2014. március 10., hétfő

Elgurult a gyógyszerem...

Elfogyott a türelmem!!! Annyira várom, hogy szeptember legyen és végre elkezdje az óvodát!!! Szenvedjen vele az, akinek két anyja van! Unom, hogy mindig rettegek kaja előtt, mert úgy kell vele megküzdeni. Tojik a napirendi kártyákra is és minden ellen tiltakozik. Oké, rendben, dac, de szeretném megkérdezni a neurotipikus gyerekek szüleitől, hogy tényleg úgy van náluk is, hogy reggeltől estig minden ellen tiltakozik a gyerek és úgy kell becipelni kezet mosni, fürdeni, lefogni, harcolni, küzdeni, kiabálni??? Az apja jóval türelmesebb, mint én, de vasárnapra már neki is rendesen kivan a fasza... (Jó, én sem könnyítem meg a dolgát az uramnak, de ebbe most inkább nem megyek bele...)

A sima dac ennyire brutális lenne és én vagyok alkalmatlan a gyereknevelésre? Fizikailag is rendesen próbára tesz, nem kell egy darabig fogyókúráznom az biztos...
Én úgy képzelem el (és amennyit láttam más gyerekek viselkedéséből, együttműködéséből arra merek következtetni), hogy sokat dacolnak a nem autik is, csak mondjuk nem ilyen elemi erővel robbannak. Vagy nem minden ellen, nem állandó jelleggel. És mondjuk ők néha hallgatnak a szüleikre. Vagy ők is sosenem??? És meg lehet őket vesztegetni, meg lehet velük beszélni a dolgokat. Mindenki dacol, de a játszótéren is látom, hogy mikor mennek el, van egy kis hiszti, de utána mennek. A miénk meg... volt, hogy az apja vitte le, én fent voltam, ablak csukva, redőny leeresztve (ez egy enyhébb téli napon volt és már sötét volt), és hallom ám, hogy "jön" haza a szerelmünk gyümölcse. A jövetel annyit tett, hogy az apja tepsifogással igyekezett megelőzni, hogy kitépje magát a kezéből. Nagyon rossz volt látni. Velem is ezt szokta, csurom víz vagyok, mire hazavonszolom. Már ott tartok, hogy egyedül le sem merem vinni.
De ott van pl. a séta. Érdekes, más dacoló gyerekeknél nem látok olyat, hogy ne lehetne megfogni a kezüket, ne lehetne rávenni, hogy abba az irányba menjenek, amerre a szülei. A boltban is elvannak. Persze, hisztiznek, meg vinnyognak, de nem úgy, mint az enyém. Legalábbis én ilyet még nem tapasztaltam, pedig nem vagyok remete, nem egy barlangban élek, szóval látok másokat. És persze, lehet szépíteni a mesékkel, írásokkal, de amiket a saját szemeimmel látok, azon nincs semmiféle cukormáz.

Meg csúnya, amit most írok, de egy átlagosan fejlődő gyerek a cukiskodásokkal feledteti a hisztiket vagy enyhít a miattuk érzett rossz érzésen. Legalábbis így képzelem. De valahogy én nem tudok annak örülni, nem érzem felemelőnek, hogy azt kell néznem egész nap, hogy nem játszik, hanem csak lóbálja a cipőfűzőt és rohangál le-fel. :(

A szomszéd is felbaszott már több ízben. Ha találkozunk, mindig azzal zaklat, hogy "mi van, nincsen ennek a lánynak lába, hogy nem tud lépcsőzni?" (Ugye szinte sosem hajlandó lépcsőzni, így marad a cipelés). Nemrég meg azzal jött, mikor mentünk fejlesztésre, babakocsival, hogy "egy ekkora lány mé' nem sétál". Annyit mondtam, mert nem tud. És ezt két egymás utáni nap is megkérdezte, most legutóbb meg férjemtől is. Hát normális az ilyen? És tudja, hogy autista, hát mért nem bírja befogni? Esküszöm, legközelebb megkérdezem tőle, hogy az anyukád hogy van?

Ja, annyi még eszembe jutott, hogy ami jól műkszik, az a fejlesztés előtti készülődés. Felrakom a napirendit és szépen együttműködik, csak ritkán méltatlankodik. Annyi van csak, hogy ha előbb kel fel, akkor marad a rácsosban (igen, még mindig rácsos ágyban alszik és még mindig csak cumisüvegből iszik...). Volt, hogy 1,5 órát ott dekkolt (szerencsére 4-ből 3 fejlesztés korai időpontban van, így ritkák az ilyenek, általában úgy kell keltegetni és akkor nincs ilyen probléma). Adtam neki könyvet, meg játékokat, de egyszerűen nem mertem kivenni, mert ha meg van szakítva a reggeli rutin, (aminek mindig ugyanúgy kell zajlania, ugyanazokat kell mondani) akkor aztán lehet vele kergetőzni, birkózni, hogy megengedje, hogy ráadjam a kabátot, cipőt, stb.

Ma úgy eldurrantotta az agyam az ebéd előtti kézmosásos hadakozással, hogy még bőgtem is. És enni is alig bírtam, az idegtől kissé görcsben volt a gyomrom. :/

123 megjegyzés:

  1. Szívesen meghívlak az én csodálatos blogomba, a csodálatos kétésfélévesem alakításait is olvashatod többek között. Mondjuk jól látod, csinál ilyen agyatlanságokat, nevezzük dacnak és mivel igen veszélyeztett terhes vagyok jelenleg, legtöbbször ráhagyom manapság, mert nem birom fizikailag. Pl. apja nem volt januárban itthon 5 napot, ebből 4 napot nem fürdött, mert nem lehetett beleimádkozni a kádba vagy ma fésülgetés nélkül ment, kócosan, a bölcsibe (derekáig ér a haja), sokszor nem hajlandó SEMMIT se enni és tök jól elvan a 11 kilójával, pedig a kedvében járunk rendszerint. És detto, nálunk is apja a türelmesebb, de tegnap pont szépen összevesztek. Na, azt látod jól, hogy azért lehet zsarolni, ijesztgetni (nem engeded, hogy felöltöztesselek, tollpihe repül a pelusba pl. :D, attól nagyon fél). Meg néha cuki is, de összességében nem könnyű vele sem, ugyanakkor aláírom, hogy nagyságrendekkel könnyebb lehet, mint nektek természetesen, mert nem egyfolytában van ilyen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, annak nagyon örülnék, ha kapnék meghívót! (cserébe én is adok az én zártamhoz, ott láthatsz egy két kockamentes képet is rólunk :) ) Ha küldenél a lassandebiztosankukacindamailponthu-ra, azt megköszönném! :)
      Akkor ezek szerint nagyjából reális képem van a többségi gyerekekről, mert valahogy úgy képzelem el, ahogy leírtad. Pl. ma is anyósomnál szórta a virágföldet (és hát törli a kabátjába...), mondtam, hogy lécci ne má'. Erre persze ugyanúgy folytatta. Ezután az ominózus cserepet eldugtam, de hát nem olyan könnyű kibánni vele, talál ő magának szórni valót.... Mondtam neki, hogy abba kakilnak a cicák, de erre is semmi reakció. Nem lehet megvesztegetni, zsarolni, jutalmazni. Semmi reakció.

      Törlés
    2. Elküldtem, jelezz vissza léci, ha célba ért, mert "szerelőnél" van a szemüvegem és hát, khmmm, nem igazán látok :)
      Igen, gondoltam, hogy ilyesmik miatt azért nehezebb, mert nálunk legtöbbször sikerülni szokott a zsarolás/jutalmazás.

      Törlés
    3. Szerintem nem ért célba. :( Legalábbis nem találom a meghívót.

      Törlés
    4. Erre küldtem: lassandebiztosanKUKACindamail.hu
      Nálam a nyitott meghívók között van, lehet spam-ekhez rakta? Vagy nincsen gmail-es címed?

      Törlés
    5. Megvan! :) Még egyszer átbogarásztam a leveleimet (oda kapok értesítőt a hsz-ekről és még nem töröltem, így "kicsit" átláthatatlan, de megtaláltam)
      Másik email-ről fogadtam el a meghívódat (azt nem akartam ide kiírni, az olyan privátabb címem, nem szeretem, ha minden egyben van), amit nagyon szépen köszönök!
      Én is küldök neked. :)

      Törlés
    6. Köszönöm, nekem is sikerült bejutnom :) Milyen nagyon szép így kockátalatlanul H. :)

      Törlés
    7. Köszi! :) Szerintem is szépséges. De hát én elvakult vagyok. :)

      Törlés
  2. Akkor most elárulom, hogy még Fanni is rácsos ágyban alszik, mert annyit forog, szinte dobálja magát, hogy a tököm kockáztat. És ami a vicc, hogy Lottit már lassan áttehetném nagy ágyba. :-DDD
    Csak azé' viccelem el, mert mostanság nagyon magad alatt vagy. Lehet, hogy most pont az a bajod, hogy jön a tavasz. Legalábbis velem most ez van. Süt a nap, és most felb@szom magam olyanokon, hogy miért csak panelra futotta, és majd megsülhetek az ötven fokban, meg mit fogok csinálni Fannival, amíg a húga ebéd után alszik, mert már most is kaotikus a helyzet olyankor, hát még akkor, ha 40 fok lesz a lakásban... és még sok hasonló...
    Megértelek, biztos nehéz lehet!
    Fannival is baromi nehéz eset egyébként, és én is azt szoktam kérdezni, hogy ez mindenkinek ilyen, mert én egész egyszerűen nem bírom :-D persze, más a két helyzet, félre ne érts, bocsi, nem úgy értem, de hidd el, hogy nála is vannak aggodalomra okot adó dolgok. Pl. ez az agresszivitása a húgával szemben, és nem múlik, vagy az ugrálhatnékja... én is nagyon várom, hogy szeptemberben oviba menjen, de picit félek is, hogy mit fognak szólni az óvónők, gyerekek... remélem, nem lesz bent agresszív... igazából csak a húgával az, úgy néz ki. De a lényeg, hogy megértelek, mert el tudom képzelni, hogy benned is ugyanezek a gondolatok vannak, csak még meg kell szorozni...
    Én már mondtam neked, hogy mit ajánlok. :-D Amúgy nem viccből. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja, és csak 6 óra különbség telt el a két posztod között.
      Az előzőben még örültél a tavasznak, baszod! :-D

      Törlés
    2. Hát ezzel a rácsos ágy dolog engem tök fel lehet baszni. :-D
      Nem kurva mindegy mibe alszik a gyerek?
      Nehogy már ezmiatt szarul érezd magad Kati. Jó ott neki? Ha igen, és szereti és benne marad, akkor ráértek cserélni.
      Mátém is nagyon későn kapott új ágyat ( mások szerint).
      Ráadásul nálunk azért, mert nem volt férjem és lusta, kényelmes voltam elintézni egyedül az új ágy vásárlást. Na ez gázabb, mint a ti esetetek.

      Törlés
    3. Örülj, hogy panelra is futja, és van két okos, aranyos lányod, és boldog lehetsz! Tudtok enni, stb.

      Törlés
    4. :-D óriási! Ezt már párszor megkaptam. Újdonságot nem mondtál. :-)

      Törlés
    5. Egyrészt nem kötekedni akartam, másrészt nem ismerlek, így csak a kommentre tudok esetleg reagálni. Magamból indultam ki. Én örülnék egy panelnak is.

      Törlés
    6. Tudom, hogy sokan örülnének! Eskü, hogy igyekszem megbecsülni!
      Csak.ez az örüljek, hogy van mit enni.. ennyi erővel örüljünk, hogy nem a sivatagban pottyantunk ki anyánkból.
      De alapvetően értem, amit írsz.

      Törlés
    7. Babi: azért nem semmi, hogy mennyire különbözik Lotti és Fanni. :) De szerintem ez tök izgalmas. Igen, jól látod, valóban a tavasz is a bajom, hisz eddig szerettem, most meg a hátam közepére sem kívánom... A nyártól meg rettegek. Te Babi, légkondira nem gondoltatok még? Mi megbeszéltük, hogy ha meggazdakszunk, akkor lehet, hogy lesz. Mi tanyába szerettünk volna menni, konyhakerttel, jószágokkal, kisgazdasággal, tökéletesre nyírt fűvel /pázsittal!!! ;) /ehhez képest a panel... nem kell bemutatnom gondolom(És én gyerekként is abban nőttem fel és utáltam...)
      Lehet, átsiklottam rajta, de mi az ugrálás Fancsinál? Nem tudom, van -e trambulinotok, de állítólag a pattogó gyerekek szívesen használják. Az agresszió szerintem a hercegnőd "egyeduralmának megtörésében" gyökerezik.

      Figyuzz már, én fél8-kor még bőszen aludtam. :D (Időzítettre állítottam a hajnali órákban ;), de akkor még tényleg úgy éreztem. De aztán reggel, sőt dél lett. :D )

      Gyöngyi, téged tényleg nem nehéz mostanság főbaszni! ;) Na, de engem azért zavar főleg a rácss ágy, mert vagyok 152 centi, a gyerek meg hát nem kistermetű, és hát azért mennyivel kényelmesebb lenne, ha sima kiságyban tetélne.

      Babi, most erősen elgondolkodtam azon, hogy névtelenül ne lehessen hozzászólni... Oké, nekem szóljanak be, de a kommentelőimnek nemááááá!!!! Nem tudom, világ életemben csóró voltam, beleszoktam, minden barátom pénzesebb volt, márkás göncökbe jártak, én meg az agyonhasznált szarokba, de valahogy az anyagi javakat egy percig nem irigyeltem/irigylem másoktól. Jó, az egészséges, átlagos gyerekeket igen, de ezt sem rosszindulatúan, hanem csak kíváncsiságból...

      Kedves Névtelen, nem tudom, hogy ugyanaz az illető vagy -e, aki már kipécézett egy ideje és jön az anyagi dolgokkal, meg hogy luxus a körömlakk meg a féregtelenítő és hogy inkább dolgozzak a gyes helyett... Csak annyit szeretnék, hogy ha az a célod, hogy fájdalmat okozz, nem fog az ilyenekkel összejönni, elég kérges már a szívem... Jah és igen, egyetértek Babival, ennyi erővel annak is örülhetünk, hogy mi legalább tiszta ivóvizet adhatunk a gyerekeinknek (akár a kék artézi kutakból akár), míg vannak olyan gyerekek sajnos, nem is kevesen, akik szomjan halnak, vagy a szennyezett víztől halálos betegségeket kapnak el (ami itt mondjuk lehet, nem lenne halálos, mert van rá gyógyszer, de ott meg nincs). Minden csak viszonyítás kérdése ám, és hozzájuk képest te is luxusban élsz...

      Törlés
    8. Az ugrálása annyi, hogy kurva eleven.
      De akkor sokkal jobban, ha unatkozik. És olyankor kis g.ci is a húgával. :-D Na, most mit kapok majd a Névtelentől? :-)))

      Nekünk nincs pénzünk klímára. :-) Mobilklímát kaptam az évfordulónkra most két héttel ezelőtt. Szerintem Babi úgy volt vele, hogy nem vár vele nyárig, mert nem akarja már hallgatni a "lányoknál 50 fok lesz nyáron, bazmeg" szövegelésemet. De csak náluk lesz. Tudod, ez olyan, hogy jégakkut kell beletenni. Amúgy 6 ezer forint volt, csak mondom, hogy nem egy vagyon, és bakker, egy panelban azért nem mindegy nyáron. Vehetnénk a nappaliba is, de ez egy monstrum, még ezt az egyet is gond eltenni a gardróbba.

      Törlés
    9. Egy igazi :-) klíma viszont drága.
      Ja, és nincs trambulinunk. De azt már mégis hova tegyem? :-)

      Törlés
    10. Én is sokáig panelban laktam, megértelek. Nálunk csak a besötétítés vált be. Azóta már saját kertesben lakunk, úgyhogy lehet utálni :) Örülhetek, hogy nekem ilyen jó :) (egyébként örülök is természetesen). Mondjuk ezt ketten güriztük össze, miközben végignéztem, ahogy a barátaimnak, ismerőseimnek, esetleg ügyfeleknek akiknek adásvételt csináltam, a szülei legalább az önerőt kifizették . . De ettől még nem utáltam őket, hanem pl. a barinőm esetében együtt örültem vele, és még a lakásavatójára is elmentem, és nem mondogattam neki, hogy de szarszemét vagy hogy neked ez megadatik.

      Arra, amit ajánlgatsz Katinak, beneveznék én is ;)

      Törlés
    11. Nem utállak érte! :-) Remélem, egyszer mi is eljutunk egy kertesbe. Amúgy nem is képzeltem, hogy egy menő ügyvédnő panelban lakik. :-D
      Az előző posztok kommentjeinél pedig annyiszor hozzászóltam volna, hogy annyira értelek, és olyan jó, hogy ilyen nyíltan és őszintén írsz minden érzésedről, vagy akár egy élethelyzetről (a falmászás is úgy megmaradt bennem). Szerintem Katinak is sokat számít, hogy itt vagy.
      Ja, és jót röhögtem rajta, amikor azt mondtad, hogy a 8 órás melód miatt majd mit fogsz kapni :-D De ha jól láttam, megúsztad. :-D

      Az a dolog elsülhet visszafelé is, tehát poénból is írom, de lehet, hogy kizökkentene, ebből a szempontból meg nem poén.

      Törlés
    12. drogriporter.hu
      Nagyon érdekes cikkek vannak itt. :-))) Tényleg, ajánlom belelapozásra. :-)

      Törlés
    13. Pl ez:
      http://drogriporter.blog.hu/2014/01/03/miert_olyan_nehez_a_fuvel_coming_outolni
      Mostmár kussolok! :-)

      Törlés
    14. Igen, tudom, hogy elsülhet visszafelé :) Többek között ezért is fordulok inkább a sporthoz, mint máshoz :) Mióta kissé depresszív is az életem, nem hat rám jól sem a pia sem semmi, és kinek jó az, ha kikapcsolni akarsz és helyette befordulsz meg bőgsz :) Tapasztalatból beszélek :) S. vagyok, 3,5 éve tiszta :) (na ez azért olyan poénos túlzás azért)

      Na megyek gürizni.

      Törlés
    15. :-) ja, jóvan akkor! :-) Csak ahogy írtad, abból azt gondoltam, hogy nem...
      3,5 év az sok idő. :-D
      Jó munkát!

      Törlés
    16. Babi: névtelenek szerintem ugrottak volna a "kis g.ci"-re, de már nem tehetik meg. :) Ez a mobil klíma nem is rossz ötlet, legalább a csajszi szobájába nem lenne rossz... Na majd rálesek, hátha valahol találok használtat vagy valami (próbáltam venti elé rakni jéggel teli lakonokat, de a nagy kánikulában még fél fokot sem vitt lejjebb...

      S Énvagyok: Hú, én annak nagyon örültem, hogy rá bírtuk venni, hogy a gazos, kallódó tanyát eladja apám és annak árából a közjegyzői díjat meg az ilyen járulékos költségeket ki tudtuk fizetni, ennek híján nem tudom, mit csináltunk volna... De azért mennyivel könnyebb lehet, ha a szülők megtehetik, hogy sok mindent a gyerekük feneke alá pakolnak... (nekünk az önerő fele hitel-otp lakástakarék, enélkül nem is álmodozhattunk volna sajátról, szóval azért mázlink volt, és ezt azért kötöttük, mert az önkormányzati ifjúházasok lakásában, ahol ezt megelőzően éltünk majd 5 évet, kellett, ez volt a lakhatás egyik feltétele.)

      Babi, jól látod, tényleg nagyon sokat számít nekem S jelenléte, hsz-ei.

      Törlés
  3. igen, nálunk így van Marcikával: mindenért küzdeni kell, mindig az ellenkezőjét csinálja. szóval ja, a neurotipikus is ilyen, persze nyilván tök más. én abszolú együtt érzek, csak nehéz okosat mondani, tessék menni futni, az biztos jót tesz:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, már tervezem ám, hogy veszek valami ruganyos pórázt (nah, majd mindjárt jön egy "kedves" névtelen hozzászóló, hogy tökéletesen megfelel a célnak a bálamadzag is :D ), szóval nagyon állat lenne Fickóval futni. Csak a hülye térdem.... Már jobb, de van, hogy sajog. És bevallom, még nem kerestem a neten ízületkímélő gyógytornát (egyik hozzászólóm ajánlotta és az ilyen hsz-eknek tényleg örülök, mert magamtól nem jutna eszembe, szóval ezért sem fogom beszüntetni a kommentelést, pedig egyre többször érzem azt, hogy kellene...), pedig jó lenne megerősíteni ilyennel, mert valóban ráférne és nem akarom egy ilyen miatt abbahagyni a kocogást, hisz annyira jó volt!!!

      Törlés
  4. Esetleg egy kis jutalom nem segítene?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pár héten keresztül működött, de már nem. :(
      Na meg régebben így tanítottuk meg, hogy valamelyest hallgasson a nevére. "Poén", hogy meséltem ezt a pszichológus exbarinőmnek, aki azt mondta, hogy hát sokkal jobb jutalmazás lenne, ha megsimogatnám, megpuszilnám, megölelném ilyenkor... de pont ez van a legtöbb autinál, hogy ők az ilyen szociális jutalmakat nem tudják értelmezni, sőt, az én lányom a mai napig csak nagyon ritkán viseli el a simogatást is, régebben még morgott is. És akkor jutalmazzam egy olyannal, ami számára majdnem mindig kényelmetlen??? És érted!!! PSZICHOLÓGUS!!! (És a sors fintora talán, hogy abban a fejlesztő egységben helyezkedett el, ahová mi is járunk; így rendszeresen összefutunk...)

      Törlés
  5. Lehet, hogy hülyeség, de ilyenkor nem lenne jobb "babapórázt" használni? Én Zsebnek már beszereztem egyet, mert utána futni soha az életben nem fogok tudni... :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gondoltam már rá és nem is tartom hülyeségnek. Nem is tudtam addig róla, míg a kisvárosunk főutcáján nem láttam meg egy többgyerekes anyuka kezében pár hónapja. Sokan elítélik szerintem, de hát inkább ez, minthogy veszélybe sodorjuk őket. Azért kíváncsi lennék, hogy mennyire zavarná a hozzá érő alkatrészek, de hát a babakocsi övét is megszokta.. De milyen jól mutatnék már nem? :D Egyik kezemben a kutya, másikban a gyerek póráza. :) Köszi a tippet, mert azon kívül, hogy láttam anno (és nem botránkoztam meg rajta), teljesen kiment a fejemből.

      Törlés
    2. Én csak nem mertem írni a babapórázról, de párszor már eszembe jutott, amikor olvastam, hogy mennyire nem kommunikál az utcán (sem) és nincs tekintettel a tervezett haladási irányra.

      Tényleg nem új dolog, én még lánykoromban (azaz 30 évnél több ;-) ) láttam ilyent egy pesti villamoson, ott két fiúcska volt így kézben tartva :-)
      Szó se róla, meghökkentem egy kicsit, de belegondolva még mindig jobb, mint ha elvesznének a tömegben a szem elől, vagy egy jármű alá kerülnének.

      Azt, hogy hol vehetnél ilyesmit, gőzöm nincs. Itt egy kép, esetleg ennek alapján egy meglévő babahátizsák is átalakítható lenne:

      http://kep.index.hu/1/0/256/2564/25643/2564392_47daf0edbc7a7dff9b44a71a01af9853_wm.jpg

      Végeredményben egy mellkason áthaladó keresztpánt kellene, meg persze a hátuljára a karabinernek egy karika.

      Törlés
    3. Szia! Van gyerekpóráz a boltokban, de én durciban vettem, nagyon jó volt ha veszélyes helyeken jártunk, pl. vonatozni mentünk és az én kisebb lányaim sem szerették foni a kezem, mert az ment, hogy "én sétáltatom magam! ", ordítva és kéz kitépéssel, ha próbáltad fogni a kezüket, de a pórázzal nem volt bajuk!

      Törlés
    4. Vica, én is megdöbbentem, mikor először láttam ilyet a kisvárosunk főutcáján. Mondom WTF??? De az anyukának volt vagy 5 gyereke kis korkülönbséggel. Megnéztem a képet, nekem eszembe se jutott volna, de nagyon jó ötletnek tartom, köszönöm!!!! Anyósomnak van varrógépe, szerintem majd megkérem, hogy alakítsa át kissé a leányzó hátizsákját. :) Tök jó!!!

      Akkor nem kell bemutatnom neked a kéz kitépést... ;) Nagy löketet adott, hogy a kézmegfogástól óckodó gyerkőceidnél eredményes volt, biztos, hoyg varratok vagy beszerzek egyet! :)

      Törlés
  6. (kicsit off, de csak kicsit:http://bezzeganya.postr.hu/asperger-kozelrol-avagy-hogyan-lettem-dugattyu-rajongo)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dehogy off!!! Elolvastam és hát egész hasonló dolgokon megyünk keresztül a sorstárssal. Megnyugodtam, hogy Kispöttynek is volt olyanja, hogy mindenre és mindenkire dühös volt. :)

      Törlés
  7. Igen, van olyan, hogy az nt gyerek is egész nap tiltakozik. Van olyan, hogy egy sima kézmosás akkora hisztit tud kiváltani, hogy zeng a ház.
    Néha olyan érzése van az embernek, hogy egész nap kiabálni kell, mert nem ért a szép szóból.
    Van olyan, hogy földhözvágja magát.....
    Van olyan, hogy már csak az marad, hogy geci módon megzsarolod....és még hosszan lehetne sorolni.
    Viszont nálunk ugye az van, hogy nem csak adunk, hanem kapunk is a gyerektől.
    Egy 2-3 éves gyerek anyukájának nagyon nehéz lenni. Ha nt, akkor is.
    Szóval én nagyon megértelek a többiekkel együtt. Ha nem ölelne, ha nem lehetne vele beszélni aranyosan...stb akkor ez kibírhatatlan is tudna lenni! Szóval abszolút nem csúnya ez a gondolatmeneted. Nem állandóan hisztiznek és dacolnak ( jóesetbe ), így azért az anyuka tud töltődni. Szóval ez a rossz nálatok, hogy neked mindig nehéz.
    Hidd el, ezt más anyuka se bírná jókedvűen-vidáman hosszú távon.
    Mátém még egy nagyon alapeset, nem igazán hisztériás, csak dacos, de nekem is volt olyan, hogy este azt gondoltam, tuti fejbe lövöm magam, ha mégegy ilyen szar napunk lesz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, milyen egy sima gyerek, de számomra akkor sem lenne elítélendő a zsarolás. Ez szerintem jó kis módja az ok-okozat megtanításának. Nálunk ez kemény 2 hétig működött és hát álom volt... Szerintem csak divat azt zengedezni, hogy hát jajjjj, nem vesztegetünk meg gyereket csokival, nem félemlítjük meg, stb, mert lelkibeteg lesz emiatt felnőttként. o.O
      Akkor jól értelmezted a "kapunkos" dolgot is, hisz ez nálunk javarészt hiányzik és hát nem könnyű így. Nem azt mondom, hogy soha nem aranyos, hisz mindig az, de nem tudja kimutatni az érzelmeit, kötődését, csak nagyon ritkán...

      Törlés
  8. Igen, az NT-kkel is harc az élet. Éjjel magyar vándor, áthisztizi magát mellém, az apját már KITÚRTA a hálóból, a vándorlás előtt rácsos ágyban alszik, cumisüvegből iszik (tud pohárból is, csak nem hajlandó, vagy csak negyedannyit, ha cumisüvegből adom, iszik eleget), a bölcsiben MINDENT megeszik, itthon egggész nap válogat, a reggeli tejitallal megzsarolom, hogy legalább annyi kalória legyen benne, és akkor onnantól nem aggódom, este ugyanígy harc, ha olyan napja van, semmivel nem játszik, csak olyasmivel szeretne, amivel nem kéne (pl kipakolni a hűtőt), a kézmosás nem egyszerű, a fürdést szereti, de hajmosáskor/körömvágáskor/hajvágáskor mindig félő, hogy kijön a gyivi, úgy üvölt. Nagyon sok jó tulajdonsága is van, cuki, igen, meg ZEN-mami is vagyok, ma reggel például üvöltött, mikor mondtam, hogy menjünk bölcsibe, mondtam, hogy vegyük fel a szép kabátod - NEM!! a szép sapikád - NEM!! - A cipőd.... erre meg jött, mint a kisangyal.. ki érti. Stb, stb.

    VálaszTörlés
  9. Ja, és azt kifelejtettem, amikor éjjel (jellemzően éjfélkor) nekiáll üvöltözni, és magán kívül van, csapkod, rugdos, fel-alá rohangál....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, hát csak, hogy irigykedj ;) szerencsére nálunk az éjszakai alvással csak akkor van gond, ha meg van fázva (vagy régebben minimálisan fognövesztésnél). Szóval kopkopkop, ilyen szempontból megkímél minket (lehet, hogy tudja, hogy kialvatlanul még nehezebben viselnénk az együttműködési nehézségeit...)
      A poharas ivás nálunk is menne, sőt, minden menne, de a szervezés, nah, az necces. Pl az ivás: iszik pár kortyot, majd ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy "csurgasson".
      Azért nem gyenge, hogy Tami a bölcsiben eszik, otthon meg nem igazán...
      Nálam a ZEN-mamiság ritka, de néha azért előfordul. :) Szerencsére ilyen szempontból összhangban vagyunk az emberrel, mert mikor neki már nincs türelme, akkor jövök én és mindez fordítva is igaz.

      Törlés
    2. Hány éves vagy, Kati? Én 39 leszek. Öreg mán :-D Ezért tudok ZEN lenni. 25 évesen pl épp olyan vehemens voltam, mint mondjuk Babi, és ráadásul még türelmetlen is.

      Törlés
    3. Dehogy vagy öreg, ugyan már!!! Tudod, csak az öreg, aki annak érzi magát. Legalábbis a mi korunkban még igaz ez a mondás, 100 évesen mér csinálhatunk akármit, akkor is öregek leszünk. ;)
      Nem árulom el a pontos korom, mert szégyellős vagyok, de annyit azért megsúgok, hogy közelebb van a korom Babiéhoz, mint a Tiédhez (és hát lehet, hogy a vehemenciánk is életkori sajátosság :D, mondjuk lehet, hogy én örök lázadó leszek...)

      Törlés
  10. Szerintem ez gyerekfüggő is, meg szokás, nevelés kérdés is. Normál esetben is van olyan gyerek aki nem hajlandó kézen fogva menni, és méterekre előrébb szalad. Hisztizik, sértődik, és persze van tündéri gyerek is. Nekem nincs saját, de tesóm gyerekei pl olyanok, hogy több méterre előttünk mennek, akár séta, akár biciklizés közben. A kezünket a világ összes kincséért sem fogná meg. Jótszóról meg két óra fel imátkozni őket.

    Erre a szomszéd beszólásokra, meg csak annyit, hogy majd vissza is kapja valamikor, valamilyen szinten, valakitől. És akkor ha egyáltalán rájön, elgondolkodhat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, szerintem is gyerekfüggő (egyre kevésbé hiszek a nevelésben...persze, nem elhanyagolható az sem, de szerintem nem nyom annyit a latba, mint régen gondoltam). Az enyémmel az a gondom, hogy ha "csak" előre szaladna... Neeeem, ő rendszerint a menetiránnyal ellenkező irányba megy, sőt, jobban érzékelteti a sétálási szokásait a megy a szélrózsa minden irányába (csak arra nem, amerre mi szeretnénk).

      Szomszéd "néni" ha sokáig kóstolgat, meg fogja kapni a magáét tőlem, az biztos. :) Sokan megdöbbennek azon, hogy kamasznak kinéző kis töpszli csaj vagyok, de ha eldurrantják az agyam, akkor nem nézek semmit. (Kicsit olyan vagyok, mint a lakótelep igencsak mérges kisméretű kutyáinak többsége, tőlük sokkal jobban féltem Fickót, hisz ők a termetüket meghazudtolóan és félelmet nem ismerve nekimennek akár egy jóval nagyobb kutyának is és sokszor látom a testbeszédükből is, hogy inkább ne menjünk oda.) Szóval nem ajánlom a szomszédnak, hogy továbbra is beszólogasson. :)

      Törlés
  11. Bocs, előre! Most felhúztam magam, lehet picit durva lehet. Nem szándékozok senkit sértegetni. Szóval, unod (unjátok) a gyerekeiteket, alig várod, hogy végre elmenjen oviba? Háth, hümmm... de a pénzt felszeded utána? Pénz, ápolási, miegymás kell, de a gyerekhez nincs kicsi türelmed se?

    Nekem is van beteg gyerekem, és sokszor mondták azt is, hogy adjam oda otthonba, bentlakásosba, de eszem ágába nem jutott volna, küzdöttünk, mert imádom!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De miért kérsz elnézést azelőtt, hogy belém szeretnéd törölni a lábad??? :D
      Én a hsz-eden húztam fel magam, de ne éld bele magad, nem sokáig! :P Mielőtt okoskodsz, léccike tanulj meg szöveget értelmezni, jó? Egy szóval nem írtam, hogy a gyerekemet unom, hanem a napi 5-6-7-8-9-10 csatát és ha ezeknek a felét már az óvodában vívná meg, nekem maradna egy kis nyugi. Nem tudom, hogy a te beteg gyereked mivel él, (az enyém egyébként nem beteg, hanem autista...), de szerintem amíg nem jössz el hozzánk és nézel meg 1-2 napunkat, addig ne ítélkezz! Vagy ha ettől jobb a kedved, akkor csináld... Egészségedre!

      És amúgy meg menj a csudába!!! (és nagyon visszafogtam most magam és finoman fogalmaztam) :P

      Törlés
    2. Na erre inkább veszek egy levegőt és nem azt írom ami hirtelen eszembe jutott. Hanem inkább azt, hogy annyi következetlenség van a hozzászólásban, hogy Kati már annyiszor írta, hogy megy/menne dolgozni ... Szóval ez nem a pénzről szól ... Egyébként meg én pl. visszaadnám kamatostól a gyest és az emelt csp-t is, ha mondjuk ettől nem lenne genetikás a gyerekem ... sőt, még egy nagyobb összeget is fizetnék érte, talán az összes javamat odaadnám bárkinek ... és szerintem ezzel Kati is így van.

      Törlés
    3. Fú, hát én is elszámoltam 10-ig (20-ig), hogy ne egy magamból kikelt hsz-t írjak a "kedves" névtelennek...
      Volt kint az ápolási igényt felmérő illetékes, és neki szóról szóra azt mondtam, amit írtál, hogy bár ne lennénk rá jogosultak... :( De ami jár az jár, szóval egy percig sincs bűntudatom az miatt a havi pár ezer Ft többlet miatt, amit páran sajnálnak tőlünk... Igen, az összes javamat odaadnám én is, azért hogy...

      Törlés
  12. Nálunk nem ilyen durva a helyzet, mondjuk nem is vagyok Lillával 0-24, és én simán eletkintek ebéd előtti kézmosástól, sőt wc utánitól is, ha én ültetem fel, én húzom le a klotyót, és Lilla semmihez sem ér hozzá. Nem érdekel, ha kipakolja a konyhaszekrényt, mert az edényeket használja játéknak, és leszarom azt is, ha épp nincs kedve enni. Nem tömöm. Pont a napokban írtam egy másik blogon, hogy régebben sokszor arra jutottam egy-egy erős konfliktus, vagy zűrös nap után, hogy miért is tiltottam aznap, amit tiltottam, és miért nem engedtem, amit akart csinálni? Mert szokás/nem szokás vagy mert nehogy már ne engedelmeskedjen/fogadjon szót, tehát presztizsből. Veszélyes volt amit csinált? Bántott vele valakit? Nem. Akkor, miért kötöttem az ebet a karóhoz? Szóval, amióta így gondolkodom, könnyebb. Persze nálunk is kiabálok szinte napi szinten, mert amúgy másból nem nagyon ért, ha olyanja van. Szarik rám. Máskor meg olyan szófogadó, hogy el sem hiszem, hogy az enyém.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-D ezt én is írhattam volna. :-)))

      Törlés
    2. Nem értem. Ami szabály az szabály, és pont. Soha nem fogja megtanulni, ha ráhagyod. Kipakolja a konyhaszekrényt, és nem baj? Majd elgondolkozol, ha eltör egy tányért, és elvágja a kezét. Kiabálás pedig a lelkét teszi tönkre. Nincs annál rosszabb, mint egy beteg kicsivel kiabálni.

      Törlés
    3. Mire felnő, pont megtanulja
      :-)
      Nem beteg.
      A kiabálás nem jó, de a másik obció, hogy tökön szúrom magam, szerintem hosszútávon jól jár a gyerek ia ezzel a kompromisszummal.

      Törlés
    4. Nálunk is kipakolhatja, mert mondjuk a tányérok a mosogató felettiben vannak, ahogy a veszélyesebb cuccok is magasabban. Sőőőőt, még olyan galádságokat is csinálhat, mint pl. tévére meg ablakra zsírkrétával rajzolás, jujj, mostmilesz.... ezek csak tárgyak, ő meg a gyerekem. Ami feltakarítható, kárt magában-másban nem okoz, az zöld kategória nálunk :) Utoljára akkor kiabáltam nagyon, amikor anyámék kutyáját a heréjénél fogva akarta helyváltoztatásra bírni, ha nem kiabálok, akkor lehet már nem lenne most kire...Ilyenkor akkor tönkre megy a lelke?

      Törlés
    5. A szabalyokat mi, hulye felnottek hozzuk, es szerintem a jo gyerekneveles alapveto feltetele a rugalmassag ebben a kerdesben. Nyilvan nem engedem a suto kozelebe ha sut, es nem engedem, hogy a kukaban kotorasszon. De ha az etetoszeket tologatja korbe-korbe a lakasban, akkor az miert lenne baj? Ha eloszed egy fazekat a szekrenybol es beleteszi a jatekait, az is gond? Nem, nem az, csak mi mar elfelejtettuk, hogy ilyen kiskorunkban nekunk is jatek volt ez az egesz nagy vilag.

      Törlés
    6. Ámen!
      Lotti pont az etetőszéket tolja körbe-körbe, és puffog az előszobában, hogy ott nem tud vele megfordulni. :-D Zseniális példát találtál, Gina. :-)

      Törlés
    7. Kedves Nevtelen, irtam, hogy azt engedem, ami nem veszelyes ranezve vagy nem sert/bant masokat. A tanyerokat a felso szekrenyben tartjuk, ergo, nem azt pakolja. A szabaly az valoban szabaly nalunk is. Konyhaszekreny pakolasra nincs szabalyunk. Meg sok minden masra sincs. Igyekszen keves szaballyal megoldani az eletunket.

      Törlés
    8. Jah, értem! Engedjük meg a gyereknek, hogy a fejünkre nőjön, és aztán egy bűnöző is lehessen belőle. Szép jövő. Azt tanulja meg, hogy lehet pakolni, lehet mindent csinálni. Aztán, nem baj, ez csak tárgy, és veszünk másikat, gondolom. Ugye? Imádom a gyerekem, de pl azt nem engedem meg neki, hogy firkálja a falat, tönkre tegye a tv-t, meg hasonlók. Jó, tárgyak, de azért nem olcsók, és ha már megvettük egyszer, ne keljen már másikra spórolni (mellesleg, nem is tudnék), csak azért, mert a gyerek elrontotta.

      Gina, pl, ha az etetőszéket tologatja, felkarcolja vele a padlót, és nem olcsó kicserélni, mellesleg a szék nem játék, nálunk. Fazékban főzni szoktunk, egyrészt nem egy tiszta dolog, másrészt leveri a zománcokat, meg hasonlókat róla.

      Mia ha az ablakra fírkál, kitőrheti, és elvághatja megát, tehát, veszélyes is lehet, a tv, meg megrázhatja, szóval? Jah,, ilyen alapon, miért nem engeded a kutyát had nyúzza, nem történik semmi baja. "Csak" kutya.

      Régen ilyenekért kaptunk volna akkorát, hogy a fal adja a másika. Tv, ablak firkálás, szék tologatás, meg hasonlókért. És gondolom az sem lesz baj, ha megnő, és széttöri pl a buszmegálló oldalán az üveget, vagy a telefonfülkét, esetleg a padokat. Azt is azt fogja hinni, hogy szabd.

      Próbálom úgy szeretettel nevelni a gyerekem, hogy az felnőtt korában is előnyére legyen. Nem attol lesz boldog gyerekkora, ha mindent szebad csinálnia, hanem, ha meg is tanulja a dolgokat.

      Törlés
    9. Nyonyeszka, szerintem azért is könnyebb a lazább hozzáállásod óta, mert Lilla ráérzett, hogy ha nincs mi ellen harcolni, akkor minek. Legalábbis szerintem. És igazat adok, ha nem veszélyes, akkor miért ne. Nálunk ott a gond (ő egész nap elvan magával vagyis el lenne, ha hagynánk, nem pakol, nem rosszalkodik, csak cipőfűzőt lóbálva járkál, mint egy kis holtkóros), hogy az alapvető napi rutinok kapcsán leizzadunk, mert nem hajlandó együtt működni. Emlékszem, mikor bevezettük a napirendi kártyákat, eltelt pár hét, és utána legtöbbször együttműködött, hát olyan jó érzés volt. És most ezt a pár hetet sírom vissza.

      'Névtelen 2014. március 10. 21:42': az életben annyi veszély leselkedik ránk és a gyerekeinkre, szerintem egy konyhaszekrény, amiben nincsenek kések, nem okozhat akkora veszélyt, mint ahogy eltúlzod itt. Ennyi erővel ne csináljunk semmit... A gyerekünket meg kötözzük ki, itassunk vele szűrt vizet, csak az általunk termesztett, bio, bevizsgált zöldségeket, gyümölcsöket kapja, szűrjük meg a levegőjét stb. Ezt a kiabálás tönkreteszi a lelkecskéjét a gyerekeknek dolgot meg hagyjad már! Bár, ha így nézzük, és elhisszük ezt az álláspontot, akkor veled biztos sokat kiabáltak gyerekként és ezért vagy akkora lelki sérült, hogy névtelen hsz-ekben próbálod megmondani a frankót. És Nyonyesznak nem beteg a gyereke. Sőt az enyém sem. De mindegy, biztos jobban tudsz mindent. :D Jah, és esküszöm, hogy aki azt meri nekem mondani és írni, hogy soha nem emelte fel a hangját a gyerekével szembe, annak kinyalom a végbélnyílását!!!!!!!

      'Névtelen 2014. március 10. 23:51': Ugye azt nem gondold komolyan, hogy majd egy kislány attól lesz bűnöző, hogy az anyukája nem kevert le egy nyaklevest és/vagy nem tiltotta meg neki, hogy etetőszéket tologasson vagy pakoljon a szekrényekben??? Azért ne drámázz már! Úgy sértegeted ezeket az anyukákat, akiket szerintem nem is ismersz még annyira sem, mint én, hogy nem is tudsz róluk semmit! Jah, és csak megsúgom te tökéletesség, hogy anyám kevés dolgot tiltott meg. De azokat csináltam kamaszként a legnagyobb vehemenciával, szóval attól, hogy te azt hiszed, hogy a te nevelési módszered az atyaúristen és a mindenható, attól elképzelhető, hogy amit most elfojtasz benne, az kamaszként vagy ami még kellemetlenebb, felnőttként majd elemi erővel robbani fog belőle. De te tudod, ha kiképzőtiszt szülő akarsz lenni, ám legyen, én nem szeretném megmondani, hogy mit csinál (míg te viszont rendesen osztod az észt, hogy hogy kellene, mi a helyes, mi a fasza...) Szerintem egy etetőszék általi karcolás nem okoz akkora károkat a taposóban, hogy cserélni kelljen. :D Nálunk pl. nem a gyerek tologatta, hanem mi és jelentem, semmi baja a taposónak. ;) Ha meg nálatok a fazék nem tiszta, akkor nem is szeretnék nálatok enni (nem akarok nagyképűsködni, de nálunk a kutya és macska tányér is tiszta, nyugodtan játszhatna vele a leányzó...) És szerintem lehet, hogy emiatt vagy ilyen vaskalapos: "Régen ilyenekért kaptunk volna akkorát, hogy a fal adja a másika." Lehet, hogy kaptál is... Gyerekként csináltam annyi mindent (én sem voltam nagyon beszabályozva, sőt), amiket most, felnőttként már nem tennék meg. De megsúgom, hogy pl. azon középsulis volt osztálytársaim okádták a legnagyobbat bulik során, akik nagyon szigorú neveltetést kaptak...

      Törlés
    10. Hú, bazmeg... mármint a Névtelenke! Ha a kezem közé kapnálak... jujj, de felbactál!
      Ki nem szarja le, hogy felkarcolja a padlót az etetőszékkel??

      Törlés
    11. Szerinted mi nem szeretettel neveljük a gyerekeinket? Ha mindent tiltasz, akkot 18 évesen kiszabadul a 4 fal közül, és megpróbál minden eszközzel világuralomra törni. Tudos, mint a Batman-ben a rosszfiú.

      Törlés
    12. Szek labara filc korong es nincs zomancos fazekam. :-) Nyonyesz voltam.

      Törlés
    13. Hát ezt nagyon benézted Névtelen, az eteőszékünk gurulós (ha eszik benne lefékezem a kereket, de amúgy jól működik), az edényeimet meg el szoktam msogatni alaposan, és csak egy zománcos van köztük. :)

      Törlés
    14. Kati, azért írtam le, mert pont ott szakadt el a cérna nálad, hogy nem akart ebéd előtt kezet mosni, persze, lehet, hogy koszos volt a keze. De ha nem, én ilyenkor nem erősködök. A bölcsiben, minden hasonló szabályt betart, tehát ismeri őket, és tudja alkalmazni is. Itthon más. De sztem, mi is otthon engedjük ki a munkahelyi fáradtgőzt, és miért várnánk el egy háromévestől, hogy nála ne legyen fárdt gőz, akár bölcsis, ovis, akár otthon van. Ő is frusztrálódhat, ő meg pont attól, hogy a kezét akarod mosni, amikor ő nem karja. :-) Szóval csak azt akartam ebből kihozni, hogy a lényegtelen dolgoktól (nem okoz kárt magában, másoknak) eltekintek, most, a fontosaktól nem, és majd fokozatosan tanulja meg az élet szabályait, ne azonnal zúdítsak rá mindent. Van ideje mindent megtanulni. Nyonyesz

      Törlés
    15. kezeIm :-D

      Nálunk már minden szék lábán filc van. :-D

      Törlés
    16. Névtelen, azt hiszem, a te gyereked hamarabb fog buszmegállóban üveget kitörni, mint az enyém. És ne csodálkozz, ha utálni fog hozzád visszajárni, és csak kötelességből teszi. (Ez volt a személyeskedés rész, amit egy normális vitában nem használok, mert nincs helye, de ha te minket itt sértegethetsz, biztosan nem veszed zokon, hogy mi is téged).
      Engem nagyjából úgy neveltek, mint ahogy én a lányomat, kiabált is velem anyu, nem keveset. Mindig "jókislány" voltam. Nem cigiztem, nem ittam részgre magam, a drogról azt sem tudtam, micsoda, és 18 évesen szexeltem először. Még a bulikból is mindig akkor értem haza, amikorra megbeszéltük. Nem maradtam ki, de elmehettem mindenhová, ahová szerettem volna. Kevés korlát volt az életemben, és soha eszembe nem jutott bűnözni, és hidd el teljesen átlagos, szabálykövető tagja vagyok a társadalomnak.

      "Régen ilyenekért kaptunk volna akkorát, hogy a fal adja a másika. " Szép, a kiabálástól frusztrált lesz a gyerek, a verés meg frankó nevelési módszer. És akkor itt köszönök el tőled.

      Nyonyeszka

      Törlés
    17. Hú, akkor én rossz kislány voltam. :-DDD

      Törlés
    18. Névtelen,
      Engem a kutyákkal lehet a gyerekek után a legjobban fölbosszantani (vagy előtt, hehe), szövegértési problémád (is) van és légy oly kedves, ne hasonlítgass értékben egy kutyát, akármilyen kis korcsot, egy tévéhez például, a legdrágább plazma nem ér annyit! Jól van? Továbbá, én akkor nem tudom megfelelően kezelni a feszültséget, ha pl. hogy is fogalmazzak, hogy szép legyen, régen volt házaséletem, tehát mondjuk szólj a férjednek, hogy vesse be magát, hátha akkor nem fogsz ilyen hülyeségeket beszélni.
      A tévéről még annyit, hogy nem működik és csak azért van nekünk olyanunk, mert kaptuk, elromlott két éve és azóta rajztábla (ha működő lenne, meg nyilván kihúznám, hogy összespóroljak egy panelra meg kajára). Képzeld, anélkül is lehet élni, vannak könyvek például, na és most jön a poén, könyvet pl. soha nem firkált még össze.
      De biztosan ezért is sorozatgyilkos lesz majd a lányom,illene elfogadni, hogy mások-másféle értékrendet követve nevelnek!

      Törlés
    19. Nyonyesz, hú, nagyon várom a szeptembert emiatt is, mert kimondhatatlanul kíváncsi vagyok, hogy másokkal hogy fog majd együttműködni, az oviban hogy fog majd együttműködni(van egy enyhe gyanúm, hogy ott jobban :P :D ).
      Nekem is tök érdekes, hogy a kiabálás tönkre vágja a gyereket, míg a pofozkodás nem... Mi va'??????? Érdekes/érdekesek a névtelenek. De nem akarok semmi telkiabálni, úgy tűnik annyi energiát már nem ér meg nekik ez az egész, hogy csináljanak egy kamureget. :D De ezek után (mindegy, hogy melyik komment rendszer mellett döntök), a másokat sértegető kommenteket szó nélkül törölni fogom a picsába! Azt érzem, hogy mocskosul visszaéltek a bizalmammal.

      Mia, szerintem is van egy "enyhe" f*szhiányos állapota... Nem szeretek általánosítani, meg nemekre bontani a dolgokat, de szerintem egy nőn sokkal jobban látszódik, ha kielégítetlen... (a férfi így vagy úgy, de megoldja, hogy kielégüljön...)
      A következőn meg nagyon jót röhögtem! :D "ha működő lenne, meg nyilván kihúznám, hogy összespóroljak egy panelra meg kajára".

      Törlés
  13. Jajjjj opciooooooo p-vel.
    Most olvasom. :-))) muszáj kijavítanom. :-DD

    VálaszTörlés
  14. Sziasztok, most jött el az idő hogy írjak, eddig sunyi módon csak olvasgattam, volt hogy kisebb nagyobb szünetekkel de mindig képben akartam lenni. Kati nagyon tetszik amilyen szókimondó vagy és nem próbálod palástolni vagy másként írni az érzéseidet mert ki tudja majd ki olvassa!
    Kedves névtelen hozzászólók és fikázók, nem ismerlek titeket és ti sem engem sőt szerintem Katit sem (ahogy én sem) de az hogy ilyen őszintén ír az érzéseiről az igenis becsületre méltó, ha neki ez jelenti a fáradt gőz leeresztését akkor miért baj?
    Tegyük már a szívünkre a kezünket, nektek mindig van kedvetek legózni, mesét olvasni és a gyerekbe imátkozni a kaját? ugye hogy nem, na az fikázzon aki minden hisztit és dacot mosolyogva intéz el!
    Kati fel a fejjel, nekem is volt depim amíg két évig otthon voltam. Vidékiek vagyunk és a fővárosban dolgozunk, senki soha felém sem nézett, a szüleimtől meg nem kérhettem hogy költözzenek hozzám hisz nekik is van életük! Mindegy is... csak azt akartam ebből kihozni, hogy rám pl nagyon jó hatással volt hogy visszamentem dolgozni a manóm pedig bölcsis lett 2 éves korában... ő is én is társaságba kerültünk és itthon jó kedvvel tudunk játszani ha hazaérünk.
    Sok erőt és kitartást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De akkor sem utálom a gyerekem. Nem mondom/írom, hogy pl: "Annyira várom, hogy szeptember legyen és végre elkezdje az óvodát!!! Szenvedjen vele az, akinek két anyja van! Unom..." Nem lehet egy gyerek szenvedés.

      Törlés
    2. Orsolya, köszönöm! Jól látod, fontosnak tartom, hogy a gyengeségeimet is őszintén leírjam, csak hát sajnos ezzel a névtelenkék visszaéltek. De ettől függetlenül nem szeretném megváltoztatni azt, ahogy írok. Csak azt nem értem, ha ennyire ellenszenvet váltok ki belőlük, akkor miért pazarolják az idejüket arra, hogy olvasnak és még hozzá is szólnak...
      Jó volt olvasni, hogy rátok is ilyen jó hatással volt, hogy munkába álltál, a gyerkőcöd pedig bölcsis lett. Én is nagy reményekkel várom a melót (május), na meg az ovit. Szerintem biztos, hogy türelmesebb leszek és hát az a kis pénz is jól fog jönni (nem tudom olvastad -e, de Névtelentől megkaptam, hogy a körömlakk luxus, így legalább majd bűntudat nélkül vehetek lakkokat ;) ) Köszönöm a jókívánságokat!

      'Névtelen 2014. március 11. 0:05': Baszki, hogy mered venni a bátorságot ahhoz, hogy azt írd, hogy én utálom a gyerekemet??? Szégyellhetnéd magad! Teljesen félreértetted, de teszek magasról a véleményedre, de valótlant ne állíts jó? De, szenvedés! Figyelj, priviben szívesen megírom a címünket, gyere el nyugodtan, maradj itt mondjuk pár napig, vidd le játszótérre, vidd el a fejlesztésekre, és majd akkor döntsd el, hogy szenvedés -e vagy sem. Szerinted az nem szenvedés, mikor pl. úgy öltöztetem, hogy szinte ráülök, és igyekszem a hadakozó gyerekre ráimádkozni a pulcsit? Vagy mikor a tornás fejlesztésen ketten alig bírjuk lefogni a gyógypedagógussal? Ha szerinted ez nem szenvedés, akkor egy hazug, álszent ember vagy!

      Törlés
  15. A múlt heti sztori: Dübörgő dackorszakát élő 2 éves négyeskénkkel, összeszedtem a suliban a többi gyereket. Hármaskánk kapott egy kitömött formálható lufit a suliban amit legkisebb elorozott tőle, s bőszen rágni kezdte az autóban. Természetesen letojja a kérést, hogy ne csócsálja. Mikor tesói le akarják venni tőle harcol, majd miután ő a kitartóbb és a rátartibb továbbra is szórakozik a cuccal. Pár perc múlva az addig a könyvébe temetkező egyeskénk visítani kezd, hogy atya ég! mire én a tükörből konstatálom ahogy négyeskénk nyálas fehér arccal hófehér ruhában s fehér gyerekülésben sajnálkozik a szakadt lufi romjain. Miután a tesói megnyugtattak hogy csak liszt amiből belakmározott felhangosítottam a zenét s hátradőlve élvezem a kedvenc számom. Mert mi értelme felhúznom magam azon ami már megtörtént? Oké, nem mondom hogy nem hagyta el a számat egy-két szitokszó a gyerekülés és az autó porszívózása közben, de alapvetően jót derültem a dolgon. Hogy eljussak erre a szintre nekem 4 gyerek kellett(na jó a harmadiknál is tudtam már laza lenni).
    Szóval, akinek elszakad a cérna amikor egy átlagosnál sokkal nehezebben kezelhető gyerkőc edzi nap mint nap annak egyáltalán nincs miért pironkodnia. S ha ezt még le is meri írni, különösen le a kalappal. Gusztustalannak tartom, ha valaki kritizál olyan szitut amiről fogalma sincs hogy milyen lehet megélni. Napok óta olvasom Kati, az agóniádat, s napok óta töröm a fejem mivel lehetne lelket önteni beléd, de mindig arra jutottam, hogy nincs jogom bármit is tanácsolni, hisz halvány lila fogalmam sincs milyen lehet a te helyzetedben lenni. Így csak az együttérzésemmel s egy vallomással szolgálhatok: még csak pár hete olvaslak, de nagyon sokat tanultam általad alázatról, elfogadásról s őszinteségről.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van, jogos. Engedj meg egy észrevételt, ill kérdést! Akié volt a lufi, gondolom szarul érezte magát, hogy a tesó kidurrantotta. Nem szoktál olyankor gondolni arra, hogy, ez a tiéd, ez az övé, és kész? Mertha, odaadja is megbánja a tönkremegy.

      Törlés
    2. Vesz másikat, csak tárgy, gondolom ő is ezen az elven van.

      Törlés
    3. Adri, olyan lufim nekem is volt! :D Imádtam! És bár én csak nyomkodtam, nem rágcsáltam, de egy idő után kilyukadt és nagyon sajnáltam! :)
      Nagyon szépen köszönöm a szavaid, iszonyúan jól estek! Alapból is sokat számított volna, de most a trolltámadás idején meg pláne rengeteget lendített a kedvemen! Köszi!
      Szerintem is gusztustalan, amit itt művelnek egyesek. (Vagy valaki...) Csak tudnám, hogy mi a célja, miért jó, stb. Ezen agyalok, de nem vagyok képes felfogni és megérteni.

      Törlés
    4. Igen baszki, pont a 20 foritnos lisztes lufi egy kiabszott tárgy, amit pofonegyszerű pótolni! :D hát agyam eldobom a hülyeségedtől.

      Törlés
    5. Ja, a Tappancs újságban volt, nekünk is kiszakadt. De irtó jópofa, szerintem sorozatgyártjuk a hétvégén. :)

      Törlés
    6. :) én egy majálison kaptam (kikönyörögtem) és imádtam, de szerintem én is megpróbálom megcsinálni, hátha Tündüsnek is tetszene. :)

      Gina, szerintem ha azt írnánk, hogy az ég kék, abba is belekötne...

      Törlés
  16. Természetesen azért is nyerte meg a kicsi a játékot, mert a bátyját nem izgatta annyira, (egy újsághoz kapták ajándékba).Szerencsére hármaskánk nagyon amúgy is laza kis srác, egyáltalán nem vette a lelkére sőt ő szórakozott a legjobban a dolgon. Persze nem fenékig tejfel mindig s igenis vannak kényes szituk. El nem tudom mondani sokszor mennyire fáraszt már a "hogy tegyek igazságot" kérdéskör, de azért valahogy mindig megoldjuk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem hiszem el, hogy téged is kikezdett/kikezdtek! :( EZ MÉRT JÓÓÓÓ????

      Törlés
  17. Itt kialakult egy közösség, és csak egy vélemény számít. Ha bárkinek már, akkor azt le hurrogják. Szerintem egy gyerek, nem lehet ennyire utban. Pláné, ha meg beteg is. Akinek mégis, ne vállalom gyereket. Szerintem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A gyerekem NEM beteg, hanem autista! Ez egy állapot!!! Oké??? Érted? Vagy magyarázzam el érthetőbben?És tudod ki van útban? Nem a gyerekem, hanem a trolljaim...

      Nincs igazad: én addig a pontig meghallgatom, megfontolom a véleményeket, amíg nem kioktatóak, nem bunkózóak, nem kirekesztőek, nem fölényesek, nem megmondósak. És látod? Pont az ilyen álokosságoktól áll fel a hátamon a szőr, hogy meg akarod mondani hogy kinek van joga gyereket vállalni és kinek nem...

      Törlés
    2. Nevtelen, velemenyt lehet szemelyeskedes, sertegetes nelkul is nyilvanitani. Nyonyesz

      Törlés
    3. Névtelen!
      Olyan szinten forr már tőled az agyvizem, hogy azt el nem tudom mondani. Hogy jössz te ahhoz, hogy bárkinek is ilyen stílusban mondd meg a magadét? Ki vagy te? A nevedet sem mered felvállalni!
      Elmondom neked, hogy a drága jó szüleim csinálták ezt velem egész gyerekkoromban, amit te itt leírsz, tudod mi lett a vége??
      Elkerültem otthonról, megőrültem, heti 5-6 nap buliztam, kipróbáltam pár dolgot. Majd miután lecsengett az őrület, alig jártam haza. Később a terhességemet is csak akkor osztottam meg velük, mikor már nyilvánvaló volt a dolog. Ma már nem tartom a kapcsolatot apámmal, és anyámmal csak akkor beszélek, ha muszáj, de közben rettenetes gyomoridegem van.
      És baszod, ha attól lesz drogos bűnöző a lányom, hogy a fazékba pakolja a babáit, és beszél hozzájuk, akkor ezt a felelősséget vállalom. És nem nő a fejemre, márt nálunk is van határ, amit nem léphet át. De! Nem fogom mindentől távoltartani, nem fogok neki mindent tiltani, nem fogom burokban felnevelni, mert egy életrevaló, erős lányt akarok belőle nevelni, aki helyt tud állni ebben a hülye világban.
      És ha még egyszer lebetegezel egy gyereket is, én komolyan mondom a képernyőn keresztül fejellek le. De házhoz is jöhetsz a pofonért.

      Törlés
    4. Szerintem hagyjátok, én már csak röhögök! Ez egy fasz!

      Törlés
    5. Nekem is a saját példám jutott eszembe. Névtelenke gondolkodásmódja szerint nekem már ki kellett volna irtanom az emberiséget. :-)

      Törlés
    6. Én nembííírom hagyni, az, hogy valaki ennyire vakon van, kiakaszt :D

      Törlés
    7. Névtelen: nem csak egy vélemény számít, azért hurrog le mindenki, mert ostobaságokat írsz! Ha követted volna eddig is Kati blogját, akkor nem írnál ilyeneket.

      Törlés
  18. Sziasztok! Eddig én is csak olvasgattalak, Kati, de most nem bírom ki, hogy ne írjak. Így még az a vád sem érhet, hogy a "kialakult közösséghez" tartozom. 4,5 éves kislányom van, egészséges, gyönyörű, okos. Nem nő a fejemre, és valószínű bűnöző sem lesz, mert én is hagyom, hogy kipakolja az edényeket, sőt, kap egy kevés lisztet meg miegymást és kotyvaszt. Én azt is hagyom, hogy tányért, poharat levegyen, fel tudom mérni a gyerekem képességét, nem béna. Természetesen ezeket csak akkor ha én is ott vagyok. És megérti, hogy csak akkor. Nem engedek meg mindent, de mire jó ha folyton tiltok? Ettől még is mi baja lesz? És miért lenne bűnöző? Komolyan vicc. Annyira bírom az ilyen tökéletes anyákat, akik egyszerűen nem bírják elfogadni, hogy minden gyerek más, minden család más. Nem lehet egy sémát ráhúzni senkire. Most akkor mi a jobb? Amíg főzök üljön csöndbe a szobájába, mert a konyha veszélyes, vagy legyen ott mellettem és legalább addig is együtt vagyunk? Tényleg azon aggódsz kedves névtelen, hogy lejön a zománc a fazékról?! És Te gondold magad jó anyának? Nekem többet jelent a fazéknál, hogy ha már egyszer főzni kell, addig is velem van, még ha ötször lassabban haladok és kétszer annyi mosogatni való van akkor is. Kati, nyugodj meg, nincs anya, "átlag" gyerek esetében sem, aki néha nem érzi azt, hogy csak 5 percre vigye el valaki, had legyek egyedül. Csak van aki kimondja és nem álszenteskedik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nem akarom bántani névtelent, de elég érdekes álláspontot képvisel... próbálom megérteni, de sehogyan sem meg. Viszont az jó, hogy a többség nem úgy gondolkozik, mint ő/ők.
      Meg kellene tanulnom álszenteskedni, azért, hogy ne kapjak az élettől, az emberektől ennyi pofont (férjem szerint elég idióta vagyok, ugyanis a való életben is csak akkor fogom vissza magam, ha nagyon muszáj...), de az arcom már elég kérges, és szerintem én mindig is maradok ilyen...

      Törlés
  19. Jahhaaajjj Kati, te honnan szeded össze ezeket? Én igazán emberbarát vagyok, de ez már na... :D
    Viszont a poszthoz: Teljesen meg tudlak érteni, baromi nehéz lehet ezt naponta úgy átélni, és küzdeni, hogy nincs visszaigazolás. Petim (nálunk ő valósítja meg a teljes őrületet), ő legalább tudja, ha már gáz van, és jön puncsolni (simogatni, "adok puszit" stb.), és ez azért nem mindegy. Azonnal elmegy a feszültség, neked meg pont ez a rész marad ki. Ezért mondom, maximálisan érthetőek az érzéseid.
    Én azt hiszem, hogy ezek a névtelenek (nem tudom, ez egy vagy több személy egyébként) nincsenek tisztában azzal, hogy az autista nem egy fogyatékos gyerek, hanem egy átlagostól teljesen eltérően működő kölyköcske.
    Mondjuk néha én is kiraknám az enyémet hűlni az erkélyre :D , pedig szinte "normál" kategóriás. És nem is hiszem el, hogy van olyan, aki nem vágyik néha icipicike nyugalomra akkor is, ha imádja a gyermekeit. (Mert az anyukákkal előfordul ám a feltétel nélküli szeretet... :P Olyan butaság ebbe belekötni. )
    A gyerekneveléssel meg nagyon veszélyes vizekre evezett. Nincs két egyforma gyerek, akit ugyanúgy kéne nevelni.
    E-vel (kislány) talán életemben 3-4* kellett kiabálnom. Mert ő szabálytisztelő gyerek, életében mindig az volt. Szerintem ez ad neki biztonságot. Tök jól működik.
    P.? (fiú) Naponta 12* kiabálok!. És az is eredménytelen. Bár néha - ha már visítva kiáltom, hogy "azonnal álljon meg a motorral, mert jön egy biciklis", -akkor néha megáll. És ugye ebben az van benne, hogy elképzelhető, hányszor kell bizonyos helyekről lerántanom, lábbal eltolnom, löknöm, ha már a szép szó/kiabálás nem menti meg! Igen, a testi épsége forog ilyenkor veszélyben!
    Az én gyerekeim kettő csak, de két teljesen szélsőséges típus, és ennek megfelelően kell velük foglalkozni. Nincs ezzel semmi baj. De ne mondja meg nekem senki, hogy azért, mert ő látott már EGY gyereket, és alkalmazott arra EGY nevelési módot, akkor az az üdvözítő, ami minden gyereknél működik. Mert NEM működik... Tessék elhinni, hogy nem.
    Egy utolsó gondolatom támadt még: persze már elhangzott. De ha mindent tiltasz, egyszer az a gyerek rájön, hogy ő neki mennyi mindent nem lehetett, és jééé, emiatt mennyi frusztráció ragadt benne, és különben meg, miért is ne lehetne? És amikor már meg tudja tenni, akkor menni fog, és csinálni. És törni-zúzni, hogy ez a feszültség utat törhessen. Ezt nem én találtam ki, eskübecsszó kedves névtelen, komolyan! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De azt képzeld el, hogy engem is baromira frusztrál, hogy kiságyas a gyerek, és nem tudom miért idegesít ennyire! :)

      Törlés
    2. Móni, nem tom, honnan jönnek, de nem gyengék...
      Köszönöm, hogy megértesz!!! Abból is mertem arra következtetni, hogy biztos állatjó (vagy legalábbis idegrendszert regeneráló), ha puncsolnak a gaztettjeik után a csemeték... Áh, tegnap reggel is bemegyek hozzá vigyorogva, mondom, "szia, jó reggelt!", mire az angyalarcú válasza szinte magából kifordulva: "Megkeressük az apúúúúúúút!!!!!!" Hét nem esett jól... De a másik "kedvessége" a "helló, viszlát!"-os duma. Amúgy már tudok rajta sokszor röhögni, mert tényleg totál abszurd, hogy egy ilyen cuki csajszi ennyire nyers legyen... Volt, hogy a fejlesztőnél vártunk a folyosón, majd jött Dongi néni, aki a legkedvesebb hangján üdvözölte a drágámat, mire ő magából kikelve hellóviszlátozott. Ekkor az egész folyosó röhögött, mert amúgy tényleg tök fura és a maga módján vicces. Csak legalább nekem ne mondaná... :D :D :D (Az autisták őszinték...)
      Ez a kis drágaság talán egyszer érintette az arcomhoz a száját, az apjának meg egyszer adott cuppanós puszit nemrég. Ésésés, annyira jó volt, hogy úgy sajnálom, hogy nem kenyerez le többször ilyesmikkel.
      Te figyelj már, hát a névtelen nevelési tanácsadóink megmondták, hogy inkább üssed, mint kiabálj, hisz a kiabálástól tönkremegy a lelkük (a veréstől érdekes mód nem... bár lehet, hogy nem ugyanaz takarja mindkét névtelen elkövetőt, de így azért vicces a maga módján ez az egész, nem? :D )

      ;) Akkor lépéselőnyöm van veled szemben, hisz én tudom, hogy miért idegesít a rácsos ágy: 150 centis vagyok, és hát nem vagyok egy birkózó alkatú és izomzatú, így hülyét kapok, mikor ki kell emelnem. Meg be kell raknom (fogalmam sincs, hány kiló, de ölég nagy). Meg mikor a hülye cumi mindég a belső oldalra esik (hiába rakom tele plüssökkel...és hiába 2 cumival alszik... vááá)

      Törlés
  20. Na szinte mindent leírtatok itt már, ami tegnap este óta eszembe jutott :)

    Elég gáz ez a névtelen hozzáállás. Én (és gondolom még rajtam kívül pár értelmes ember) ugyanaz vagyok névtelenül, kamureggel és higgyétek el, a saját nevemmel is ...
    Nem az a gáz, hogy névtelen(ek?) máshogy gondolják, azt lehet. Kati szerintem eleinte normálisan reagáltál, hisz mindenki gondolhatja máshogy. De mennyivel másabb lenen pl. leírni, hogy én így meg így gondolom, ezek meg ezek az elveim, így meg így nevelek, esetleg próbáld ki ezt meg ezt?! Ehelyett névtelenke (nem véletlenül kisbetűsen) stílusa azért felháborító, mert ő azt írja, hogy amit én írok az az egyetlen elfogadott és helyes hozzáállás, én mindenkinek minimum kötél jár aki máshogy gondolja.
    Én sem hiszem, hogy a konyhaszekrényből kipakolás egyenes utat nyit a bűnözés felé (láttam pár bűnözőt és rossz embert - nem kell ahhoz bűnözni h valaki szarszemét legyen - a szakmámból kifolyólag, tudom miről beszélek). És biztos vagyok abban, hogy ti (és én is) akik szabadabban hagyjátok randalírozni a gyerekeket, nem adtok kést meg gyufát a kezükbe ... Na erről ennyit.

    A poszthoz is hozzászólva: megint csak azt tudom mondani, hogy tökretotál természetes, hogy kiborulsz. Kva nehéz lehet, mondjuk ettől megint nem vagy előrébb :) Akinek néha nem gurul el a gyógyszere a hisztis gyerektől, az hazudik. Akinek meg az állandóanhisztiző gyerektől nem gurul el néha, az meg nem létezik. Pont.
    Biztos vagyok abban, hogy előbb-utóbb jobb lesz, de erről inkább írjanak azok akik idősebb auti gyereket nevelnek, bízom benne hogy ugyanezt fogják mondani neked!

    Én bevallom, felvállalom, kössetek fel: örülök, hogy a gyerekem bölcsibe jár. Ha nem lenne más, akkor is örülnék. Attól még az enyém, és szeretem, imádom, nem cserélném le, de MUSZÁJ hogy az embernek legyen élete, találkozzon felnőttekkel, munkába menjen, zötyögjön a buszon, tárgyaljon, telefonon beszéljen, hétköznapi egyszerűségeket csináljon ...

    Elmesélem nektek, van egy 50 feletti ismerősöm. A fia egyidős velem (ki sem mondom hány éves, de 80-as születésű :) ), valamilyen születési sérülése van, vagy genetikai, nem tudják. Akkoriban még nem volt ennyire ismert, elterjedt a sokféle terápia, kezelés, dévény, tsmt, therasuit és társai. Nem is kapott semmiféle fejlesztést. Nem is járt soha bölcsibe, oviba. Nem is nagyon tud egyedül járni. Beszélni sem, csak ordítva, hörögve, rikkantgatva artikulál. (Apja persze kicsiként elhagyta őket, fizetni meg aligalig). Nem szobatiszta. Anyuka a gyereknek szentelte az életét, most is ápolásin van, a gyerek valami minimális rokkantnyugdíjat kap. Imádja, szereti a gyerekét, de néha neki is le kell eresztenie. Ilyenkor "bulizik", persze otthon, mivel pénze alig. Vesz egy üveg bort, komolyzenét hallgat, becsiccsent, elpanaszolja a bánatát, majd másnap folytatódik tovább az egész. Ő akkor rossz ember?! Vagy luxus hogy néha (szerintem 1-2 havonta) otthon magában beiszik?
    És a hab a tortán: ők egy 28 m2es garzonban laknak, önkormányzati. És van egy "pótapája", egy kb 70 éves öreg, aki vidéken lakott, hozzá jártak le régebben. Aztán levágták a lábát, a fűtetlen tanyán nem maradhatott - és ő befogadta.

    Na ő is kiborul néha.

    A másik: az összehasonlítgatás. Nem arra gondolok, hogy nt és nem nt gyereket egymással, hanem a nekemisvanbeteggyerekemnekemrosszabb, kevesebbpénzemvannekemrosszabb típusú hsz-ekről. hát, szerintem meg mindenkinek a maga keresztje.
    Nekem pl tök "rossz", hogy genetikás gyerekem van, rosszabbnak érzem, mint Kati lánya. De ő egy angyali természet, soha nem agresszív, vagy nem küzd pl. az öltöztetés ellen mint Kati Cukija. Tehát nekem jobb. Na ez egy kva nagy hülyeség!!!!! Mindenkinek csak a saját cipője tud szorítani!!!!!!!!

    És még valami: és végtelenül tisztellek azért Kati, mert te kimondod azt, amit más nem mer.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja és még két dolog: az enyém (2,5) is rácsosban alszik :) Bilibe eddig 2 és félszer ment pisi.

      A másik: ha megtisztelsz Kati, én is szívesen olvasnám a zártadat is.

      Törlés
    2. Igen, igen, teljesen egyetértek, engem is ez bőszített fel, vagyis hogy oké, mondja el a véleményét, tanácsait, tippjeit, de ne azt tartsa már a mindenhatónak, amit ő csinál... Ennyi erővel az összes nt vagy vizuális megsegítésre nem szoruló gyerkőc blogjára mehetnék okoskodni, hogy vazze, ragassz a falra napirendet, vagy ha nem, akkor gyíkarcú vagy... Nálunk ez kell, másnál nem. Vagyok auti csoportban, és van egy anyuka, aki gyógyped (öregebb a gyógyped és ők még hajlamosabbak arra, hogy "tiltsák" a szülőktől a vizu eszközöket, hisz nekik még azt tanították, hogy ez csak a nem beszélő autiknál célravezető, a beszélőknél egyenesen káros, pedig a gyakorlat megcáfolja ezt a régi tanítást...) De bízott a fejlesztőjében, én leírtam, hogy a mi orvosunk mit mondott, mi a véleménye erről és ennyi... Egyszerűen eszem ágában sem volt kiosztani, hogy há' ha auti a gyereked, akkor miért nem napirendeztek? Leírtam, hogy nekünk ezt mondták, és legtöbbször úgy érzem, hogy hasznos és célravezető, de mivel lehet, hogy náluk nem lenne az (az autik is olyanok, mint a nem autik, mindegyikőjük más...és én a másságon belüli különbséget is elfogadom és nem csinálok belőle versenyt, hogy kinek súlyosabb eset a gyereke és hasonlók), és neten keresztül nem is éreztem magam kompetensnek, hogy megmondjam, hogy mi a tuti (csak azért, mert nálunk az volt a tuti...), így csak a tapasztalataimat és a véleményemet osztottam meg.

      Az ismerősöd előtt őszintén fejet hajtok!!! Nagyon erős nő lehet! Én szerintem nem bírnám. :( ( Az ő harcaihoz képest az enyém semmiség és nekem még ugye ott a remény, hogy akármi kisülhet...) És egyáltalán nem tartom a "bulizás" miatt rossz embernek az ismerősöd, sőt, szerintem ezt a gyereke miatt is csinálja, mert így újult erővel, energikusabban, nyugodtabban foghat neki újra az egésznek. És a pótapa befogadása is mutatja, hogy érzelmileg, erkölcsileg mennyivel fölötte áll rengeteg embernek...

      Maximálisan egyetértek veled és én is így látom, hogy annyira fölösleges és butaság méregetni, hogy kinek rosszabb... Anyám jött sokszor azzal, hogy na és akinek meg sokkal "betegebb" a gyereke, az mit szóljon? Én erre az utóbbi időkben csak annyit mondtam, hogy akinek meg van 10 teljesen átlagosan fejlődő gyereke (ismerünk olyan családot, ahol ez a helyzet...), miért nem hozzá hasonlítasz??? Erre nem tud mit mondani... és egyre kevesebbszer hozza fel szerencsére. :)

      Milyen email címre küldjem a meghívót?(amúgy ne számíts nagy izgire, ritkán írok, legtöbbször csak képeket teszek fel, de azt is csak néha) Arra, amin régen leveleztünk, jó? (néztem a google profilodat, de nem leltem email címre, akár priviben is megírhatod, hogy hová küldjem. /lassandebiztosankukacindamailponthu/

      Törlés
    3. Nem, baj, legalább látom a kockamentes képeket :) Az itteni profilom email címe pinussylvestriss@gmail.com, ide küldheted!

      Na hát erről beszélek én is, hogy a normális ember tanácsot ad, ahogy te a sorstársadnak, nem pedig lehurrog...Nade mindegy is, most hogy kitiltod a névteleneket, szerintem vége a bunkózásnak, mert egy általános emberi jellemvonás, hogy a bunkózást csak névtelenül, arctalanul vállalja az ember.

      Törlés
  21. Hűűűű. Itt mindig történik valami! :)
    Kati, én nem tudok neked okosat mondani, a mi helyzetünk merőben más, nálunk is van hadakozás/tiltakozás, de közel sem olyan mértékű mint Cukinál, és ugye a generáló tényező is egészen más. Szerintem mi el sem tudjuk képzelni, én legalábbis biztosan nem, hogyan telhetnek a mindennapjaitok. Bele sem tudom élni magamat, hogyan telhet egy kézmosás, egy öltözködés, egy elindulás. Most már sokadszor írsz hasonlóról, hát baromi nehéz lehet, részemről elismerés érte, hogy még nem bolondultál meg a mindennapi megpróbáltatások során! Szerintem a lehetőségeidhez mérten a lehető legjobban kezeled a helyzetet! És amiatt ne legyen bűntudatod, hogy olyanokat gondolsz, ami talán társadalmilag nem elfogadott, nem szokványos... Ezzel mindenki van így néha, még az is, aki itt alakoskodik és nem vallja be, hogy bizony a gyerek az ő idegeit is próbára teszi néha. De nem ezen múlik, hogy valaki jó anya-e.

    Névtelen: Én nem értem, miért nem lehet aláírni egy hozzászólást? Ja, meg nem ártana, ha a neveléselméletből egy kicsit frissítenéd a tudásodat. A múltszázad közepén volt legutóbb elfogadott dolog ez: "Régen ilyenekért kaptunk volna akkorát, hogy a fal adja a másikat. " - Ma már nem ütjük a gyereket!!! Sajnos, akit így neveltek, az szintén így nevel... Ezt ne felejtsd el, mikor "neveled" a gyerekedet, és olyat teszel, amit itt sosem vallanál be!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne is mondd!!! :)
      És látod, itt is megnyilvánul az, hogy te mennyivel empatikusabb vagy, mint a névtelen(ek)... Már mikor rátaláltam a blogodra, ezt feltételeztem rólad és most ezt nem nyalásból írom. Ja, és nem is a blogodra tévedtem először, hanem ott találtam rád, ahol először írtál naplót, és az első általam olvasott bejegyzés nagyon megfogott, mert mintha a saját érzelmeimet olvastam volna.

      Törlés
  22. Lehet a gyerekkori nevelés hatása látszik Névtelen viselkedésén.
    Csak titokban ír, mert fél, hogy kap egy pofont.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagy esélyt látok rá én is. És arra is, hogy itt lázad, hisz, ha ő pofonokat kapott (volna?) az edénybepakolásért, akkor gondolom a kamaszkori szárnypróbálgatásai is el voltak fojtva és lehet, hogy most éli meg azt az ellentmondok mindennek dolgot, amit elnyomtak benne akkor, mikor ki kellett volna jönnie...

      Törlés
  23. jaj, hát nem bírok magammal, ezt muszáj ide linkelnem névtelennek, hogy lássa, ilyen is van... Bár valószínűleg ezt már nem látja, és ha látja is, akkor sem veszi majd a fáradtságot, hogy végig olvassa. De azért én optimista vagyok!

    http://www.168ora.hu/itthon/autizmus-duhroham-ollari-peter-lovasbereny-123139.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olvastam a cikket és hát le a kalappal a szülők előtt... És remélem az illetékes(ek) is olvassa/olvassák, mert sokszor az is a baj az autizmussal, hogy szeretik elbagatellizálni a kívülállók... Én nem aszondom, hogy ez a legnehezebb kacifántosság, de azért elég ijesztő, hogy 5%-uknak van esélye az önálló életre felnőttként... De nem szabad ezen rágódnom, szerencsére nem hagytuk magunkat befolyásolni, így nagyon időben kezdődött a speckó fejlesztése, szóval azért bizakodó vagyok ám, bármennyire is hihetetlen sokszor a bejegyzéseimet olvasva :)

      Törlés
  24. Épp tegnap olvastam én is, iszonyat nehéz életek vannak körülöttünk.
    Ági

    VálaszTörlés
  25. hát igen, én is kaptam már hatalmas gyepálást az őszinteségemért - anyák között álszentek a királyok, ez világos. egyébként nekem meggyőződésem, hogy az álszentek is pont ugyanazt érzik, mint az őszinték, csak valamiért rettenetesen félnek beszélni ezekről a kellemetlen érzéseikről.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezzel teljesen egyetértek. És ráadásul utálnak azért, amiért Te kimered mondani, hogy néha eleged van. Sőt, ha ne adj isten elmész egy moziba vagy egy kozmetikushoz lazításképpen akkor aztán akkora szaranya vagy, hogy még.

      Törlés
    2. De én úgy szeretném megérteni, hogy az álszenteskedés mért jó...
      De mitől félhetnek??? Attól, hogy rossz beismerni, hogy hát bizony a szuperanyuság meg a pempörzös/liberós reklámfilmek legtöbbször csak a szép oldalát mutatják meg az anyaágnak és a valóság nem feltétlenül mindig ilyen? Áh, tényleg nem értem.

      Törlés
  26. Hú Kati, én totál megértelek, nagyon kemény lehet. Én a helyedben már rég begolyóztam volna. A munka tuti jót fog tenni majd. Elképesztő, h Emma hisztije, hogy ki tudnak borítani, a harcok. 1 mp alatt el tud durrani az agyam, és igen én is szoktam zsarolni, sokszor anélkül nem megy, asszem megőrülnék, ha ez sem lenne. Meg tényleg a szeretet, a sok cukiság, amit adnak mindent elfeledtett. Anélkül el se tudom képzelni milyen piszok nehéz lehet. Csak annyit tudok mondani, h kitartás!!!

    A Névtelen hozzászólokat meg egyszerűen nem is értem. Teljesen képmutatónak tartom őket. Válaszra se méltatom, mert meg se érdemli/k.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyre jobban várom a melót, hisz szerintem is jót fog tenni. :) Már tényleg azt érzem, hogy kezdek gyesbeteg lenni...
      Nem nagy valami, meg nem nagy óraszám, de legalább érnek majd új ingerek, felnőttekkel kommunikálhatok (még ha az csak a munkára is fog korlátozódni, már akkor is felemelő lesz), és egy kis pénzt is adnak majd mindezért.
      Köszönöm! Igyekszem kitartani és olyan jól esik, mikor ilyeneket írtok! Mármint most konkrétan arra gondolok, hogy írtad, hogy nehezebb lenne, ha Emmát mondjuk nem lehetne kizökkenteni zsarolással vagy nem cukiskodna.

      Törlés
    2. Már az is sokat fog számítani, hogy fel kell öltöznöd :) Mármint olyan utcáragyereknélkülkimenősen. Sokan (én is) hajlamosak arra, hogy beleszoknak a kényelmes, farmeres tornacipős babakocsitologatós ruhákba, és elfelejtik, hogy ki is kéne nézni valahogy ahhoz, hogy belül jól érezzük magunkat. Mármint nem azt mondom hogy te pacuha vagy, hisz nem tudhatom :) De sokan beleszoknak. (pl. bő melegítőben csizmával, susogós télikabátban babakocsit tologatni :) )

      Törlés
    3. Hát eléggé megtrampultam, tény és való (és előtte sem voltam az a hú de nőcis kinézetű, emlők, segg és csípő nélkül számomra nem volt egyszerű, most meg ezen előnytelen tulajdonságok mellé jön ugye a szétnyílt hasizom miatti pocakdülledés, ami olyan fokú, hogy a hasam kb. egy síkban van a csöcseimmel/a képeken a push up melltartó és a hasbehúzás sokat javít, de/ alapból szerintem nem vagyok szemrevaló, azt sem értem sokszor, hogy az Embörömnek hogyan áll fel a micsodája rám... (lehet, hogy perverz, és csak azért :D és az amőba alkatúak tetszenek neki vagy nem tudom...)
      Viszont a tornacsukát ne bánccccsad légyszi ;), mert nekem az szívem csücske, az az átmeneti cipellőm, nem tudok magassarkúban járni, imádom az egyetlen és első, kb 5 éves, jócskán viseltes Nike sportcipőm. Viszont az első randira sosem felejtem el, hogy egy fekete tornacipőben+élére vasalt, ünneplős fekete gatyóban és egy zöldes árnyalatú ingben mentem (elég alteros vagyok...még mindég). De volt, hogy szimatszatyorral mentem randira. :D

      Viszont értem, hogy miről írsz, és osztom a véleményed, hogy jó hatással lesz rám és a kinézetemre, ha végre melóba állok. :)

      Törlés
  27. Kati, én teljesen megértem, hogy azt írod, várod már, hogy mehess dolgozni, illetve Cuki kezdje már el az óvodát.
    Réka, a Kislányom is eléggé benne van a dackorszakban. Amikor rájön az ötperc, hogy Ő márpedig nem csinálja azt, amit kérek, vagy csak Istentudja miért hisztizik éppen, hát fel tud menni bennem is a pumpa... Igen, beismerem, hogy ilyenkor felemelem a hangom, amire általában tojik, és ettől még jobban ki tudok akadni. Szerencsére azért ez nem olyan sokszor fordul elő, de épp elég. Szóval ezért is teljesen jogos, amit írsz, mert ahogy írod, nálatok ez hatványozottabban jelen van, mint nálunk, és ha én már ettől kiakadok, akkor el sem tudom képzelni, mi lenne, ha a Te cipődben járnék, én minimum megőrültem volna már.
    És igen, én is várom már, hogy mehessek dolgozni, akármennyire imádom a Lányom, szeretek vele itthon lenni, de azért valljuk meg, a napi rutin, a négy fal eléggé sok tud lenni ennyi idő után. Kell a felnőttek társasága is, mert hiányzik az is, úgyhogy engem is meg lehet ezért kövezni.
    Ez a névtelen pedig egy totál idióta, Kati, most már ne foglalkozz vele, hagyd a francba, csak magát minősíti az a sok idiótaság, amiket itt összehordott.
    Én Veled vagyok, és imádom a stílusod :-)

    Mariann

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mariann, én biztos nem kövezlek meg és teljesen megértelek! Több helyen olvastam, hogy ez a 3 év otthon sok...(ami nekem tök szimpi példa, nem tudom melyik országban van, de van olyan, hogy az első időkben anyuka van otthon, majd később apuka...jóval kevesebb is abban az országban a válás (is)
      Rengetegen leszünk gyesbetegek, elszigeteltek, depisek, de hát ugye ezek a dolgok mind tabuk, így amiről nem beszélünk, az nincs is... Legalábbis a mi társadalmunkban ez az elfogadott. :(
      Remélem nem értesz félre, ugyanis rólad nem gondolom, hogy pl depis lennél, mint én (ha az lennél, akkor sem lenne bennem semmiféle előítélet) , de köszönöm, hogy normál idegállapot mellett egy "nagykönyv" szerint fejlődő cuki kislány mellett is őszintén leírtad, hogy Te is várod, hogy újra munkába állj.

      Törlés
  28. Kati, nagyon sajnálom, hogy névtelen (igen, kisbetű) ennyire rád száll és nem képes értően olvasni.
    Nem tehet róla, hogy csak minimális empátiával rendelkezik, de akkor minek jár ide olvasni? Az ő gyereke nem auti, hanem közelebbről nem részletezetten beteg, nyilvánvalóan egészen más problémákkal küzd, mint te.
    Talán jobb lenne, ha sorstársak blogjait keresné fel.

    Ami pedig az engedékeny nevelést illeti: mivel az én gyerekem már felnőtt (az itt kommentelőkkel nagyjából kortárs a maga 30 évével), joggal állíthatom, hogy látom az eredményt: a világon semmi kárt nem okoz a gyerekek lelkében, ha az ember megengedi azokat a dolgokat, amelyek nem veszélyesek.

    A fiam pl. a kis játéktalicskával hordta be a homokot a parkettás szobába.
    A krémtúrót/gyümölcsjoghurtot pompásan szétkente a dohányzóasztalon, szép egyenletesen :-)
    Remek firkákat rajzolt az alacsony szekrények tetejére zsírkrétával. Még most is ott van, valószínűleg (a szekrénysort idővel eladtuk). Meg a falra. Meg az ajtókra... Az utóbbi felületek persze azóta átfestődtek :-)
    A teljes padlizsántermésemet belehajigálta a pöcegödörbe a szellőzőlyukon.
    Felmászott a frissen behordott több m magas rönkfa halomra (2 évesen), igaz, előtte ellenőriztem, hogy stabilan állnak-e a darabok, és ott álltam a rakás tövében.
    4 évesen kipróbálhatta a kézi körfűrészt, kisbaltát, hasonlókat. Felügyelettel.
    A mindennapos kísérlete: egy kancsó víz belefér-e egy pohárba? természetesen a parkettás szobában.
    Lexikonok rendszeresen lepakolódtak a polcról, gőzöm nincs, hogyan bírta kifeszegetni az elsőt a sorból, de megtette.
    Igen, tört el dolgokat. Mint ahogyan én is.

    De: szerintem azt, hogy a holmikra vigyázni kell, sokkal jobban megtanulja abból, ha nem kidobjuk a véletlenül elromló játékokat, hanem megjavítjuk. Lehetőleg vele együtt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy fest, hogy az a szankció eltántorította névtelenkét/névtelenkéket, hogy innentől csak valamilyen profillal lehet hsz-t írni (de nem akarom elkiabálni...) Na ez az, én nem kértem senkitől, hogy olvasson, és hozzászólni sem kötelező. Igazából lassan ahogy lenyugodtam (mert azért csak bántott...) eljutottam oda, hogy inkább sajnálom,mert roppant keserű, irigy, besokallt illetőről lehet szó. :( De ez azért nem jogosítja fel arra, hogy csak úgy beszólogasson...

      A fiad nem semmi rosszcsont lehetett, a szó jó értelmében. :) Igazi kis "bajkeverő" volt a leírtak alapján. :D És én is így látom, a tárgyak azok tárgyak... A lányom mondjuk szinte nem játszik csak a cipőfűzőivel, de lehet, hogy hülye példa, de ott a kutya. Aki egy fél éves kölök, akinek roppant izgalmasak a Cuki játékai és hát nem vagyunk mindig a seggében és pár dolgot már megrágott. De valahogy nem tudok rá haragudni, azok tárgyak. És a mi felelősségünk, hogy mondjuk a féltve őrzött kincseket eldugjuk előlük (de hogy egy zománcozott lábas hogy lehet ez a kategória, hát nem fér a fejembe...nekem nincs ilyenem, de anyuméknál volt, és szerintem nem a gyerekek rongálásától, hanem a használattól is lecsempült, hát ennyi erővel akkor rakjuk ki a polcra és gyönyörködjünk benne...)

      Törlés
  29. Csajszi, sose kerj elnezest azert, ahogy erzed magad! Az erzesekhez mindenkinek joga van, fuggetlenul attol, hogy pozitiv vagy negativ az erzelem, ami epp elboritja az agyadat. Mindenki el at ilyen pillanatokat, azok is akiknek termeszetesen fejlodo gyerek van, es akinek meg nehezebb termeszetu, es tobb kihivassal rendelkezo a gyereke, azok meg plane. Tudod hanyszor akartam mar falhoz csapni a lanyomat egy egy hisztije kozben? Tudod hanyszor robbant mar ki belolem , hogy utalom a gyerekemet, mikor lattam, hogy masoknak a gyereke milyen csendes es nyugodt, es az enyem egesz vegig mast sem csinal csak ordit es hisztizik....legtobb baratnom persze megbotrankozott rajta, es volt aki meg is szakitotta velem a kapcsolatot (mert persze ez olyan sokat segit egy ketsegek kozt vergodo anyukan) de azok akik megertenek, szeretnek, azok elfogadnak ugy ahogy vagyok, es aterzik a problemamat, ahelyett, hogy itelkeznenek felettem. Szoval te is tedd azt. Tartsd meg azokat, akik megertenek es elfogadnak, es azok akik kritizalnak es nem ertenek, csak meg tobb szenvedest akasztanak a nyakadba, azokat irtsd ki az eletedbol. Van eleg bajod nelkuluk is, nem kell az okoskodasuk meg mindennek a tetejebe. Es en megertem. En nem is birtam ilyen sokaig, pedig az en gyerekem nem autista, hanem csak egyszeruen nehez termeszetu, hiszitis es eros akaratu. Mar ket evesen be kellett adnom bolcsibe, hogy a jozan eszemet megorizzem. Ez van! aki itelkezni akar rajtam , megteheti, de magasrol tojok ra. Mert senki nem tudja milyen nehez az a teher amit cipelsz, amig egyszer o maga at nem veszi egy kicsit toled es sajat maga megtapasztalja a sajat boren! Addig csak az eszt tudjak osztani, de semmi hasznosat nem. Eny

    VálaszTörlés
  30. Pont azért (is) szeretem a Te blogodat, mert ott sem csak a cukormázról lehet olvasni! Őszinte embernek ismertelek meg! És ez akkor is így volt, mikor még nem voltál zárt, akkor sem köntörfalaztál semmit és egyre ritkább az ilyen hozzáállás.
    Nem mondod, hogy veled is megszakították páran a kapcsolatot??? Ez nagyon durva és sajnálom. Ez olyan izé dolog!!! Tőlünk is sokan elpártoltak vagy még felszínesebbé alakították a velünk lévő kapcsolatukat. De az a határozott véleményem erről az egészről, hogy akik egy temperamentumosabb gyerek (mint Zoé) vagy egy auti gyerek, mint Cuki képesek lekopni rólunk, hát váljék egészségükre! Majd jönnének még a mi utcánkba! ;) Szerintem ez nagyon jó szűrő arra, hogy megtudjuk, kik azok, akik őszintén mellettünk állnak.

    VálaszTörlés
  31. Nem bántom én, én is szeretem a tornacipőt :) A magassarkú nekem sem erősségem, főleg ha babakocsit kell régi Ikarusra felemelni :)
    Hjaj, még én is emlékszem ifjúkoromra, mikor batikolt lepedőből varrt földig érő pörgős szoknyához bakancsot vettem fel :) Úgy is lehet jól kinézni szerintem, hogy nem kiskosztümben, vagy nőcisen öltözködik valaki.

    VálaszTörlés
  32. Jaj, hát igen, a bakancs... :) Az is volt! Acélbetétes... :D Imádtam (még ha szanaszét is törte a lábam).

    VálaszTörlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...