- egy normális (vagy legalábbis többszörös idegroham és félelem, kiszolgáltatottság érzése nélküli) szülésélmény? (Ez most azért is van a fejemben, mert nemsokára szülinapja lesz a nagylánynak és hát azért ilyenkor nehezebb lenyomni az elfojtani valót. Tudom, múltat lezárni, de nekem nem nagyon megy.)
- ha a baba elfogadja az anyja bimbaját és szívja? :( (Csak pár percig volt benne részem és csodás volt és tudom, hogy miből maradtunk ki.)
- mikor a kötelezően kórházban töltendő, szülést követő napok után csak úgy hazamehet az ember a gyerekével, nem pedig ráhúznak még pár napot, pláne nem külön? :( Nekem elszállt a vérnyomim miután átkerült a leányzó a koraosztályra, így belgyógyászatra kellett mennem, de hát az meg nem volt abban az épületben így napokig pár km távolságban voltunk. :'( Emiatt a mai napig bűntudatom van és szar visszagondolni rá. Úgy érzem cserben hagytam.
- ha a gyerek az első 5 hónapot nem azzal tölti, hogy megállás nélkül és csillapíthatatlanul sír és sír és sír...?
- mikor a gyerek csak úgy magától elkezd mozogni mindenféle Katona meg Dévény meg anyámkínja nélkül?
- mikor matrica?
- mikor csak úgy, TSMT nélkül elkezd beszélni?
- látni a csemeténket kismotorozni?
- kézen fogva sétálni a gyerekünkkel?
- játszótérre menni gyomorgörcs és félelem nélkül?
- ha azon kell agyalni, hogy melyik bölcsibe/oviba menjen, nem pedig az van, hogy na, hát speckó csoport? (Ez nem integráltat jelent, hanem olyan kis létszámú csoportot, ahol a "súlyosabb" SNi-s gyerökök vannak...). Nem, nem szégyellem és tudom, hogy ott lesz neki a legjobb, de ettől függetlenül még megszakad a szívem.
- beszélgetni a beszélni tudó gyerekünkkel? Milyen, ha válaszol a kérdéseinkre? Milyen, ha figyel arra, amit mondunk neki?
- spontánul játszani? Nem megvesztegetve csokival meg pez cukorkával???
És hát ami most nagyot változott és zavar, hogy végre már kezdte érteni azt, hogy ha megcsinálja a "feladatot", akkor kap mondjuk csokit. Vagy mesét vagy hintát vagy bármit. De 2 hete hidegen hagyja és a fejlesztéseken sem működik együtt, pedig olyan tündér a fejlesztőnk. Nagyon jó játékokat talál ki, az egyik kollégájától még Fifis (kedvenc meséje) házat és szereplőket is kért kölcsön. És ő mit csinál??? Szerez két valamit (plüsst vagy madzagot vagy bármit), és azokat a kezébe fogja és csak mondja és mondja a monológjait (nála ezek legtöbbször meséből való idézetek, penge memóriája van, hihetetlen, hogy mennyi mindent tud szó szerint...) és nem lehet rávenni, hogy játsszon vagy figyeljen ránk vagy valami, teljesen bezárkózik. :(
A tornás fejlesztő is aranyos, még Dórás hajgumit és csatot is kapott tőle (ez is az egyik kedvenc meséje), tényleg azt érzem, hogy mindenki a kedvébe akar járni, és hát lehet, hogy érzi és tudja ezt, de nem tudja felénk az örömét úgy kifejezni, hogy azt mi is értsük... Ez a heti egyszeri korais program Zs. néninél. És hát mondjuk már ez megalapozta a jókedvem a hétre, hisz ez nálunk úgy vagyon, hogy a Cuki meg egy másik kislány és az anyukája vagyunk a tornán. És a másik kislány csinálja az anyukájával a feladatokat (minimális hisztivel és tiltakozással de legtöbbször inkább érdeklődve és örömmel), míg ezzel párhuzamosan én és a fejlesztő fogjuk le a Tündüst, birkózunk ezerrel. :( És ez olyan nehéz nekem. És biztos nem építő jellegű az amúgy sem hű de fasza anya-lánya kapcsolatunkra az, hogy mindig én viszem a "kínzásokra" és én fogom le meg ilyenek. Az utóbbi pár tornán, ahogy ott is be lett vezetve a vizuális megsegítés, szépen együttműködött, ügyes volt, szinte örömmel csinálta az egyes részeket, de 2 hete ez sem megy. :( És egyszerűen nem tudom, hogy mi változott. De már mind fizikailag, mind lelkileg belefáradtam ebbe a (jelenleg szélmalomharcnak tűnő) csatározásokba.
"Házinak" ugye ki van adva, hogy itthon is legyen "feladat", vagyis játékra "kényszerítés" megvesztegetéssel. (Áh, már számomra ez kész, hogy úgy kell mindenféle trükkel rávenni, hogy játsszon...) De ez sem megy az utóbbi pár napban. Az apja szokta az itthonikat csinálni vele, és most egyszerűen nem hajlandó semmiben sem részt venni. :( És rossz látni, hogy az apja is csalódott. :( Nah, meg arról nem beszélve, hogy férjemnek és nekem is hát hogy is fogalmazzak finoman, szóval nem mintaapánk volt. És itt lenne ennek a tündibündinek az, ami szerintem mindkettőnk gyerekkorából hiányzott, és ő meg tojik rá. Most nem az, de mit nem adtunk volna, ha az apáink leülnek velünk kirakózni... vagy könyvet nézegetni... építeni... rajzolni, stb. :(
A másik a kaja. Mondjuk ebben javulás van (bár nem akarom elkiabálni, nem régi dolog, hogy táplálkozik), de azért nem feledteti az elmúlt 1 évet, amikor is úgy kellett beleimádkozni a legtöbb falatot. De olyanokat ám, mint mondjuk sonkafelvágott, meg ilyenek. Hát mikor ettem én ilyet kölökként??? Választhattam: zsíros kenyér sóval vagy cukorral. Margarinos kenyér sóval vagy vegetával. A párizsi már úri kaja volt!!! Eszem ágába sem jutott fitymálni. (Jó, a paradicsom- és tejlevest nem ettem meg, de ezeken kívül mindent...) Na meg mikor válogat, akkor sokszor eszembe jut az a szegény másfél éves kisfiú, akit nemrég halálra éheztettek a villájukban az elmebeteg, fényevő szülei. :( Mikor elönt a düh, akkor van, hogy mondom is neki, hogy "mit szólnál, ha neked is ilyen szüleid lennének; mit nem adott volna az a szegény kisgyerek egy falat üres kenyérért is". :( Tudom, hogy csúnya dolog összehasonlítani az ilyeneket, de akkor is idegrohamot kapok, mikor nem eszik. :( És már gebül is megfele...
És ami még nyomaszt, hogy az anyasággal kapcsolatban cseszettül nem ezeket kellene éreznem. De mivel megfogadtam, hogy őszinte leszek, így fogsoromat erősen összezárva leírom pironkodva, bármennyire is szégyellem és zavar, hogy egyetlen 1, azaz 1 hónap volt, amit felhőtlenül tudtam élvezni, ami szerintem olyan hónap volt, mint a többségi családoké. Állatira jó volt. Ez akkor történt, mikor megtanult járni. Voltam olyan boldog, hogy ihaj! De annyira, hogy én, a minden kis apró dolgot észrevevőnek nem szúrt szemet, hogy már ekkor furcsa volt valami. Még mérges is voltam kicsit férjemre, hogy túllihegi a dolgokat, mért nem tud csak örülni annak, hogy végre önállóan jár. De sajnos az elvakult, örömittas 1 hónap után rá kellett jönnöm, hogy reálisan látta, hogy valami van... És ez tavaly októberben ugye be is igazolódott.
És persze, mint sok más családnál, a szokásos, "átlagos" bajok sem kerülnek el bennünket, szóval halleluja! :/
És ami még nyomaszt, hogy az anyasággal kapcsolatban cseszettül nem ezeket kellene éreznem. De mivel megfogadtam, hogy őszinte leszek, így fogsoromat erősen összezárva leírom pironkodva, bármennyire is szégyellem és zavar, hogy egyetlen 1, azaz 1 hónap volt, amit felhőtlenül tudtam élvezni, ami szerintem olyan hónap volt, mint a többségi családoké. Állatira jó volt. Ez akkor történt, mikor megtanult járni. Voltam olyan boldog, hogy ihaj! De annyira, hogy én, a minden kis apró dolgot észrevevőnek nem szúrt szemet, hogy már ekkor furcsa volt valami. Még mérges is voltam kicsit férjemre, hogy túllihegi a dolgokat, mért nem tud csak örülni annak, hogy végre önállóan jár. De sajnos az elvakult, örömittas 1 hónap után rá kellett jönnöm, hogy reálisan látta, hogy valami van... És ez tavaly októberben ugye be is igazolódott.
És persze, mint sok más családnál, a szokásos, "átlagos" bajok sem kerülnek el bennünket, szóval halleluja! :/
"Kicsit" szétcsúsztam, de hát van ez így... De hátha télleg csak gyesbetegség, oszt rendbe jövök, amint munkába állok. :D Májusban ez megtörténik, szóval nem olyan hű de sok idő van hátra szerencsére!!!
Az én szülésélményem kimerült abban hogy egy rettenetes terhesség után császár alatt végigaludtam az egészet, majd arra ébredtem hogy ott a gyerek és nem érdekelt mert nem tudtam mozogni, fájt mindenem. Etetni? 3 nap múlva próbáltam csak meg, akkor kerültem ki az őrzőből és persze nem evett csak véresre harapdált. Aztán újra megműtöttek, etetni nem engedtek mert lázas voltam. Ezek voltak az első "szép" napok. Aztán egyre jobb lett, de szülésélményem az nem volt. 5 nap helyett 10 napot voltam kórházban. Csak próbálom a párhuzamokat a te történeteddel nem összehasonlítani. A többiről nem írok mert az már eltér. Nálunk más típusú betegség, betegségek derültek ki, de örülök hogy csak ezek és nem mások. Nekem 1 hete van folyamatosan ez a szar érzés hogy nem akarok semmit, rossz kedvem van, még a gyerekhez is alig szólok, pedig nem tett semmi rosszat csóriám, az apját meg egyenesen elviselhetetlennek tartom. Volt már ilyen, elmúlt. Nálatok is elmúlik, csak idő kérdése. Meg hát a folyamatos probléma a lányotokkal előhoz majd ilyen hangulatokat de ahogy eddig is, ezek is javulni fognak. Mondom én , aki még azt sem tudom megmondani hogy mi bajom van éppen.
VálaszTörlésNekem szerencsére legalább a terhesség jó volt, imádtam. Sajnálom, hogy neked kimaradt! Akkor 1 nappal leköröztél, mi 9 napig dekkoltunk bent és ebből 4 napot külön. :(
TörlésLehet, hogy van valami a levegőben, mert én is ezt érzem. Semmihez nincs kedvem, nyűgös vagyok, elegem van, blőá.
Várom, hogy elmúljon. Amúgy szerintem majd a szülinapja után lesz könnyebb.
Turchi, ha szabad okoskodni: szerintem nálad az lehet a baj, h folyamatosan valaki más (mondjuk a férjed) életét éled. Úgy kábé ismerem ezt a helyzetet, ezért merek ilyeneket mondani.
VálaszTörlésMolly: Éppenséggel a terhességnek, szülésélménynek nem sok köze volt a férjemhez, meg a gyerek betegségének sem, ami azóta is tart enyhébb változatban. Kati sorai a gyerekről szólnak és az abból eredő gondokról. Az enyémek is. Majd ha a férjéről fog írni, akkor fogok én is az enyémről. Ez tényleg okoskodás volt. Bocs. Jelenleg senkinek az életét nem élem, még a sajátomat sem. Talán mégsem ismered eléggé a helyzetet. Mint ahogy én sem a tiédet. Meg a Katiét sem. Megjegyzem majd 20 évig egyedül éltem és akkor is voltak ilyen hullámvölgyek, ahogy szerintem mindenkinél, okkal vagy ok nélkül. Most éppen tényleg utálom a férjem, ebbe beletrafáltál, de ez is átmeneti állapot, remélem.
TörlésAha, hát jó. Nyilván csak abból ítélhetek, amit belőled látok. Mivel azt írtad, h nem érted, h mi a bajod, de valami van, ezért gondoltam, h az biztosan baj, h nem ott és talán nem úgy élsz, ahogy szeretnél. Na mindegy, hát talán annyira nem mondtam csúnyát, vagy igen?
TörlésMolly: nem mondtál semmi csúnyát DD, de nekem mindegy hogy hol, kivel élek, mindig is voltak ilyen szar periódusaim. 1 hét múlva megyünk Dubaiba, álmaim helyére, a férjem pénzéből persze, olyan nagy bajom csak nem lehet vele meg a helyzettel. Én otthon is ilyen voltam meg egyedül is. Akkor sem értettem hogy miért, de azért biztos nem mint ami 10-20 évvel később történt. Valszeg depresszióra hajlamos vagyok és ez jön amikor kedve tartja. 20 évvel ezelőtt is így volt, pedig akkor még nagyon másképpen éltem. Talán inkább a gyerek betegsége ami aggaszt, mert kezd visszaesni. Az meg nálunk mindig országváltást jelent. De indok az van bőven mindig, csak keresni kell DD. Katinak meg nem kell keresnie, neki sajnos adott.
TörlésA nőknél szerintem a sok hormonális ingadozás rengeteg rejtélyes hangulatváltozás oka lehet eleve - én is sokat küzdök ilyenekkel, mondjuk nekem fura módon javul ahogy öregszem. Ès Dubaiba költöztök vagy csak turistáskodtok?
TörlésMolly: höhö, ha Dubaiba költöznénk egy rossz szavam sem lenne, legalábbis egy ideig DD. Csak 5 nap. Pont azért mert már a férjem is látja hogy kicsit bé vagyok kattanva! A hormon téma 50 körül megint rontja a hangulatváltozásokat. Én meg biza már annyi vagyok hogy szakadna rá az ég aki kitalálta az öregedést, mondta volt apám.
TörlésSzerintem akkor mindhárman hajlamosak vagyunk (sok-sok nővel egyetemben) ilyen lelki nyavalyákra. :( Boldog nőnapot. :P :D
TörlésSzerintem is biztos, hogy bennünket a rohadt hormonok is kicsinálnak, meg férjem szerint az is a bajunk, hogy sokszor a szívünkre hallgatunk, meg túl sokat gondolkodunk mindenen.
Dubai egész jól hangzik. ;) (Sosem voltam még külföldön.)
Én a kérdéseidre nem tudok válaszolni, hiszen egy cipőben járunk. Nekem a terhesség és a szülés jó élmény volt, de ami utána jött... 8 nap kórház, pár hetesen neurológia, 3 hónaptól Dévény, 1 éves kortól korai fejlesztés, 3 éves korban diagnózis. Én úgy érzem, hogy sokat erősödtem lelkileg, az természetes, hogy néha magunkba fordulunk, de utána ebből fel lehet (kell) állni. Én a pozitív történésekből, fejlődésből merítek erőt. Nálunk visszaesések nem történtek még, de én is olvastam, hogy a visszaesések a fejlődési ugrást is jelentik sokszor!
VálaszTörlésÁpolásiról írok e-mailt Neked.
Remélem a dac keverve egy fejlődésbeli ugrást megelőző visszaeséssel okozza, hogy most nagyon nehéz vele! Az őszhajszálaim is egyel többen vannak, de lehet, hogy a kor is hozza. :)
TörlésNagyon bízom, hogy kirángat majd a gödörből az a kis munka és az, hogy ovis lesz. Meg a jó idő. És újra el kellene kezdenem kocogni, mert az nagyon jó hatással volt rám.
Olvastam az email-t, hamarosan válaszolok.
Mélységesen átérzem az írásodat. Csak azzal tudlak bíztatni, hogy nekünk is ilyen volt és mostanra szinte rá se lehet ismerni a gyerekekre, rengeteget fejlődtek. Nem igaz, hogy "tojik rátok" csak nem tudja kimutatni. Ha látnál, most láthatnád még a könnyem is kicsordult, megint időutaztam egyet tíz évvel ezelőttre... Fel a fejjel, ne hasonlítsd magad az átlagcsaládokhoz, nem tudhatod ott is mi minden van a felszín alatt, a legtöbb ember sokkal frusztráltabb mint gondolod. Nem az számít ők milyenek. Ők egyáltalán nem számítanak. Csak ti. Kitartás. Ne feledd, az idő nektek dolgozik, persze vannak hullámvölgyek, de ez ezzel jár. Fel a fejjel!
VálaszTörlésNe haragudj, nem szerettem volna könnyeket csalni a szemedbe. :( Teljesen igazad van, hogy nem kellene irigykednem az átlag családokra, csak hát most, hogy itt a jó idő, egyre több gyerek van az utcán, a játszón, hallom az önfeledt kacagásukat, látom, ahogy játszanak és mindig eszembe jut, hogy az én drágám is lehetne ilyen, de ő egy sokkal nehezebb utat kapott a sorstól. De bízom benne, hogy idővel könnyebb lesz neki is, nekünk is.
TörlésA kérdéseidre sajnos én sem tudok válaszolni, de pár dolgot tudok mondani, ami hátha segít.
VálaszTörlés1. Integrált csoport. Az én lányom most teljes integrációban van, a csoportunk másik fele részleges (súlyosabb ill. bölcsis korból már kinőtt de nem oviérett) SNI-s integrációs, így van pici rálátásom. A teljes integráció jó, mert egészséges, nt, normális vagy átlagos (milyen szót használjak vajon, ami egyikünk szíves sem bántja) gyerekekkel van együtt, így tud tőlük tanulni. De. Minden reggel látja az apja, este meg én a többi gyereket, akik fiatalabbak, de már beszélnek, járnak, gyerekmódra játszanak. Nem jó. A másik csoportban legalább a falka-érzés meglehet a szülőkben, hogy mások is hasonló cipőben járnak. Most őszintén, miről beszélgessek egy csoporttárs szülővel?! Milyen ügyes a lányom, hogy már megáll kapaszkodás nélkül 2,5 évesen? Nem érti meg. Vagy a pocakja kiböki a szemem? Nekem mikor lehet második? (lesz-e egyáltalán?) Ehhez képest a részlegesben meg ugye más negatívumokkal szembesülsz, de ott pl. minden nap csoportos, téma szerint felépített fejlesztés van. A gondozók másként foglalkoznak a gyerekeikkel, mert tudják hogy mások. Az enyémmel próbálnak úgy foglalkozni, mint egy normális gyerekkel, pedig más, ez jó, de egyben rossz is, hiszen viszi-e előre? Szóval mindennek megvan a pozitív és negatív oldala.
2. Fejlesztés. Most még nem tudod, de később, ha ovis lesz, "rosszabbul" fogod érezni magad. Mivel nem leszel ott. Nem tudod, mit csinál, mert nem látod, csak mondják. Lelkifuri, hogy jól döntöttél-e, nem lenne-e jobb, ha te vezetgetnéd a fejlesztések irányát, ahogy most? Vajon tényleg foglalkoznak-e vele, vajon elhivatott szakemberek veszik-e körül? Ugyanakkor meg idegennek többet megcsinálnak a gyerkők, mint a szülőknek, ez egyfajta autoritásnak való alávetés miatt lehet. Szóval ennek is két oldala van.
3. Dührohamok. Én is mondok olyat, hogy kislányom, jó lenne ha már járnál, mert anyának leszakad a dereka...vagy jó lenne ha beszélnél, mert mutogatásból és babanyelvből sajnos nem diplomáztam...Ez természetes. És persze a lelkifuri is, hiszen ők azok, akik egyáltalán nem tehetnek a helyzetről, így az ő szemükre hányni minimum szemétség. Csak hát mi is emberből vagyunk, esendőek vagyunk. Talán inkább mással kéne megbeszélni, apával, barátokkal, vagy te pl. itt a blogon :) Ezen dolgozni kell.
4. Visszaesés. Én is megerősítem, akik írták: van ilyen. A lányom is pl. elkezd csinálni valamit (mittomén önállóan állva tesz pár lépést), kvára élvezi hogy örülünk, egy pár napig, aztán hagyja a pibe az egészet, és nem hajlandó. Okát nem tudom, de bízzunk abban, hogy ezek csak elmúlós dolgok. Ő is ember, rá is hatnak a frontok, rosszul aludt, rosszat álmodott, nem kipihent, mittomén - az ő hangulata sem egyenes vonal, hanem ingadozó, mint a tied :) Próbáld meg elkönyvelni, hagyni egy ideig ezeket aztán újra elővenni. (még a fogmosás volt ilyen nálunk, bevallom a tiltakozások miatt egy hétig nem mostam a fogát, mert nem lehetett - aztán elmúlt, megint hagyta). Bízz benne és higgy abban, hogy megint menni fog. amit már egyszer megcsinált, azt tudja. Csak nem akarja.
5. Anyaság. hát, ez nehéz dió. Ez megint az elfogadás kérdésköre - amíg nem lépsz fel a teljes elfogadás szintjére, szerintem kudarcként fogod megélni továbbra is az anyaság szerepét. Ez is ingadozó görbe, hiszen a hangulatodtól függ. Valóban, depis időszakban két lehetőséged van: depis sztorikat olvasol, és bőgsz napokig, vagy ahogy Erika írta, pozitív sztorikból próbálsz építkezni. Sajnos ez csak tudatosan megy, hogy nem hagyod magad belesüppedni. Kva nehéz, nekem sem mindig megy, de muszáj.
Remélem, mondtam pár dolgot, amit segít :) És mára már a nap is süt :)
Nagyon tetszett a hozzászólásod minden pontja és minden gondolatat! Like. ;-)
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésBocsánat, elírtam, ezért javítom: Az integráció sok konfliktus forrása volt az életünkben, de a gyerekek fejlődése szempontjából nagyon is hasznos volt. Persze tudom, az integrálhatóság függ attól is hogy ki hol van a spektrumon. A kislányom oviban még fejlesztő csoportba járt, ott mindenki SNI-s volt. 5 évesen még nem beszélt, 7 éves korára viszont iskolaérett lett. Most "normál" osztályba jár és jól is tanul. Szerintem az integráció jó dolog, kemény erőpróba mindenkinek, de nekünk nagyon megéri, látványos eredménye van
Törlés.
Ja, még egy: a szülők közötti falka érzést nem tudom értelmezni, nekem ez soha nem volt meg és nem is hiányzik. Valószínűleg azért, mert gyerekként is mindig a magam útját jártam, ki tudja hányféle kódom lenne ha most lennék gyerek?
TörlésIgen, alapvetően én is jónak tartom az integrációt. Azt akartam érzékeltetni ezzel, hogy minden megoldásnak van jó és rossz oldala, illetve azt, hogy ez nagyon gyerekfüggő. Mindig egyedileg kell megítélni azt szerintem, hogy az adott gyerkő integrálható-e, és ha igen, milyen csoportba.
TörlésA falka szót lehet rosszul használtam. Azt értem ez alatt, hogy ha hasonló sorsúakkal van körülvéve az ember, talán úgy érzi, nem tűnik ki, nem más, mint ahogy nyilván én más anyuka vagyok egy más gyerekkel a teljes integrált csoporton belüli anyukáktól. Lehet hülyén fogalmazok :) A másság ugye csak másokhoz képest értelmezhető. Ha mindenki más, senki sem más.
Igen, egyetértünk. Értem azt is amit a szülőtársakról írtál, csak magamra nem tudom értelmezni, mert nekem nem feltétlenül igényem hogy csoporthoz tartozzak, legfeljebb akkor ha a csoportot én válogattam össze a saját ismérveim szerint... :D
TörlésS Énvagyok: Nekem leginkább az NT vagy a többségi szó tetszik a "normálisra", szerintem ezek egyik fél számára sem izék.
TörlésRengeteget agyaltam az integráción, és arra jutottam, hogy neki most jobb a spéci csoport. Egyszerűen ha túl sok gyerek van, ő még inkább bezárkózik. Úgy vagyok vele, hogy inkább most legyen speckós, és ez hátha ad akkora löketet, hogy idővel integrált iskolai osztályba vagy simába járhat majd. A falka érzés nekem sokat jelent, annyira jól éreztem magam, mikor együtt voltunk fejlesztésen a DS-ás kislánnyal és az anyukájával, köztünk nem volt versengés, nem volt bezzegelés, hanem úgy éreztem, hogy kölcsönösen örültünk a csemetéink fejlődésének. Úgyhogy ilyen szempontból nekem is jó lesz a speciális csoport. Nálunk 2 ilyen van és ahogy hallom, a Cukink az enyhébbe fog kerülni, de ha véletlenül ott nem működne, lehetőség van év közben is váltani, rugalmasak szerencsére. Na meg azt hallottam, hogy nagyon elhivatott, jó szakemberek vigyáznak a kacifántoskákra. :) Legalább ez sínen van (ha meg iskolás korára sem lesz integrálható, akkor is van megoldás, hisz szerencsére van a városunkban auti spec. csoport egy speciális iskolában. De szerintem menni fog az integrálás.
Hú, nekem is rengetegszer van bűntudatom a kimondott és "csak" kigondolt szavaim miatt, amit a leányzó felé intézek, pedig ők aztán tényleg nem tehetnek semmiről és nem is kérték, hogy megszülessenek, szóval hát ezek a dolgok is kemény meccsek.
Na igen, itt a lényeg: nem akarja megcsinálni, esetleg nem érti, hogy az miért is jó neki, ha végrehajt ezt-azt, kirak egy nyamvadt kirakót vagy valami. És ez is dühít amúgy az autizmusban, hogy tudom, hogy nagyon ügyes és okos, csak hát elrejti előlünk az autistapistaság...
Az 5. pontoddal is egyetértek. Szerintem is csak tudatosan lehet tenni az ellen, hogy ne süppedjünk bele a mélybe. Van 1-2 videó a youtube-on, amit megnézek és reménykedem, hogy az én Cukim is majd egyszer el tudja mondani, hogy mondjuk miért jó "elvonulnia", rázni a cipőfűzőt és hasonlók.
Szilvia A.: Ez is érdekes az autiknál, hogy olyan robbanásszerű fejlődést tudnak produkálni, hogy nem győzi az ember kapkodni a fejét. Csodálatos volt olvasni a kislányod fejlődését és sikereit, sok erőt ad most ez nekem, köszönöm!
Mit mond a szakember a lemaradásra?
VálaszTörlésNem tudom igazából milyen aggodalom nélkül gyereket nevelni, meg ilyenek, mert mi a születése után pár perccel megtudtuk, hogy majdnem vak, és szívbeteg. Szóval... :( Viszont, talán lehet pont ezért, sokkal nagyobb a szeretet, ragaszkodás köztünk.
Ők főleg a dacra fogják és azt mondják, hogy örüljünk, mert ez életkori sajátosság... Én örülök is, csak hát azt is meg kellene érteniük, hogy ez azért brutál nehéz, mert szerintem egy autinál sokszoros erővel robban a dac is. És nem hiszem el (bár nincs nt gyerekem), hogy ebben a korban reggeltől estig, megállás nélkül, minden ellen tiltakoznak. És hogy az együttműködés olyan haloványan van jelen, hogy éppen hogy nem teljesen...
TörlésNektek sem lehetett könnyű, sőt. Ha így felelevenítem a szülés utáni eseményeket, én attól teljesen szétcsúsztam, hogy kiszáradt és hogy tű lóg ki a fejéből. Pedig ez semmiség a szívbetegséghez és a látássérültséghez képest. :(
Tíz éves koráig otthon maradhatsz vele gyesen!
VálaszTörlésIgen, meg addig is jár az ápolási (gyes+ az ápolási és a gyes különbözete), majd erről is írok, ugyanis megkaptuk.
TörlésÉs ha véletlenül nem sikerülne annyira ráhangolni a mi világunkra, akkor utána is maradhatok ápolásin vele, de remélem nem lesz erre szükség!
Az borzasztó lehet, belegondoltam, hogy egy gyerek nem kommunikál az anyjával, rettenetesen lélekölő.
VálaszTörlésKati, tudom, hogy félsz, de lehet, hogy egy újabb baba jót tenne. Megérdemelnéd. :)
Csak azért írom ezt, mert eszembe jutott Szirka anyukája, amikor írta, hogy lelkileg mennyire helyrehozta, és erőt adott neki a kisfia. Talán egy testvér meg Tündüsnek jó.
Persze semmit sem tudok, nem akarok hülyeségeket írni.
Tényleg, mit csinál akkor, ha mondjuk egész nap nem foglalkoznál vele? Úgy értem, hogy reggel felkeltek, és minden napi rutint elhagynál, vagyis ha elkezd éhes lenni, nem reagálsz, mintha nem figyelnél rá, akkor jön és kéri?
Törlés(nem azt akarom, hogy elhanyagold, mielőtt félreértik, csak vajon meddig húzza, mikor kezd el kommunikálni vajon?)
De Szirkáéknál 4 van. Szirka a harmadik. Sáráéknál is bevállalták a másodikat, annak ellenére is, hogy erősen mozgott a genetikai öröklődés.
TörlésEgy beteg gyerek, sokkal több szeretetet ad, mint az egészségesek. Én úgy emlékszem, hogy Szirka anyukája is azt írta, hogy annyi szeretetet ad Szirka, hogy el sem lehet mesélni. Sokkal többet, mint az egészségesek.
TörlésEzeket mind tudom és így is van.
TörlésFélreértesz.
Egyáltalán nem erről beszélek.
Ha Te is olvastad őt, akkor emlékezhetsz, amikor arról írt, amiről fentebb beszéltem.
Én örülök, hogy van még, aki szintén ezt pártolja. :P Tudom, Kati, tudom. De én is erősen tesóra szavazós szellemű vagyok. Nekem csak mázlim volt a sorrend miatt, de az érzés, hogy van egy átlagos gyermeked.... hogyismondják? Megfizethetetlen.
Törlés:) : A szívem mélyén nagyon vágynék egy újabb babára, de nagyobb még bennem a félelem...
TörlésNem értettelek félre és ezt, hogy várjam ki, hogy kér -e vajon dolgot az első gyógyped is javasolta, akivel összehozott a sors. Akkor még picike volt (1,5 éves múlt kicsivel) és a nevére sem hallgatott és hát inkább egész nap éhezett-szomjazott volna inkább, minthogy rámutasson vagy kérjen. Ez azért szerencsére már változott, de ha nagyon elvonulós napja van, akkor kibírná, hogy egész nap nem enne, hanem csak rázná a cipőfűzőit. Vagy egész nap mesét nézne, ha hagynánk. Vagy hintázna. Szóval úgy mondanám, hogy részlegesen azért kér szerencsére, ezt könyvekben is olvastam, hogy jellemző rájuk, hogy az óhajukat elmondják, ő is kéri mondjuk a mesét vagy a hintát, szóval ez nagyon jó. De sajnos kölcsönös kommunikációra nem hajlandó, nem válaszol, nem igazán kérdez... Ha kérdezek tőle valamit, akkor vagy visszamondja szó szerint a kérdést vagy pedig látom rajta, hogy válaszolna, de nem tudja, hogyan kell, így inkább belemenekül ilyenkor a világába és mondjuk idéz a mesékből...
Névtelen: Szirkáéknál 4 van??? Ezt nem is tudtam. :O
Sáráéknál annyira szorítottam és úgy örülök, hogy bele mertek vágni.
Móni: nagyon szeretnék én is tesót, de durván gyáva vagyok. Iszonyúan... Na meg a gyógyszerfüggősség, a csóróság és még sorolhatnám. De azért a 10 éves tervben benne van, ha addig nem megyek zártosztályra. ;)
Van két nagy gyereke Szirka anyukájának, és a két kicsi. Bár, már rég írt erről, de akkoriban sokat mesélt a nagyokról is.
TörlésSáráéknak, én is, de elég kockázatos volt, lássuk be. Bár, nem akarok pálcát törni a fejük felett (pláne úgy, hogy nem tudom olvassák-e), de szerintem Sára épp elég elfoglaltságot kíván maga is. Bár, anyagilag biztos belefért Bella is.
Lehet nem mertem volna így, vizsgálati eredmények nélkül. Legalábbis én, beteg gyerek mellett nem merném. De nálatok ez lehetne egy megoldás is. Elterelné a gondolataidat, és a két kicsire gondolnál, velük eltelne a nap. És nem csak azt néznéd, hogy milyen most a lányod, hogy más, és most lehet dacol, de ez bármilyen betegségnél megeshet. Bár, ha olvasod Sáráékat, ott is összehasonlították már párszor őket, hogy Sára mennyire le van maradva, de tudják az okát. Két egészséges között is megvan, hogy nem egyformán fejlődnek. Nálunk pl a fiam már 8 hónaposan elindult maga, a lányok meg jó egy éves koruk után.
Persze! Van egy beteg gyerek után még egy egészséges is, és a beteget lerakjuk itt-ott, és megyünk az összekért pénzből nyaralni. Halmozottan sérült gyerek után, bárki is mondaná, hogy nem genetikai dolog, nem vállalnék másikat. Anélkül meg pláne nem. Az autis gyerekeket nem ismerem, te tudod Kati, de szerintem sem lenne olyan rossz a lelkednek, és a lánynak sem.
TörlésSzirka blogjára még terhesen találtam rá, ha jól emlékszem úgy, hogy bogarásztam a Down-szindrómáról (valahogy akkor volt az AFP vizsgálatunk), és emlékszem a baba Szirka képére, és arra az érzésre, hogy ha kijönne egy nagy kockázat, akkor sem tudnám elvetetni. Akkor biztos elkerülte a figyelmem, mert nekem tényleg teljesen új, hogy 4 gyerekük van.
TörlésSáráéknál viszont nekem úgy rémlik, hogy konkrétan nem is tudták megmondani az orvosok, hogy mi okozza. Ha jól emlékszem, rengeteget vártak a genetikára is, de nagy konkrétum nem derült ki, de hülyeséget sem akarok írni. Viszont szerintem nagyon jó, hogy vállaltak második babát, mert biztos óriási húzóerő lehet egy egészséges, "átlagos" gyerek. Csak míg ők nem tudták, hogy ismétlődik -e, addig nálunk elég nagy a kockázat, hogy a tesó is auti lenne (és ami ijesztő, hogy még ha Tündüs fokú lenne, akkor valahogy túltenném magam rajta és feldolgoznám duplán is, de benne van a pakliban, hogy a spektrum erőteljesebb pontján foglalna helyet... És ettől azért nagyon félek. :(
Szirkáéknál szerintem úgy van 4, hogy Szirka anyukája első férjének volt már egy kislánya, amikor összekerültek, és őt is sokáig ők nevelték. Szóval igazi mozaikcsalád. De ha jól értelmeztem, az első férj rendszeresen jár hozzájuk továbbra is, így Szirka számára is családtag.
TörlésKati, nagyon sajnálom, hogy ennyi keserűséget okoz most a kislányod visszaesése. Remélem, igaza van azoknak, akik fejlődési ugrás előtti megtorpanásként értékelik. Drukkolok nektek :-)
Vica: köszönöm, én is ebben bízom. Jaj, és hát eszembe jutott, hogy nemrég még a stagnálás miatt voltam kissé elkeseredve... Pedig az kevésbé ijesztő, mint ez az állapot.
TörlésNévtelen (2014. március 8. 23:53): Őőőőő, én ezt most nem értem. Kire célzol pontosan?
Az a baj, hogy az autizmus meg erősen genetikailag meghatározott és hát... Azért nem merek (egyelőre???) újabb gyereket vállalni, mert félek, hogy nem lennék elég erős, ha kettő autival kellene birkóznom. :/
Ezt nem tudtam, bocsi. És az örökbefogadás?
TörlésIgen, Sáráék esetében így olvastam én is, éppen ezért volt kockázatos szerintem. Szírkáékat nem olvasom olyan régóta, de látni láttam babaképet róla, és hát, tündéri. Arra igen, emlékszem én is, hogy nem tudta volna másképp csinálni, és ma is így csinálná.
Nekem az utóbbi két posztodból nem az tűnik ki, hogy 10 éves koráig otthon akarsz vele maradni, hanem az, hogy jót tenne, ha minél hamarabb dolgoznál, napi szinten emberek között lennél, kizökkennél az állóvízből. Ne haragudj, ha te nem így érzed, úgyis te döntesz. :-D De sokat dobna a hozzáállásodon!
VálaszTörlésJa, látom, hogy májusban mész! Bocs!
TörlésNa, tuti, hogy jobb lesz!!!!
Igen, nekem is nagy bizodalmam van a meló felé és remélem, hogy nem csak a kötelező ideig vesznek majd vissza, ugyanis pont jó kis részmunkaidős állás, szerintem feltöltene. Az anyagiakról nem is beszélve (jó nem nagy lóvét adnak napi 2 óráért, de azért a semminél több)
TörlésAmúgy Kati, ahol laktok, ott nincsenek sorstárs szülők (biztos h vannak), akikkel tudnál néha találkozni? Mert jó ez a netes kommunikáció de mégsem az igazi.
VálaszTörlésVannak sorstársak, érdeklődtem a gyógypedagógusoktól és mondtam, ha valakit gondolnak, akkor nyugodtan adják meg a számomat vagy valami, de hát vagy korosabb a csemete vagy mondjuk sokkal súlyosabb és azt mondták, hogy most ebben a fázisban lehet, hogy nem tenne jót. Egy pici mezővárosban élünk, ahol jóformán semmi nincs, egyre kevesebben lakunk itt, főleg a fiatalabb generáció közül. :(
TörlésDe én amúgy nem is korlátoznám a kapcsolatokat csak auti szülőkre, szívesen megismerkednék személyesen is kacifántos gyerkőcökkel és szüleikkel. Valahogy az NT gyerekekkel rendelkező szülők lekoptak... Ki előbb, ki később. :(
Nekem is az jutott eszembe, mint Babinak, hogy talan a kimozdulas, a tarsasag, a munka jot tenne neked.
VálaszTörlésEgyetértek veletek. Nagyon várom a májust. :) Már azért is jó lesz szerintem, hogy legalább valamennyire hasznosnak fogom érezni magam (most itt a nagy depiskedésben jócskán elhagytam magam, a háztartást elhanyagoltam meg ilyenek...). És hát legalább egy kis karrier álomra, álmodozásra van lehetőségem a melóval kapcsolatban, hátha "előléptetnek" majd valamikor 2 órás munkásból 4 órássá.
TörlésNekem annyira fura, amikor valakinek ajánlgatják, hogy szüljön második gyereket. Szerintem mindenkinek annyira egyedi az élete, hogy csak ő tudja pontosan mi fér bele meg mi nem.
VálaszTörlésAz egy dolog, hogy vágyik az ember egy második, harmadik gyerekre...de szerintem sok embernél a realitás akkor se engedi meg. ( nyilván vannak olyanok, akik nem annyira agyalnak rajta, nem mérlegelik a jövőt...stb. )
Van itt olyan anyuka, akik jól állnak anyagilag, gyerek úgy fejlődik, mint a nagykönyvbe, van ház, kocsi, sok segítség...stb és mégse szül másodikat. Lehet nem annyira "anyatípus". ;-)
Meg tök ellentmondó, hogy sokan azt javasolják, hogy dolgozzál, mozdulj ki...stb.
Ebbe beleférne egy 2. gyerek, akivel újra kötött lenne sok minden.
Én elhiszem, hogy esetleg jót tenne a kiscsajnak a tesó, de neked jót tenne? Jó lenne most újra elkezdeni? Etetni, pelenkázni, éjszakázni?
Szerintem a 2. gyereknél nem csak az első gyerekre kell gondolni, hanem önmagunkra is.
Gyöngyi, évek óta ismerjük egymást virtuálisan... mostanaban olyan furán fogalmazol. Nem tudom eldönteni, hogy direkt, mert keresed a konfliktust, vagy véletlenül, mert kapkodsz???!!! De ennyire nem lehet kapkodni.
TörlésSzerintem ez a hozzászólásod nagyon bántó.
Én nem akarok veszekedni, sőt, vitázni sincs kedvem. Csak nem értem, hogy miért kell másokba belerúgni, amikor nem bántottak téged!? Remélem, csak félreértés, olvaad már el, mit írtál!
Nem értelek Babi! :-O
TörlésKeresem a konfliktust? :-O
Miért bántó? Mert hülyeségnek tartom, hogy valakinek "tukmálják" a 2. gyereket? Javasolják? Oké, de ez nem olyan egyszerű. Ha az orvos azt mondaná, hogy 100%-ba jó lenne a kiscsajnak egy tesó, akkor se biztos, hogy be tudnák vállalni. Nem mindenki teheti ezt meg. Én csak ezt nem értem.
Katiba belerúgtam? Ezt hol olvastad? :-O
Szerintem neki az lenne jó, ha dolgozna és pár év múlva úgy állnának anyagilag meg lelkileg, meg Kiscsaj állapotába, hogy utána jöhetne a gyerek.
Én ezt kívánom neki és ezt gondolom!
Már bocsi! Vagy már innen is kiutáltok? ;-)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésElolvastam még kétszer. :-) Tényleg nem értem mi bajod. Nem szoktam kapkodni, csak akkor szólok hozzá valamihez, ha van időm. ;-)
VálaszTörlésEgyébként mióta Csilla fújtat rám mert véletlen le mertem írni a véleményem, ami nem egyezett az övével, azóta mindent kiforgattok. :-P
Írhatok én bármit, mindent félre lehet magyarázni. :)
Azért remélem Kati nem dob ki. ;-)
Van itt olyan anyuka.... nem anyatípus. Ez a bekezdés nagyon nem tetszik. Ez nem véleménynyilvánítás, ezzel megbántasz másokat.
TörlésNem utál ki senki. Én sem. Csak régen nem mentek el ilyen irányba a beszélgetéseink, most meg már sokadszorra kikerekedik a szemem, hogy "mi van?"
Csak ennyi! Nem akarok vitázni, nincs is min, mert ha direkt írsz így, akkor nincs több kérdésem. Na, ébredezik Lotti, úgyhogy lépek, jönnek a vendégek, és szülinap! :-)
Úristen, remélem most te is csak viccelsz. ;-)
TörlésMiért lenne baj, ha valakinek csak 1 gyereke van?
És az miért lenne baj, ha valaki nem "anyatípus"?
Abszolút nem elítélően írtam. Nyilván ez már olyan, hogy minden megnyilvánulásomba lehet találni kivetnivalót, annak aki akar.
Hahó nekem is csak 1 gyerekem van!!!
Mekkora gáz lenne már, ha elítélném az egy gyerekeseket. :-DDDDDD
Őőőő, nekem nem fura, hogy ajánlgatják, de az sem, hogy mondjuk neked ez nem tetszik. Az anyagi részben az a "vicces", hogy mi őt úgy terveztük, hogy eszünkbe sem jutott, hogy eltérő fejlődésmenetű lesz és hogy ez mennyivel több költséget hoz magával, mint amit elsőre bekalkuláltunk. És hát a munkám ugyanaz (2 órás), bár ha letelnek a hitelek, akkor azért talán másabb lenne a helyzet. De mondom, 10 éves tervben van a tesó.
VálaszTörlésÉs jól látod, nem szeretném (még?) újrakezdeni. Talán pár év múlva, de most nem. Ő is még olyan sokszor, mint egy nagy baba.
Szerintem Babi nem úgy értette, hogy belém rúgtál, hanem mondjuk a jobb egzisztenciával rendelkező, de mégsem szülő anyuka utáni ;) jel és a mondat tűnhet gúnyosnak. Szerintem mindenki szüljön annyit, amennyi neki jól esik, amennyit szépen fel tud nevelni. A tanácsokat én szívesen fogadom, mert elgondolkodtatnak. Itt nem éreztem senki hsz-ében azt, hogy megmondaná, hogy mennyit szüljek, csak ötleteket próbálnak adni, elmondják a véleményüket, ahogy te is. Nekem a "nem hogy homeopatára költenéd a kutya árát te szaranya, miattad nem gyógyul meg az autizmusból a lányod" típusú nagy megmondások bántanak. Vagyis nem, inkább csak felbasznak. De szerencsére kevés ilyen van. Szóval nyugi, nem tiltalak ki, de fogadd el hogy másoknak nem egyezik a tiéddel a véleményük vagy más tanácsot adnak. Ez szerencsére nem annyira fekete-fehér, mint a meleg ügy.
Peace! ;)
Elfogadom én. :-)
TörlésCsak miért van az, hogyha Én leírom a véleményem, akkor abba már egyből valaki beleköt. :-O
De ezt múltkor beszéltük, hogy ilyen ez a blogvilág.
Én azzal csak arra akartam utalni, hogy valakinél MINDEN adott ( látszólag ) a 2. gyerekhez és mégse szül és ezt is el lehet fogadni. Nyilván a "rejtett okokat" senki nem tudja. Akkor a te esetedet meg főleg el lehet fogadni.
Sőt, az én esetemet is, hogy miért nincs 2. gyerkőc. ;-)
Jaj nem az ajánlgatás nem tetszik!!! Hanem amikor megmondják, hogy na az lenne a tuti a kiscsajnak, ha lenne tesója.
TörlésSajnos ismerek olyat, akiknél még az első gyereket se tudják most bevállalni, mert nincsenek megfelelő körülmények. És tényleg ugrok az olyanra, ha mindig azt javasolják neki, hogy szüljön, ő meg belülről ordít, hogy hagyják már békén, nem kényelemből nem szül.
Én nem akarok vitázni. Lwgközelebb fészen írok, Gyöngyi. Már bánom, hogy nem ott írtam. Úgy lett vopna korrekt. Még szoknom kell, hogy az ismerősöm lettél. :-)
TörlésNem fújok rád. Csak a meleg témánál pont azért "harcoltunk" :-D, hogy mindenki éljen úgy, ahogy szeretne. :-)
Békés estét! :-D
Vitázni azt én se akarok.
TörlésValóban úgy érzem, hogy mostanában bármit írok, abba belekötsz. Jogos vagy nem jogos, akkor is ezt érzem. De ez már az egyéni bajom. ;-)
Nagyon sok minden hatására ( jóidő-tanulás-Cs. blogon kimoderálás...stb ) tényleg elment a kedvem a blogolvastól-blogra írástól. De ez is az egyéni bajom. ;-)
Katinál szeretnék olvasó, néha író tag lenni.
Jááájjjj! Mégis megvagy!
VálaszTörlésNe csináld már. Nem is kötöttem beléd, csak.most először.
De ha csak félreértés, akkor hagyjk.már a pcsába.
Én bírlak téged. A humorodat is. Volt pár dolog mostanában, de ne legyünk.mar 2 évesek. :-)