2013. március 23., szombat

Fejest ugrott

 A kis asztaláról a szőnyegre... Nagyon durva látvány volt, mert pont a fejére esett. Úgy történt, hogy ugye rájött, hogy felfelé is tud mászni, és azóta sok mindenre felküzdi magát. A pottyanás a nyegle műanyag asztalkájáról történt. Én meg épp videóra vettem, mert közben dalolászott is a magasban, és mondom mekkora jó lesz megmutatni apjának, hogy milyen kis betyár lett az eddig visszafogott leányzóból. Jah, csak ének helyett az esést sikerült filmre vennem... Rossz volt visszanézni nagyon, merem állítani, ez volt élete legnagyobb esése. Koppant akkorát a feje, hogy nem igaz. Sokáig sírt is, de azért vigasztalható volt. Szegény életem. :( Még szerencse, hogy nem tört ki a nyaka. Gondoltam rá, hogy felteszem a fejesről készült videót, de fú, nagyon rossz látvány, így inkább csak kivágtam belőle pár képkockát:



 Amúgy történtek felemelő dolgok is. Ilyen például, hogy végre az ölelés nem csak abból áll, hogy tűri, hanem rendesen átkarol a kis kezeivel. :) Olyan jóóó! Persze így sem viszi túlzásba, és így is csak minimális ideig tart, és általában nekünk kell kezdeményeznünk, de óriási előrelépések ezek. :)
 Továbbra is rengeteget énekel, szinte egész nap. A TSMT-feladatsorának az összes mondókáját, dalát tudja, és még ezen kívül is egy csomó nótát kívülről fúj. Amúgy ezért is érdekes, hogy viszont nem használja a beszédet úgy kommunikációra, ahogy a szókincséből kitelne. Az is különös, hogy nem alkalmazza a nem szót. Rá is kérdeztem a gyógypedagógusnál, és ő is mondta, hogy azért általában ez a dackorszak egyik kedvenc szava. o.O Valahogy olyan, mintha ez egy annyira elvont fogalom lenne a számára, amihez nem tud képet társítani, ezért szerintem nem is érti.
 A "képben gondolkodás" gyanúját erősíti az is, hogy ma hívtuk ebédelni, erre rohant mindenfelé, úgy viselkedett, mint aki megvadult. Erre megmutattam neki az ebédes kártyát, és mintha hallottam volna a puffanást, hogy leesett neki. Abban a minutumban már indult is a konyhába, és ment a székéhez. Erről meg eszembe jutott, hogy mostanában hogy eszik: hat féle evőeszközzel... Kezdi az ő villájával, majd kell neki az apja villája, majd az sem jó, ekkor vissza az övé, majd jön a nagy kanál, majd nagy villa, és folyamatosan váltogatni kell, hogy egyen, mert amúgy fogja a tányérját, és nyújtja felénk. Ez kissé érdekes, de ha azt akarom, hogy ebédeljen, nincs más megoldás.
 Még egy cukiság: ha valamivel végzett, vagy azt szeretné, hogy mi hagyjuk abba azt amit csinálunk, akkor mondja, hogy "kész, ennyi". :) Ha meg olvasni szeretne, és több könyv kellene neki, akkor meg azt pöntyögi, de tök agresszívan, hogy "még keee, mééég keeeee, még keee". Ilyenkor kissé ijesztő. :D De ennek is természetesen nagyon örülünk, mert szavakkal és mutogatással egy két dolgot már jelez, ami szintén óriási fejlődés. (Ezeken kívül a "beka-beka-beka"=kapcsoljuk be a muzsikát,  és nagyon ritkán az "ii"=inni, amit kér.)
  Leginkább hintázni, mindenre felmászni, és rajzolni szeret. Íme a művésznő egyik alkotása:



  Ami még említésre méltó: sikerült szereznem neki 650 Ft-ért egy bézs vagy krém vagy mittomén milyen színű átmeneti kabátot, nagyon jó állapotban, használtan. Szinte meg sem lehet róla mondani, hogy már hordta valaki. Egy helyi facebook-os csoporton belül tettem szert erre (környékbeli szülők árulnak mindenféle baba-mama-gyerek holmit, nagyon jó, hogy létrejött ez a csoport), és eszméletlen boldog voltam, mert már komolyan mondom, hogy rózsaszínmérgezést kaptam, mert alig van semleges színű ruhája. :)

4 megjegyzés:

  1. Nagyon durva dolgokat tudnak produkálni. Mátém is akkorát esett a kanapéról, hogy még az utcán is megállítottak az emberek, hogy mi történt a kisfiúval, mert akkora piros folt volt a fején. ( kemény két napig tartotta vissza az esés őt attól, hogy ne ugráljon a kanapén :-P)
    Biztos nem minden jön át a blogodon és nehéz lehet ( pl. el se tudom képzelni, hogy milyen lehet hogy nem szeretget) de annyira ügyesnek tűnik mindenbe: rajz, éneklés... szóval biztos valamit jól csináltok! ;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az biztos, hogy nem semmi, amit sokszor művelnek. Nekem még annyira új ez a fene nagy bátorság, mert eddig olyan kis megfontolt volt, a járásnál is keveset esett, szóval van mit szoknom. :)
      Akkor Máté is "jó" nagyot esett... :S Szegény, még szerencse, hogy kemény a kobakjuk! :)
      Oh, köszönöm, igyekszünk tőlünk telhetően jól csinálni, vagy legalábbis úgy, ahogy mi jónak látjuk. :)

      Törlés
  2. Szegenykem.Brendon is pont tegnap esett hasonlokeppen egy samlirol.
    Annyira nehez allandoan a nyomukban lenni...olyan gyorsak,es bohókak :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, akkor biztos hasonlót érezhettél mint én... :/ Olyan ijesztőek sokszor ezek az esések. És tényleg iszonyú gyorsak, meg hiába van ott az ember, a teljes lepottyanás egyetlen egy másodperc volt. Hiába voltam ott, ilyen gyors reakcióidőm nincs. Na de azóta az asztalra legalább nem mászik. :)

      Törlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...