2013. november 16., szombat

Julia Moor: Hogyan játszunk és tanuljunk autista gyerekkel

Elkezdtem ezt a könyvet és már az első oldalaknál azt érzem, hogy igen, ez jó lesz. Ugye a mi leányzónkkal nem lehet úgy játszani, mint egy átlag gyerekkel. Érdekes, mert 18-24 hónapos kora közt azért lehetett vele tornyot építeni, kirakózni, meg ilyenek, de utána valami megváltozott (ekkor kezdett el válogatni is), lehet, hogy ekkor lett túl sok az agya. Állítólag, legalábbis ezt hallottam egy videóban, amiben Dr. Czeizel Endre beszél arról, hogy elképzelhető, hogy azért másabbak az autik, mert az agysejtjeik nem pusztulnak olyan szinten, mint az NT-ké, így egy idő után, általában 2 éves koruk körül, elkezd ez gubancot okozni. Lehet, hogy nem így van, de mindenesetre érdekes.

Nagyon átérzem az idézet minden szavát. Megnyugtat, hogy mások is hasonlóan reagáltak arra, hogy a gyerekük auti, és nem csak nálam fordul elő, hogy haragszom az autizmusra, és hogy sokszor csak a túlélésre játszom:

 "A szívem szakadt bele, ahogy elnéztem értelmetlen rítusait, s éreztem,
hogy kizár engem az életéből.
Tizenkét hónapig az volt a legfőbb célom, hogy gyötrelem nélkül
túléljünk minden napot. Én azonban ennél többet akartam, s
haragudtam az autizmusra, amiért megfosztotta őt mindattól, ami
születésétől fogva megillette. Túl sok dolog bizonyult „tiltott területnek”:
a világa - és vele az enyém - egyre szűkebb lett. Abban az
életkorban, amikor a kíváncsiságnak kellett volna őt előrevinnie -
hogy felfedezze, megtapasztalja, megértse a világot és megtanuljon
kommunikálni -, az én fiam nem akart mást, csak kirekeszteni az
ingereket. Egy rátermett, értelmes kisfiút tartott fogva az elvárttól
eltérően gondolkodó és működő agya."
(Julia Moor: Hogyan játszunk és tanuljunk autista gyerekkel)



Ehhez is kapcsolódik, hogy el vagyok maradva pár email-lel, olvastam őket, és kérlek ne haragudjatok, hogy még nem válaszoltam, de most valahogy mindenbe belekapok, még azért szét is vagyok csúszva, de olvastam őket, és amint összeszedem magam, felelni is fogok. Kérlek ne haragudjatok meg emiatt!

12 megjegyzés:

  1. Szió! Én most ezt szeretném elolvasni, és eszembe jutottál, hátha érdekelhet.
    Barnett, Kristine : A szikra
    (Egy anya története a zseninevelésrőlű)

    Én az Alexandra könyvesboltban találkoztam a könyvvel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valamit fél füllel hallottam nemrég a könyvről, meg a fiúról, de el is felejtkeztem róla. Köszi, hogy felhívtad rá a figyelmem, beleolvastam a könyvajánlóba, és érdekesnek tűnik. Szétnéztem, de azokon a helyeken, ahol mi szoktunk könyvet "vásárolni" még nem fellelhető, de majd hátha idővel az lesz. :)

      Törlés
  2. Ezt ismered, ezt a blogot? http://adh-disorder.blogspot.ch/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem ismertem, de most beleolvastam egy kicsit. Hát, az ADHD-s gyerkőcök szüleinek sem könnyű... :/

      Törlés
    2. Igen, de ha majd lesz egy kis időd, és elolvasod, láthatod, meddig tud eljutni egy ilyen gyerek. Én nem ismerem az autizmus és az ADHD közötti különbséget, hová lehet fejlődni, de Balázs a szüleivel kikerült Svájcba, perfekt megtanult németül, barátai vannak az iskolában (mindezt nagyon sok nehéz év előzte meg), stb.

      Törlés
    3. Az ADHD-ről nem tudok túl sok mindent, de ha a lelkiállapotom és az időm engedi, mindenképp bővebben is beleolvasok az általad ajánlott blogba.

      Törlés
  3. Olvasás nálam is folyamatban, huhhh, hát rendesen át kell rendezzem a gyerekszobát :) Viszont nagyon optimista vagyok. Csináltam pár játékról fotót, amiket lecelluxoztam és gyakoroljuk apránként a tárgyak felismerését. Látom Tomin hogy nagyon élvezi :) Szóval szuperek az ötletek, csak eddig nagy más elgondolás alapján szereztük be a játékokat, szóval újratervezés folyamatban...
    Tomi anyukája

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fú, hát igen... Nem gyenge, hogy mennyivel máshogyan kell játszani velük, mint a "sima" gyerekekkel. Sokat kell tanulnom nekem is, nem csak a Cukinak.
      A celluxos ötlet nagyon jó, nekünk nincs laminálónk, jó, meg tudjuk oldani, de ha hirtelen kell valamit csinálni, akkor biztos, hogy előveszem a celluxot. :) Nagyon örülök, hogy Tominak tetszik, én bevallom, még csak 1 "feladatot" próbáltam ki.
      Én sajnos most nem vagyok optimista, valahogy elfáradtam, vagy csak simán hülye vagyok. :) Vagyis optimista vagyok, mert bízom abban, hogy zseni lesz (vagy "csak" önálló életre alkalmas), de valahogy még nem vagyok a toppon.

      Törlés
    2. Most a Férjem van ilyen hangulatban mint te (fáradt és pesszimista). Ahogy egyszer már írtad korábban magatokról te is, nálunk is felváltva jönnek kettőnknél a hangulatok, ez a mázli, egyszerre nem szoktunk padlót fogni. Én széles celluxot használok azzal szaporább :) Meg elkezdtem dobozokat csinálni :)

      Törlés
    3. Annyira jó, hogy ez ezek szerint tényleg jellemző, hogy ha az egyik fél lent van, akkor a másik dupla erőt érez, és van energiája támogatni a másikat. Nálunk az is a baj, hogy én egy kicsit régóta vagyok lent, és tudom, hogy a férjemnek is szüksége lenne egy kis tehermentesítésre... :( Azért igyekszem, csak ugye én egy alapból rossz természetű, szorongásra és depresszióra hajlamos nőszemély vagyok, amit ez az egész 2,5 éves kálvária csak felerősített bennem. :/
      A dobozokon töröm a fejem, de jajjjj, hirtelen kissé bonyolult is számomra, de igyekszem auti szemüvegen keresztül gondolkodni. De nem gondoltam volna, hogy számomra ilyen nehéz lesz. Néha azt érzem, hogy a Cukik, mikor az anyját választotta ki, igencsak mellényúlt...

      Törlés
    4. Ez egy nagyon jó könyv, nekünk is bevált!:)

      Törlés
    5. Most elakadtam, de hamarosan folytatom, mert tényleg nagyon jó.

      Törlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...