2013. június 3., hétfő

Hogyan lettem Kijön?

 Emlékszem, mennyire vártam, hogy végre anyunak hívjon a kisasszony. Az apja, még a mai napig is van, hogy megkérdezi, hogy "Tündüs, ő kicsoda"? Mire a cuki: "anu". Ilyenkor szétolvadunk. :)
 No de az olvasztó jelenségnek vége. :S Remélem csak egy darabig! Történt ugyanis, hogy múlt héten a Tündérbündért elvittem egy családi napközibe, próbanapra (ez ingyé van). Ismerősöm ott dolgozik, és ő hívta fel erre a figyelmemet. Meg arra is, hogy lehet fél napra, vagy akár pár órára is beadni, és az ára sem olyan horror (400 Ft/óra), szóval, ha minden jól alakul, akkor hetente egyszer "bölcsis" lesz. Simán ott tudtam hagyni, nem sírt egy picit sem. Bevallom, nagyon jól esett az a néhány óra, feltöltődtem (sajnos ritkán vigyáznak rá mások rajtunk kívül, pedig néha nem ártana, mert akármilyen cuki, azért jó lenne pár órácska nélküle). Mikor mentem érte, el volt merülve valami játékban, nem hallotta, hogy megérkeztem. Leskelődtem, majd az ismerősöm kérdezte tőle, hogy "Tündüs, ki jött?". Ekkor rámnézett, és odajött hozzám, és megölelt. Jujjj! :))) Ritkán ölel ilyen erősen. Namármost, valamiért annyira összekötötte a kijött-öt velem, hogy azóta engem így hív... Csak ő jelen időt használ, szóval így lettem én kijön. o.O Az apja eléggé ki van akadva, én is furcsálom, de remélem idővel elfelejti, mert az anyu azért jobban tetszett. :)
 A bölcsire visszatérve, elmondás alapján jól viselkedett, mikor tízóraiztak, ment a többi gyerekkel, leült az asztalhoz, és ő evett a legtöbbet (itthon meg csak csipeget...). Képi bizonyítékot is láttam róla, szóval nem kamu. :D Nem volt sok gyerek, összesen 4-en voltak. És az ismerősömön kívül van egy gondozó néni, aki gyógypedagógus is, ami nem egy hátrány.
 Megszólalt azért bennem egy kis félsz. Ugyanis jellemző a kisleányra, hogy ha túl sok új inger éri, akkor nem jönnek elő a furcsaságai, és egészen úgy műkszik, mint a legtöbb gyerek. Volt már többször, hogy így jártunk, és mindenáron be akarták magyarázni, hogy hát látod, nincs ezzel a gyerekkel semmi... Aha, csak utána eltelt több óra, vagy többször mentünk, és ekkor már jöttek elő a dolgai. Szóval remélem nem itt is az volt a helyzet, hogy lesokkolódott a kis idegrendszere az új szitutól, és azért tűnt neurotipikus gyerkőcnek. Bízom benne, hogy tévedek, és tizedjére is ilyen lesz, de azért jobb felkészülni az ellenkezőjére is.

 Tegnap elkezdett folyni az orra szegénynek. Mondjuk nem is csodálom ebben a "szép, nyárias" időben... Pedig az utóbbi pár napban begyújtottam neki a fürdőben, utána még a szobájában is, de úgy tűnik, nem sokat ért. Láza, hőemelkedése nincs. Viszont energia, aaaz van bőven. Én nem értem, hogy hogy nem dől ki. Ma például fenézett délután aludni, 13 órát fent volt, és pörgött ezerrel. Ha nem kellett volna törölgetni és szívni az orrát, és nem lett volna vinnyogi, meg nem mondtam volna róla, hogy beteg... Jó, persze, inkább ez legyen, mert akkor gondolom nem nagyon beteg, de azért nekem fura. Engem a legkisebb nátha is legyűr, és csak feküdnék egész nap.

 Ja, és még annyi, hogy ma erősen elgondolkodtam/gondolkodtunk azon, hogy lehet, hogy nem várom meg, hogy három éves legyen, és munkába állok (valahova, ha találok). Anyagilag az utolsókat rúgjuk, meg bevallom, sokszor kicsinál a csajszi, és lehet, hogy több türelmem lenne hozzá, ha nem 0-24-ben kellene róla gondoskodnom. Szép dolog az anyaság, de én úgy érzem, hogy sokszor meghaladja a képességeimet. Vannak gyönyörű pillanatai, de nem hittem volna, hogy sokszor ilyen nehéz. Mindegy, nem vagyunk egyformák, nem lehet mindenki szuperanyu, na. :)
 Csak ugye kell majd a szervezés, mert pár hónapnyi meló után nem örülnének nagyon (egy új helyen), ha én kivennék 1 vagy 2 hét szabit, esetleg táppénzre mennék, ugyanis vinni akarom a Vadaskertbe (gyermekpszichiátria, nagyon jó híre van, és mivel gyanús a lelkem, és már benne van a "rendszerben", évente kellene visszavinni gy.pszichiátriára, de én oda, ahol először voltunk, biztos, hogy nem viszem), és lehet, hogy úgy alakul, hogy férjnek kell befeküdnie vele. Nem örült ennek az eshetőségnek... :P Én bevallom, megkönnyebbülnék, mert nem olyan jó buli ez, a szegediből kiindulva. Bár a Vadaskertben lehet, sőt szerintem biztos is, hogy másabb a helyzet. Na, de majd elválik, nem stresszelem (annyira) magam előre.

6 megjegyzés:

  1. ez nekem tetszik:
    "Attól félek, a nevelésemmel autistát csinálok a gyerekből. Lehet ilyet? – Az autizmushoz nem elég a nevelés, kell hozzá egy bizonyos talentum is. Tudja, amilyen Mozartnak is volt. Mi, a normálisak, megengedjük a körülöttünk lévőknek, hogy baszogassanak minket. Az autisták szenzitívebbek, karba teszik a kezüket, és azt mondják, hogy nem."

    inne van: http://index.hu/kulfold/2013/05/31/feldmar_homoszexualisok_nincsenek/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is. :) Láttam fb-on belinkelve, de valamiért (azért, mert megijesztett a cím, hogy nincsenek homoszexuálisok, csak ezt láttam, és görgettem is tovább nagy riadtan, mert azt hittem, valami homofób írás...) nem olvastam el, egészen eddig. De így már világos, hogy mire föl a cím. :)

      Törlés
  2. Sok a hasonló gondolatunk - hasonlókat érzek sokszor én is.... Én is örülnék 1-2 Ádám-mentes órának néha, mert néha nagyon türelmetlennek érzem magam a non-stop 24-nak következményeképpen.... Aztán munka - nekem is majd új után kell nézni, nem is tudom, hogy fogjuk tudni megoldani az elején, de majd csak lesz valahogy - meg nekünk ez még kicsit arrébb van.
    Jó olvasni Titeket, szeretem az írásod! (Dóri - Kicsipacás)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért neked még nehezebb is, mint nekem, mert az én férjem szerencsémre minden nap hazajön, és sokat segít. Én amúgy szívem szerint visszamennék a régi helyemre, elméletileg vissza is vennének, de csak áprilisban... Addig meg ugye lesz még egy fűtésszezon, és emiatt is kellene hamarabb, és egy új helyen munkába állnom. De ha jól alakulnának a dolgok, akkor lehet, hogy vissza tudnék kerülni a régibe áprilistól. Jaj, nem egyszerű... Meg ugye egy kis bűntudatom is van, mert a bizottság és a gyógypedagógus is azt javasolta, ha megengedhetjük, akkor maradjak vele 3 éves koráig otthon. Csak most nagyon úgy fest, hogy nem engedhetjük meg.
      De aranyos vagy! :) Én is szeretem a Te blogod, kár,hogy csak nemrég találtam rá, de azért olvasgatok visszafele is.

      Törlés
  3. Abszolút megértem, hogy nem szeretnéd megvárni a 3 évet....szép-nem szép, néha én is elmenekülnék itthonról.
    Tegnap pl. akár a világűrbe is kilövettem volna magam.

    Nagyon jó, hogy a Csana ennyire beválni látszik...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tegnap tuti, hogy valami volt a levegőben, mert több blogban és fórumon is azt olvastam, hogy sok gyerkőc megvadult. :O

      Igen, jó lenne, ha tudnám vinni, de szerintem ezen a héten kimarad a megfázás miatt. :( Pedig úgy tetszett neki. :) (Meg ugye nekem is.)

      Törlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...