Az történt, hogy van/?volt? egy barátnőm. Neki 5 hónappal fiatalabb a gyereke, így volt, hogy együtt terheskedtünk. Ekkor kerültünk közelebb egymáshoz. Jókat beszélgettünk, ugye közös téma volt dögivel. Meg, gyengébb lelkű olvasóim számára talán felháborító lehet, de imádtuk egymást úgy "becézni", hogy mi van te hasas, erre a másik: semmi, te vemhes. Jó, tudom, elég csúnyán hangzik, de van, hogy egy idő után az ember már besokall a sok cukormáztól, és olyan jól esett undorítoskodni ilyen szövegekkel.
Aztán a Dévény is összekovácsolt bennünket, az ő gyerkőce is hipó volt (ő így hívta a hipotóniát). A gyógytornász közel lakott hozzánk, így minden héten bejöttek, mikor mentek kezelésre. Rendszeresen ott szoptatta a fiát, ilyenkor előfordult, hogy pánikrohamot kaptam (ekkor kimentem a mosdóba, vagy valami, szóval nem látványosan haldokoltam a szeme láttára), mert fájt, hogy én nem tudom így táplálni a leányzómat, és ráadásul végig kellett néznem, ahogy elégedetten cuppogot a kiskrapek a cicin, miközben az enyém meg szenvedett a táptól (nem bírt tőle kakilni, 5 hónapos koráig hasfájós volt). De egyáltalán nem haragudtam ezért (még szép, hogy nem), mert természetes dolog, hogy így táplálja, és nem tehet arról, hogy nekünk nem jött össze. Meg mivel barátnők vagyunk/?voltunk?, el bírtam viselni azt a pár, enyhébb rohamot.
Aztán nekik már nem kellett járniuk Dévényre, de azért, ha nem is olyan gyakran, de találkozgattunk. Majd elköltöztünk, messzebb kerültünk, így a talik is ritkultak, de a neten keresztül tartottuk a kapcsolatot.
Időközben újra terhes lett, és azóta változott valami. Talán velem beszélve, vagy látva engem, eszébe jut, hogy a szülés lehet szar is/előfordulhat, hogy a gyerkőc nem átlagosan fejlődik, és nem akar áldott állapotban erre gondolni, és tudat alatt ezért kezdett el mellőzni? Nem tudom. Vagy ilyen rossz társaság lennék? Pedig igyekeztem a bennem lévő fájdalmaimat könnyen emészthetően tálalni. Sőt, csomószor vissza is fogtam magam, inkább nem mondtam semmit.
Úgy kezdődött ez az egész balhé, hogy írtam neki, nem válaszolt. Megkérdeztem erre, hogy talán utál? (Nem értem, régebben is voltak hasonló dilijeim, akkor írt rá egy olyat, hogy "hülye állat, mért gyűlölnélek".) De most erre sem felelt. Közben persze engem érdekel, hogy mi van velük, így ismét írtam neki, hogy annak ellenére, hogy nem felel, továbbra is zaklatom, mert kíváncsi vagyok, hogy mi újság. Erre írt egy lekezelő levelet, ami arról szólt, hogy mekkora lópéló vagyok, hogy meg mertem kérdezi, hogy utál -e. Arra a kérdésemre, hogy hogy vannak, nem reagált. Majd én is válaszoltam, hasonló stílusban, mire ő azt felelte, hogy gyíkarc vagyok, hogy még nekem áll feljebb. DE MOST KOMOLYAN, EKKORA SZEMÉTLÁDA VAGYOK, HOGY MEG MERTEM KÉRDEZNI, HOGY AZÉRT MELLŐZ -E, MERT MEGBÁNTOTTAM ESETLEG??? EZ TÉNYLEG BUNKÓSÁG??? Mert régebben állandóan írogattunk egymásnak, kerestük egymás társaságát, most meg egy nyamvadt kétsoros levélre nem volt képes. Olyanokat írt, hogy ha nem tudok normális levelet írni, akkor inkább ne is tegyem, meg mindenfélét a fejemhez vágott. :( És fáj, baromira fáj, de ezek után békén hagyom. Lehet, hogy csak a terhességi hormonok miatt ilyen, nem tudom...
Férjem szerint egyébként felnőttként, családos emberként már nemigen van létjogosultsága/értelme a barátságnak. Eddig nagyon nem értettem vele egyet, de már kezdem azt érezni, hogy neki van igaza. :(
Jaaaajj, szerintem szükség van a barátokra, csak valószínűleg ez a lány nem volt igaz barát... engem mindig a barátnőim rángatnak ki a lelki szarból... annyira beletrafáltál, mert éppen most léptem be az ajtón, és ez az elmúlt másfél óra olyan volt nekem velük, mintha egy önfeledtség tablettát kaptam volna be... én úgy gondolom, hogy fontosak a barátok, de igaz barátból kevés van. A férjem amúgy ugyanazt mondja, mint a te férjed, hogy gyerek mellett ezek már inkább csak haverságok, de én ezt rendületlenül tagadom, mert ha régi és igaz barát, akkor mindig ott áll melletted, mindig tudja, mire van szükséged...
VálaszTörlésValószínűleg igazad van, hogy nem volt igaz barát. :( Mert egy igaz barát ilyen hülyeségen nem sértődik be...
TörlésÉs tényleg úgy fel tud tölteni 1-2 óra a barátokkal, hogy nem igaz. Hiányoznak ezek a kikapcsolódások. :( És irigylem férjemet, hogy neki nincs szüksége ilyesmikre.
Nagyon sajnalom. Igy a blogid alapjan megitelve szerintem nem vagy "lopelo" (felreertes ne essek, te irtad igy. ) Pont valamelyik nap vesztem ossze en is a baratnommel. Csak meg nem irtam le...
VálaszTörlésSajnálom, hogy Te is összevesztél a barátnőddel. :(
TörlésAnnak viszont örülök, hogy legalább Te nem tartasz lópélónak. :) Meg annak is örülök, hogy blogolok, mert enélkül elviselhetetlenül magányosnak érezném magam.
Annyira megértem azt amit írsz. Pontosan ez történik velem is a napokban. Egy barátnőm(?)(aki nemrég vált el, írtam róla a blogomban) a második terhessége óta (ami pontosan egyszerre volt az én másodikammal) lassan-lassan eltűnik az életemből. Először a kicsi gyerekre fogtam, kevesebb az ideje, (mondjuk telefonálni gyerek mellől is lehet pár percet), aztán jött a válás, akkor azt hittem azért tűnik el, de ezt megbeszéltük. Igaz akkor fel sem tűnt, hogy mindig csak én keresem. Aztán tegnap délelőtt írtam neki egy sms-t, hogy vannak, azóta nincs válasz, pedig eddig legalább visszaírni szokott, ha már hívni nem és a találkozásokat is mindig valamilyen ürüggyel halasztotta.
VálaszTörlésBocsi, egy kicsit hosszú lett, de tényleg tudom milyen rossz érzés, főleg úgy, hogy azt sem tudod mit tettél, és védeni sem tudod magad :(
:( Sajnálom, hogy Te is szinte ugyanazon mész keresztül, mint én. De legalább megmondanák, hogy miért!!! De nem...
TörlésSajnálom, hogy ez így alakult, de szerintem sem lehetett igazi barátnő. :( mindenesetre nem hinnem, hogy rossz ember lennél. Nem ez jön le a blogbol. De valóban meg mondhatna, hogy mi baja van, miért változott meg, s akkor te is jobban értenem az okát. Szerintem ne sajnálja egy ilyen barát öt, van, vagy lessz másik, aki jobban fog értékelni! Ha pedig egyszer fel nyílik a szeme, s megfog fordulni, feled vissza, akkor az csak jo lehet!
VálaszTörlésNemrég nálam is ez volt. Jól el voltunk egy családdal, személyesen is, s neten is, de a minap irt ki, hogy hazaértek a kórházból a kislányával, erre en rákérdeztem, hogy mi van, ennek mar jo hónapja is, de válasz az nem jött! Sőt, meg el sem olvasta! Furcsa egy helyzet az tuti, de en sem emlékszem, hogy megbántottam volna őket! Hacsak nem azzal, hogy fel köszöntöttek őket!
Az az érdekes, hogy én ugyanúgy viselkedtem, mint eddig, ugyanannyiszor kerestem, stb. Erre ő azt mondta, hogy mostanában nem nagyon ér rá, és kíváncsi volt, hogy mikor fogom én keresni... Többször kerestem, erre nem válaszol, és a legutolsó levelében olyanokat vágott hozzám, amire előtte rákérdeztem, hogy esetleg megbántottam -e vele, de furcsamód akkor azt írta, hogy nem haragszik... De akkor ezek szerint mégis.
TörlésSajnálom, hogy Te is hasonlóan jártál a családdal. :(
Sajnálom, hogy csalódnod kell olyanban akit kedvelsz/tél. A legrosszabb, amikor olyanban csalódsz, aki közel áll hozzád. El nem tudom képzelni, hogy mi lehet a problémája a barátnődnek. Nem olvassa a blogodat egyébként?
VálaszTörlésAbban reménykedem, hogy csak a hormonok játéka ez, meg a stresszé, most várja a 3. babát. Soha nem volt ilyen érzékeny, én nem is gondolotam volna, hogy azzal meg tudok bántani valakit, ha megkérdezem, hogy haragszik -e... Sokszor érzem, hogy nem értem az emberek reakcióit.
TörlésNem, nem olvassa, titkosan műkszöm. A régi blogomról hírt adtam az ismerősöknek, pár rokonnak (köztük anyósnak is) de végül annyira megbántam (főleg anyós miatt), hogy betitkosítottam; aztán meg, mivel nem bírtam az elzárkózást, belefogtam ebbe. De igyekszem a személyazonosságunkat titokban tartani. :)
Lehet, hogy eppen most lenne rad a legnagyobb szuksege, mert valami baj van korulotte, ha ilyen furcsan reagal. Ne add fel! Probald keresni ujra es talan kiderul, hogy mi a baj.
VálaszTörlésNekem is megfordult már a fejemben, rá is kérdeztem, hogy van -e valami baj, meg hogy hogy vannak, de a kioktató, lekezelő válaszán kívül más infót nem osztott meg, és már ott tartok, hogy nem merek neki írni semmit, mert lehet, hogy egy sima "a" betűvel is vérig sértem. :( Így inkább békén hagyom, ha szüksége lenne rám, majdcsak megtalál.
TörlésAnnyi ötletem lenne, hogy esetleg olyan valakivel beszél, aki ismeri, és hátha elmondja mi az ok! Vagy hagyd picit, hátha tényleg csak a baba áras az ok. Hátha minden rendben lessz! Bízom benne, hogy inkább ez van, majd írj, hogy mi lett... ! Kitartás addig is!
VálaszTörlésA húgától majd megkérdezem legalább azt, hogy jól van -e, mert még erre a kérdésemre sem volt hajlandó válaszolni... :( Fáj, és csomószor rágódom ezen, de egyelőre neki tényleg nem merek írni. Nem hittem volna, hogy ez lesz, sajnálom nagyon.
TörlésAz is a baj, hogy mindketten nagyon makacsok vagyunk, és szerintem mindketten arra várunk, hogy a másik elismerje, hogy hibázott.