Vagy inkább ketchup evő lett az eddig irigylésre méltóan táplálkozó gyermek. Én komolyan, sokszor azon agyalok, hogy vajon mit sz@rik ki??? Van, hogy szinte egész nap nem eszik, egyedül este nyámmog egy keveset. Ez is dac lenne???
Eléggé el szokta ezzel durrantani az agyam. Tényleg próbálunk a kedvében járni, finomat adni neki, erre csak válogat, de valami eszméletlen módon... hátha hamarosan változni fog ez a fajta hozzáállása!!! Legnagyobb gondja a kenyérrel, kiflivel, zsömlével van. (Mindegy, hogy fehér, vagy teljes kiőrlésű, vagy magvas...) Ilyenkor mindig eszembe jutnak a szegény éhező gyerekek, az afrikai püffedt hasú, pálcika lábú szerencsétlenek. :( Jó, mi sem tudjuk mondjuk reform konyha szerint táplálni, de azért nem is éhezik. Vagyis nem éhezne, ha enne... Lehet, hogy szigorú vagyok, vagy szemét, de én nem fogok 6-féle ételt elé pakolászni, hogy válogasson kedvére. Én elég nagy szegénységben nőttem fel, emlékszem, sokszor ez volt a választék: zsíros vagy margarinos kenyér. Annyi variálás volt, ha már nagyon untam, akkor cukorral ettem a zsíros kenyeret. Lehet, hogy ez bizarrul hangzik annak, aki még nem kóstolta, de egészen finom. De tényleg, még Mamám mondta, hogy kóstoljam meg. :)
Ehhez jön még, hogy a drágalátos Mókuska is válogat, pedig nem is a legolcsóbb macskakaját kapja, mégis. Ezek kikészítenek! Nálam ez egy érzékeny pont, lehet, hogy a múltam miatt, nem tudom. Mindegy, úgy vagyok vele, ha kibírhatatlanul megéheznek, majd csak enyhül az ellenállás. Meg mindkét párának van egy kis tartaléka, szóval annyira nem esik meg rajtuk a szívem... De azért bosszant.
Pénteken meglátogatott bennünket a védőnő. Már rég volt, és úgy voltam vele, hogy ha felbőszít, akkor lemondom a fenébe az egész szolgálatot. Kicsit macerás lenne, meg kijönne a gyámügy és hasonlók, szóval ez csak végső esetben történt volna, de szerencsére nem érzem szükségét, hogy meglépjem ezt.
És még jól is jártam, mert beviszi a pszichiátriáról kapott zárójelentést a doktornőnek, nem kell csak ezért bemásznom.
Az egészségügyről még annyit, hogy beadtam az utazási költségtérítést az oep-nek. Állítólag nagyon szőrös szívűek, és ha már egy valami hibádzik/hiányzik, már nem is perkálnak (pedig a hátoldalon, ahová a nevet és taj-számot kell írni, le van pecsételve, és olvashatatlan tőle az írásom...). Azért fasza, hogy mennyi vizsgálaton voltunk más városban, és csak az utolsó kettőnél igényeltem. Én nem értem, a volt dokinknak, vagy az asszisztensének fájt volna velünk közölni, hogy ez jár??? Bocsánat, hogy nem tudok minden egyes rendeletet és jogszabályt fejből. Az is a feladatuk lenne, hogy tájékoztassanak az ilyenekről is. Mert lehet, hogy az orvosoknak nem jelent semmit az az 1-2 ezer Ft, de nekünk igenis nagy összeg! Mindegy, ebből is tanultam, mindennek jól utána kell járnia a parasztnak, ha nem akar lemaradni semmiről sem...
szerintem a dackorszakban minden gyerek borzasztóan válogat (inkább az nem normális, aki nem - az én kislányom például döbbenetes, mindent megeszik, igazi ínyenc), ugyanakkor ha a lányodnak autizmus gyanúja van, akkor azt is figyelembe kell venni ebben az esetben nyilván tudsz erről persze):
VálaszTörlés"Érzékelésből és észlelésből fakadó viselkedésprobléma: az autisták nagy részénél valamilyen zavart szenved az érzékszervek működése, feldolgozási (agyi) szinten. Ami nekünk a városi forgalom, az néhányuknak elviselhetetlen zaj. Ami nekünk szikrázó napsütés, az nekik fizikai fájdalom. Számtalan variáció előfordul, kezdve a tapintással szembeni túlzott érzékenységgel, egészen a túlfejlett íz érzékelésig. Ezért előfordulhat az, hogy ha egy autista a villamos közepén befogja a füleit és ordít, annak oka, hogy nem bírja elviselni a hétköznapi tömegközlekedéssel járó zajt. Az érzékelésből és észlelésből adódó viselkedésproblémákat nagyon nehéz felderíteni, hiszen olyan tényezők is közre játszhatnak, amelyekre álmunkban sem gondolnánk." az autistáknál az evéssel általában hatalmas problémák vannak és nagyon válogatósok. tudom, a kislányod nem kapott még ilyen diagnózist, de ha valami ilyesmi viselkedészavara van, akkor mindig gondolni kell arra, hogy neki lehetnek pl ízérzékelési zavarai is.
Igen, pont ezen is szoktam agyalni, hogy ez vajon az állapotából vagy a korából adódó idegtépő tulajdonság -e vajon... Igazából elég nagy falatnak érzem így elsőre ezt a helyzetet, szerintem egy normál fejlődésűvel sem tudnám mindig, hogy mit hogy, nemhogy egy macerásabbal. Abba meg bele sem merek gondolni, hogy ikrekkel hogyan boldogulnék (volt esély ikrekre, mert Closty szedése mellet sikerült teherbe esnem). Én minimum megőrülnék, az biztos. :D Le a kalappal előttetek!!!
Törléshát, mindent meg lehet szokni:), mondjuk ma például nagyon kemény napunk volt, sírtam is a vécén kicsit (oda bújok előlük néha - ha hagyják.)
Törlésazt megértem, hogy nagyon nehéznek érzed a helyzetet, de a fejlesztések állítólag csodákra képesek, meg ti nagyon hamar elkezdtétek, az biztos,hogy fontos.
egyébként én azért érdeklődöm a téma iránt - egy időben nagyon sokat olvastam az autizmusról azért merek itt okoskodni:) -, mert a kisfiam jó darabig nem kezdett mutogatni (meg nagyon későn kezdtek beszélni, ikrekhez híven)és nagyon meg voltam rémülve, majdnem ki is vizsgáltattam (persze Amerikában a legrosszabbat akarják belemagyarázni minden ilyen helyzetbe, az se tett jót, az orvos mindig borzadva kérdezgette, hogy még mindig nem beszélnek? mutogatnak? és folyton figyelte a szemkontaktusukat ilyen kutatóan, állati idegesítő volt), de aztán elkezdett mutogatni, meg nagy nehezen beszélni, szóval megúszta a vizsgálódást (meg mi is - Amerikában ez nagyon durva:a diagnózis felállítása is sok ezer dollárba kerül, de még úgy is egy éves várólisták vannak. fórumokon olvasgattam, hogy a fejlesztések miatt az emberek eladják a házukat, elképesztő.)
Én sajnos nehezen tudok sírni, de ha sikerül, akkor sokat segít. Ma szerencsére sikerült. És most jobb.
TörlésSejtettem, hogy személyesen is van valamiféle kapcsolatod az autizmussal, mert sokat tudsz róla. Akkor Amerikában sincs kóbászbó' a kerítés... Itt sem sajnos, de ennyire azért nem vészes szerencsére, örülök, hogy most már végre nekünk is ingyen jár a fejlesztés. Azt is hallottam, hogy kint nagyon hamar, pár tünet alapján is képesek rámondani akár egy másfél évesre is, itt azért óvatosabbak.
Nekem a fiam nagyon jó evő. 22 hónapig bármit eléraktam, megette szó nélkül. Mindegy, hogy pörkölt vagy répafőzelék. Na most elkezdet válogatni pár hete. Vacsorára csak lekvároskenyér és csak úgy, hogy kistálba kenyér belecsipkedve és rá a lekvár és kanállal. :-D
VálaszTörlésNa ez még mindig jobb, mintha nem enne, mert az baromi idegesítő.
Szóval szerintem ez életkori sajátosság.
Amit feltöltöttél videót: áááááááááááááááá :-) annyira jó!!! Fiam még csak szavakat mond, szóval nagyon szépen énekel a kiscsajod! Olyan mosolyogtató volt hallgatni. :-)
Az igen! :) Akkor egy kicsit megnyugodtam, hogy nem csak az én lánykámnak vannak eléggé idegtépő étkezési szokásai. Ma még nem evett. Most legújabban már addig sem jutunk el, hogy belerakjam az etetőszékbe... Kiakaszt. De ő tudja, nem én vagyok éhes.
TörlésKöszi, szerintem is nagyon cuki. Ma a fejlesztőnket is megmosolyogtatta, ahogy énekelt. Amúgy az a fura, hogy sok szót tud, meg énekel, de valahogy nem érti, hogy miért jó kommunikálni, mi értelme van.