2013. november 14., csütörtök

Mit ne mondj autizmussal élő gyermeket nevelő szülőnek? (Az én szemszögemből; más lehet, hogy ezektől nem kap hülyét, de én igen!) 1.rész

Sikerült ma is felbaszódnom. Milyen meglepő, ugye? :D Utálom magamban, hogy ilyen lobbanékony természetű vagyok, de ez van... Igyekeztem párszor higgadtabb lenni, de nem megy. Amúgy agresszív nem vagyok, csak annyira a szívemre veszek mindent, hogy nem igaz és csomó ideig fortyogok magamban. :/

De mivel megkaptam egy valakimtől, hogy mekkora kretén, geci, sátán fattya vagyok (nem ezekkel a jelzőkkel, de a lényege ez volt az irományának), hogy azokat az akárkijeimet fikázom a nagy nyilvánosság előtt, (vagyis az interneten keresztül itt a blogban név és kép nélkül), akik segítettek rajtunk (most ezt a segítséget inkább nem is kezdem vesézgetni...), szóval, elterveztem, hogy ezentúl nem fogom fikázások kapcsán megemlíteni, hogy a szóban forgó illető rokon vagy barát esetleg ismerős státuszban van -é. Ha viszont magára ismer valaki, akkor bocsesz... Amúgy eléggé érdekesnek tartom azt, hogy mi köze van annak, hogy ki mennyit segített ahhoz, hogy egy kiba' blogban véleményt alkotok. Ezek szerint, ha valaki segít, akkor fel van jogosítva arra, hogy bármit megtegyen, vagy mi??? Egyre jobban nem értem az embereket...

Ma történt, hogy egy valakimmel összefutottunk, és bár nem nekem mondta, de egyből visszajutott a fülembe a nagy "okossága" az illetőnek: az autizmus nem katasztrófa, örüljünk annak, hogy a kislány nem rákos vagy nem szívbeteg.
Na én ettől totál kiakadtam... Tudom, hogy például a rák  és a szívbetegség sokkal nehezebb keresztek, mint az autizmus, de annyira elegem van már a fölösleges hasonlítgatásokból, hogy az valami elképesztő! Számomra ez a mondat annyira abszurd, mintha egy rákos kisgyerek szülőjének mondanám azt, hogy de hát örülj, hogy él a gyermeked, nem ütötte el egy autó, így van esély rá, hogy meggyógyuljon. Miért kell összehasonlíthatatlan dolgokat egymáshoz viszonyítani????????????????? És tudjátok mi is elképesztő számomra? Hogy összehozott a sors csomó olyan szülővel az interneten keresztül, akiknek sokkal nagyobb kaliberű dolgokkal kell megküzdeniük és egyikőjüktől sem kaptam meg azt, hogy de kussoljál már hülye liba, nekem sokkal szarabb, mit rinyálsz vazze, örüjjjé, hogy csak ennyi a bajotok... Igen, és ez óriási különbség és tiszta szívből tisztelem a szóban forgó szülőket, míg ez a kis okoskodó csaj egyre inkább mélyebbre ássa magát a szememben. És olyanokkal is találkoztam, akiknek hozzánk képest hangyányival könnyebb a helyzetük, mégsem éreztem kényszert arra, hogy beszóljak, hogy szedd má' össze magad, nekem autista a gyerekem, mit hisztizel heeee...
Az is durva, hogy ez a valakim, aki ezt a dolgot mondta a valakimnek (aki visszamondta nekem) olyan egyetemet végzett, ahol a lélek megsegítését tanították, és ez a bizonyos valaki állította pár hónappal ezelőtt, hogy semmi baja a lányunknak, csak visszahúzódó személyiségű. Még azt is visszahallottam, hogy nemrég fejbe akart rugdosni, mert szerinte semmi baj a lánnyal... És akkor a diagnózis után nem ám az a reakciója, hogy hupsz, benéztem, lehet, hogy mégis van ezzel a leányzóval valami, hanem jön ilyen fasz dumákkal, hogy örüljek ennek meg annak... Na ez a totális nagyképűség számomra.

8 megjegyzés:

  1. Ja, ha abból indulunk ki hogy még nem vagyunk a föld alatt akkor mindenkinek kurva jó. Egyébként meg mindenkinek a saját baja a legnagyobb, nem pedig az, hogy mi lenne ha más baja lenne, vagy még betegebb lenne. Ez marhaság.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De ez az... És azt nem értem, hogy miért nem lehet az ilyen baromságok helyett inkább csöndbe maradniuk?!

      Törlés
  2. Elképesztő! Szegényem, sajnálom, hogy ilyen emberekkel vagy körülvéve, de megygőződésem, hogy csak azért ilyenek ezek az emberek, mert addig is nem a saját nyomorukkal (pl. azzal, hogy milyen sz@r ember is ő maga valójában) kell foglalkoznia. Soha semmilyen betegséget nem lehet összehasonlítani, mert éppen mindig az a legnehezebb, amiben aktuálisan vagy, és az meg aztán pláne nehéz, amikor a szülőnek kell azt látnia, hogy a gyereke beteg, legyen az akármi, nátha, autizmus, rák, bármi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És pláne, hogy egy olyan csaj mondta, akinek még gyereke sincs... Ha egy érintett szülő mond hasonlót, az is rosszul esne, de talán nem kaptam volna "idegrohamot"...

      Törlés
  3. Én délután kerekítettem egy cuki hsz-t, aztán mi történt? Képtelen voltam belépni a gugliba... :D
    Hát így jártam, de mindegy is, úgyis csak olyanokat írtam, hogy Szardmá'le! / Süss inkább palacsintát uzsira! / ALélekmegsegítős Okoscsaj meg mongggyon le! Meg ilyenek. Semmi fontos. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :( A fene enné meg a guglit! Szívesen olvastam volna a cuki, gondolom hosszabb hozzászólást is. Na de ez is cukira sikerült, és nem is rossz ötlet a palacsinta. :) Ja, amúgy képzeld el, hogy ez a csaj fel akar hívni, meg beszélgetni akar velem. o.O Hát, köszönöm szépen, de inkább nem kérek belőle! :P

      Törlés
  4. Csak ma olvastam ezt az írásod (köszönhetően a readernek....), de úúúgy.... kiakadtam. Persze,optimistán nézzük a dolgokat... Mondják általában azok, akik a kis semmiségekből is elefántot csinálnak...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira jó, hogy ennyien megerősítettetek abban, hogy nem nekem borult el az elmém, mert néha már arra is gondoltam,hogy bolond vagyok, és az ilyen "örülj neki" dumák mondóinak van igazuk. Amúgy ez az illető mikor még jóban voltunk, azon rinyált fél órát, hogy, hogy milyen durva világban élünk, hogy még a császárszalonnában is van cukor, hát ez felháborító, így hogy csinálja a paleolit diétát. :D
      Küldtem neked meghívót a zárt blogomba, ritkán írok, de a mostani bejegyzésem kapcsolódik a világosszürkéhez. :)

      Törlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...