2014. március 10., hétfő

I think this is the beginning of a beautiful friendship

A nap is sütött tegnapelőtt és tegnap és hát a kedvem is jobb volt. :)

Kerékpároztam is tegnapelőtt. (Lapos hátsókerékkel, hát úgy az igazi... :D )

A gyerök olyan, mint volt; bár egyszer hajlandó volt játszani!!! Siker! :)

És hát kaptam a jószágoktól nagy cukibombákat (az utolsó kivételével az összes kép szombaton készült, még sosem aludtak egymáshoz ilyen közel!!!) A Ficak Úr erősen kotorékeb jellegű keverék (állatdoki szerint 75 %-ban Jagd terrier) és hát sokan ijesztgettek azzal, hogy meg fogja majd enni a macskánkat. Féltem nagyon. Láttam is rajta, hogy olyan furán, meredten, vadászóan szemlélgette (persze már csak azután, hogy nagyobb lett, mint Móki... addig ugyanis félt tőle, hisz a cirmi rendszerint lepofozta). Minden kergetőzésnél, csúnya nézésnél magyaráztam Fickónak,  hogy nem helyénvalóan viselkedik, Mókit szeressük, nem ildomos hát bántalmazni. Valamennyire figyelt, de láttam rajta azért az ösztönt és hogy milyen nehéz neki visszafognia magát, de azért az igyekezetet is észrevettem. Na meg szegénykém csomószor haverkodásilag közeledett volna a cicushoz, aki válaszul beleakasztotta a karmait az orrába. :/ Féltem, nehogy belekapjon a szemébe, de kopkopkop, nem történt ilyen és remélem nem is fog (a pofozkodás a mai idilli pár óra után is ugyanúgy jellemző volt, de Ficak nem adja fel... remélem a verekedést Móki igen, mert csúnya dolog és tényleg nem szolgál rá szegény eb).

Sétáknál is olyan zabálnivaló, mindig jár a farka ezerrel, szaglászik, barátkozik, ha kutyával találkozik (én meg rendszerint arra irányítom, ahol eb vagyon, had szocializálódjon). A nőjével már rég "randevúzott" (Lédi nevezetű, hasonló vérmérsékletű kis puskagolyó kutya, vele engedtem el kettőször, édesek, ahogy kergetőznek.) Bízom benne, hogy a továbbiakban is ilyen kis havercsávó marad és nem lesz valami vérmes, domináns lakótelepréme. Mondjuk ha nem növekszik vizslánál nagyobbra, akkor elméletileg szét tudom szedni őket, ha van a közelben valami seprűnyélhez hasonló erősségű ág bot rúd vagy valami. (A menhelyen nekem ez vált be leginkább: rányomni a támadó gigájára, és automatikusan eresztett a szorításból.)

Na de beszéljenek inkább az édibédi fényképek a kutya-macska barátságról. (Jó, még azért nem öribarik, de már az óriási előrelépés a 3 hónap alatt, hogy egymástól nem messzire képesek tetélni, szerintem ehhez biztonságban kell magukat érezniük, főleg a macseknak!) Valami szercsi elkezdődött itten remélem! :) ♥


Mekkora imádat van már a tekintetében, egyem is meg!

Tudnak élni... :D 





Egy kép, hogy karácsonykor még mennyivel másabbak voltak a méretarányok. o.O

10 megjegyzés:

  1. De jó! örülök, hogy jól elvannak :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is! :)
      Kár, hogy beijesztettek a dokik. Mondjuk felügyelet nélkül még nem merem őket kettesben hagyni (félek, hogy a macska körme beakad, /volt már ilyen/ és nem tud menekülni, Fici meg nehogy kihasználja az alkalmat...) Ha elmegyünk itthonról, akkor az uraság be van csukva a konyhába.

      Törlés
  2. A cica nagy biztonságban érzi magát, és bizalommal van Fickó úrral szemben, ha ennyire a hátán tud a kutyus közelében szúnyokálni!
    Jó kis fotók!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi. Ők hálás fotóalanyok. :)
      Még azért van köztük némi nézeteltérés (Móki morogja meg pofozza), de ezek is egyre enyhébbek. Jó lesz ez! :)

      Törlés
  3. Én is! :)
    Kár, hogy beijesztettek a dokik. Mondjuk felügyelet nélkül még nem merem őket kettesben hagyni (félek, hogy a macska körme beakad, /volt már ilyen/ és nem tud menekülni, Fici meg nehogy kihasználja az alkalmat...) Ha elmegyünk itthonról, akkor az uraság be van csukva a konyhába.

    VálaszTörlés
  4. Köszi. Ők hálás fotóalanyok. :)
    Még azért van köztük némi nézeteltérés (Móki morogja meg pofozza), de ezek is egyre enyhébbek. Jó lesz ez! :)

    VálaszTörlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...