2012. november 17., szombat

Szörnyek...

 ... költöztek be hozzánk. Az egyik:



Én nem találkoztam eddig ilyen kis karfiol szerű izékkel, amik kefírt gyártanak a tejből. o.O Barátnőmtől kaptam, és jelenleg azon vagyok, hogy ne nyírjam ki őket, mert kényes jószágok: nem szeretik, ha éheztetve vannak, és fémmel sem lehet hozzájuk érni, és fürdetni is kell őket. És még növekednek is... Ha elszaporodnának, és valaki szeretne kérni belőlük, szívesen postázom, mert sajnálnám őket kidobni. A böcsületes nevük az, hogy tibeti kefírgomba. Tök izgalmas! Majd állítólag kapok japán kristálygombát is, abból meg szuperegészséges, limonádé szerű itókát lehet csinálni.

A szörnygyűjtemény további egyedei fejlesztőeszközök, amik eredetileg nem azok, de annak is jók. Írtam, hogy megyek kutyajátékot venni, de nem jártam sikerrel, olyan pont nem volt sehun. Így másnap elmentem játékboltba, és ott tettem szert ezekre a csodákra:



Igazság szerint a tüskéket illetően a kettő közti átmenet lenne a legtutibb, de olyan nem volt, és gondolom ezek is jók lesznek. Ezekkel kell minden nap körbe simizni a kisasszonyt, így kap egy jó adag taktilis ingert, és a kezébe is kell tenni, és rávenni, hogy gyömöszölje őket. (Na erre nem olyan nehéz rávenni... inkább elvenni nehéz, ugyanis a kukac nem annyira bírja a strapát, hullajtja a szőrét, így azzal csak felügyelet mellet játszhat.)

Szerdán kipróbáltuk az itthoni feladatsort. Nem rossz csinálni, a lány is csak néha tiltakozott. Mondjuk pár eszköz még hiányzik. Csinálni kellene billenő lapot, vagy mit. Eszternél találtam egy elkészítési útmutatót, valami hasonlót jó lenne, ha sikerülne legyártanunk. Kíváncsiságból azért rákerestem, hogy mi pénzért árulják a kész fejlesztőezközöket, és dobtam egy hátast: 7000 Ft környékén vannak az árak, de láttam 13 000-ért is... Értitek: egy deszka, ami billeg, és vagyonokat kérnek el érte. Azért ez durva. Eszter, szerencsések vagyunk, hogy barkácsolni szerető és tudó uraink vannak. :)

Új szóval bővült a szókincse, és ez nem más, mint a fa. :) Sok séta alkalmával mutogattam neki a fákat, megtapogattuk a törzsüket, a leveleiket, és végre elkezdte mondani is a nevüket. Sőt tovább fokozom: már előfordult, hogy mikor kérdeztem, hogy hol van a fa, rámutatott egyre. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...