...sok az alja. Vagy azt is írhatnám, hogy néha a kevesebb több. Ezt nem csak a "vitapartneremre" értem, hanem magamra is.
Talán kár volt nevet említeni, vagy nem is tudom. Mindegy, ebből is tanultam.
Sokat rágódtam, tépelődtem, agyaltam ezen az egészen. De annak ellenére, hogy tisztában vagyok azzal, hogy nem tudom megváltani a világot, nem akarom megváltoztatni az emberek véleményét, nem akarok ráerőltetni senkire semmit; viszont annál inkább szeretném, ha a két fél közti párbeszéd megteremtődne, (még ha eleinte döcögős és kimerítő is, ahogy azt az ominózus eset is bizonyítja) és szeretném ha az emberek véleménye árnyaltabb lenne a témával kapcsolatban, és kevesebb lenne a félelem bennük, és látnák, hogy a más/sérült/fogyatékos emberek nem ijesztő ufónauták, és bízom benne, hogy majd nemsokára arról számolhatok be személyes tapasztalatokat említve, hogy az integráció nem csak elméletben szép, hanem a gyakorlatban is működik.
Ha valakinek van kedve, szerintem nézzen meg pár Esély című műsort. (M1 videótárában fellelhetőek.) Tökéletesen alkalmas arra (is), hogy pár részt megnézve ne legyen olyan "felháborító" a "durva" másságot nem annyira könnyen toleráló embereknek, ha valaki "ki van szíjazva" (aki nem olvasta az integrációról írt bejegyzésem hozzászólásait, annak lehet, hogy az idézőjeles szavak nem érthetőek), vagy mozgássérült, vagy éppenséggel végtaghiányos.
Nem a leszíjazás felháborító, hanem hogy ép gyerekek közé teszik be... és úgy emlékszem, hogy ott sem főképp a leszíjazással volt problémám (hogy is lehetne, hisz szegényszerencsétlen, ha le kel szíjazni, le kell), hanem azt kérdőjeleztem meg, hogy egy egyébként súlyosan értelmi fogyatékos gyereket miért kell épek közé tenni... szerintem általa nem tudnak elfogadást tanulni a többiek, ő pedig fel sem fogja, hogy mi történik körülötte... de én nem őt ócsárolom, nem, én őt nagyon sajnálom, csak azt mertem megjegyezni, hogy ebben az esetben az integráció lehetetlen... már nem ezt a szót (felháborító) használnám egyébként, de megértem, hogy miért ezt ragadtad ki a hozzászólásból. :-)
VálaszTörlésSzerintem nem ijesztők a sérült emberek, eddig sem féltem tőlük... Kati, én tényleg nem akartalak megbántani, é tényleg nem szeretném elölről kezdeni, de én inkább ovi szempontból foglalkoztam ezzel az egésszel, és szerintem egyszer sem írtam azt, hogy ÉN mennyire rettegek a sérült emberektől...
Én láttam már több Esély című műsort, és abszolút igazad van... Sőt, legutoljára Orsolyáékat (konduktor hölgy)néztem meg, mert ugye ő is ajánlotta ezt a műsort, és ők is szerepeltek benne... szerintem nagyon érdekes riport volt, és nagyon cukik voltak a fiúk! Irigylésre méltó az ő hozzáállása is, és abszolút mindent megtesz a srácokért. Nekem nagyon hasznos volt megnézni, mert nekem nincs autista a környezetemben, és tényleg volt bennem egy olyan érzés, miután megnéztem, hogy "ja, ez csak ennyit jelent?" :-)
Nem sajnálni kell a "szegényszerencsétlent", hanem elfogadni, és nem megbotránkozni. Valamelyik hozzászólásodban jöttél az ösztönökkel a megbámulás kapcsán. Egyetértek veled, bennünk van az ösztön, hogy vagy megbámuljuk, vagy zavarodottan elfordítjuk a fejünket. DE, ezt tudatosan lehet úgy csinálni, hogy felülírjuk az ösztönöket, és megpróbáljuk intelligens ember módjára kezelni a szituációt. Ez nekünk munka, míg szerintem az olyan gyerekeknek, akiknek volt speciális csoporttársuk, osztálytársuk, természetesebben veszik, és nem botránkoznak meg.
TörlésIsmét leírom, hogy nem tudom, hogy a konkrét esetnél mi van, de hidd el kérlek, hogy egy súlyosan értelmi fogyatékos gyereket nem fognak integrálni!!! Ezt már többen leírták neked, és lehet, hogy a leszíjazott kisgyerek értelmileg ép, vagy középsúlyosan fogyatékos. Azt is az Esély-ben láttam, hogy egy apuka mesélte, hogy a magatartásproblémás fiát 5 óvodából eltanácsolták, és csak úgy tudta megoldani, hogy magán fejlesztős oviba kellett beíratnia. Szóval nem kell izgulni, ha be is rakják épek közé, és az derül ki, hogy nem lehet beilleszteni, akkor kipenderítik.
Nekem azzal, hogy ennyire tartasz az integrációtól, az jön le, hogy nem feltétlenül csak a rendszerrel van bajod. Szerény meglátásom szerint nem lehet az életet ennyire különvenni az óvodától. Ha pedig csak olyan gyerekeket integrálnának, akik észrevehetetlenül térnek el az átlagtól, akkor az elfogadásra "nevelés" része okafogyottá válna.
Megírtam egy választ neked, de neeem, én már nem szeretnék ebbe belefolyni! Meghagyom ezt a posztodat másnak! :-) Semmi értelme, mert már megint túl hosszút írtam volna, és megint csak elbeszélnénk egymás mellett...
TörlésSajnálom, hogy idáig fajult, ezért sem szeretnék már erre válaszolni!
Abban teljesen egyetértek, hogy túlbeszéltük, és nem nálad kellett volna leírni -és nem ilyen hosszan- minden kérdésemet, kételyemet, ami az ÓVODAI INTEGRÁCIÓVAL kapcsolatos!
VálaszTörlésÚjra írom: azt, hogy ki integrálható, a Szakértői Bizottság dönti el. Néha téved, de ha viszi a szülő a befogadó nyilatkozatot, akkor simán megírják a papírt a gyereknek akkor is, ha épp nem oda való. És lehet kérni felülvizsgálatot a lejárati idő előtt is, ha úgy néz ki, mégsem oda való a gyerek. Mert csak úgy elvinni máshová nem lehet az SNI-s gyereket, és csak akkor, ha a Bizottság "átteszi".
VálaszTörlésJa, tegnap az államvizsgán véletlenül pont az integrációt húztam :-)))).
Én olyat is hallottam, hogy egy szülő vért izzadt, hogy felvegyék, az amúgy jó képességű gyerekét óvodába, a Szakértői belekötött ebbe abba, meg bno kódokkal ment a b@szakodás az ovi részéről, mert a befogadó nyilatkozatban csak egyféle volt jó nekik... és hasonló "fincsiségek". Szóval, szerintem ez is helyfüggő, vagy vizsgáló függő. És ilyen dolgokban szerintem természetes, hogy előfordul, hogy tévednek. Például az én kislányomnál nem lehet még tudni, hogy integrálható -e. Persze, nagy valószínűséggel igen, és tegyük fel, hogy be is kerül vegyes csoportba, de aztán a gyakorlat mégis úgy hozhatja, hogy jobb lesz neki a speciális csoportban, és akkor minden zokszó nélkül viszem oda.
TörlésJól sikerült az államvizsgád? Nem semmi, hogy pont ezt húztad, lehet, hogy bevonzottad. :)
Igen, jól sikerült :-).
TörlésNa, szóval: bno kódot orvos ad, az a diagnózis kódja. Mindennek van, még a náthának is. Az ovi /suli/bármilyen oktatási intézmény Alapító Okiratában szerepelnie kell, hogy milyen sérülésű gyereket integrálnak (lehet betűvel is, bno nem szükséges). Azokat igenis be KELL fogadniuk, mert elméletileg van rá személyzetük. Persze valóságban a legtöbb esetben nincs, hanem a szülő szépen megoldja a gyerek fejlesztését. Ja, és a befogadó nyilatkozatot az ovi adja, hogy felveszi a gyereket minden bajával együtt.
És a hab a tortán, hogy ha sehová nem veszik fel, akkor el lehet slattyogni a jegyzőhöz, ugyanis az ő kutya kötelessége gondoskodni arról, hogy a településen az összes gyerek be legyen iratva a NEKI MEGFELELŐ intézménybe. Ha nincs a településen ilyen, akkor usgyi, keres a közelben egyet és köt egy megállapodást a másik önkormányzattal, hogy vegyék fel a gyereket, és ő majd fizet érte (= átutalják a gyerek után járó pénzt a másik önkormányzatnak). Na tehát, ha nem megy, és akadékoskodnak, akkor lehet verni a tamtamot a jegyzőnél. Bár, ennek most konkrétan utána kell néznem, mert mióta nem az önkormányzat a hivatalos fenntartója az oviknak/sulinak, hanem a Klebelsberg Központ, lehet, hogy valami változott. Bár, ez a jegyzős dolog talán nem.
Gratulálok! :)
TörlésKöszi az infókat, elraktározom, ha ne adj Isten akadékoskodni merészelne velünk, akkor majd jól meglepődhetnek, hogy milyen tájékozott vagyok. (Amúgy durva, hogy sok helyen mennyire nem világosak a dolgok, például a dokik tájékozatlansága miatt estünk el másfél évnyi emelt összegű családi pótléktól...nem tudták, hogy nekünk is jár... röhej)