2014. május 20., kedd

:)

Itt vagyok, jól vagyok! ;) De télleg ám! A jókedvemnek talán az is az okozója, hogy tegnap voltunk Embörrel a megyeszékhelyen, ahol az alkalmassági orvosi vizsgálatot hajtották végre rajtam és szerencsére semmi akadálya, hogy melós legyek. Mikor először voltam, akkor abba kötött bele egy kicsit a doktornő, hogy hogyan fogom elérni a magasan lévő polcokat a kis termetemmel... Most, mivel már másodjára mentem, ezt nem hozta fel; most jött azzal, hogy sápadt vagyok... Meg hogy szívzörejem van. És hogy magas a vérnyomásom. Meg a látásvizsgálatnál is voltak fennakadásaim (a bal szememmel az utolsó kettőt nemigazán láttam...), de a lényeg, hogy átmentem, nem vagyok alkalmatlan. :) Amúgy izgultam rendesen, szerintem ezért is volt a vérnyomeszom 150/90, hiába bizonygattam, hogy a szülés utáni 200/100 óta rettegek a vérnyomásmérőtől. De ez tényleg így van, meg még anno nagyon ifjú koromban is az volt, hogy ha doki mérte, akkor rendszeresen felment, míg otthon nem volt rám jellemző. És egy régebbi vizsgálatnál is pont a 150/90-en akadt ki az akkori háziorvosom... Nálam ez inkább ilyen stresszes akármi lehet, fehérköpeny-hipertónia vagy valami hasonló. Tudom, hogy általában az ilyen értékeket hozó embereknél gyakrabban fordul elő a későbbiekben valódi magasvérnyomás-betegség és nem árt azért odafigyelni. Rám is parancsolt a doktornő, hogy azért menjek el a háziorvoshoz... Okés...
Végre orvostól is hallottam (eddig ezt nem tapizták szülés óta), hogy valóban rectus diastasis-om vala (szétnyílt hasizom). De ebbe hála nem kötött bele (nem tudok emelni vagy hasonlók, pedig ez valószerűbb problémó lenne, mint a nem érem el a magas polcokat dolog...). Annyit megjegyeztem róla, mert "lányos" zavaromban szófosásom volt, hogy elég nagy volt a csajszi, majd 4 kilóval született. Mire a kérdés, hogy akkor császár volt, ugye? Há' nem, hanem pinailag hüvelyi úton jött világra. Erre egy kis csend, majd nem firtattuk a dolgot tovább...
Hamar megkaptam a papirost, hogy dolgozhaték. :) Jajjj, úgy várom amúgy! :)

Mivel Ember elkísért, így még nézelődtünk is a nagyvárosban, kikapcsolódtunk és csodák-csodája, kettesben voltunk! Sőőőt, mindezek mellett még kaptam egy baromi jó dolgot is: tornacipőt. De nem is akár milyet ám... Telitalpút, nőciset, de most képet keresve róla megvilágosodtam, hogy ennek a pontos megnevezése az éktalpú... Le volt árazva és ugye aki kicsit is ismer, az tudja rólam, hogy tornacipő-mániás vagyok, így nem lehetett otthagyni (akciós is és még tornacsuka is). Sokkal jobban tetszett a szürke változat, de mivel kifutó lábbelikről van szó, így abból naná, hogy nem volt 36-os. Egyébként teljesen meg voltam hatódva, hogy ebből a fazonból jó rám a harminchatos!!!! Nem is reménykedtem benne, csak úgy viccből próbáltam fel (több, más cipővel egyetemben), és a legtöbbnél megfelelő volt a 36-os. Most vagy a lábam nőtt, vagy változtak a méretezések... Mondjuk kicsit furcsálltam, hogy bár xl-es volt, xs-es (ami a 35-ös felnőtt cipőt jelenti) nem. De ami fontos, hogy lett egy éktalpú csodám. :) Teljes áron biztos, hogy nem vettem volna meg, de akciósan otthagyni szentségtörés lett volna... ;)
A Cuki is kapott ám szandit, egy ilyet. És bár számomra elképesztő, de 27-es a lába!!! Óriásbéka!

Az is nagyon kellemes volt ebben a napban, hogy végre több órán keresztül csak egymásra tudtunk figyelni. Nagyon fura volt. Azért meg tudnám szokni, ha olykor-olykor ilyen is történne velünk. Tényleg semmi extra, de mondjuk nekünk már az különleges, hogy egyikünknek sem kellett azon agyalnia, hogy van -e innije, mit eszik, tisztába kell rakni, stb. Szóval tényleg nagyon állat volt! :)

Az áfás számlától is féltem, azt hittem, majd meglincselnek a buszsofőrök, hogy ilyen kívánságaim vannak (igen, betoji vagyok...), de mindkétszer csak annyit reagáltak, hogy ha nem bánom, akkor a végállomásnál szeretnék kiállítani. Így nem ott szálltunk le, ahol szerettünk volna, de annyi baj legyen, sétálni is jó volt kettesben. :) A számla meg azért köllött, mert olyan édi a munkahelyem, hogy térítik az utazást.

12 megjegyzés:

  1. Én szemüveggel sem látom az legalsó két számot a táblán, és nem tudják korrigálni.

    Na ugye, csak kicsit ki kellett moccanni kettesben? ;-) Nem tudnátok hetente vagy kéthetente megejteni egy kis kimozdulást, ha, csak pár órára is? Vagy akár egyedül is bringázni vagy bármi, ha már a futás nem megy.

    VálaszTörlés
  2. Ugye-ugye, mondtam hogy pár nap és változik a helyzet. Egyértelmű hogy a bezártság meg a nehezen közlekedés a gyerekkel nagyon nehézzé teszi a mindennapokat. A bezártságról tudnék én is írni, milyen szar érzés. Szerezz egy vérnyomásmérőt és néha otthon is nézegesd, mert ez egy kicsit magas, függetlenül hogy mi okozza.

    VálaszTörlés
  3. Végre! Akkor örülünk! (A tornacipő ügyében el tudom mondani, hogy a) nem vesznénk össze rajta :D, b) de az efölött érzett boldogságot maximálisan át tudom érezi ( pár hónapja szétesett a fasza csukám, és spúr voltam másikat venni. )

    VálaszTörlés
  4. Gyerekként volt szemüvegem, kancsalság miatt. Néha a messze lévő dolgok összefolynak, de szerintem nem vészes.


    Jaj, olyan csodás volt kettesben, annyira fura volt, hogy nem volt velünk a csajszi. Azért megtudnám szokni, hogy rendszeresebbek legyenek az ilyenek, csak nem egyszerű kivitelezni. Pedig tényleg ránk férne, meg a kapcsolatunkra is biztos jó hatással lenne. Az egyedüli kimozdulás megoldható, mert férjre zokszó nélkül és teljes nyugodtsággal rá merem hagyni a kisasszonyt. De kettesben jobb lenne. Azért majd próbálom szorgalmazni, hogy többször legyünk kettesben.

    VálaszTörlés
  5. Igazad lett! :) És még mindig tudok töltekezni a hétfői kiruccanásból.
    Igen, a börtönhangulat nagyon kaka.
    Van vérnyomásmérőnk, de utálom mérni szülés óta. Előtte soha nem volt gondom vele... Azért volt, hogy méregettem és az utóbbi méréseknél visszaállt a régi 110/75 körüli átlagra. Stressz hatására viszont eléggé meg tud ugrani. Mondjuk ez régen is így volt, egyszer a volt háziorvosom mért egy szintén 150/90 környékit és már írta volna fel a csökkentőt... Ekkor 19 éves voltam.

    VálaszTörlés
  6. Élőben sokkal állatabb ám a cipő. ;) Először egy neonzöldet próbáltam fel ugyanebből, és eltipegve Ember előtt, egyértelműen a tudtomra adta, hogy gusztustalan. :D De nekem nagyon tetszik, olyan kis fura, mint én (na meg mint az életünk) és ez a szín barátságosabb, mint a zöld. De a szürke viszont, te jó ég, az az álomcipőm lett volna. Sajnálom, hogy szétesett a cipőd. :( Nem lehetne valahol megcsináltatni? Onnan ugrott be, hogy pont a városotokban volt ugye az alkalmasságim és hát "malmoztunk" és muszáj volt lemennem persze a dm-be szétnézni... és ott, azon a szinten van ilyesmi. Vagy ha az drága, akkor jertek el hozzánk, ez a javító elméletileg normális áron dolgozik.

    VálaszTörlés
  7. Végre jó hírek :)

    Egyszer voltam üzemorvosnál eddig. Azzal indított, hogy a végén szeretne majd vércukrot mérni. Akkor még rettegtem a tűktől (azóta EDA a barátom), jól rá is paráztam. Valami 160 körüli vérnyomást mért a pasi, még szívzörejt is hallani vélt. Ha nem nőnél lettél volna, gyanakodnék, hogy ugyanaz az orvos volt. ;) Vagy csak a nettó pánik hallatszik szívzörejnek.

    Mikor kezdesz?

    VálaszTörlés
  8. Én eddig olyan üzemorvosokkal találkoztam, hogy vagy nagyon komolyan vette a vizsgálatot vagy nagyon lazán. :D A lazább kellemesebb. Ott is izgultam, de állítólag 120/80 volt. De annál a dokinál mindenkinek annyi. :D Kár, hogy most nem hozzá kellett menni...
    Én a tűktől nem tartok nagyon, viszont az EDA az jajj. Attól félnék.
    Lehet, hogy csak az izgalom miatt kalapált félre a szívünk. Voltam pár éve belgyógyászaton és ott az ekg alapján nincs nagy vész. Viszont a 24 órás magasakat mért, de pont akkor történt egy olyan eset, ami nagyon megviselt.


    Jövőhéten már melózok. :)

    VálaszTörlés
  9. Most legszívesebben lefotóznám a cipőt... :D Szóval az hagyján, hogy eltört több helyen a gumírozása oldalt, meg megszakadt a textil a hátulján, de egyszer esőben mentem benne (mert nagyon szerettem a szétesése ellenére is, na! :) ) és nem értettem, miért lesz vizes a zoknim. Há'mert a talpa is ketté volt már törve. :)
    Azért a neonzöldön lehet elsírtam volna magam én is! :)

    VálaszTörlés
  10. Most olvastam az előző posztodat! Örülök, hogy azóta jobb a kedved! Tök jó a csuka! :)

    VálaszTörlés
  11. Fotózd és rakjad ide! :) Mármint ha kedved tartja, én kíváncsi lennék!
    Nem vagyok egy cipőfüggő, de egyszer betértem egy nem kínaiba és nem tornacipőért... :D ... ere férjemre azt hitték, hogy az apám. o.O Mindegy, elkalandoztam, hisz nem ez a lényeg, hanem az, hogy hú, olyan csodás cipőt vettem, hogy csak na (koldusos kinézetű, lapostalpú, szintén furi topánka, vagyis inkább bakancsszerű). Erre totál depis lettem, hogy az a mini sarka nem bírta a nagy 50 kilómat, és behorpadt. :( Elvittem cipészhez, de nem tudták megszerelni, mert spéci talpa van és nem rendelkeznek olyannal. :/

    VálaszTörlés
  12. Köszi! :) És ne tudd meg, még kényelmes is, pedig én abszolút nem vagyok egy magassarkú/talpú párti, de ebben tök jól eltipegek. :)

    VálaszTörlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...