lassandebiztosan

2013. június 23., vasárnap

Tőserdő réme(i)

 Cím eredete: Tőserdő egy jó kis üdülő-kiránduló hely, Holt-Tiszával, nemzeti parkkal; ahol évente szokott lenni Tőserdő Szépe verseny. Na, mi persze nem arra mentünk (nem is most van), nem is szeretnék jelentkezni (pedig biztos nagy eséllyel indulnék :P :D ), de a címben szereplő képzeletbeli díjjal megajándékoztam magunkat. :)

 A történet igazából 1 héttel ezelőtt kezdődött. Már száz éve rágom az Ember fülit, hogy ugyan menjünk már el valahová, mert kezdek megőrülni, hogy orvosi vizsgálatokon kívül más egyébért nem hagytuk el szülővárosunkat falunkat, és a tavalyi 1 strandoláson kívül semmiféle családi programot nem szerveztünk. Végre megunta, hogy nyaggatom, és beadta a derekát. 
 Két ötlet merült fel szűkös anyagi helyzetünk miatt: az egyik a helyi strand meglátogatása. Az idő jó volt, de volt egy kis probléma, ami meghiúsította ezt a tervet: nem számoltam azzal, hogy a leányzó nagyobb lesz, mint tavaly, és nem megy bele a popója az itthon fellelhető fürdőpelenkába... Mi megtettünk minden tőlünk telhetőt, szerencsétlenre próbáltuk ráfeszegetni, sikerült is, de elég szerencsétlenül nézett ki, és a menéséből ítélve elég kényelmetlen lehetett, így lemondtunk a strandolásról. :D
 A másik ötlet: Tőserdőbe kiruccanás. Ezt azért vetettük el, mert későn keltünk, és úgy alakult a napunk, hogy már nem lett volna szerencsés nekivágni. De megbeszéltük, hogy a következő héten elmegyünk ide (olyan drágák azok a rohadt fürdőpelusok, hogy a strandolást egy ideig hanyagoljuk).

 És akkor elérkezett a szombat. Vonattal mentünk. Tündüs pöppet nyűgi volt, de Süni Pufival (a legeslegfinomabb extrudált kukorica) el tudtuk hallgattatni. :) Meg szerencsére nincs is olyan messze, így a rekkenő hőséget leszámítva jól telt az út.
 A fényképezőgépet naná, hogy otthon hagytam, pedig előző este átpakoltam a gagyibba az elemeket és a memóriakártyát... (Férj szerint betegesen féltem a dolgaimat, lehet, hogy igaza van...).
 Sétáltunk az erdőben, majd odaértünk a tócsához. Mondtam már, hogy a Cuki szerint minden víz (reklámban a tenger, a fürdővíz) tócsa? Így a Holt-Tisza is. Végül is, jó nagy tócsa. Tudni kell erről, hogy ifjú koromban lehetett benne fürödni. Aztán pár évig valamiért nem. Majd most legnagyobb megdöbbenésünkre újra lehet. Ahogy látta a Cuki, megállíthatatlan volt. De persze semmiféle fürdős cuccot nem vittünk, még jó, hogy hatszáz fok volt, így annyira nem volt tragédia, hogy nem rendelkeztünk törölközővel. Én azért nem mentem be (szoknyában érdekes lett volna), de Férj igen. (Úgy, ahogy volt, rövidgatyában. Az is pillanatok alatt megszáradt.) Állítólag kellemes meleg a víz. Tetszett Hannesznak is, ő sima pelusban nyomta, ami persze jól megszívta magát, de egy szál punában nem akartuk, hogy az iszapban ücsörögjön... A vízből való kiemelés kis közelharc árán, de sikerült. És éljen Bogyó és Babóca, na meg a technika, hogy már lehet telefonon mesét nézni, minek köszönhetően egy darabig el tudtuk terelni a figyelmét a pancsolásról. Mondtam is szívem választottjának, hogy öcsém, lehet, hogy azért kellett több év, hogy teherbe essek, mert nem akarta a sors, hogy egy ekkora adu ász nélkül kelljen megbirkózni a szülővé válás nehézségeivel. :) De tényleg óriási segítség, és lehet, hogy nem a legjobb gyereknyugtató, de ha más nem használ, muszáj valamit bevetni. :P
 Ebéd után ismét be akart volna menni a "tócsába" a leányzó, de nem engedtük, így volt méltatlankodás. És ekkor már a csodafegyver, a mese sem érdekelte, úgy eldobta a telefont, hogy csak na. Engem most nem igazán zavart, sejtettem, hogy lesznek hisztik, de most komolyan, melyik gyerek nem patáliázik??? Viszont férjuram nem volt a helyzet magaslatán. Pedig általában ő a türelmesebb. Most viszont csak morgott, morgott, morgott. Ennek határozottan nem örültem, hisz olyan ritkán mozdulunk ki, miért kell elrontani ilyennel. Ha ezt leszámítjuk, akkor én nagyon jól éreztem magam, imádok erdőben sétálgatni, szóval megérte. És ha már így lehet ingyé fürödni, elképzelhető, hogy idén még kinézünk. És még csónakázni is lehet. Álmodozom egy olyanról, hogy lepasszoljuk az utódot valamelyik nagyinak, és akkor mi majd romantikusan evezhetünk, meg ilyenek. :)
 Hazafelé a vonat több, mint fél órát késett. Nekem ekkor szakadt el a cérnám, ugyanis rohadt meleg volt, Tündüs nem aludt délután, és már minden baja volt. Még fel is hívtam a MÁV-ot, hogy megtudakoljam, hogy mi a fene, de pont a hívás közepette hallottam, hogy zakatol. Ja, és nem haragszom a késés miatt, mert egy jóképű és kedves kalauz "bácsi" ellenőrizte és árulta a jegyeket. Odafele is kedves típusú volt, de nem volt az esetem küllemileg. Ne sajnáljátok nagyon a férjemet, hisz neki is elmondtam a megfigyeléseimet, és ő is rendszeresen beszámol arról, hogy sok nőszemély mennyire kirakja a dolgait, meg ilyenek. Nem vakságot fogadtunk. :)

<3 Életeim (férjem kőműves dekoltázsát kockáztam ki :D )

Egy jó darabig elszöszölt azzal, hogy a csónak üléséről ledobálta a "tócsába" a leveleket (amiket persze sűrűn kellett pótolnunk, mert utasításba adta, hogy mégkeee, mégkeee). Csak az volt a gond, hogy egy idő után bele akart menni abba a trutymós vízbe, ami a csónak orrában volt, de persze nem engedtünk neki...

A szárazföldi hajósjány

14 megjegyzés:

  1. Ismét többször, és jó hangosan felnevettem :) Nagyon jó volt.
    Mégkee, mégkee... :DDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Olyan édes volt, hallanotok kellene azt a kis dirigáló, ellentmondást nem tűrő hangját. Zabálnivaló! :)

      Törlés
    2. Adrienn ezen én is röhögtem .:-D
      Ó én néha Mátét úgy hívom, hogy Mészáros Máté Diktátor. :-P
      Hihetetlen milyen kis akaratosak tudnak lenni.

      Törlés
    3. :D A diktátor is találó megszólítás. Én azt szoktam, neki mondani, hogy értettem főnökasszony. Olyan vicces, ahogy ezek a kis méteres dirigák parancsolgatnak. :)

      Törlés
  2. Barátaink voltak már itt nyaralni, nekik nagyon tetszett a hely. :-)
    Én úgy gondolom, hogy ha nincs is pénze, lehetősége...stb menni az embernek nagy nyaralásokra, kirándulásokra, akkor igenis szét kell nézni, hogy hátha van a környéken valami jó hely, jó program.
    Mert ezek is színesíteni tudják az ember életét. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó kis hely, hangulatos, és így, hogy újra működik a szabad strand, még izgibb. :)
      Ami hiányzik, az a tavirózsák, sajnos velük lett valami, eltűntek, pedig gyönyörűek voltak. :(
      Szerintem is érdemes a közelben is szétnézni, sok rejtett gyöngyszemre lelhet lelni.

      Törlés
  3. Hűű, azonnal követelem a postacímedet! Ide: drfm@freemail.hu :)
    (Nekem van egy adag nagyobb úszópelusom, és ne legyenek kétségeid, hogy Pepp jövőre se nő bele. :P )
    Na írjad a címed, mert jön a jóidő újra! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úristen, egy véletlen folytán néztem meg, hogy mi a lópikula a megjegyzéseknél a spam, erre ez és az ezt követő hozzászólásod ott volt!!! Felháborító! De hogy került oda??? Áh, nehéz a blogger élet is! :D

      Törlés
  4. Annyira örülök, hogy sikerült egy picit kimozdulnotok, még ha az ember fülit is kellett miatta rágni :P
    Hanni nagyon édes lehetett, a kőműves dekoltázson meg szakadtam :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Már nagyon ránk fért egy kis kirándulás. Amúgy hihetetlen, hogy Ember milyen ottthonülős. Oké, dolgozik, fáradt, értem én, de néha azért kell egy kis családi kiruccanás. (Már tényleg csak egy kettesben töltött fél nap hiányzik, és teljesen elégedett leszek.)

      Törlés
  5. Szeretnél játszani? Nézz be hozzám! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Óh, köszönöm! Nem ígérem biztosra, mert elég nagy fába kell vágnom a fejszét, ha megcsinálom. :O Megyek hozzád, és leírom, hogy miért. :) Mindenesetre töröm a fejem, hátha valamit kiötlök.

      Törlés
  6. Most azt hiszed, csak vicceltem? Küldd már a címet, hadd lepjelek meg strandpelóval! :D (Ha az inkognitón aggódsz, akkor add meg a szomszéd néni nevét és címét! Ha meg csak szégyellősködsz, akkor hagyjálmááár! :P ) Üdv: M.

    VálaszTörlés