Az egyik hozzászólómtól megkaptam, hogy hát mé' nem homeopátiára és diétára fordítom a kutya költségeit... hisz 1 évi kezelést is kitenne az ára és kigyógyulna a lányom az autizmusból (én azt vallom, hogy mivel az autizmus nem betegség így gyógymód sincs rá...). o.O Ez engem bevallom, felháborított, mert oké, hogy adok egy kis ízelítőt az életünkből, de ezen komment kapcsán úgy éreztem magam, hogy kinyitottam résnyire az ajtónkat, amin bekukucskálhattok hozzánk, de az illető ránk rúgta azzal, hogy a pénztárcánkban turkált és igyekezett megmondani azt, hogy mire költsük a lóvénkat... Ha adóóó nekem pééézt (ott oldalt azon a sárga izén keresztül is lehet...), akkor azt az összeget esetleg megszabhatod, hogy mire költsem, de amíg ez nem történik meg, addig hagy döntsük már el kérlek, hogy mire fordítjuk a pénzünket! Köszike, puszika! :P
De mivel ezen hsz-en kívül voltak, akik érdeklődtek, hogy mégis mennyibe kerül a kutyatartás úgy átlagosan, így úgy érzem, hogy érdemes megírnom.
Fickó menhelyről valósi, így konkrétan 500 Ft lett volna, de hát nem volt pofánk visszakérni az ezresből. (Dolgoztam ott, és tudom, tapasztaltam, hogy garantáltan jó helyre kerül a pénz.)
Az állatorvosnál az első ajánlott oltás+féregtelenítés kb. 4000 Ft. /Nobivac Parvo-C + Ferdocat/
3 hét múlva újabb oltás, ez is féregtelenítővel 4000 Ft környéki volt (minden alkalommal kértünk a macskának is féreghajtót) /Nobivac DHP, Nobivac Lepto + Fedrocat/
3 hét múlva csak a féreghajtó típusa változott, hisz eddig pasztát kapott, míg ekkor már tablettát, macskaféregtelenítővel együtt hagytunk ott kb. 4000 Ft-ot. /Nobivac DHP, Nobivac Lepto + Drontal/
Majd ismét 3 hét elteltével kellett mennünk az első veszettség elleni oltásért és a chip-ért. Ez 6500 Ft lett volna, de persze most is volt féregtelenítés, így 7000 Ft-ot hagytunk ott. Szerencsére anyu jóarc volt és ezt a költséget teljes egészében átvállalta. :)
Fél év múlva kell ismételni a veszettség elleni oltást (ha jól sejtem olyan 3000 Ft körül van). És évente az ajánlott oltásokat és a veszettség ellenit is majd.
Kérdeztem az állatorvost, hogy egy kisgyerkőc mellett mégis mennyi időközönként ildomos féregteleníteni a döggentyűket és hát azt mondta, hogy nem árt havonta. Így ez kb. havi 1000 Ft. (Az előírás szerint úgy van, hogy elég lenne 3 havonta, de hát mivel kisgyerek közelében vannak a jószágok, így jobb az óvatosság és az e miatti gyakoribb féregtelenítés)
Fickónak vettem egy 500 Ft-os tüsis labdát még az elején, ami állatjó, hisz hónapok óta megvan és nem sikerült még szétrágnia. :) Ezen kívül ott vannak a leányzónk babái, plüssei, temérdek mennyiségű játékai, amikkel jókat lehet játszani, ilyen szempontból is előnyös szerintem a gyerek-kutya kombó. :)
Edénykéket nem vettünk. Kineveztünk a tányérainkból párat neki, megjelöltem alkoholos filccel, oszt csók.
Fésűre sem költöttünk, hisz ott a cicáé. :)
Az ágyát újrahasznosított, fölös anyagokból megvarrtam (úgy, hogy antitalentum vagyok varrásügyileg...)
Ahogy számolgatjuk, a kajája max. 5000 Ft 1 hónapban. Nem kap prémium tápot (bár szívem szerint azzal etetném, de hát...). Kap szárazat, konzervet, maradékot (bár ez ritka, mert mindent felzabálunk), kutyaszalámit.
Rágicsának van, hogy veszünk velős disznó csontot, megfőzzük és nagy örömmel fogyasztja, ennek költsége 1-2 százas tétel, igazából szerintem nem is érdemes számolni. Ezen kívül még szoktunk szintén potom pénzért venni szárított marhafület (undi, de hát nagy örömmel rágogatja).
Ugye van a Móki (macska) is, aki szintén utcagyerek volt régen. Anyu fogadta örökbe, de aztán mivel még kis hebrencs volt, és sokszor megkarmolta játékból mamákát, így hozzánk került. Anyu állta/állja a költségeit. Majd miután megszületett a Cuki, visszakerült anyuhoz, mert egy 1 szobás lakásban laktunk akkor és hát féltem, meg kicsukni sem szerettem volna, mert abba meg belebetegedett volna, igazi ágybacicó; így visszaköltözött anyámhoz, de 1 év múlva visszajött szerencsére. :) Azóta is muterom fizeti, ő is olyan 5 rongyra jön ki alommal és középkategóriás táppal.
A Ficikének még a kezdő költsége a póráz és nyakörv volt, ezek, ha jól emlékszem 1200 Ft-ba kerültek.
Meg mondjuk kutyasampon: 900 Ft, de ez sokáig elég.
Még ami kell majd, az a kullancs elleni védelem, mert hát az 1 év menhelyen töltött idő alatt sajnos kullancs által okozott betegséggel (babesiosis) kapcsolatban is van tapasztalatom... és nagyon nem szeretném megkockáztatni. De még nem tudom, hogy mi mellett fogok dönteni.
A költségek úgy kb. ennyit tesznek ki, de viszont amit ad, az nem Ft-ban mérendő... Akkorákat kacag neki a Tündüs, hogy nem igaz. :) És gyakran mondogatja, hogy "szejettyük a Fickót", sokszor simogatja, kommentálja, ha épp pisil vagy kakil és megvan az a képessége az ebnek, hogy könnyen ki tudja zökkenteni az autis elvonulásából. :) És még számtalan, eddig kiaknázatlan lehetőséget látok benne a lányommal kapcsolatban. És hát csak úgy mellékesen jegyezném meg, hogy rám is jó hatással van, mert sétáltatásokkor rendszeresen beszélgetek emberekkel és olyan jó!!! :) Sőt, már barinője is van a Ficak Úrnak, Lady-nek hívják és neki köszönhetően már kettőször elengedtem, mert ha a közelében van a csajszija, akkor mint két puskagolyó, kergetőznek a kis energiabombák és mivel Lady visszahívható, Fickó meg követi így kicsi az esély, hogy elinaljon. Egyszer volt, hogy egy nejlonszatyros hölgy után szeretett volna eredni (meg van őrülve a zacsicsörgésért...), de szépen visszajött, ahogy elbődültem, hogy Fickó, gyere vissza!!! :) Nekem azért is fura ez kissé, mert hát ugye a lányom nem igazán hallgatott/hallgat a nevére és tök érdekes nekem, hogy a Fickó meg igen és visszajön, meg ilyenek. Nagyon nagy sikerélményt ad nekem az, hogy eldobom a labdát, visszahozza; mondom, hogy ül, és leül; mondom, hogy fekszik és lefekszik; lehet vele mindenféle gyomorgörcs nélkül sétálni... Ezek az élmények egy auti gyerkőc mellett sok önbizalmat adnak ám, hisz őt legtöbbször nem érdekli, hogy mit szeretnénk tőle kérni vagy hogy merre van az úti célunk... :)
 |
| Sokszor olyan, mintha tesók lennének; mindig a másik játéka kellene, megy a "harc" rendszeresen. :D |
 |
| Gyönyörűm (és még okos is) |
Annyira édes az a kutyus! :)
VálaszTörlésValamiért néha azt érzem, hogy a keverék kutyusok sokkal okosabbak, könnyebben taníthatók.
Én soha nem nézem, hogy mennyibe kerül a kutyus mindenestül, mert örömet, mosolyt csal az arcunkra és ez a lényeg.
Szerintem is zabálnivaló! :)
TörlésÉn teljesen keverék őrült vagyok, nagyon egyediek, annyira tetszenek.
Azért is írtam meg, mert volt egy hozzászóló, aki szerint egy egész évi homeopátiás, autizmust gyógyító kezeléstől fosztottam meg a gyerekemet a kutya miatt... :( És ez nagyon rosszul esett. Meg voltak, akik érdeklődtek, hogy mégis mennyi az annyi kb.
Ne törödjél egyáltalán az ilyen beszólogatókkal, mert még csak egy fejcsóválást sem érdemelnek. Ezt sem fogják megérteni, hogy most miről is írtál, sajnos sok ilyen "másként" gondolkodó embertársunk van. Viszont ők sosem fogják megérezni azt a boldogságot amit kaptok Ti a kutyustól és a cicustól. Ennyivel szegényebbek maradnak az életben.
VálaszTörlésCsodálatos élményt nyújt - amint olvasom az egész családodnak - egy-egy ilyen kedves állatka, arról az önzetlen szeretetről pedig nem is beszélve, amit kaptok. A lánykátokra pedig nagyon jóhatással van, látszik a fotón, ahogy együtt hemperegnek az egyenlő a szeretettel.
Jól tetted, hogy befogadtad a kutyust is és a macsekot is!!!
Adri
Igazad van, de olyan nehéz megállni... :)
TörlésÉn világ életemben állatbolond voltam és ez marad is örökre, sokszor többet érnek, mint bizonyos emberi kapcsolatok. Ők bíznak bennünk, szeretnek, nem nézik, hogy ebből érdekük származik -e, hanem tényleg elfogadnak olyannak bennünket, amilyenek vagyunk. Erre sok ember nem képes. Pl. rengeteg barát elhagyott, mert hát a leányzóm állapota megzuhasztott (depi és egyebek) és már nem voltam az a kis vicces csajszi, akivel jó találkozni. :( Sokat is lehet az állatoktól tanulni.
A kislányunk imádja a cicával együtt, öröm rájuk nézni. :) És tényleg sokat változott, leginkább a szemkontaktusa változott, sokkal többször néz a szemünkbe és erre szerintem a kutya tanította.
Semmi bajon veletek, a blogot is szeretem olvasni, de ne kéregess lécci, legalább te ne!
VálaszTörlésA féreg ellen, pedig fokhagyma!! Vagy sok olyan étel amiben van. Kutyu pedig valóban lélekgyógyító.
Névtelen: Én javasoltam, lehet engem bacogatni DD. Ezt ma már nem kéregetésnek hívják hanem egy teljesen elfogadott, szabadon választott lehetőség, amihez mindenkinek összesen annyi köze van hogy elolvassa vagy nem, ad vagy nem. Megint valaki aki meg akarja mondani hogy mit kell csinálni!
TörlésNévtelen: Ha úgy alakul és nem látok más megoldást, kéregetni fogok. A gyerekemért képes lennék feladni a büszkeségem. Most csak kiraktam bal oldalra a 'Donate' gombot, két anyuka is javasolta, de nem akarom rájuk fogni, szerintem jó ötlet, ha valaki akar, küld, ha nem, nem. Írtam egy posztot, hogy mire költeném a befolyt összeget. Jelenleg ennyi a kérésem, és remélem nem fogok rákényszerülni arra, hogy többet kérjek, de ha mégis, akkor kéregetni fogok. Amúgy emiatt léptem ki egy autis fb-os csoportból... :S
TörlésTurchi: Igen, pont ez a bajom, és ezért hagytam ott azt a bizonyos csoportot (többed magammal...) Képzeld, egy anyuka belinkelte egy sorstárs blogját, aki segítséget mert kérni. Erre vagy 30-40 anyuka elkezdte írni, hogy jaj, hát én se állok jól, mégse kéregetek, teljesen a nyakának estek a HÁTA MÖGÖTT! És kb. 5-6-an emeltük fel a hangunkat, hogy ácsi. Ha nem szimpatikus ez, akkor tovább lehet lépni vagy a blogban hozzászólásként leírni a véleményt, nem egy zárt csoportban fikázni úgy, hogy ő nem tud reagálni a rágalmakra. (Amúgy ez az a csoport, ahol az egyik csaj azt írta, hogy hallott már olyat, hogy a zsidók okozzák az autizmust, hogy kiirtsák a magyarokat, és ekkor is csak páran mertük kinyitni a szánkat. Erre a válasza, hogy de lehet benne valami, mert több helyről is hallotta. WTF??? Már ekkor ki kellett volna lépnem szerintem.
Névtelen, ez lemaradt: inkább maradok az állatorvos által ajánlott féreghajtónál, hisz a foghagyma nem hajtja ki az összeset (sokféle belső parazita van sajnos) és jobb félni mint megijedni, főleg egy kisgyerek mellett. A macska meg kizárt, hogy fokhagymát enne. Vagy együnk mi foghagymát? Én amúgy imádom. :) De ha kukacos lenék, akkor inkább én is a gyógyszerre bíznám magam.
TörlésÚgy tűnik névtelen a féreghajtásban is szakember. Bizonyára az állatorvosok is örülnek ilyenkor.
Törlés;)
TörlésOk, csak az a baj, hogy eközben a sérült, beteg, idős, munkanélküli, ápolásra szoruló... felnőttekkel ki foglalkozik? Oké, hogy első a gyerek, de nekik vannak szüleik, de a sérült felnőttnek már nem biztos. A szülő vállalja a gyerek gondozását, még ha beteg is, köteles, de mi van a felnőtt emberekkel, akik maguk hibáján kívül nem tudnak boldogulni? Önmagában egy-két eset nem zavar, de mostanában tömeges. Az idős ember esetére meg odavágják, hogy ő választotta, holott lehet betegség, időskor a háttérben.
TörlésFokhagyma az nem tudom hány éve találták ki nagyanyáink erre a célra is, és sok dologra is jó, pl szívritmus szabályozó is, gyógyszer mellett. Régen nem volt ennyi gyógyszer, nem hordtuk állatainkat orvoshoz, és mégsem pusztultak el.
TörlésA fokhagyma gyógyhatású, ezt nem vitatja senki sem mint ahogy azt sem hogy kisgyermek melletti állattartásnál az orvosi utasításokat betartjuk, azaz féreghajtó gyógyszereket használunk. Nem csak az állatot védjük hanem a gyereket is, főleg ez utóbbit. Pont jól írod, szívbetegnél a fokhagyma gyógyhatású a gyógyszer mellett. Gyógyszer nélkül viszont meghalhat a kedves beteg. Na ezért kell a féreghajtó. Az állatok régen is pusztultak.
TörlésKedves Névtelen, nekem meg az a bajom, hogy különbséget teszel gyerek és felnőtt sérült közt... (Szerintem már nem elsőre, de bocs, ha összemoslak egy másik névtelennel) Ha egy gyerek mázlista és mondjuk olyan fokú a "sérülése", hogy felnőttként már nem kell vele megküzdenie, akkor oké, mázlista, éljen! De ne felejtsük már el kérlek, hogy a legtöbb "sérült" gyerek marad "sérült" felnőtt, és hát ha minden a tervek szerint alakul, akkor a szülők hamarabb kimurdellnak, mint a gyerek, és akkor az a volt gyerek is egy magára hagyott sérült felnőtt lesz... Nekem nem szimpi ez, hogy kor alapján mérlegelünk, nincs különbség, hisz sajnos a mi társadalmunkban nagy szívás és óriási esélyegyenlőtlenség, ha valaki, legyen gyerek vagy felnőtt, eltér az átlagtól... És a gyerek is a maga hibáján kívül olyan, amilyen.
TörlésAz állattartásról meg annyit, hogy nekem megér annyit az a havi ezer Ft, hogy ne kelljen féltenem a gyerekem. Én is hiszek a természetes gyógymódokban, de belátom, hogy mondjuk egy tabi beadása a leggyakoribb féregfajtákat kiűzi a macskámból-kutyámból, akkor miért kockáztassak a fokhagymával??? Tudom-tudom, mocskos ágazat a gyógyszeripar és lehet jönni az összeesküvés-elméletekkel is, de amíg volt "szerencsém" látni a féregtelenítő szerek hatását, addig hagy higgyek már benne. Utánanéztem a hatásmechanizmusának is és hát meggyőzőbb, mint a fokhagymáé féregügyileg...
Turchi: egy az egyben ezt mondta az állatorvos, amit te is, hogy elsődlegesen a gyerek van nézve, aki hát a legnagyobb odafigyelés mellett is a szájához érhet féregpetés kézzel, én biztos nem fogom percenként mosni a kezét, egyszerűen kivitelezhetetlen egy panelban tartott állat mellett, hogy ha megsimized, megyünk is kezet hypózni dolog... És szerencsére imádja a szőrmókokat, sokszor simogatja, ölelgeti őket és nekem megér havi 1 rongyot a biztonság (és most sem értem, hogy ez miért fáj valakinek és miért akar rábeszélni a fokhagymára, hát basszus, na!!!) Jah, és a "régen nem hordtuk orvoshoz az állatokat" dologra csak annyit, hogy szerencsés helyzetben nem okoznak gondot, az agyban/májban elhelyezkedő, betokozódó esetleges féregciszták, de hát ha van egy óccsó, az állatok számára veszélytelen tabi, akkor miért kellene kockáztatnom??? Érik bennem egy poszt, mert a másik agyrémem a "terhes lettem, jujjj, nehogy toxoplazmás legyen a kicsi, ezért elpaterolom a faszba az addig agyon imádott ciculit"...
Ezt próbáltam én is leírni. Ha felnőnek senki sem foglalkozik már velük. Nézz körül, hány olyan van aki kéreget a gyereknek, de felnőtt sérültek hiába tennék ugyanezt. Azok a kik a gyerekre kéregetnek, általában vezető beosztásban vannak, tehát nem hiszem, hogy nagy szükség lenne rá. Másrészt a kezelés ingyen van.
TörlésJa lehet, de nekem nem telik drága gyógyszerre, hiába szeretném. Csak javasoltam, hogy olcsóbb, és régebben sem volt több állat pusztulás, és nem kapták el a kicsik sem. De ha már az egészségnél tartunk, ha a gyerek simizi a kutyát, rátapad a szőr a kezére, és attól is beteg lehet, ha nem mos kezet mielőtt a szájába, szájához ér.
Hát, nem szeretnék veszekedni, de pl. a városunkban is tudok olyan felnőttről (sajnos már nincs köztünk), aki kért és tudtommal kapott is. Jó, nem sérült volt, hanem beteg, de szerintem ez most részletkérdés. Sok esetben nem is mernek az emberek kérni, mert a társadalom alapból elítéli ezt, mert úgy van a többség vele, hogy hát mééé nem dógozik vagy oldja meg egyedül. Viszont a gyerekért a szülő meg ugye tűzbe is menne. Itt a különbség. Egy felnőtt magáért sokkal kevesebbet mer lépni, mint a gyerekéért. Az meg hogy ingyen van a kezelés... Ez azért nem ennyire egyszerű sajnos, ne tudd meg, hogy mekkora eltérések, különbségek vannak területenként, abszolút nem egységes az ellátórendszer. :( (Csak egy példa: az ország egyik szegletében ugyanarra a BNO kódra, ugyanarra az SNI besorolásra megkapták az emelt családi pótlékot, míg pár megyével arrébb nem. Szóval nehogy azt hidd, hogy mi annyira el vagyunk kényeztetve és hogy meggazdagodunk a szociális ellátásokból.) Szerencsére a mostani fejlesztések úgy látom, hogy jók és elegek, de mondjuk a Dévényre valót zsebből kellett előhúzni (8 hónapon keresztül...) és ha nem lenne szerencsénk és nem tapasztalt, elhivatott gyógypedet kaptunk volna, akkor nem tudom, hoyg mihez kezdenék (elég jellemző a szakemberhiány, főleg vidéken).
TörlésIgen, de mondjuk régen jellemzőbb volt, hogy a kutya láncra volt verve élete végéig, a gyerek meg nem mehetett oda, hát akkor elhiszem, hogy elég volt a fokhagyma, de így, hogy ennyire egy fedél alatt élünk, én inkább kispórolom a havi 1000 Ft-ot (ha cigiznék, kb 2 napi bagó ára...) NEM értek egyet azzal, hogy a kezére tapadt szőrtől beteg lesz. Hisz azt kikakálja. Viszont a szőrre tapadt féregpetétől bizony komoly bajai lehetnek... Egyébként meg bizonyított, hogy azok a gyerekek, akik állat társaságában nőnek fel, kevesebb eséllyel lesznek allergiásak.
Hát, nálunk ennyibe sincs a kutya szerintem... Kajája havi 4-5 ezer, maximum, de akkor már sokat mondok szerintem. Oltás évi egy, féregtelenítéssel együtt. Az is olyan 4000.-. Meg évente max 2x kutyakozmetika, alkalmanként szintén négyezer. Szóval csak a kezdeti oltások miatt tűnik ez ennyinek, lesz még olcsóbb is Fickó. :)
VálaszTörlésViszont a miénk már 7 éves. Megérett egy fogkő leszedetés, meg benézett egy eü baj is, szóval ezek már húzós tételek lesznek.
Igen, ez a kezdő költség volt brutális (legalábbis a mi pénztárcánknak). El lehetett volna sunnyogni az ajánlott védőoltásokat, de nem mertem megreckírozni...
TörlésHú, nekünk a macskánál kellene leszedetni a fogkövet... Az egészségügyi baj micsoda? Ízületi? Tacsiknál úgy hallottam nagy eséllyel előfordulhat. Na az ilyen nem igazán várt költségektől félek, de ha beüt a mennykű, akkor veszünk fel providentet vagy kitalálunk valamit. Egy blogban csalódtam is, mert ott azt írta az illető, hogy ha sokba kerül a műtét, akkor elaltatják inkább a házi kedvencüket... (és azért ahogy a képeit elnéztem, jobb az egzisztenciájuk, mint a miénk, de én inkább éheznék vagy nem tudom, de biztos nem lennék képes elpusztítani azért egy családtagot, mert sokba van a műtét...)
Sajnos bénulgat, ahogy az a tacskóknál várható. Egyelőre nem komoly, talán két év alatt 3x fordult elő, és pár másodpercig tart csak. Az egyik hátsó lábára nem tud ilyenkor ráállni. Azt mondta az állatorvos, hogy először röntgent kell neki csinálni, (10 000.-) hogy kizárják, milyen típusú a probléma. Ha szerencsések vagyunk, akkor gyógyszerrel lehet majd kezelni. Ha nem vagyunk szerencsések, akkor műtét. Az viszont a húbazdmeg, mert kb. 100e Ft-ba fáj. Ha beáll a tavasz nekifeszülünk, és irány a rtg. Azt én sem tudnám megtenni, hogy nem kezeltetem, inkább elaltatom. Az olyan embernek nem való állat szerintem. :(
Törlés:( Szegénykém. Sajnálom! Nagyon szorítok, hogy gyógyszerrel lehessen kezelni!
TörlésSzerintem sem való olyan embernek jószág. :( És oké, korlátoltak legtöbbünk anyagi lehetőségei, de azért vannak alternatív megoldások az altatáson kívül (hitel, örökbeadás olyan családnak, akinek lehetősége van a kezelésre, stb.) Én ezért is becsülöm nagyra a Noé Állatotthont, mert ott fogadnak "macerás" és/vagy öreg állatkákat is. Ha végképp nem tudnám megoldani, akkor megpróbálnám náluk elhelyezni vagy valami, de az altatást kizárólag akkor választanám, ha gyógyíthatatlan lenne és nem lenne más megoldás.
Annyira durvának találtam én is, hogy a zsebedbe kotorásznak. Nyilván vannak a kutyatartásnak költségei, de ezt így nem lehet számszerűsíteni, hogy megéri-e. Aki nem érti, hogy milyen egy állatot szeretni, az akkor se fogja érteni, ha még neki fizetnek, hogy tartson állatot.
VálaszTörlésA TÁRKI Társadalomkutatási Intézet 2007-es felmérése szerint a születéstől az egyetemi tanulmányok végéig átlagosan harmincmilliót költenek el egy gyermekre a családok, így egy gyermek nevelése évente, átlagosan 1,26 millió forintba kerül. :-D
Hú de drága a gyereket "tartani" otthon. :-D
De ugye, hogy fura dolog turkászni?! Én teljesen megdöbbentem! :O Mindegy, végül is vállaltam az ilyeneket is, mikor blogolásba kezdtem, de azért ilyenkor érzem azt, hogy ácsi! És örülök, hogy kockázom a fejeinket...
TörlésTeljesen egyetértek veled, hogy aki alapból nem állatszerető, az soha nem fogja megérteni, hogy mi ebben a jó. (Sajnálom egyébként őket.)
:D Na, és hát egy SNI-s, auti gyereket még drágább "tartani". ;) Gondolom ezért is szúrja páraknak a szemét, hogy még van pofázmányom ápolásit is kérni, hogy rohadnék el.
A mi kutyusunk is beteg. 8 évesen diszpláziás lett. Mindkét hátsó ízületét és a gerincét is érinti a dolog. Végleges megoldást 3 db műtét jelenthetne ami felülről veri az 500 000 Ft-ot. Hát sajnos így mi is a gyógyszeres kezelés mellett döntöttünk, ami nem gyógyítja, csak lassítja a folyamatot, és csillapítja a fájdalmat.Nagyon szomorúak vagyunk, mert igaz hogy most még csak elvétve jelentkeznek a tünetek, tudjuk, hogy elkezdődött és az évek során egyre rosszabb lesz. Iszonyú nehéz lesz pár év múlva a szemébe nézni mikor kínzó fájdalmai lesznek s csak gyógyszerrel tudjuk enyhíteni. Egyébként ő egy nagy testű kutya mi mégsem költünk többet 5000 Ft-nál a kajára. Jó minőségű de alsó árosztályú kaját veszek és minden hétvégén főzök neki.(fehércsont, húsos csont, farhát stb) Régi kenyeret és mindenféle maradékot is kap, amit imád. Szerintem kár is mérlegelni az anyagiakat, mert az élmény amit nyújt megfizethetetlen. De aki nem élt még kutyával, ezt soha nem fogja megérteni kár a gőzért.:)
VálaszTörlésEgyébként nagyon jó fej a kutyusotok. Én is nagy keverék párti voltam. De mikor mi családi kutyust kerestünk direkt olyat kerestünk aki tutira a génjeiben hordozza a gyerekek szeretetét. Nem akartunk meglepetést így döntöttünk a fajtiszta labrador mellett és nem csalódtunk. Már most könnybe lábad a szemem ha arra gondolok, hogy egyszer el kell temetnünk.
:( Sajnálom! Azért az nagyon jó, hogy a gyógyszeres kezelés, még ha nem is végleges, de legalább hatékony alternatívája a műtétnek! (Ilyenkor elgondolkozom, hogy egy szuper világban az állatoknak is lenne/lehetne egészségbiztosítása...)
TörlésÉn a menhelyen töltött 1 évem alatt lettem igazán keverékfan. :) És az általad felhozott érvek miatt ragaszkodtam ahhoz, hogy kölyök legyen. Ha nem lenne gyerek, szívesebben fogadtam volna örökbe felnőttet, de így mindenképp kikötés volt számomra, hogy együtt nőjenek fel és még a macska miatt is fontos volt ez. (Így azért lutri volt, hogy mekkora lesz a mérete, mert hát apuka ugye rejtély, de majdcsak nem lesz dán dog méretű :D )
szia, igen, a váratlan kiadás vágja földhöz az embert.
VálaszTörlésAnyukám örökölt egy kiskutyust, le akarta szedetni a fogkövet, ekkor kiderült, súlyos szívbeteg a kutyus. Nem volt kérdés, (pedig nyugdíjas) szóval a végén 70 ezer volt az operáció. Ezután jön majd a fogkő........
Imádja, úgyhogy egyértelmű volt, hogy nem altat, nem várja meg a lassú halálát, a kutyus 1,5 éves, tündéri
szia, Ági
Ági, anyukád igazi felelős állattartó, sokan tanulhatnának tőle! Öröm volt olvasni, hogy ilyen jól alakult a kutyus sorsa és szerintem tudja az eb, hogy az életét köszönheti neki.
TörlésMár csak ebből a posztból is mennyi szeretet és béke süt, ahogy beszélsz a kutyáról... ebből tudom, hogy a lehető legjobb döntést hoztad a gyermeked érdekében.
VálaszTörlésKöszönöm! Áhhh, egyszerűen nem lehet nem szeretni ezt a kis büdöst! :) (Kizárólag az első napokban bántam meg, hogy hazahoztuk, mikor még félt tőle a leányzó, de miután ez megoldódott vagyis sikerült leszoktatnom valamennyire az ugrálásról már tudtam, hogy jó döntés volt.)
TörlésOlvastam a legutóbbi posztodat és hümmm. ;) Megmozgattad a fantáziám. Nekem is tetszik, de egyedül nem megy. ( A drágám nincs oda érte asszem... így marad a képzelőerő.)
Azért remélem nem sikkadt el a figyelmed a posztom igazi, primer mondanivalójáról ;) Bár tény, arra is ügyeltem hogy érzéki is maradjon az írás :D
TörlésÉn is olvastam. Coelho "11 perc" című regénye pont erről szól. Tudom, ma már ciki bevallani, higy valaki Coelho-fan :-) de a 11 percet 3x olvastam. Ajánlom!!!
TörlésAzt is vágom, ahogy ezt átültetted a blogolásba... hat, érdekes megközelítés... elgondolkodtató volt. :-)
Nem olvastam soha Coelho-t, bár az etika tanárom az Alkimistát tolta nekünk hangoskönyvben ezerrel, de már akkor éreztem hogy ez nem az én világom.
TörlésAzért több napig gondolkoztam rajta hogy bevállaljam-e ezt az írást... legfőképp azért mert a metafora élét nem akartam elvenni (sőt, inkább kiemelni), ugyanakkor kétesnek találtam hogy az olvasók a direkt figyelmeztetés ellenére tudatában maradnak-e annak hogy ez nem feltétlen arról szól, mint aminek elsőre tűnik.
Húúú, hát akkor benéztem. o.O Na asszem még egyszer el kell olvasnom, mert nekem ez a téma, mármint az alapsztori vagyis a szó szerint vett értelme (hát, lehet, hogy a lányom tőlem is örökölt pár auti gént... :) ) egy olyan kis "tiltott" huncutságos, vágyasos, hogy bevallom, nem néztem a dolgok mögé. :O
TörlésBocs Kati, hogy a te oldaladon írok, de jobb nem jutott eszembe.
TörlésKedves Welcome to Reality, számtalanszor próbáltam regisztrálni az indexen ,hogy hozzá tudjak szólni a posztjaidhoz. Valamiért nem sikerül.Nagyon bírom a blogod.
Én inkább a csendes olvasó, mint a hozzászólogató vagyok. Épp ezért bosszant, mert a témáid kapcsán mégis beszédkényszerem van ÁÁÁÁÁ
Szóval nem lehetne egyszerűsíteni a megjegyzés tortúrát?
Egy ragaszthatatlan szív ;)
Kedves Adri :)
TörlésKöszi a visszajelzést, nagyon jól esik. Lehet majd beteszek Disqus-t, azzal Google fiókból is be tudsz jelentkezni. Megjegyzem, nem szeretek barkácsolni, de ha a napokban kint lesz a kommenteknél, akkor tudd, hogy sikerült.
Ja, és soha ne add fel! :D
TörlésAdri, nehogy már ezért bocsánatot kérj!!! Annak meg kifejezetten örülök, hogy az üzenet célba ért!
TörlésKöszi, résen leszek!
TörlésIrigykedve olvasom a kutyás élményeidet :) Mi is kutyákkal nőttünk fel, ráadásul nagytestűvel, kaukázusi juhászkutyával, imádtam őket :) Akkoriban elég szegények voltunk (szüleim rokkantnyugdíjasok voltak akkor mindketten), de a kutyáknak mindig volt mit enni :) 3 volt, anya-apa-gyerekük. Aztán szépen lassan elmentek sorban egymás után :( Előbb a "kölyök" akkor már asszem 6-7 éves volt, azután anyukája, aki akkor már 10 körül lehetett, végül a legrégebbi, a kedvencem, apuka, aki akkor már a 16.ot taposta. Őt elaltattuk egyébként, mert eladtuk a vidéki házat, felköltöztünk a legnagyobb városba panelbe, és a 16 éves alig látó, alig mozgó kutyának az már szenvedés lett volna...egyébként sem volt hátra neki már sok, igazából bármelyik nap elmehetett volna már, és eléggé szenvedett is, többször műtötték. Furi, de a háromból kettő rákos volt. Érdekes, hogy az állatoknál is megjelenik ez a betegség :( Nagyon sajnáltam mindhármat, megsirattam őket, pedig már fiatal felnőtt voltam, mikor elmentek. De hát velük nőttem fel :(
VálaszTörlésÉn sokáig úgy gondoltam, hogy ha végre lesz saját ház, akkor tuti hogy lesz kutya. Hát, azóta van ház, de meggondoltam magam, elég a gyerek :) Viccet félretéve, nem tudnék még egy kutyát is ellátni, gondozni, foglalkozni vele, az SNI-s gyerekem és a meló mellett erre már nem futná az idő. Annak meg nem látom értelmét, hogy szegényke ott lenne egész nap egyedül az udvaron. Ezért is irigylek és egyben csodálok mindenkit, aki kutyát fogad a családjába! Talán ha nyugdíjba megyek ... ;) De akkor tuti én is menhelyeset hozok, ezt már rég eldöntöttem.
Így maradnak a szomszéd kutyák, hozzájuk viszem a gyereket sétálni, imádja őket :)
A "turkálónak" én azt üzenem, hogy a kutyánál nem szabad költségvetést csinálni, hiszen amit ad, az pénzben nem mérhető.
Kár, hogy csak ennyit élnek a kutyák-macskák, valahol azt olvastam, hogy azért, mert ha tovább élnének még nehezebb lenne őket elengedni. :( Teljesen megértem, hogy megsirattad őket. Nekem gyerekként nem volt kutyám, Fackó az első. Jaj, a macskám jutott most eszembe, mert hát ő eléggé öreglány már. Legalábbis, mikor hozzánk került, már akkor kicsit csúnya volt a foga, ebből sejtem, hogy nem mai "tyúk". De most Fickó biztos jó hatással lesz az egészségére, mert mindig kergeti, és a mozgás meg ugye jó, így biztos nem fog elhízni (ivartalanított, így még fontosabb a rendszeres sport és elég jó a személyi edzője)
TörlésMázlista vagyok, és pont jókor jött Fici, mert most van rendesen szabadidőm és ha munkába állok, az is csak részmunkaidős, így nem lesz sokat egyedül. Ahogy elnézem, hogy milyen emberfüggő, biztos megviseli őket, ha sokáig magukra vannak hagyva. Tudtam, hogy ragaszkodóak, de nem képzeltem volna, hogy ennyire. :O Ugye csak macskánk volt eddig, és ők nem ilyenek. :)
Közhely, de egyre inkább jogosnak tartom, hogy az ember legjobb barátja a kutya.