auti gyereknek. Meséltem a gyógypedagógusunknak is és olyan aranyos, hogy konzultált egy kolléganőjével és majd kipróbálunk trükköket.
Most is már 1 órája csak rohangál, szenved és tartja vissza. :( Annyira rossz nézni!!! Hamarosan kap kúpot... :(
