lassandebiztosan

2014. június 16., hétfő

Folytatás

Pénteken volt az utolsó fejlesztés. :( Megmondom őszintén, hogy hazafele jövet eléggé szomorú voltam. Meg utána is. Most eljutottam oda, hogy "csak" furcsa, hogy vége. :( Fél éven keresztül heti négyszer mentünk (szerencsére elég ritkán maradt el), teljesen megszoktuk, biztos a Cukinak is nagyon fog hiányozni. A fejlesztőket is megszerettem, megszerettük, hiányozni fognak nagyon. Tudom, hogy nem a barátnőim, de szerencsére sikerült olyan bizalmi kapcsolatot kiépítenünk, hogy szinte annak éreztem őket. És rengeteget köszönhetünk nekik!!! ♥ 
Az utolsó fejlesztésen pont úgy jött ki a lépés, hogy utánunk jött a Cuki barinője (DS-ás gyönyörű, szeretetbomba kislány). Ő az a kiscsajszi, akiről régebben írtam, hogy milyen édesek voltak már ketten :) (és mindezeket az élményeket köszönhetjük a rugalmas gyógypedagógusunknak, hálás vagyok neki érte). És most is hozták a formájukat, zabbantanivalóak voltak, sokszor meghatódtam. A barátnő többször megsimogatta Cukit, aki volt, hogy egyszer megölelte és még puszit is adott neki, többször kereste a tekintetét, huncutkodtak, elbújtak a függöny mögé, leírhatatlanul drágák voltak. :) A kislánnyal szerintem nagyon jól elvannak, öröm rájuk nézni. Sajnos ők messzebb laknak, de megtörtént a telefonszámcsere és nagyon bízom benne, hogy tényleg sikerül majd találkoznunk! A fejlesztőink is olyan kedvesek, hogy terveznek nyárra összejövetelt, ahol lennének programok a kicsiknek és ez az egész a szülőket is közelebb hozná egymáshoz. Várom, és remélem minél többen részt veszünk majd benne! :)

Sajnos a Cuki még mindég visszatartja a székletét. :( Lenne ingere hashajtó nélkül is, de nem hajlandó kinyomni. :( Ez egy "sima" gyereknél sem egyszerű probléma, nemhogy egy autinál... A korai pszichológusával is beszélgettünk, és tanakodtunk, hogy vajon melyik "módszer" lenne célravezetőbb, a nem beszélünk róla, hanyagoljuk a témát teljesen (1 hétig ezt alkalmaztuk, de ki tudja, nála lehet, hogy több idő kellene); vagy inkább az, hogy csinálunk kaki plüsst, lerajzoljuk vagy épp eljátsszuk, hogy a nagy kedvenc Mici mackó is szarik, meg gyurmakakit rakunk pl. fokhagymanyomóba és rá próbálnánk venni arra ezen keresztül is, hogy milyen jó elengedni a barna végterméket. Áh, nem egyszerű, remélem minél előbb megoldódik!
Elég frusztráló számomra, hogy egyszerűen nem tudunk rájönni a visszatartás okára. A melót később kezdtem, akkor már fennállt ez. Úgy kezdődött, hogy volt olyan periódusa, hogy egy nap 3-szor is kakilt. Pár napig tartott ez, majd jött a visszatartás. Lehet, hogy nincs köze hozzá, de valahogy időben egyezik a visszatartás Fickó kutya szobatisztává válásával. Mikor még fent intézte a dolgát, akkor csomószor jött és mondta vigyorogva, hogy "fujjj, kakaaa". De sosem szidtuk le az ebet vagy hasonló. Ilyen szempontból sem társíthatta azt, hogy a kaka rossz. Mondjuk volt, hogy öklendezett a kutyagumi szagától, de ekkor még lazán beletojt a pelusba. Viszont már csomó ideje nem szarik fent az eb és lehet, hogy a kisdrága ebből következtet arra, hogy nem szabad kakilni??? Áh, nem tudom, hogy mi zajlódhat le benne és annyira megnehezíti ezt az egészet, hogy nem tudja elmesélni az esetleges rossz tapasztalatot, és a mi magyarázatainkat sem biztos, hogy vágja nagyon, ami arra irányul, hogy kakilni tök állat és fain, és muszáj, és mindenki csinálja és ez hasznos, a kisvirágok a kaksitól nőnek, hisz ők ezt eszik, stb.

De amint már az előbb írtam, Fickó jó pár hete szerencsére szinte 100%-ig szobatisztának mondható. Kicsit neki is nehezebben ment, mint az átlagnak, de csak összejött. :) Négyszer visszük le. Este van egy kis futtatás is, hogy a lelkivilága is rendben legyen, dobálok neki frizbit és olyan ügyesen visszahozza. Demény a kötsög írta, hogy van ilyen 10 m-es póráz, na most azt igyekszem beszerezni. Az állatboltban elég érdekesen nézett rám a csaj és mondta, hogy vegyek felxi vagy mi a tököm pórázt. De arról nem hallottam jókat, így nem szeretném. De nagyon rá akart beszélni, szerinte a 10m-es biztos drágább is, mire mondom a neten ezeröté láttam... (az a flexi meg 5rongy). Azért kell mindenképp valami megoldás, mert csak este merem elengedni, de jóindulattal sem mondható visszahívhatónak... Volt is már belőle nézeteltérésünk. De ez az esti meg félelmetes, hisz a rét mögött van ilyen dzsumbuj és onnan valamelyik nap jött egy szipus. Megijedtem. :( Ezzel a hosszú pórázzal lehetne úgy is, hogy futnánk nagyot. Rám férne, de ezer éve csak húzom-halasztom.

Ma felhívtam a menhely vezetőjét, hogy szívesen fényképeznék gazdira váró kutyulikat, és a hangjából ítélve megörült neki. :) Aki ezt eddig csinálta, most pici babával van otthon és hát ahogy visszaemlékszem azokra az időkre... Nem egyszerű. Meg átvette a menhely a sintértelepet, így több is a meló, meg épülnek majd új kennelsorok, szóval szerintem nem fogunk összeveszni a másik önkéntessel, hogy nem marad fényképezni való... Mondjuk eddig is voltak fotózva a sintértelepi kutyák is, de most azért szerintem több a meló. Én meg azért ráérek. És a lelkemnek is biztos jót tenne egy kis hasznos szabadidős tevékenység. Meg fényképezgetni is szeretek, szóval jó lesz ez. Sőt, még mozgok is, mert a menhely nem egy köpésnyire van, így biciklizni is fogok. :)

6 megjegyzés:

  1. Én tudom, én tudom, trállálááá!
    A kaki a ded saját tulajdona. Ezért nehéz neki tőle megválnia. A pist nem látja, az kvázi nem is létezik, de a kakker... Az van. És az az övé. És nem akar megválni tőle.
    Nos, amikor először szembefutottam ezzel az elmélettel, akkor -természetesen miután szétröhögtem rajta a fejem- abszolút baromságnak tartottam (hangsúlyoznám, ez még gyerekmentes fénykoromban történt). Azóta viszont... hallod... főleg Petit figyelve azt mondom, nem hülyeség.
    Na szívesen. :) (Különben lett cipő?)

    VálaszTörlés
  2. Én is valami hasonlóra gondoltam (még mikor azt hittem, hogy majd védőnéni leszek, és a fősulin volt pszicho óra, akkor ott volt szó erről is és bennem is nagyon megmaradt, meg még az oidipusz akármi is...) Lehet, hogy nála is ez lehet, mert most, hogy írod, ha jobban belegondolok a kakivisszatartással közel egy időben kezdődött a mindenazenyém, mindentelveszekamásiktól, nemadomoda, mindégamásikékell korszak. :O
    Szóval, köszi! Gyanús, hogy ez áll a háttérben! De hogy oldjam meg??? Sima kölöknél se lenne ötletem, nemhogy nála...

    Lett ám biza, ezek az enyiméim (és 36-osak, de ezzel szerintem már arcoskodtam fb-on... :D márminthogy kivételesen nem gyerekcipőt kellett vásárolnom):

    http://www.deichmann.com/HU/hu/shop/noi/noi-cipok/00008001154352/%C3%89ktalp%C3%BA*pumps.prod?r=5&c=3&orderby=topseller&st=PRODUCT&filter_cat=noi/noi-cipok/noi-cipok-koromcipok



    A zöld papucskámról meg nem találtam képet... :/ Na de majd lefotózom. :) Mert gyönyörű. :) Legalábbis szerintem. :D

    VálaszTörlés
  3. Rá vagy csavarodva erre az éktalpra. :) De különben csinos darab.
    Kaki az olyan macera, sokszor normál gyereknél is fennáll a visszatartás. Én sajnos csak azt tippelném, hogy majd az idő megoldja... Mert az biztos, de mennyi az az idő...

    VálaszTörlés
  4. szia a póráz dologba szeretnék Neked segíteni - a másik témához ötletem sincs( - vegyél egy kisebb méretű karabinert /kb. 120-150.-/, valamint a bújtatójához mért szélességű erős hevedert /kb. 60-70.-/m/ ebből 11 m-t, kicsit olvaszd meg pl. öngyújtóval mind a két végét, hogy ne fesledjen fel a későbbiekben, majd az egyik végére géppel erősen vard oda a karabinert, a másik végét pedig oly mértékben vard vissza géppel, hogy a csuklódra könnyen rátedd, és könnyebb legyen fogni. 1000.-Ft alatti összegből meguszod.))
    Én most csináltam 6 m hosszút.

    VálaszTörlés
  5. Határozottan úgy tűnik. :)
    Sima gyereknél 1-2 hónap állítólag, kíváncsi vagyok, nála mennyi lesz...

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm az ötletet, tetszik!!! Bár nincs varrógépem, de anyósomat szerintem rá tudom venni, neki van. Meg férj is segít majd az elkészítésében. Még egyszer köszi! :)

    VálaszTörlés