lassandebiztosan

2012. november 22., csütörtök

A felmérésen

 Voltunk az Aranykapu Gyermekház Alapítványnál. Kezdem a hellyel, ami elvarázsolt. Nagyon tetszik a stílus, ahogy be van rendezve, na meg az az antik vagy antikolt ruhafogas?! Ámultam. A színek is tetszenek (lila-fehér), és az is, hogy barátságos, de mégis nagyon egyszerű. Egy levendulaszínű falvédő pl. egy fehérre festett faágra van függesztve.
 Hanna most buszozott először, eddig mindenhova vonattal mentünk. Hamar odaértünk, és jött is a gyógypedagógus. Kérdezgetett hasonlóakat, mint a kérdőívben, közben nézte Hannit. Adott neki ceruzát, rajzolt, persze a néni lapját is telepingálta, de azt mondta nem baj. :) Aztán kicsit "megvadult" a csemeténk, ugyanis az összes tollat magának akarta, persze a kezében lévő 10 ceruza mellé... Megmutatta a holdkóros járást, mikor maga elé tartja a tárgyat. Ezt le kellene építeni figyelemeltereléssel. Várom, hogy vége legyen az ősznek, mert lent is ezt csinálja, és ugye a rengeteg falevelet nagyon jó hurcibálni maga elé tartva...
 Volt a vége felé hiszti is, mellé egy kis ceruzadobálás. Azt mondta a nő, hogy a szemkontaktust jól tartotta, érdeklődő is volt. Viszont volt egy olyan szituáció, amiben megnézte, hogy hogy kér el tárgyat, csinálja -e azt, hogy tárgyra néz, majd arra, akitől kéri, majd megint a tárgyra. Na az én lánykám csak üvöltött, és tombolt, nénire nem nézett. Kérdezett egy olyat is még az elején, hogy nem érezzük -e úgy, hogy nagyok az elvárásaink Hannával szemben. Én azt mondtam, hogy szerintem nem. Viszont ezzel keltett bennem egy kis bizonyságérzetet, mert néha tényleg nem tudom, hogy vajon ez van -e, vagy ami még rosszabb, hogy a mi bénaságunk miatt nem fejlődik úgy, mint az átlag. Hm, ezt azért nem hiszem, de remélem nem mi hátráltatjuk. :O

 Ezután mentünk a gyógytornászhoz. Kérdezgetett a szülésről meg ilyenek, majd megvizsgálta, és nagyon örülök, mert azt mondta, hogy nem érez semmiféle ortopédiai eltérést, egyedül a bal lábát tartja pihentetve kicsit befelé, de nem kell vele foglalkozni, valószínűleg még a hasamban feküdhette el, de egyáltalán nem vészes.
 Aztán meg lett pörgetve, labdáztatva, himbálóztatva, és azt mondta a koma, hogy ad majd házit, amit minden nap kell csinálni, és szerinte pár hónap múlva ráles, de szerinte neki nincs több dolga a leányzóval. Azt mondta, hogy az egyensúlya nem okés, de ezt tudtuk, meg aranyos volt, hogy figyelembe vette, hogy ugye még csak 3 hónapja jár, és 11 hónapos koráig csak feküdt és kúszott, szinte az lenne a fura, ha szuper fejlett lenne az egyensúlyérzéke.

 Ez a kis büdös, mikor már készültünk indulni, megszökött... Én épp mosdóban, apja vigyázott rá, de ez a kis zsivány átment valami tornatermen, és eltűnt. Én kiértem a wc-ről, gyorsan cipő le, rohanok utána, és egy irodában leltem rá. o.O Nagyban pakolta volna le a papírokat az asztalról, egy nő meg épp telefonált ott. Asszem nincs nagyon félelemérzete...



 Pozitív benyomást keltettek, várom majd a kiértékelést és a terápiás javaslatot is. Már sokkal nyugodtabb vagyok, és ez nagyon jó! Ha a továbbiakban is ilyenek lesznek, akkor elégedett leszek, és azt fogom érezni, hogy jó kezekben vagyunk. Nagyon fontos, hogy bízzon az ember azokban, akiknek a kezében a gyereke jövője van. Jó, nem ennyire fekete-fehér a helyzet, de azért nem babra megy a játék. Nem szabad véresen komolyan sem venni, de félvárról sem.
 És a piszkos anyagiak: 13 000 Ft egy ilyen felmérés, amiben volt ez a mostani két óra, az, hogy a team megdiskurálja, hogy mit gondolnak, és még egyszer visszamegyünk, és adnak papirost, hogy mi a helyzet. (A további találkozók 4500 Ft/szakember, ami nálunk szerintem majd a gyógypedagógus lesz, megússzuk 1 szakival). Nem olcsó, de ha abba gondolok bele, hogy mikor még cigiztünk, 1 hónap alatt elpöfékeltük ezt az összeget, akkor már nem is tűnik olyan soknak...

2 megjegyzés: