Szerencsére én csak jókat tudok mondani róluk, biztos területenként is eltérő a helyzet, de végre valamiben szerencsénk van. Az első találkozáskor is elégedetten távoztunk, és azóta sincs okom panaszra.
A koraiban mondták, hogy írjunk egy kérvényt, hogy az új diagnózis alapján módosítsák a dolgokat, email-ben küldtük el, és tegnap már telefonáltak is, hogy felemelik a gyógypedagógia foglalkozásokat 1x45 percről 3x45 percre, és emellett még marad a heti egy mozgásfejlesztés is. Azért nagyon nem mindegy, hogy heti 2 vagy heti 4 foglalkozás jár... Nekünk nincs pénzünk magánórákra, így csak az állam által biztosítottra támaszkodhatunk. Egy kedves fórumtársam szavai beleégtek az agyamba és végül ez erősített meg abban, hogy merjem bizottság elé cipelni: ne bélyegként, hanem mankóként tekintsek a kódra/ diagnózisra.
Megkérdezte a hölgy azt is, hogy beleegyezek -e abba, hogy speciális csoportot jelöljön ki a leányzónak. Előző héten beszéltünk erről a korai pszichológusával, és megtudtam, hogy a városunkban az óvodai integrálás nem a mi gyerkőcünknek való. Felmerült az is, hogy féltik a kisasszonyt a speckó csoporttól is, mert hogy ott sok a harapós, sikongós gyerek. De most nem azért, de ilyen dolgok sima csoportban és integráltban is előfordulnak... És inkább kockáztatom azt meg, hogy ő is sikongós lesz, de tapasztalt, jól képzett, lelkiismeretes gondozók veszik majd körül egy kis létszámú csoportban (6-8 fő), ahol oda tudnak megfelelően figyelni olyan dolgokra, mint pl. a napirendi kártyák, míg a majd 30 fős integráltban biztos nem kapna ilyen minőségű és mennyiségű odafigyelést, segítséget. Bevallom, azért fáj a lelkemnek, mert nem olyan jó érzés belegondolni abba, hogy speckó csoportba fog járni, de úgy próbálok tekinteni erre, hogy hátha ezzel fejlődik annyit, hogy az óvodás éveit dobbantóként használva általános iskolás korára alkalmas lesz arra, hogy integrált osztályba járhasson. Ez az én nagy álmom!
És marad a fejlesztőnk, aminek nagyon de nagyon örülök! :)
Klassz! Örülök nagyon!
VálaszTörlésÉs csak nyugi: nagyon szépen rendben lesz minden nálatok a fejlesztésekkel. Fog menni az iskola. Nem a levegőbe dumálok, nekem van egy felnőtt auti lányom, matematikus, nagyon sokat dolgozik és vőmmel egyetemben remekül nevelik az unokámat.
(Az előzőekhez tartozik: egyébként az is milyen ember már, aki továbbad ilyen infókat. Most jobb neki, hogy neked szar? Nem kell pletykálkodni és kész.)
Köszi! :) Nagyon sokat jelent, hogy leírtad, hogy a lányod milyen sok mindent elért. Az is sokszor félelemmel tölt el, hogy mi lesz, ha nem lehetek nagymama, nem lesz önálló (tudom, nem autiknál is előfordul, hogy nem vállalnak gyereket, csak borzasztóan ijesztő számomra az, hogy elméletileg csak 5%-uk lesz képes önálló életet élni...) De reménykedem és bízom a legjobbakban, és ehhez sok erőt adnak az olyan pozitív példák, mint a lányodé.
TörlésAz illető, aki visszamondta, őt is feldúlták ezek a mondatok, és hirtelen kibukott belőle.
Hát igen. Egy hülye sok embert föl tud dúlni. Nem kell vele foglalkozni, a pszichológusok között is vannak teljesen alkalmatlanok, akár bármely más szakmában.
TörlésSzázalékokkal pedig ne törődj, mi nem elméletileg nézzük a dolgokat, hanem csakis gyakorlatilag! :)
A Moor-könyv nagyon jó!
K
Én is úgy látom, hogy ő teljesen alkalmatlan a szakmájára. Annak örülök, hogy nem dolgozik benne, és elméletileg nem is nagyon akar.
TörlésAzért, mikor először olvastam a %-okról, nagyon betojtam. És még mindig félelemmel tölt el, de végül is arra, hogy auti legyen, kb 1% esélyünk volt, hátha benne leszünk az 5%-ban is. :)
Tetszik a könyv, rengeteg hasznos ötlet van benne.