2013. március 12., kedd

Határozottan kivan a micsodám...

 Fufuffu, 1-2-3-4...-10, de ezek ellenére is egészen sikerült tegnap és ma is felbaszódnom. Tényleg igaza van Embörnek, hogy egy dühöngő kis törpe vagyok. :) Ő még egyéb jelzőt is szokott csempészni a törpe után, de nem égetem, hogy mi az. :D (K-val kezdődik...) De nem ez a lényeg, hanem, hogy jaj, de áldom az eszem, mikor otthagytam a védőnőképzőt!!! Volt, hogy úgy éreztem, kár volt, de ahogy egyre jobban megismerkedem az egészségügy "szépségeivel", nagyon örülök, hogy nem ezen a területen dolgozom...

 Tegnap az történt, hogy bőrgyógyászatra mentünk. Jó, várni nem kellett, szóval akár még elégedett is lehetnék, de NEM vagyok az. Kezdve azzal, hogy lehet, hogy velem van a baj, hogy anyám nagyon belém verte, hogy köszönni illendő, de tényleg zavar, ha nem viszonozzák. Valahogy azt érzem, hogy levegőnk vagyok nézve. Amúgy tök fura, mert mikor nagyobb városok klinikáin voltunk, eddig az összes orvos, de még a főmufti professzor asszony is odanyújtotta a kezét, bemutatkozott, és KÖSZÖNT! Ebben a porfészekben soha nem találkoztam még bemutatkozással, és azt vettem észre, hogy az itteni dokik nagyon el vannak szállva maguktól...
 Én az anyajegyeimet mutattam meg, de hát, hogy is fogalmazzak finoman: elég hanyagul voltam megvizsgálva. Például a nadrágomat le sem sikerült tolnom, mert addigra már elpakolta a kukkerolóját...
 Hanni viszont ügyes volt, örültem neki. Jó, sírt, de hát legszívesebben én is azt tenném, mikor csak basztatnak mindenféle idegenek. Neki a pöttyeit meg az oldalán lévő lyukat mutattam meg. Az előbbi ekcéma, az utóbbi meg fejlődési rendellenesség, és nincs vele teendő.

 Ma meg a gyerekorvosnál volt jelenésünk, mert visszahívott, hogy meglesse, mennyit javult az állapota péntek óta. Tegnap megérkeztek végre a neurológus doktornőtől a papírok, amiben volt a lelet is, és kért pár vérvizsgálatot. Ez ugye más megye, és gondolom ezért kellet a gyerekdokitól kérni erre beutalót. Vagy a franc se tudja, de szerintem ez van, mert mikor még annak idején a hol szüljek dologról diskuráltam szülésznőkkel, védőnőkkel, ők mondták, hogy ha Szentesen szeretném világra hozni, akkor felejtsem el a mentőt, mert a megyehatárnál az nem visz tovább... Végülis ezért is maradtam kibaszott Kecskemét mellett, mert autónk nincs, ismerősnek, rokonnak sem, vonattal meg busszal azért nem lenne jó szülni menni... Kérdezte is a neurológus, hogy mennyire együttműködő a doktornőnk. Ekkor azt mondtam, hogy szerintem eléggé. Most is ezt mondanám, azzal a finomítással, hogy morcos együttműködő. Szó nélkül adta a beutalókat, nem is ezzel volt a gondom, hanem egy kicsit az esett szarul, hogy láttam rajtuk, hogy nyűglődnek vele, és úgy csinálnak, mintha hú mekkora szívességet tesznek most a túlbuzgó anyucinak. Nem csak sima labor kell, hanem mit tudom én mik is, és a fiókban keresték ehhez a táblázatot, hogy egyáltalán adhatnak -e beutalót rá. 1 dologra nem is tudnak adni, de ez a leleten is úgy volt felsorolva, hogy: "ha lehetséges még ezt és ezt is nézessük".
 Nem is ez durrantotta el az agyam, hanem az, hogy olyan idióta vagyok, hogy kettőször is elnézést kértem tőlük a kellemetlenségért, és egyszer sem kaptam azt válaszul, hogy: -Ugyan anyuka, ne törődjön vele vagy -Anyuka, hát ezért vagyunk itt, ez a munkánk, vagy -Semmi gond, esetleg -Áh, ez semmiség. Ehelyett annyit kaptam a bocsánatkérésre, hogy -"Hát igen, a Hannika nem egy egyszerű eset...". Bár az lenne!!! Én sem passzióbol és unaloműzésként viszem orvosokhoz, akik végül sajnos megerősítik azt, hogy jogos az aggodalmam.
 Mindegy, túlteszem magam ezen, megszoktam már, hogy az egészségügyben dolgozók nem a résztvevők lelki békéjének megóvására törekszenek legtöbbször. :) Viszont Hannit szépen meghallgatózta. Persze először üvöltött, de később halkabbra vette, és nézte, hogy mit csinál a doktornéni, a végére szépen meg is nyugodott. És ugye itt nem az enyém a főszerep, hanem a kisasszonyé, és ez nem egy elhanyagolandó dolog. A volt dokinknál pont az ellenkezője volt, ott a végére teljesen megrémült, zokogott, meg minden, teljesen más volt a kisugárzása.

 A tegnapi levélben a leleten kívül benne volt a nyomtatvány is a MÁK-nak az emelt összegű családi pótlékra való jogosultságról. Bár ne lenne rá szükségünk, de most olyan öröm az ürömben dolognak tartom, mert egy "sima" gyerek felnevelése sem 2 fillér, nemhogy egy kicsit másmilyen úton haladóé... Sokat fog jelenteni nekünk ez az összeg.

2 megjegyzés:

  1. Kár, hogy csak most esek ide...
    Az hagyján, hogy emelt csp az plusz pénz, de azzal a kártyával 90%-kal utaztok a kiscsajjal a járműveken, ez ugye megvan? (Azért mondom, mert a múltkor is olvastam, hogy nem tudtál a dokihoz utazás költségtérítéséről.) Egy csomó ilyen van, mi is csak úgy "véletlen" tudtuk meg folyamatában a kedvezményeket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, szerencséjükre küldték a kártyát (amúgy meglepően gyors volt az ügyintézés, tényleg elképedtem, hogy ilyen is van, végre valami pozitív), és így esélyt kaptunk arra, hogy 3 év után végre eljussunk valahova, pusztán kikapcsolódásból is, nem pedig csak orvosi vizsgálat címszó alatt (már volt, hogy mikor Kecsóra vittük, jól megrágtam az Embör fülét, hogy essünk már be egyúttal a Malomba a játszóházba is, hogy ne legyen már minden utazás pusztán orvosszagú... Amúgy nem értem, hogy miért jó nekik, ha nem tájékoztatják a szülőket. Én az utazási költségtérítésről úgy szereztem tudomást, hogy apám kitörte a lábát, és csak Kecskeméten tudták kezelni, és anyu elintézte. Amúgy fingom se lett volna róla, mert senki nem jelezte, és mivel rohadt pesszimista vagyok, úgy gondoltam, hogy ha nincs a városodban ellátás, akkor baszhatod. Nem tudom, hogy miért oly nagy fáradtság tájékoztatni a szülőket a lehetőségeikről.

      Törlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...