Van egy pár furcsasága a leányzónak. :) Most megpróbálom egy csokorba szedni a jelenlegieket. Vannak, amik már lekoptak, de eddig mindig jöttek helyettük újak. Eleinte bevallom, nehezen viseltem, mikor például az ujjaihoz beszélt, de már kezdem ezt is megszokni. :)
Tegnap előtt este gasztronómiai gusztustalanságot követett el Hancsesz vacsora álnév alatt. Legújabban nem nagyon szereti a kenyeret, pékárut, darabosabb kaját. Vagy csak nem eszi meg, vagy ami rosszabb, kicsócsálja... A vacsi ezen az ominózus estén zsíros kenyér volt. Persze a kenyér megint nem kellett neki, a zsírt viszont bőszen kiszívogatta. De ez még semmi. Elkunyerálta a zsírt tartalmazó ételest, és kezdte mártogatni a kenyeret. Sok-sok zsír ment rá, de ő úgy ette, mint ha mondjuk csoki lenne. Ezután uborkát tunkolt. Majd csak kézzel lapátolta befelé. Nem sokáig hagytam, hogy csinálja, csak épp annyira, hogy beszaladtam férjhez, hogy nézze meg mit művel az utóda. Majd mire visszaértem (ember nélkül, nem volt kíváncsi erre az érdekes jelenetre), már könyékig úszott a gyerek a zsírban, és egy nagy darabkát nyalogatott épp a kezéről. Én nem vagyok egy túlságosan érzékeny gyomrú, de ez a látvány azért sokkolt és majdnem hánytam... Elvettem tőle, de sajnos ez a mennyiség is elég volt ahhoz, hogy hasmenést okozzon nála. Szerintem hajnalban történhetett, mert ki is volt csípve a popója, szegény még sírt is.
A reggeli nyakig fosis tisztábatételkor is hozta a másik jellemző furcsaságot, vagyis echolált. Késleltetve mívelte. Ugyanis ahogy bementem, már azt kiabálta, hogy "van -e kaka?". Sokszor így szoktuk tőle megkérdezni, hogy székelt -e. (Persze válaszolni nem szokott rá.) Szóval ez azért késleltetett, mert most nem kérdeztem rá, hisz egyértelmű volt a szagból ítélve, de pár nappal előtte igen, és ezt hozta. De persze azonnali echolália is jellemzi.
A kezéhez való beszéd változott annyit, hogy az ujjait már nem lebegteti a szemei előtt, viszont a mutatóujját feltartja, és annak magyaráz, amit kissé begörbít.
A lóbálás, zsinórozás továbbra is gyakran előfordul. Ha valami már kicsit hosszúkásabb és könnyen mozgó, azt közel a szeméhez tartja, és fut vele, miközben átszellemülten bámulja.
Sokat kopácsol, lábujjhegyezik.
Az érdeklődési köre kissé beszűkült. Teljesen odavan a Dóráért. Próbálom korlátozni, és csökkenteni a mennyiségét, de bevallom, nem könnyű... Szerintem egész nap tudná nézni. Nagyon kiborul, ha vége lesz, és óriás könnyekkel sír és elkeseredik. Majd miután megnyugodott, általában elmerül az ő kis világában. Sokszor idéz ilyenkor a Dórából. Rengeteg ideig képes ezt játszani. Amúgy nagyon édes, mikor mondja például a mikrónál, hogy "Sziasztok, Dóra vagyok, én pedig Csízi". Egy idő után halandzsázásba megy át ez a fajta játék, de itt ott azért fel lehet fedezni benne mondjuk az ominózus mesére jellemző szavakat ("szuper", "o-ó, úgy hallottam Szvájpör a róka" "tönk júúú, tönk júúú") vagy a szereplők neveit.
Úgy érzem, nem tudja, hogy mikor mondjuk a nevét, az mit is jelent. Azt is visszhangszerűen vissza szokta mondani.
10-ig számol. Angolul...(is)
Általában keveri az E/1-et az E/2-vel (pl.: ha segítséget kér, akkor azt úgy adja a tudtunkra, hogy "segítek".
Van 2 db kis dobozos Play-Doh gyurmája. Azt úgy szokta szagolgatni, hogy közben beleremeg. Ha a cicát simogatja, vagy ha hozzánk bújik (szigorúan csak pár másodpercig), akkor is remeg. Meg csikorgatni is szokta eközben a fogait. :O
Sokszor húz oda az áhított tárgyhoz.
Elkezdett egymás mellé sorba pakolgatni dolgokat. Ez egy új szokása. :) Jó, jó, fura, de engem nem zavar, sőt, még valami csodálni valót vagy nem is tudom mit látok benne. És annyira de annyira jó lenne tudni, hogy mi motiválja erre, és hogy mit érez közben! Vagy mondjuk a homok és víz szórásakor. Nagyon remélem, hogy idővel a kommunikációja olyan szintű lesz, hogyha majd megkérdezem tőle, hogy miért csinálja, majd el tudja mesélni. :)
![]() |
Tudom, ez már volt nemrég, de hátha valaki nem látta :) (az egyik kedvenc furis képem...) |
Erről a rendezgetésről jutott eszembe egy videó, amelyet még a gyanúnk elején láttam, és nagyon megtetszett. Annyira édes az a kisfiú, és nekem olyan, mintha a lányomat látnám. :) Sok-sok dolgot csinálnak ugyanúgy, például az a komoly arckifejezés, mikor a kisfiú figyeli a kezében lévő gallyat. Az dettó olyan, mint az én Cukim átszellemült nézése. Vagy mikor az etetőszékben ülve hol az egyik, hogy a másik kezére pillant, miközben nyitja, csukja. Ilyet is csinált már teljesen ugyanígy. Ha valaki megnézi, mindenképp zenével együtt tegye, nagyon jól passzol hozzá.