Fél óra múlva megunta, és ment volna a "tócsás játszótérre". A 2 szökési kísérlet után beleraktam a babakocsiba. Nem akartam, hogy a hideg vízben tapicskoljon késő délután, ahhoz azért már hideg van. Leparkoltuk a járgányt a biciklitárolóban, de mondom ne csak fél órát legyünk már lent ugyan. Nagy levegőt vettem, és bakocsika nélkül elindultunk sétálni. Egyedül nem szívesen vágok neki, de most nagyon bátor voltam. :) Ő meg nagyon ügyes! Egy óriási pozitív csalódás volt. :))) Nem rohant, szépen jött mellettem, nézelődött. Kikötöttünk egy olyan játszón, ami nagyobb gyerekeknek való, azt is kiborulás nélkül vette tudomásul, hogy ott nem tud semmit sem csinálni. Van ezen a helyen egy rét, amin van ilyen fekete "pálya". Nehezen tudom leírni, de ilyen gumis aszfalt, vagy valami hasonló, és a rét körül megy, és vannak csinálva bele dombocskák. És rá bírtam venni, hogy sétáljon rajta. Sőt, még tetszett is neki az emelkedő-lejtő. Ezután már sötétedett, ideje volt haza menni. Kicsit hagytam, hogy menjen a feje után, de aztán mindenféle erőfeszítés és harcolás nélkül sikerült irányba állítanom. Még fogócskáztunk is egy picit. :) És hosszú időn keresztül FOGHATTAM A KEZÉT! Hát a könnyem mindjárt kicsordul, de komolyan.
Annyira furcsa lehet, ha ez a megszokott viselkedés, és az a csodálkozni való, mikor megvadul a gyerök. :)
És még táplálkozni is hajlandó! Egész nyáron elutasította a paradicsomot, nemrég viszont úgy harapta, mint az almát. Jó, nem eszik sokat, anyu kétségbe is van esve, hogy lefogy szegényke, de én ennek is örülök, mert már jobb a helyzet, mint pár nappal ezelőtt.
