lassandebiztosan

2013. június 27., csütörtök

Pedig már olyan jó volt minden!


(forrás: Pinterest)
Áh, mindig van valami... Nem unatkozom soha, pedig olyan jó lenne. Több, mint 1 hónapja szedem az antidepit (majd szándékomban áll írni róla), így már gondolom a cuccnak is köszönhetően szinte rózsaszínben láttam a világot, ez ugye a csemetére is jó hatással volt. De a kártyavár most összedőlt.
 Leginkább egy gusztustalan, horrorfilmbe illő egészségügyi nyavalya küldött padlóra. Ha kiderül, hogy mivel állok szemben, akkor tájékoztatom a nagyérdeműt, de addig megtartom titoknak. Annyit elárulok, hogy az egyik rémálmom vált valóra... Nem győztem dr Google-t segítségül hívni, de sokkal okosabb nem lettem, sőt a doki meg, hát hogy is fogalmazzak: olyan izé, ő sem mondott semmit. Ja, de annyit, hogy nem kell rémtörténeteket olvasgatni, és arra a válaszomra, hogy megmaradok -e, azt mondta, hogy igen. o.O Mikor még iwiw-en fent voltam, rákerestem, és ezt találtam a profilján:
Állatok: Bobi kutya és a körzetem
:D Mondom ez kész. Amúgy is egy elég rideg teremtés, de nem bánom, nem léleksimogatásra járok oda. A kórság kiderítésének lépéseit megtette, szóval nem panaszkodom én. És nem is tartok ott, hogy lecseréljem. Nem úgy, mint az előző dokit. Mókás dolog miatt váltottam, bár akkor nem nevettem rajta. Szóval, az történt jó pár évvel ezelőtt, hogy állandóan hőemelkedésem volt. De mindig. És ez nem is zavart volna, na de a vele járó tompultság igencsak aggasztott. Elküldött góckutatásra, nem találtak semmi gyulladást. A belgyógyászaton meg xanax-ot írt fel a dokibá... Amúgy itt mifelénk divat mindenre ezt felírni, egyik ismerősömnek ingadozó cukorra is ezt akarta adni az orvos, anyósomnak meg a pajzsmirigy bajára írták fel ugyanezt a multifunkciós csodaszert. :O Na, de akkor még volt bennem annyi, hogy felháborodottan széttéptem a receptet. Miután pár év múlva mégis ennél a gyógyszernél kötöttem ki, férjem megjegyezte, hogy már biztos akkor látta rajtam a doki, hogy nem vagyok százas. :D Mondtam már, hogy veszettül kedves és humorbomba gyáros férjem van? :) Na, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy miután nem találtak nálam szervi bajt, így azt mondta az akkori háziorvos, hogy szerelmes vagyok, és amiatt magasabb a hőm. Oké, az érzelmekkel kapcsolatban igaza volt, na de hogy ez hőemelkedést okozzon?! És ott papolt nekem nem tudom mennyit, hogy új helyzet, stressz, stb. Na mondom én innen megyek, ha választhatok akkor inkább legyen egy rideg, kevés szavú dokim, mint egy mindenféle f@szságot összehordó. Ja, és aki doki lett helyette, az egy cukorfalat volt, imádtam, de pár hónap múlva nyugger lett... És az ő helyére jött a mostani.

 Ezen kívül vannak mindenféle aggodalmaim, mint például mi a lótúró legyen a bölcsivel, munkával, hová, hogy lenne a legjobb, éhen halunk vagy megfagyunk a télen, ha úgy alakul, hogy mégsem melózom, és csak 3 éves kora után rakom be, ahogy a bizottság és a gyógypedagógus ajánlotta, de ha áprilisban rakom be, és szeptemberig megszobatisztul, akkor meg a sok változás nem jó neki, stb. Jaj nekem, de sok kérdés és bizonytalanság. Ha jól emlékszem nem írtam még a beíratásról, vagy igen? Nem tudom, de meg kellene örökíteni, hogy már a kezdés is milyen macerás... Na majd nekiveselkedem.

 Aztán meg idővel majdcsak minden a helyére kerül, és megoldódnak az ügyes-bajos dolgaink. Csak győzzem kivárni. :D Ugye nem a türelmemről vagyok híres, de már alakulok, az élet tanítgat rá rendesen. :)

2 megjegyzés:

  1. Annyira szeretem az írásaid - még ha nem is írsz mindig csodás és vicces dolgokról. :)
    Remélem mihamarabb jobban leszel! (A bölcsi-ovi kérdésen sokat agyalok én is. Ráadásul új helyet kell találnom, ami kissé nehezít a dolgon)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De kedves vagy, ez most nagyon jól esett! :) Hát, igen, ez sajnos egyelőre nem egy cukormázas blog, de optimista vagyok, és biztos eljön az az idő is. :)
      Akkor nálatok sem egyszerű ez az ovi-bölcsi ügy... :/

      Törlés