lassandebiztosan

2014. március 25., kedd

Nemsokára itt az Autizmus Világnapja

kép forrása: Mozaik Közhasznú Egyesület az Autizmussal Élő Emberekért

Tegnapelőtt sétáltattam Fickót (vagy ő engem, hát itt még van min dolgoznunk... :D ), és összefutottam egy régi ismerősömmel, aki sétált a leányzómnál pár hónappal fiatalabb kislányával. Ő kezdeményezte a beszélgetést, nekem nem volt nagy kedvem hozzá, de mondom, ha már ennyire érdeklődsz, akkor mondok ezt-azt. Kár vóóót! Úgy felhúztam magam, hogy csak na... Idővel biztos ezek a dolgok is könnyebben fognak menni, de még rendesen ki tudok akadni az NT szülők okoskodásain, bármennyire is nem rossz szándékból mondanak blődségeket, de nem értem, hogy miért nem tudják magukban tartani a "de hát az én gyerekem is csinál ilyeneket, és egyébként is imádnak a dokik skatulyázni, biztos tévedtek, jajjj, hát olyan szép, biztos nem autista!" És mindeközben ott battyog mellette a gyereke, akinek ha mond valamit, akkor csinálja, és erre mondom, hogy látod, nálunk ilyen egyelőre elképzelhetetlen, mire egyből, "jajjj, hát ő is dacol ám, hát ő is hisztizik, hát vele is nehéz sokszor". Még mondott olyanokat, hogy legszívesebben üvöltöttem volna, de visszafogtam magam. Miért hiszik sokan azt, hogy az autizmus csak úri huncutság, amit unatkozó szülők biggyesztetnek rá a gyerekükre??? Én ezzel a hozzáállással már rengetegszer találkoztam, sőt, az a fura, ha valaki nem így áll hozzá a beavatottak közül... :/ És szerintem ezért is jó, hogy egyre többen blogolunk, mert így talán a kívülállók is reálisabb képet kapnak az autizmusról és nemcsak az Esőember ugrik be a szó hallatán és talán pár (10? ) év múlva nem lesz ekkora tiltakozás, tagadás, elutasítás azzal kapcsolatban, hogy nem csak skatulya, hiszti, visszahúzódás, elkényeztetés, szülői bakik következménye; hanem egy igenis létező, a többségitől eltérő gondolkodásmód, állapot, az agy más bedrótozása az autizmus.

Fontosnak tartom, hogy a kívülállók is kapjanak egy kis betekintést, hogy milyen a mi és a hozzánk hasonló helyzetben lévő családok élete. Itt is szeretném felhívni a figyelmeteket egy sorstárs anyuka blogjára, akinek a kislánya az én Cukimmal közel egykorú (és talán a diagnózist is egy nap, de legalábbis egy helyen kapták meg és lehet, hogy akkor még láttuk is egymást). 



És ugye lassan itt az április. Az autizmus világnapja pedig április 2-án van. Szerintem az elfogadáshoz elengedhetetlen, hogy azok is több, életszerűbb, igazabb dolgot tudjanak meg az autizmusról, akik mondjuk nem ismernek egy spektrumlakót sem, nincs rokonuk, szomszédjuk, ismerősük, aki érintett lenne. Viszont mereven tartom magam ahhoz, hogy az emberek az ismeretlentől nagyon tartanak, így bízom abban, hogy ha az autizmust legalább alapjaiban megismerik az emberek, akkor nem igyekeznek egy konkrét diagnózis kapcsán azzal érvelni és megkérdőjelezni, hogy de hát az én gyerekem is csinált/csinál ilyet, meg a szomszédé is, te is ilyen hisztis voltál gyerekként, stb. Tudom vagyis remélem, hogy ezek a megjegyzések nem bántó jelleggel érkeznek hozzánk, de ettől függetlenül baromira tudnak fájni. Nekem annyi elég lenne, ha a diagnózist meghallva annyit mondanának, hogy hú vazze, ez mivel jár, milyen fokú, milyen fejlesztést kap, mennyit stb. Annyi kérdés van, ami nem fáj, de ez az állandó megkérdőjelezés teljesen ki tud hozni a sodromból. :( Azért is zavaró ez számomra, hisz nem olyan mókás ám mindenféle vizsgálatokra cibálni a gyerkőcöt, nem unalmunkban vittük, de hogy megkapja az állam által számára biztosított, specifikus fejlesztéseket, az intézményben a megsegítést (ahelyett, hogy elkönyvelnék neveletlen hülyegyereknek, benga szülők áldozatának) muszáj lepapírozni! Persze, könnyebb lenne amögé bújni, hogy hát ő ilyen, én is hasonló voltam, visszahúzódó, nincs vele semmi, meg blabla, egyszerűbb lenne tagadni, szőnyeg alá söpörni mindent, de az nem szolgálná az érdekét. És itt Ő a lényeg!

Szeretném felhívni egy szerintem nagyon ötletes, hasznos, remélem sok embert elgondolkodtató, megindító kezdeményezésre is a figyelmeteket, amit a Mozaik Közhasznú Egyesület az Autizmussal Élő Emberekért nonprofit szervezet indított, ami arról szól, hogy minden nap kitesznek a Facebook oldalukra egy képet, ami visszaszámlálás jellegű a világnapig, és aki úgy gondolja, megoszthatja. Nemcsak érintettek tehetik ezt meg ;) , nagyon jó lenne, ha minél szélesebb körben terjedne el az az infó, hogy autisták igenis vannak, léteznek, itt élnek köztünk, nem ijesztőek, nem ufók; hanem értékesek, sokszínűek, nem kell tőlük félni, el kell fogadni és meg kell segíteni őket, ki kell állni az érdekeikért, az egyenlő bánásmódért és még folytathatnám a sort...

Kép forrása: Mozaik Közhasznú Egyesület az Autizmussal Élő Emberekért