Félelmetes hónalj, egy első, és egy második

 Ugye elég meleg van. Így nyárias viseletben (bugyi, gatya, pelenka) vagyunk itthon. Tudni kell az én hónaljamról, hogy brutál erős lenne rajta a szőr, ha nem tennék ellene. Még az első, vagy második diákhitelemből beruháztam egy epilátorra. Párszor használtam azért, de mivel veszettül fájt, így egy idő után csak szomorkodott a szekrény mélyén. Ám nemrég ismét munkába állítottam.
 Ennek oka pedig az, hogy a kisleányom fél a hónaljborostától. :D Ugyanis kb. fél nappal a borotválás után már látni, hogy ott bizony valami készül kinőni... És ez valamiért roppant ijesztő. :O De az apjának is szőrös szokott lenni a képe, mert ő meg csak kétnaponta borotválkozik, szóval nem értem, hogy miért keltett benne ilyen rossz érzést. Szegénykém ökölbe szorította a kezét, felhúzta a vállait, és még az ágyról is lemenekült, ha fel mertem emelni a kezem. o.O Szóval, hogy ne szorongjon a gyermek, így megkínoztam magam. Még vérzett is. Szegény én. :) De így legalább rászántam magam. Mert egy ideje már terveztem, de könnyen lebeszéltem magam róla...

 Tegnap jó későn mentünk le a játszótérre (fél 8 fele), mert eltolódott az egész nap, meg dög meleg volt, és ahová szoktunk járni, ott csak facsemeték vannak, így csak naplemente környékén volt elviselhető az idő. És a nagy esemény: először történt, hogy egyedül fölment, majd egyedül lecsúszott a csúszdáról. :) Úgy örültem neki! Eddig úgy csináltuk, hogy csúsztam vele (a kis termetnek is van előnye), mert nagyon fogta az oldalát, és én már jártam úgy, hogy lesúrolta a bőröm, mondom kíméljem már meg ettől. De tegnap már nem kellettem hozzá. :) Kis bátor. Szerintem az is segít, hogy nem olyan félős, hogy itthon is van csúszda, és azon már elég érdekes mutatványokat levág, például feláll a tetejére, minek hatására bennem megáll az ütő. De már kezdem szokni. De olyan kis cuki, ahogy feszít a tetején. :)

 És a második: idén második alkalommal fordult elő, hogy mindenféle jelenet, harc és bömbölés nélkül ott tudtuk hagyni a játszóteret. Mondtuk neki, hogy menjünk haza, és ment! Sőt, még a lépcsőn is egyedül jött fel, pedig általában fél emelet után már cipeltetni szokta a popóját. Juhúúú!

 Tegnap amúgy egy kicsit elkeseredtem, mert ha jól rémlik, írtam már, hogy általában nem megyünk sehová. Most jól elterveztük, hogy vasárnap máshogy lesz. Kitaláltuk, hogy menjünk ki a strandra. Igen ám, csak kiderült, hogy a fürdős pelusait jócskán kinőtte. Próbáltuk azért belepasszírozni, de nem igazán ment. :) Így feladtuk. Jó, akkor menjünk el vonattal egy bizonyos, nem túl messzi helyre, ahol erdő is van, és lehetne egy jót sétálni. Erről is lemondtunk, ugyanis nem annyira sűrűn jár arra vonat, így nem érte volna meg, a hamarabbit már lekéstük, a későbbivel meg, mire odaértünk volna, már szinte jöhettünk is volna vissza. Na majd legközelebb. De nem bántam meg, mert a tombolás nélküli hazajövetel kárpótolt.

 Ma már nem volt ennyire idillikus a helyzet. Lehet, hogy a melegtől, vagy fene tudja mitől, de nem volt hajlandó aludni délután. És ilyenkor ugye estére már eléggé zavarja minden. Alig bírtam megfürdetni, mert már beszálláskor: kiszálék-kiszálék-kiszálééééék. Majd az zavarta, hogy rákentem a tusfürdőt, nehezen viselte az érintést. Aztán szerintem túllendült a holtponton, mert bár 8 után kicsivel már ágyban volt, 9 után sikerült elaludnia nagy nehezen, de azóta is volt már fent, és sírt.
 Hozok egy képet, ami nem is olyan rég készült. Egy kis nosztalgia, mikor még hosszú újjúban és hosszú naciban aludt... (Nekem nem is pont azzal van bajom, hogy meleg van, elvégre nyár van, vagy mi; de ezek a hirtelen változások azért nem gyengék.)