Azért gondoltam, hogy leírom, hogy mik zajlottak egy ilyen foglalkozáson, mert jó lesz látni később, hogy honnan indultunk. Meg hallottam már olyan véleményt, de szó szerint ezt írta egy idióta: "kínzás a gyereknek, és később lelki beteg lesz"... Aki írta, gondolom nem látott még egy ilyet sem, viszont nagyon okosnak hiszi magát... Nem vettem észre a lányomon, hogy aggasztaná ez a fél órás elfoglaltság. Sőt: ugye napirendi kártyákkal próbáljuk gördülékenyebbé tenni az életet, és mikor mutatom neki a "megyünk N. nénihez" kártyát, mosolyogva ül le, hogy adjam rá a cipőt, és kábé félúton azt szajkózza, hogy N. nini, N. nini, N. nini, N.nini. Cuki!!! :)
Mivel nem igazán mutatott együttműködési szándékot eleinte, így egy idő után itt is bevetettük a kártyákat, amik segítségével óriásit változott a hozzáállása, legtöbbször szépen csinálta a feladatokat:
- Labda: Leül N.néni elé, én velük szembe. Mondom a kicsilányom nevét, mire N.néni felemeli a fejét az állánál fogva, hogy felém nézzen. (Nah, ez jó hülyén hangzik, de mindegy, remélem azért érthető :D ) Mikor rám néz, gurítom a labdát, majd gyorsan nyomok a szájába kekszet. Tudom, kicsit olyan kutyás-jutalomfalatosnak tűnik, de hatékony.
- Ceruza: Rajz. Általában itthon is ezzel lehet a leghosszabb időre lekötni. Itt is inkább azt a célt szolgálja, hogy lazítson a nallány. Persze van belecsempészve egy kis fejlesztés is (rávezetés, hogy vegye le, majd rakja vissza a filctoll kupakját; ceruzák csere-berélése).
- Gyertya: Itt "fújós" feladatok vannak. Gyertyát, vattát, buborékot fújnának, ha Tündüs is csinálná, de a gyertya lángját csak nagy ámulattal bámulja, eddig egyszer sikerült elfújnia. De amúgy tündérarcú, mert mikor N.néni elfújja, mondja, hogy ennyi. :D
- Ceruza: Ugyanaz, mint az előzőnél.
- Asztal: Finommotorikára gyúrnak, amiben ügyes. Régen is az volt, ezt már akkor is láttam. Legutóbb már teljesen egyedül fűzte a gyöngyöt a cipőfűzőre, amit ő kígyónak hív. És mindegyik kígyóra csak egyetlen egy gyöngy kerülhet valamilyen okból kifolyólag. :)
- Dömper: Hasonlóan ülnénk, mint a labdás feladatnál (ha maradna, de általában ekkor már nem akar), és az lenne a lényeg, hogy rakunk, mi felnőttek a dömperbe valami izgit, majd odagurítjuk neki, ő kiveszi , majd visszalöki, megint pakolunk bele valamit, gurítunk, kivesz, visszalök. Ezt nem igazán szereti, nem akar benne részt venni. Valószínűleg el is fárad a végére.