2013. november 10., vasárnap

Az írás veszélyes


forrás: http://www.sodahead.com/fun/how-would-you-handle-a-angry-dog/question-1840285/?link=ibaf&q=&esrc=s
A szó elszáll, az írás megmarad... Most érzem csak ennek a súlyát. :/ Biztos előfordul, hogy nincs igazam, csak nem tudom befogni a pofám annyiszor, amennyiszer kellene. De tudjátok mit? Nem bánom! Ilyen vagyok és kész. Ha tetszik, tetszik; ha nem, nem.

 Tudom, hogy úgy lenne teljes egész ez a történet, ha az ellenem felsorakozott felek is megszólalnának. Én nem tiltom ezt meg, bár Móúnika shóú stílusba sem akarok elmenni, de ha bármely érintett félnek mondandója van, nyugodtan kommenteljen, vagy írjon emailt.

 Én sajnálom, de nem érzem akkora görénységnek azt, hogy leírtam a véleményem mondjuk anyósomról, amit amúgy sem titkoltam annyira előtte sem. És emlékszem arra is, hogy mennyit adott nekünk (is), és mennyire jó fej is tud lenni. De valahogy azon poszt alatt, ahol a csalódásomról, a vele kapcsolatos törésemről írok, nem tudtam arról nyilatkozni, hogy hát azért rendes nőszemély is tud lenni. Bocsánat, röstellem... Jó, nem, egyedül azt sajnálom, hogy őt ez ennyire szíven ütötte. És most had ne mondjam, hogy ez kinek(kiknek?) köszönhető...

 És kedves szóban forgó rokonaim, annyit elárulnék, hogy én is tudnék ám fondorlatoskodni, hátulról támadni, feleket uszítani, elpletyózni elég súlyos dolgokat, hogy ki mit mondott a másikról, de én nem alacsonyodom le erre a szintre, mert én tiszteletben tartom azt, hogy azokban az időkben, mikor még nem voltam közellenség, kitiltott egyed és rohadt szemét geci, akkor megbíztatok bennem. És én ezt a bizalmat megtisztelem azzal, hogy nem teregetek, nem támadok hátulról. És drága rokonom, kivel nemrég leveleztem, ez nem azt jelenti, hogy szentnek és áldozatnak gondolom magamat. Pusztán annyi, hogy van egy meggyőződésem, amihez akkor is tartom magam, ha határozottan hátrányom származik belőle!!! Ennyi!!!



Ez a blogbejegyzés nagyon elgondolkodtatott, ugyanis látok rá reális esélyt, hogy nem vagyok NT... és szerintem valamilyen szinten témába vágó poszt, az idézetek is innen vannak:
http://livewithit.blog.hu/2013/11/04/mit_okoskodsz_vazze

"Az NT-k körében kemény harcok mennek a szociális hierarchia felállításáért, így az egyszeri aspi sistergős pofonokba szaladhat bele, ha akaratlanul belebarmol az NT-k által kialakított erőviszonyokba – hiszen ezzel akaratlanul is azt jelzi, hogy fel akarja forgatni őket."

"Minél érzékenyebb a kérdés, ami mellett A érvel, annál nagyobb az esélye, hogy agresszívnek és arrogánsnak nevezik, ha történetesen következetesen képviseli a véleményét. Az NT-k többségét eleve zavarja, ha olyan véleményekkel találkozik, ami a közege szellemi horizontja, szociális konvenciói, személyes preferenciái határolta komfortzónából való kilépésre késztetik – hát még az, ha a vitapartnere nem hajlandó meghátrálni, hanem markánsan és következetesen képviseli az álláspontját…!"

16 megjegyzés:

  1. Ommm... Katim, akkor En se vagyok NT :) M :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ;) Üdv a klubban! Azért lehet, hogy valahogy meg kellene tanulnom az íratlan szabályokat, mert tényleg sokszor azt érzem, hogy nem értem az embereket, a reakcióikat, hozzáállásukat. :O
      Legalább a lánynak volt kitől örökölnie... :)

      Törlés
  2. Én sem tudom befogni a számat! Állítólag a korral ezt megtanulja az ember, de nekünk még szabad! Maximum azt mondják, hogy hülye csitri, de én nem is akarok komoly nő lenni. :-) Legalábbis egyelőre! Amúgy én családi dolgokról pont azért nem írok, mert nem akarok konfliktusokat. Ez az egyetlen téma, amiről nem szoktam írni, pedig lenne miről, de előbb mondom az érintettnek, minthogy a blogra kiírjam. Szerintem azzal alapvetően semmi baj nincsen, hogy ide leírtad, és el akartad mesélni őszintén, mert közlési vágyad volt... talán annyi, hogy nekik is elő kellett volna vezetned. :-) De ez alól meg kiment téged az, hogy nem tudtad, hogy megtaláltak és lebuktál. :-))) Én pl. konkrétan tudom, hogy anyósom olvas. ;-) Én egyébként nem szeretem azt a tényt,hogy millió ismerős és rokon olvas engem. A blogot nem nekik írom. Akkor kiírnám facebook-ra, ha így lenne...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Detto. Tudom, hogy olvasnak, ezért nem szidom őket telibe. Mert abból csak rossz élménnyel jönnék ki.
      Persze, te inkognitóban voltál, értem én a különbséget. Úgyhogy hajrá konflktusmegoldás, a jövőre nézve meg kénytelen leszel... hát óvatosabb lenni. Vagy valami. ;)

      Törlés
    2. Engem a termetem miatt is fruskának gondolnak sokan (152 centis vagyok), és okoztam már meglepetést azzal, hogy kinyitottam a számat. :D Nem számítottak rá...
      Amúgy én sem szeretném ezt kinőni, de ha el akarom kerülni a hasonló konfliktusokat, akkor lehet, hogy vissza kell fognom magam. De abban sem vagyok biztos, hogy el akarom -e kerülni ezeket, mert az olyan, mintha nekik adnék igazat.
      De teljesen megértem, hogy miért nem írsz a családról... Tudod, az a baj, hogy velük megbeszélni sem lehetett nagyon a dolgokat. Eleinte még igyekeztem, de aztán feladtam. Tudod, aki felnevelt 2 tökéletes gyermeket (gondolom, tudod, kire gondolok), annak nehogy már egy egygyerekes, 10 évvel fiatalabb picsa mondja már meg, hogy az ő lányánál nem válnak be azok a taktikák, amik a legtöbbnél igen. Meg csomó ilyen példát tudnék még hozni.
      Én összesen férjemen kívül 2 "valódi" ismerősömnek adtam meg a blog címét, mert az előző blognál ugye mindenki tudott róla, és egy idő után olyan rossz szájízem volt tőle.

      Törlés
    3. Móni, szerintem én már az örök száműzetésben fogok kárhozni a bűneim miatt. Igazából nem is szeretnék megalkudni, és a másik fél legalább annyira makacs, mint én, szóval ez a családi idill hamvába halt mifelénk. :/

      Törlés
  3. Találó kép! Az írás legalább olyan veszélyes mint egyes rokonok...Ne törődj vele. Van nektek éppen elég bajotok. Tudok neked privátban írni?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon elragadó ez a kiskutya. :D Olyan, mint én (vagy inkább, mint a rokonok?) Sajnálom azt a sok energiát, amit ez az ügy leszívott belőlem. De igyekszem túllépni rajta.
      lassandebiztosan@indamail.hu-ra tudsz írni privátot.

      Törlés
  4. Az aspik nem kiba* okosak? Márhogy az már feltűnt volna, nem? :P Lehet, hogy csak nem értek hozzá. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Figyuzz, én amúgy rohadt okos vagyok ám, csak jól titkolom. :D :P De télleg!

      Törlés
    2. Oké. :D Akkor megközelítem máshonnan. A humor nagyon nem az erősségük. :P Sajnos szerintem te tök normális vagy (adott keretek között persze :) ), csak erre világítanálak rá. :D

      Törlés
    3. :) Szerintem is egész normális vagyok a magam módján. (De ez már kicsit nagyképűen hangzik...:D )

      Törlés
    4. igen, az aspiknak nem erőssége a humor, ironizálni meg pláne nem szoktak. főleg én nem.

      :P

      Törlés
    5. Hát, őőőő, szóval én az utóbbi pár napban totálisan összezavarodtam, hogy ki is, milyen is lehetek valójában, pedig eddig azt hittem, hogy tudom (legalábbis nem vagyok már kamasz, elég volt akkor keresnem önmagam és aszittem annak a korszaknak a végén rájöttem, hogy nagyjából ki vagyok...), de az, hogy a legtöbb embert körülöttem nem értem és ők sem engem, teljesen elbizonytalanított, és Semota, a te írásaidat meg a legtöbb esetben értem, és az iróniát is érzem benne és állítólag az autik/aspik értik egymás humorát. :) De lehet, hogy Móni, neked van igazad, és sajnos úgymond "normális" vagyok, de közben meg az biztos, hogy különc is. Talán ezért is választott engem/minket a Cukink. (férjem sem egy egyszerű szerzet...)

      Törlés
  5. köszi a hivatkozást :) és ne hagyd, hogy az anyósék lenyomjanak, állj ki magadért!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm, hogy megírtad ezt a bejegyzést, nagyon sok erőt adott! Ugye nem haragszol, hogy az engedélyed nélkül idéztem az írásodból?
      Nem hagyom magam, az biztos! :)
      Bár az nagyon zavar, hogy azok, akik a legtöbb meg nem értést tanúsították, azok a sértettségen túl szerintem még a mai napig nem képesek mélyebben belelátni a dolgokba, és nekik kapóra jött ez az egész és "jól" fel is használták ellenem... :( És annak fáj igazán pár írásom, aki a majd 60 éve ellenére is sokkal elfogadóbb, mint az ifjabb felbujtók... (ezzel csak azt akartam, hogy nem anyós a főgonosz, hanem az akárkijeim...)

      Törlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...