Vagy inkább ketchup evő lett az eddig irigylésre méltóan táplálkozó gyermek. Én komolyan, sokszor azon agyalok, hogy vajon mit sz@rik ki??? Van, hogy szinte egész nap nem eszik, egyedül este nyámmog egy keveset. Ez is dac lenne???
Eléggé el szokta ezzel durrantani az agyam. Tényleg próbálunk a kedvében járni, finomat adni neki, erre csak válogat, de valami eszméletlen módon... hátha hamarosan változni fog ez a fajta hozzáállása!!! Legnagyobb gondja a kenyérrel, kiflivel, zsömlével van. (Mindegy, hogy fehér, vagy teljes kiőrlésű, vagy magvas...) Ilyenkor mindig eszembe jutnak a szegény éhező gyerekek, az afrikai püffedt hasú, pálcika lábú szerencsétlenek. :( Jó, mi sem tudjuk mondjuk reform konyha szerint táplálni, de azért nem is éhezik. Vagyis nem éhezne, ha enne... Lehet, hogy szigorú vagyok, vagy szemét, de én nem fogok 6-féle ételt elé pakolászni, hogy válogasson kedvére. Én elég nagy szegénységben nőttem fel, emlékszem, sokszor ez volt a választék: zsíros vagy margarinos kenyér. Annyi variálás volt, ha már nagyon untam, akkor cukorral ettem a zsíros kenyeret. Lehet, hogy ez bizarrul hangzik annak, aki még nem kóstolta, de egészen finom. De tényleg, még Mamám mondta, hogy kóstoljam meg. :)
Ehhez jön még, hogy a drágalátos Mókuska is válogat, pedig nem is a legolcsóbb macskakaját kapja, mégis. Ezek kikészítenek! Nálam ez egy érzékeny pont, lehet, hogy a múltam miatt, nem tudom. Mindegy, úgy vagyok vele, ha kibírhatatlanul megéheznek, majd csak enyhül az ellenállás. Meg mindkét párának van egy kis tartaléka, szóval annyira nem esik meg rajtuk a szívem... De azért bosszant.
Pénteken meglátogatott bennünket a védőnő. Már rég volt, és úgy voltam vele, hogy ha felbőszít, akkor lemondom a fenébe az egész szolgálatot. Kicsit macerás lenne, meg kijönne a gyámügy és hasonlók, szóval ez csak végső esetben történt volna, de szerencsére nem érzem szükségét, hogy meglépjem ezt.
És még jól is jártam, mert beviszi a pszichiátriáról kapott zárójelentést a doktornőnek, nem kell csak ezért bemásznom.
Az egészségügyről még annyit, hogy beadtam az utazási költségtérítést az oep-nek. Állítólag nagyon szőrös szívűek, és ha már egy valami hibádzik/hiányzik, már nem is perkálnak (pedig a hátoldalon, ahová a nevet és taj-számot kell írni, le van pecsételve, és olvashatatlan tőle az írásom...). Azért fasza, hogy mennyi vizsgálaton voltunk más városban, és csak az utolsó kettőnél igényeltem. Én nem értem, a volt dokinknak, vagy az asszisztensének fájt volna velünk közölni, hogy ez jár??? Bocsánat, hogy nem tudok minden egyes rendeletet és jogszabályt fejből. Az is a feladatuk lenne, hogy tájékoztassanak az ilyenekről is. Mert lehet, hogy az orvosoknak nem jelent semmit az az 1-2 ezer Ft, de nekünk igenis nagy összeg! Mindegy, ebből is tanultam, mindennek jól utána kell járnia a parasztnak, ha nem akar lemaradni semmiről sem...