2012. november 17., szombat

Videók

 Ezt a hangot adta elő a játszótéren is, nem ment senkihez oda, nem játszott mással, csak temette a lábát homokkal, és közben megállás nélkül mondta, hogy eöööö, eööööö, eöööööö:



 Sokan, mikor mondom, hogy aggaszt a fejlődése, azzal jönnek, hogy nem baj az, hogy nem beszél, meg majd fog... Engem nem is az zavar, hanem inkább a videón látható fel-alá járkálás, és a nem odafigyelés. És sajnos ez nem egyszeri eset, nem kedv kérdése, sosem hoz oda kérésre dolgokat. :(



 Egy bizonyos internetes oldal zárt klubjába bebocsájtást nyertem, ahol hasonló csodabogárkák anyukáival osszuk meg a tapasztalatokat, fejlesztési lehetőségeket és szerencsére ott nagyon sok erőt merítek a példájukból. Talán így, hogy nem érzem magam egyedül a problémával, nem látom annyira siralmasnak a helyzetünket. :) És ha belegondolok, tényleg nem az, csak meg kell tanulnom elfogadni. Mondjuk az is érdekes, hogy itt konkrétan nem is tudom, hogy mit kell elfogadni, és még minimum másfél évig nem is fogom tudni pontosan. Lehet, hogy a sors így akar türelemre tanítani???

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...