Ilyen minden hazajövetel a játszóról... :(

Ez lett a vége a mai napi játszóterezésének (megvágtam a videót, de fél órán keresztül nyomta, majd itthon még vagy negyedórát, aztán az esti rutinnál is vagy 10 percet bömbölt, pedig csak táplálékot szerettem volna adni neki én aljas szemétláda). Végül is, nincs benne semmi meglepő (számunkra), hisz tényleg 50-ből 48-szor így kell hazacibálni... A kajára rávevés is kétemberes volt, úgy kellett lefogni. :( Embertelen!!! Fizikailag és lelkileg is nagyon nehéz!

És hiába a kártya, hiába a zsarolás (ha abbahagyod/ha feljössz a lépcsőn/ha befejezed az őrjöngést, kapsz csokit).

És ami miatt a kedvem a béka feneke alatt van vagyis lesz, az az, hogy holnap reggel kezdődik elölről a harc, ugyanis tornás fejlesztés lesz... (Ugye itt van az, hogy a másik kiscsaj csinálja mosolyogva az anyukájával a feladatokat, miközben a fejlesztő és én ketten fogjuk le és próbáljuk erőszakkal rávenni az én csemetémet, hogy legalább egy picit vegyen már részt a fejlesztésben... nem túl felemelő ám...).

És csak zárójelben mutatnék meg egy képet a 3 évvel ezelőtti állapotomról, mikor még (majdnem) minden idilli volt... és ekkor még hittem a pempörzös plakátoknak, amik az sztk-s nőgyógyászat falán voltak kihelyezve (talán még mindig ott vannak)... :D