Depi off

 Már sokkal jobb a kedvem, és a rettegésem is csökkent. Oké, aludni nem tudok, de ne legyek már telhetetlen! :)
 Szóval, az vetett véget most a gyermek és önsajnálatomnak, hogy egy barátnőm írt. Annyira jól esett, nagyon feldobott! Itt is köszönöm. Lehet, hogy kevés barátom van, de ők igaziak és rengeteget jelentenek nekem. És én mindig is úgy voltam, hogy nem a mennyiség, a minőség a fontos. :)
 A másik, hogy a már sokat emlegetett csoportból egy anyuka megosztott egy pozitív videót, ami semlegesítette az előző miatt kerekedett aggodalomhullámomat. Érdemes megnézni! Nyilatkoznak benne az érintett kisfiú osztálytársai is a 6. perc környékén.

 Voltunk játszótéren. Egy messzebb lévőre mentünk el biciklivel hármasban. (Naná, hogy a város túlsó végében van a kút nélküli, szuper játszó. Mindegy, legalább mozgunk, kerékpározni meg amúgy is szeretek.) Nem voltak sokan, pedig csodás idő volt. Imádom az őszi napsütést, olyan szép. És az történt, hogy kb. 5 percig maradt abban a homokozóban  az utódunk, ahol sok gyerek volt. Persze közben pergette a homokot, de már az nagy szó, hogy nem menekült el, kicsit figyelgette is őket. Aztán viszont mindig a játszótér azon részébe ment, ahol nem voltak gyerekek. Egy idő után már nem is volt itt, egy papírt lóbált és hablatyolt, és járt fel alá, homokot szórt, kerítést rángatott.* Nem rendezett jelenetet, mikor hazaindultunk. :) Az apjától szedett egy szép lila virágot, és azzal elvolt. Erről jut eszembe, hogy szerintem nem is írtam még, hogy tud pár színt: pirosat, kéket, sárgát, rózsaszínt, lilát felismeri. Mikor fűzi a fa gyöngyöket, akkor is mindig mondja a színeket. És nem csak úgy mondja, hanem örömmel osztja meg velem. Ez tök jó!!! Az viszont nem, hogy a legújabb szokása, hogy sok mindent a szájába vesz. Köztük a fa gyöngyöt is... Én meg közben szívrohamot kapok, hogy nehogy lenyelje, nagyon ijesztő, és oda kell figyelni. (Érdekes, hogy babaként meg nem vett a szájába szinte semmi, nem igazán rágicsált, meg ilyenek, max. alváshoz cumi. Lehet, hogy most pótolja...**

A játszóterezéshez kapcsolódik, hogy egy ideje elkezdte egymás mellé pakolászni a játékokat. Férjem mesélte, hogy anyósomnál csinált földkupacokat is, szépen egymás mellé rendezve. (Én nem voltam ott.) Most nekem is bemutatta az új tudományát. Gyorsan le is fényképeztem a remekművét. :) A létrehozása persze azért kissé fura volt, de már kezdem megszokni, hogy a mi leányunk nem olyan, mint a gyerekek többsége. Elkészítési útmutató: fogj egy macis homokformát, végy bele egy kis homokot. Sétálj el a 10-20 lépésnyire lévő csúszdához, és a legszimpatikusabb fellépőre kezd el szórni az első kupacot. Ezután vissza a homokozóhoz, macifej újratölt, irány a csúszda fellépője, és már kész is a 2. kupac. Ezt addig lehet ismételni, ameddig a kedved tartja, ha már túl sok, akkor egy egyszerű kézmozdulattal el lehet távolítani őket, és kezdődhet is elölről a móka a fentebb leírtaknak megfelelően. :D (Szerintem ez is elég repetitív megnyilvánulásnak tűnik)***


*/**/***Jól esett ezeket kihúzni!!! :) (Ne féljetek, fogok én még szerintem itt panaszkodni kihúzás nélkül is :D )