lassandebiztosan

2013. november 3., vasárnap

Fáj!!!

Ady Endre: Megöltem egy pillangót

Megölök egy pillangót,
Óh, áldott isteni perc,
Szent kéje az ölésnek:
Minden gyűlöletemért
Hal meg e szines féreg.
Ki várja a holnapot:
Igy várja azt a holnap.
Vágjon elé a halál
Minden boldog mosolynak,
Szakadjon meg az erő,
Kezdetén nagy vívásnak,
Ne legyen víg lakoma
Az élet mindig másnak.
Tűz legyen minden arany,
Minden boldog csók méreg.
Szárnyad van, csapkodsz, örülsz?
Hát ezért öllek én meg.
S boldog vagyok, mert öltem.

forrás: http://www.pinterest.com/pin/257408934921776943/

Fáj:
- a Mamám elvesztése. 2009-ben távozott az élők sorából. :'( Kimondhatatlanul hiányzik!!!
- hogy már nincs egyetlenegy nagyszülőm sem
- hogy a lányom autista
- hogy megint nagyon jól érzékelteti a fentebb idézett Ady vers a lelkiállapotomat (kamasz koromban volt utoljára a "kedvenc" versem...)
- az apám alkoholista, az anyám meg hát... furcsa
- a családalapítási terveim, elképzeléseim ennyire különböznek a valóságtól
- hogy nem tudtam egészséges utódot szülni a férjemnek
- hogy a lelki fájdalomcsillapítás undi módját választottam (ha sikerül megszabadulnom tőle, akkor talán a mocskos részleteket is elárulom nektek, de addig 7pöcsétes titok)
- hogy irigy vagyok
- hogy a csóróság miatt nem tudom neki megadni a legmegfelelőbb fejlesztéseket, rá vagyunk utalva a kizárólagos államira, ami összességében nem lenne rossz, sőt... csak a rendszer ugye baszottul nem működik olajozottan.
- hogy a környezet (többsége) elzárkózó, elutasító és legtöbb esetben a megismerés/megértés legkisebb szikráját sem vélem bennük felfedezni és egyre inkább magunkra maradunk
- hogy nem tudom lenyelni, hogy a gyerekem sérült/fogyatékos/más, pedig neki szüksége lenne arra, hogy legalább a muterja elfogadja olyannak, amilyen, de egyelőre nehezen megy...