2012. november 21., szerda

Fejlesztések körüli vacilla, vagy inkább a megfelelő utáni kutatás

Másnap sajnos nem sikerült bicikliznem, mert a gusztustalan, alkoholista féltestvérem belekakilt a levesemben, ugyanis feltűnt. Olyan rossz, hogy titkolni kell azt is, hogy ide költöztünk, mert akkor pofátlankodna be, így meg lehet hazudozni, ami nekem nem nagyon megy. De a nyugalmunkért mindent! Persze volt benne löket, nekem meg törtek fel a régi "gyönyörű" emlékek (mezítláb rohanás a lépcsőn, mikor apámmal úgy döntöttek, hogy összeugranak; máskor vér is folyt; majd rendőrök is jöttek; egyszer asszem még konyhakés is előkerült, de használva szerencsére nem volt...). Jött volna a régi helyünkre, de kimagyaráztam, hogy ne, és anyunál találkoztunk. Csudálatos volt. Most nem is megyek bele, nincs kedvem felidegesítenem magam, de nem viselkedett jól, szánalmas volt. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy az ilyen semmirekellő szar alakok vígan élik világukat, miközben vedelnek, cigiznek, kurváznak; míg ártatlanok meg szenvednek, betegeskednek. :( Ez olyan igazságtalan!!! Hagyom is ezt a befordulós témát, grrr...

A leányzóval csináljuk az itthoni feladatokat, tetszik neki, csak néha tiltakozik. Nekem a kedvencem a gördeszkán lökdösés. :)
Holnapra kaptunk időpontot egy kecskeméti alapítványhoz, ahol majd felmérik. Persze jó pízért, de megszoktam már, hogy tejelni kell, ha valamit akarunk, és azt a valamit belátható időn belül szeretnénk...

Megmondom őszintén, hogy az, ahova eddig vittem, nem annyira nyerte el a tetszésemet. Nem az Ayres-terápiával van a gondom, hanem a gyógypedagógussal. Amúgy különösebb bajom vele sincs, de a bizalmamat azt nem sikerült elnyerniük... Nem tudom, írtam -e, de mikor felvettük ezzel a családi napközivel a kapcsolatot, a főnök azzal nyitott, hogy van egy jó cucca, ami bijóóó, és csodaszer, és mindenre jó, meg ő csinál energiaharmonizálást is. Közben a Cuki játszott, és nem ám, hogy megskubizta volna, hanem jött a kis marketingjével nekem, amit eléggé untam, és nem örültem, hogy ezzel nyitott...
Majd ami még nem annyira tetszett, hogy a szórólapjukon is úgy van, hogy ingyenes állapotfelmérés, ha náluk veszik igénybe a további szolgáltatásokat. Szerintem korrektebb, ha a felmérésnek is van egy díja, és nem úgy adják elő, mintha baromi cukik lennének az ingyé megskubizzuk a kölköt dolog miatt... A Dévényesnél annyit kellett perkálni, mint egy kezelés ára, ahova most visszük, ott jócskán megkérik az árát, de viszont egy egész tíííím értékeli a nallányt. Ez komolyabbnak tűnik, mint a itteni. Tudom, hogy úgy tűnhetek, mint aki a gyerekét kényszeresen fejleszteni akarja, és keresgéli rajta a hibákat, de én hiszek a megérzéseimnek, amik majdnem mindig bejöttek. Na meg ismerem magam, hogy csak akkor leszek nyugodt, ha ezt a kört megjárjuk, és ártani nem fogunk neki, az biztos. Jah, és még papírt is adnak róla, ami nem egy hátrány.
Az Ayres terápiánál is kaptam pár jó tanácsot, mondjuk hogy cirókázzam sünis labdával, meg az otthoni feladatsornak is örültem, de pár dolog viszont nem tetszett. A legbicskanyitogatóbb tanács az volt, hogy szeressem. Mondom, mi van? Azért ez nem esett jól, naná, hogy szeretem. Meg hogy ne nézzek rá úgy, mintha kevesebb lenne. Ja, és az első alkalomkor azt mondta, hogy nem auti, a másodikkor meg ráncolgatta pár tünetre a szemét, és mondta, hogy ebből lehet, hogy továbbküldés lesz... Teljes káoszt csinált a fejemben. Na meg lehet, hogy ez már szőrszálhasogatás, de nem szeretem, mikor anélkül letegeznek, hogy felajánlanák, hogy viszont én is őket. Ez a nő meg ezt csinálja. Tudom, hogy úgy nézek ki, mint egy fruska, de akkor is no. Nem szeretem a magyar nyelvben a magázódást egyébként, de ha már ez a szokás, akkor csináljuk rendesen. Jó, annyit mondott, hogy ne haragudjak, de le fog tegezni, mert a gyerekei idősebbek, mint én. Jó pár fölös ötlettel is ellátott, mint pl. beszéljek sokat hozzá, és nézegessünk sokat könyveket... Meg az utóbbi alkalomkor, miközben pörgetgette Tündüst, az ölében volt az unokája, akire épp vigyázott, és azért megoszlott a figyelme. Persze elnézem, de ha összeadjuk, akkor annyira nem meggyőző ez az 1 órás fejlesztés. Mindegy, kíváncsi vagyok nagyon a holnapra. :)))

A Cuki teljesen édi volt: eljöttek barátnőmék, és nagyon barátkozós volt, a nála 5 hónappal ifjabb legénynek még a cumiját is felajánlotta, pöntyögött nekik, zabálnivaló volt. :)
Viszont csinált egy kis furcsaságot is: sétáltunk lent, kérdeztem tőle, hogy hol a virág, mire odament egy még nyiladozó krizantémhoz. Nagyon örültem, de amit utána csinált, az egy kicsit érdekes volt: megpaskolta a növényt, röhögött, tett egy kört, majd újra: megpaskol, röhög, kör. És ezt számtalanszor megismételte, úgy kellett már "elrángatnom" onnan... :S Ezt ha jól tudom repetitív viselkedésnek hívják. Kíváncsiságból ma is arra mentünk, apja is velünk volt, és megint ugyanúgy csinálta. Mindegy, a klubban, ahol ilyen kis csudibogarak anyukáival írogatunk, ott is azt mondták, hogy idegrendszeri éretlenségnek is lehet rengeteg autisztikus tünete, és ha ezeket idővel elhagyja, akkor valószínűleg csak összekuszálódás volt a kobakjában. A TSMT-ről meg mindenhol dicshimnuszokat olvasok, és a holnapi helyen van TSMT terapeuta, úgyhogy bizakodó vagyok nagyon. Bár nemrég volt egy megzuhanásom, világra való haragudásom, mára már egész jól vagyok, és egyáltalán nem látom úgy, hogy itt a világvége. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...