Üvegfestés, barátnő, játszó

 Egy ideje már a rabja vagyok a Pinterest nevezetű képmegosztó oldalnak, de nem bánom. Tetszik, hogy kategorizálva vannak a képek. Ha szomorú vagyok, akkor mindig az állatost nézem meg, és egyből felvidulok. :)
 Ezen az oldalon már többször találkoztam a csináld magad résznél belülről festett üvegekkel. Há' mondom színt adni dolgoknak szeretek, vannak cuki üvegeim (amikben olivabogyó volt és az Ember hülyét kapott, hogy nem voltam hajlandó kidobni őket), és akrilfestékek, mondom a lelkemnek is biztos jót tenne egy kis színterápia, így nem volt mit tenni. Azért is, mert mikor nekiálltam, már napok óta csak esett és esett, vagy csak úgy borult volt az ég.
 Majd még hajtogatok virágot, vagy rakok beléjük szálasat (elméletileg az akril száradás után vízálló). Itt vannak ni:

Lime, olíva, türkiz, lila, magenta (a kép nem annyira adja vissza, élőben szebbek)

 Kell is a lélekápolás, mert úgy néz ki, hogy egy emberben csalódni fogok. :( Azt hittem barát, de most az a gyanúm, hogy csak érdek volt a egész. Na de majd elválik, mindenesetre nem esik jól, és akkor még finoman fogalmaztam.

 Ma voltunk játszón, mert végre az idő is engedte. Egyedül vittem, férj csak a végén csatlakozott. Elmentünk egy távolabbira, ahol van kút, ami körül állt a víz. Nem volt kedvem harcolni a leányzóval, mert mindenáron sarazni akart, így fél óra múlva menni készültünk. Ezt sikerült úgy előadni, hogy bazári látványosság voltunk... :D Tombolt, mint a veszett fene, alig bírtam beletuszkolni a babakocsiba. Ennek nincs karfája, így csak becsatolással lehet benne tartani, ami elég nehezen ment. Beakasztottam a két kezét, majd próbáltam a popóját beletenni, de mivel homorított, a kocsi meg gurult hátra, így nem volt könnyű, féltem is, hogy nehogy erősebben fogjam, vagy kitörjön a keze... De gondolom nem lett baja, mert a tett helyszínét elhagyva hamar elcsendesedett. De addig úgy üvöltött, hogy ihaj.
 Átmentünk egy másikra. Itt szerencsére nincs kút. :D Egész jól elvolt, levettem róla a cipőt és a zoknit, tetszett neki, hogy mezítláb volt. Kétszer fogta magát, és meg akart szökni. Hogy ezt miért csinálja? Homokozik, aztán egyszer csak fogja magát, és elindul. Semmire nem reagál, csak megy a nagyvilágba (mindig ugyanarra, de ez nem a hazaút, szóval nem értem). Alig bírom utolérni. Mikor végre sikerül, próbálom meggyőzni, hogy sokkal jobb ötlet lenne visszamenni, de ő csak menne. Ekkor jön, hogy megfogom, és az alkaromra fektetem hasalva (azért így, mert egyébként úgy hadakozik, hogy kifolyik a kezemből), és jó nagy hanghatás közepette visszatuszkolom a homokba (mámmint ő üvölt, én próbálok higgadt arckifejezéssel nyugalmat árasztani, csendben). Itt nincs kerítés, ezért tud(na) könnyen világgá menni.
 A játszóterezések alkalmával is szembesülök azzal, hogy szociális/kommunikációs téren mennyi lemaradása van szegénykémnek. Ez nem foglya megkönnyíteni az életét. Féltem nagyon. Amikor lapát harcok voltak, akkor is látszódott, hogy a többi gyerek kereste a szemkontaktust, de ő nem. Mikor elvették tőle, sírva, és teljes elkeseredéssel fordult hozzánk (már ez nagy szó egyébként, mert eddig nem nagyon kért vigaszt, ez is egy előrelépés). És ha valakihez odament, nem nézett rá, hanem csak a kiszemelt játékot leste. Persze nem akarok ezen lovagolni, meg  már kezdem megszokni, hogy ő másmilyen, de aggódom, hogy hogyan fogja megtanulni azokat a készségeket, amiket a legtöbb ember ösztönösen tud. Van egy videó, amiben egy Asperger-szindrómás (autizmus egyik formája) lány mesél arról, hogy neki mennyi mindent meg kellett tanulnia. Érdemes megnézni ezt a videót, sok érdekesség van benne. Tetszik hogy nem szomorú, és ezt látva bízom benne, hogy a mi kis békabocskorunknak is sikerül beilleszkednie, és boldog életet élnie. :)