2012. november 4., vasárnap

A mai nap főbb eseményei :)

Úgy tűnik, hogy kop-kop-kop, de nem durvult el a hőemelkedés. Látszódik, hogy nincs minden rendben vele, étvágya nem igazán van, de amúgy vigyorgós. :) Olyan édes volt ma reggel, pukkantott pelenkázáskor, én mondtam neki, hogy pukiztál, Te kis cukimuki, erre kacagott. Majd én is (mámmint vigyorogtam, nem púztam), aztán még csinált pár sorozatlövést, és jót röhögtünk rajta. :D Hogy babásként miken tud az ember nevetni. :)
Amúgy egész nap azon aggódtam, hogy nehogy feljebb menjen a hője, vagy folyjon az orra, vagy akármi, nyomom bele a C-vitamint extra dózisban (nyugi, azért nem ész nélkül), és mondtam neki, hogy holnap délig bírja már ki ugyan. Remélem így lesz! Tegnap még kicsit magas volt a hője. És ami durva, hogy a fülében sokkal magasabb értékeket mértünk, mint a homlokán. Kicsit utánaolvastam, mert nem tudtam, hogy mi van, és azt találtam, hogy ez jelezheti azt, hogy gyulladás van a fülében. :S Szerencsére az ülés is megérkezett, és indulunk 6-kor Szegedre. Be vagyok sózva!

Sétáltunk is egy nagyot ebben a jó időben. Elmentünk a régi házba a téli babakocsiért. Én nem mentem be, mert nem volt lelkierőm Folti sírját látni. :S Meg sógorom is ott volt a gyerekekkel. A lurkókkal semmi bajom, de sógorhoz nem volt még kedvem. Amúgy férj 1 hét múlva el akarja hívni anyóst és sógorékat. Hm, készítem magam... Nem lehet haragudni rájuk életem végéig, ezzel tisztában vagyok, de valahogy azt érzem, hogy ez az amúgy sem rózsás kapcsolat még felszínesebbé válik a történtek miatt, és már erőm és kedvem sincs megjátszani magam előttük.

Cukinak az is nagyon tetszett, hogy két babakocsival jöttünk haza. Akkorákat mosolygott, hogy nem igaz. :) Meg mutogattam neki dolgokat az utcán, hogy mi micsoda, és a kukát mondta is. :D Már itthon is volt, hogy használta ezt a szót, mert mindig guberálni akar, de még nem jött rá, hogy hogy működik a pedál. :P Meg olyan is volt, hogy utánozta azt, hogy séta. Legalábbis mi úgy hallottuk.

Még játszótereztünk is ma. Tetszik a lakótelepben, hogy vannak nagy füves területek, amik ráadásul elég tiszták is, és a játszóterek is jobban a szánkban vannak, mint a régi helyen. Na meg ott kényelmes volt ám beletenni a kisasszonyt az udvari hintába, homokozóba... Meg régen, mikor én voltam fiatal (óh, én vén csoroszlya), szóval tök jó emlékeim vannak a lenti bandázásokról, a beton csúszdáról, cica mászókáról, és társaikról. Mondjuk, abban az időben sokkal több gyerek volt, rengeteg időt töltöttünk lent, igazi kulcsos gyerekekként. :) Az utóbbi években szerintem nagyon szép lett a laksi. Megnőttek a fák (emlékszem, mikor az ablakból néztem, ahogy ültetik a nagy gyerekek az iskola mellé a fákat, amik mára már óriásira nőttek...), sok tömb előtt alakítottak ki virágoskertet. Régebben lepukkantabb volt ez a környék, de mára szerintem nagyon kellemes kis hely lett. Mondjuk én 2 évet leszámítva végig itt éltem, lehet, a szívem is visszahúzott ide. Itt sétálni is jobban szeretek Tündüssel, mint a városközpontban. Ott utáltam a veszélyes utcasarkokat, járdákat, mert mostanában nem tudom, mi ütött az emberekbe, de imádnak a járdán biciklizni. Volt párszor, hogy majdnem el is ütöttek így...

A nap legijesztőbb dolga az volt, hogy Móki megkarmolta Hanna arcát. :( Nem mélyen, de akkor sem kellene ilyet csinálnia. Nagyon rezgett a léc, hogy elpaterolom... Én múltkor megmondtam neki, hogy nem tűröm, hogy bántsa, mert volt már, hogy egy hasonló szituban is odacsapott volna, de akkor sikerült elcsípnem és megakadályoznom. Amúgy nem agresszív, inkább az a helyzet, hogy A Tündüs egész nap piszkálja, vagyis szeretgeti, dugja oda a fejét, simogatja, nem hagyja aludni, és gondolom ezt egy idő után megunja (persze próbálom rávenni, hogy hagyja békén, de nem nagy sikerrel). Sajnálnám visszaadni anyunak, mert engem meg imád ez a büdös macska, és én is csípem. Mindig ölelget, bújik, stb. A lánynak kellene megtanítanom, hogy ne dugja már mindig oda a fejét, inkább csak simogassa. Remélem sikerül megértetnem vele ezt valahogy, minél előbb.
Ez a Móki más galádságot is csinált: belepisilt a Cuki építőkockái közé... Mondom, köszi. Moshattam el őket. Nem tudom, mi a baja, lehet, hogy féltékeny, pedig én úgy érzem, nincs elhanyagolva. Gondosan ügyelek, hogy a bigyója rendben legyen, így ez nem lehet indok a nem megfelelő helyre történő wc-zésnek. Ma is majdnem megtörtént, de résen voltam, mert vannak köztük autók is, és hallottam, hogy csörtög, kizavartam, majd ment a bigyójához pisilni... Agyamra mén!!! Néha kicsit olyan, mintha két gyerekem lenne. :)

Aludnom kellene, de olyan izgatott vagyok a holnap miatt, hogy szerintem egy darabig még forgolódom majd az ágyban...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...