...sok az alja. Vagy azt is írhatnám, hogy néha a kevesebb több. Ezt nem csak a "vitapartneremre" értem, hanem magamra is.
Talán kár volt nevet említeni, vagy nem is tudom. Mindegy, ebből is tanultam.
Sokat rágódtam, tépelődtem, agyaltam ezen az egészen. De annak ellenére, hogy tisztában vagyok azzal, hogy nem tudom megváltani a világot, nem akarom megváltoztatni az emberek véleményét, nem akarok ráerőltetni senkire semmit; viszont annál inkább szeretném, ha a két fél közti párbeszéd megteremtődne, (még ha eleinte döcögős és kimerítő is, ahogy azt az ominózus eset is bizonyítja) és szeretném ha az emberek véleménye árnyaltabb lenne a témával kapcsolatban, és kevesebb lenne a félelem bennük, és látnák, hogy a más/sérült/fogyatékos emberek nem ijesztő ufónauták, és bízom benne, hogy majd nemsokára arról számolhatok be személyes tapasztalatokat említve, hogy az integráció nem csak elméletben szép, hanem a gyakorlatban is működik.
Ha valakinek van kedve, szerintem nézzen meg pár Esély című műsort. (M1 videótárában fellelhetőek.) Tökéletesen alkalmas arra (is), hogy pár részt megnézve ne legyen olyan "felháborító" a "durva" másságot nem annyira könnyen toleráló embereknek, ha valaki "ki van szíjazva" (aki nem olvasta az integrációról írt bejegyzésem hozzászólásait, annak lehet, hogy az idézőjeles szavak nem érthetőek), vagy mozgássérült, vagy éppenséggel végtaghiányos.
