lassandebiztosan

2013. június 1., szombat

Az utolsó korai (ebben a tanévben)

 Ez aznap történt, mikor megkaptam az előző bejegyzésben említett meglepit. :) Sokáig aludtunk, le sem merem írni, hogy meddig... Őőőő, fél 11-ig. :/ Tudom, hogy nem a legideálisabb, de mikor gyógypedagógusi fejlesztésre megyünk, akkor hagyom sokáig durmolni, mert ellenkező esetben nincs értelme mennünk, mert annyira irányíthatatlan. Ez amúgy a rekord, ennél későbbi kelés nem volt, remélem nem is lesz. :D És amúgy próbálom normál kertek közé terelni a napirendjét, több kevesebb sikerrel.
 Azért gondoltam, hogy leírom, hogy mik zajlottak egy ilyen foglalkozáson, mert jó lesz látni később, hogy honnan indultunk. Meg hallottam már olyan véleményt, de szó szerint ezt írta egy idióta: "kínzás a gyereknek, és később lelki beteg lesz"... Aki írta, gondolom nem látott még egy ilyet sem, viszont nagyon okosnak hiszi magát... Nem vettem észre a lányomon, hogy aggasztaná ez a fél órás elfoglaltság. Sőt: ugye napirendi kártyákkal próbáljuk gördülékenyebbé tenni az életet, és mikor mutatom neki a "megyünk N. nénihez" kártyát, mosolyogva ül le, hogy adjam rá a cipőt, és kábé félúton azt szajkózza, hogy N. nini, N. nini, N. nini, N.nini. Cuki!!! :)

 Mivel nem igazán mutatott együttműködési szándékot eleinte, így egy idő után itt is bevetettük a kártyákat, amik segítségével óriásit változott a hozzáállása, legtöbbször szépen csinálta a feladatokat:
  • Labda: Leül N.néni elé, én velük szembe. Mondom a kicsilányom nevét, mire N.néni felemeli a fejét az állánál fogva, hogy felém nézzen. (Nah, ez jó hülyén hangzik, de mindegy, remélem azért érthető :D ) Mikor rám néz, gurítom a labdát, majd gyorsan nyomok a szájába kekszet. Tudom, kicsit olyan kutyás-jutalomfalatosnak tűnik, de hatékony.
  • Ceruza: Rajz. Általában itthon is ezzel lehet a leghosszabb időre lekötni. Itt is inkább azt a célt szolgálja, hogy lazítson a nallány. Persze van belecsempészve egy kis fejlesztés is (rávezetés, hogy vegye le, majd rakja vissza a filctoll kupakját; ceruzák csere-berélése).
  • Gyertya: Itt "fújós" feladatok vannak. Gyertyát, vattát, buborékot fújnának, ha Tündüs is csinálná, de a gyertya lángját csak nagy ámulattal bámulja, eddig egyszer sikerült elfújnia. De amúgy tündérarcú, mert mikor N.néni elfújja, mondja, hogy ennyi. :D
  • Ceruza: Ugyanaz, mint az előzőnél.
  • Asztal: Finommotorikára gyúrnak, amiben ügyes. Régen is az volt, ezt már akkor is láttam. Legutóbb már teljesen egyedül fűzte a gyöngyöt a cipőfűzőre, amit ő kígyónak hív. És mindegyik kígyóra csak egyetlen egy gyöngy kerülhet valamilyen okból kifolyólag. :)
  • Dömper: Hasonlóan ülnénk, mint a labdás feladatnál (ha maradna, de általában ekkor már nem akar), és az lenne a lényeg, hogy rakunk, mi felnőttek a dömperbe valami izgit, majd odagurítjuk neki, ő kiveszi , majd visszalöki, megint pakolunk bele valamit, gurítunk, kivesz, visszalök. Ezt nem igazán szereti, nem akar benne részt venni. Valószínűleg el is fárad a végére.
 Szeptemberben folyt.köv. Örülök, hogy nem húztam a bizottságot, mert én úgy látom, hogy ez alatt a fél év alatt is sokat fejlődött. És ha most nem kezdtük volna el, akkor szeptemberben valószínűleg ezekkel a feladatokkal indítottunk volna, N.néni viszont mondta, hogy mivel ilyen kis ügyes, majd már nehezítünk egy kicsit.