2014. március 17., hétfő

Kommunikációs nehézségek 125. rész

Az utóbbi pár napban gyakran előforduló párbeszéd:

- Adó nekem!
- Mit?
- Adó nekem!
- Mit adjak neked életem???
- Adó nekem!
- De mit kérsz?
- Adó nekem!

A sokadik "adó nekem!"-nél el szokott kicsit füstölni az agyvelőm; olyan szomorú, hogy mondaná ő, de nem tudja. :( Pedig esküszöm, bővebb szókinccsel rendelkezik, mint némely felnőtt és mégsem tud egy kérést elmondani nekem úgy, hogy megértsem... Mármint vannak olyanok, amiket tud kérni, ami mondjuk napi szinten többször előfordul, mint pl. azt megértem, mikor mondja, hogy adó nekem barackot, ekkor inni kér. De ha valami újat szeretne, az nem megy. :( Azért milyen nehéz lehet neki. És milyen idegesítő, frusztráló lehet, hogy nem tudja kifejezni magát nagyon. Én attól hülyét kapok, ha nem engedik, hogy befejezzem a mondandómat. Akkor neki milyen rossz lehet ilyenkor.

Ez odáig fajult, hogy délután kapott egy "kis" rohamot. Kezdődött azzal, hogy a "narancssárga és a ződi" (a szent cipőfűzők) nem úgy rázkódtak, mint ahogy szerette volna és nem úgy tekeredtek a baba nyakára, ahogy kellett volna nekik, hogy rohadnának meg. Na, ezen már elkezdett dühöngeni. Aztán valahogy sikerült megoldanunk és már jól mozogtak a cipőfűzők... De kb. 1 óra múlva meg kiakadt. De hogy mitől, az rejtély... Még a tv-t is megpofozta szűrővel, mire azért elbődültem, hogy jó lenne, ha befejezné, erre odajött hozzám és befogta a számat. o.O Mondom, oké, nem kiabálok, de csak fogta a számat és közben szikrákat szórt a szemével. Aztán én is befogtam az övét, de az sem tetszett neki. Itt van anyu is, őt is elküldte már jó párszor a búsba a "helló viszlát!"-os felszólításával. Nincs jó napja. Szörnyű volt látni. Tele van feszültséggel a gyerek, ami legfőképp szerintem a kommunikációs nehézségekből fakad. Legalábbis ma nagyon ez volt a gyanúm.

Az apja meg nagyon bátor, hisz levitte a játszótérre... Olyan fura a csönd. Mert ugye ő amúgy rengeteget beszél, egész nap be nem áll a szája, folyamatosan idéz mesékből, dalokból. És mikor ezt hallják a nagyon "okosok", akkor szoktak jönni azzal, hogy mi bajom van ezzel a gyerekkel, hát tud beszélni, a szomszéd gyereke még ennyi szót sem tud. Miért olyan veszett nehéz azt megérteni, hogy a beszéd nem egyenlő a kommunikációval??? Na meg a kedvencem: "de hát nem is látszódik rajta, hogy autista, biztos, hogy az?"
Kíváncsi leszek, hogy milyen állapotban jönnek majd fel a játszóról. :O

5 megjegyzés:

  1. Bogdánné Bácskai Éva2014. március 19. 11:49

    Azon gondolkoztam, hogy esetleg lehetne a napirendi kártyákhoz hasonlóan mindenféle dolgokról képeket készíteni, amit egyáltalán kérhet, és azok közül választhatná ki, amit szeretne?

    Mondjuk enni kérne (ennek a kiválasztásához első lépésben esetleg lehetne használni az evést jelölő napirendi kártyát, nem tudom, szabad-e ilyen eltérő funkciót is adni a kártyáknak, ha nem, akkor valami hasonlót készíteni), akkor az lehet pl. szendvics, tojás, gyümölcsök, csoki, süti, akármi. Lehetne kategorizálni, pl. a szendvics esetén, amit kér rá, szalámi, sajt, vaj, paprika, paradicsom, vagy csak méz, lekvár. stb.
    Ugyanígy a ruhadarabokat, sapka, sál, cipő, a meséket, játékokat, játszóteret, szóval bármit, amit egyáltalán kérhet.

    Tudom, nem lenne egyszerű elkészíteni, de talán segítené a kommunikációt. És hát jól megfelelnének (tárgyak esetén elsősorban) az úgyis mindenhová bedobált reklámújságok, csak ki kell vágni belőlük a dolgok képét és felragasztani kartonra, esetleg laminálni.

    Vizuális típus vagyok, a fejemben képek vannak nem szavak (ez a hallássérültekre eléggé jellemző), és nem is mindig jut eszembe, hogyan hívják azt, aminek a képe a lelki szemem előtt van :-)

    VálaszTörlés
  2. Ezt több helyen is ajánlották, ez szerintem olyan PECS-szerű lehet, a gyógyped hozott is mutatóba egyet, de azt tanácsolta, hogy most hasaljunk neki a napirendezésnek; rögzüljön, szokja meg, és aztán a következő lépés lesz a PECS, ami szinte szóról-szóra az, amit leírtál. Érződik, hogy te is vizuális vagy, amúgy én is, tanulásnál szinte mindent képekben raktároztam. De olyan dolgokat kötöttem a szavakhoz, főleg verstanulásnál, hogy ihaj. :)

    VálaszTörlés
  3. A PECS biztos hogy nagyon jól be fog válni majd nálatok is! Bebével mi is használtuk, amíg nem tudott beszélni, kommunikálni.

    VálaszTörlés
  4. Amúgy tökre félek tőle. Mármint hogy annyi kép kell hozzá és mivel nem vagyok kreatív, a napirendi kártyák legyártása is nehéz volt és még abban is annyi hiányosság van, hogy nem igaz. :( De muszáj lesz összeszednem magam. :)
    Örülök, hogy nálatok is bevált a PECS, remélem nálunk is be fog.

    VálaszTörlés
  5. Hát tényleg kell hozzá rengeteg kép. Emlékszem, hogy egyfolytában fényképeztünk amikor belevágtunk! :)

    VálaszTörlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...