lassandebiztosan

2013. szeptember 1., vasárnap

Nyugodt séta

 Annyira csodás volt tegnap!!! :) Lementünk a játszótérre. Volt 3 kisgyerek, Tündüs kicsit feszélyezve érezte magát, olyan rossz volt látni rajta a szorongást. Pedig cuki gyerekek voltak, mind testvérek, szülők is szimpik, normálisak voltak. Hannesz csinált olyat, hogy mindkét kezében volt paré (szerintem parlagfű palánták...a homokból nőttek ki), és mikor megszagolta őket, remegett. Ilyet itthon is szokott ölelésnél, macska szadizáskor simogatáskor. Így valahogy befeszíti magát, és rezeg az egész gyerek. Elég látványos, a játszótéren is észrevettem, hogy kiszúrták, de normálisan álltak hozzá. Jól esett ez is.
 Fél óra múlva megunta, és ment volna a "tócsás játszótérre". A 2 szökési kísérlet után beleraktam a babakocsiba. Nem akartam, hogy a hideg vízben tapicskoljon késő délután, ahhoz azért már hideg van. Leparkoltuk a járgányt a biciklitárolóban, de mondom ne csak fél órát legyünk már lent ugyan. Nagy levegőt vettem, és bakocsika nélkül elindultunk sétálni. Egyedül nem szívesen vágok neki, de most nagyon bátor voltam. :) Ő meg nagyon ügyes! Egy óriási pozitív csalódás volt. :))) Nem rohant, szépen jött mellettem, nézelődött. Kikötöttünk egy olyan játszón, ami nagyobb gyerekeknek való, azt is kiborulás nélkül vette tudomásul, hogy ott nem tud semmit sem csinálni. Van ezen a helyen egy rét, amin van ilyen fekete "pálya". Nehezen tudom leírni, de ilyen gumis aszfalt, vagy valami hasonló, és a rét körül megy, és vannak csinálva bele dombocskák. És rá bírtam venni, hogy sétáljon rajta. Sőt, még tetszett is neki az emelkedő-lejtő. Ezután már sötétedett, ideje volt haza menni. Kicsit hagytam, hogy menjen a feje után, de aztán mindenféle erőfeszítés és harcolás nélkül sikerült irányba állítanom. Még fogócskáztunk is egy picit. :) És hosszú időn keresztül FOGHATTAM A KEZÉT! Hát a könnyem mindjárt kicsordul, de komolyan.
 Annyira furcsa lehet, ha ez a megszokott viselkedés, és az a csodálkozni való, mikor megvadul a gyerök. :)
 És még táplálkozni is hajlandó! Egész nyáron elutasította a paradicsomot, nemrég viszont úgy harapta, mint az almát. Jó, nem eszik sokat, anyu kétségbe is van esve, hogy lefogy szegényke, de én ennek is örülök, mert már jobb a helyzet, mint pár nappal ezelőtt.