Megijedtem!

forrás

Az történt ugyanis, hogy kerestem egy bizonyos fényképet. Nem találtam. Mondom, mi a szösz? Átnéztem minden lehetséges helyen, de nem volt sehol. Ember aludt, lány nem; emiatt is kissé feszült voltam (mármint a sikertelen altatási kísérletek miatt).
 Nálunk úgy vannak a képek, hogy az én őskori laptopomra (kicsit lassú, de amúgy szeretem, netezésre bőven elég, igaz, ha megnyitok mellé egy programot, akkor már akadozik, de összességében nincs okom panaszra) teszem fel első körben. Majd miután összegyűlt egy adag, átrakom a külső vinyóra, és megkérem szívem választottját, hogy írja mán ki az ő gépén (enyémen nem lehet, még cd-t olvasni sem, ijesztő hangokat adott ki, mikor megpróbáltam). Pironkodva jegyzem meg, hogy nem tudok dvd-t írni, még sosem csináltam. Lehet, hogy menne, de mivel rendes férjem van, és megcsinálja, így nem töröm magam, hogy pótoljam ezt a hiányosságomat, de a mostani eset is arra sarkall, hogy valóban nem ártana megtanulnom végre. Ugyanis azért tűnt el 1 hónapnyi képem, mert Embör kiírta, de kimaradt pár album, ami nem fért már rá a dvd-re, az maradt a vinyón, hogy majd a következő adaggal ki lesz írva. Csak erről a drágám megfeledkezett, és letörölte...
 Miután felkelt, elmeséltem neki, hogy 1. nem aludt a lánya, 2. eltűntek képek, amiket valószínűleg ő tüntetett el, és emiatt roppant szomorú vagyok, mert köztük volt a kisasszonyka 2. szülinapján készült fényképek is. Erre aszongya, hogy:
 - Ha lakástűz lenne, akkor is odalenne minden.
Mondom, mi van??? Nem ám, hogy bocs vazze, vagy valami, hanem jön egy ilyen szöveggel. Én erre csak annyit tudtam válaszolni, hogy akkor én meg belepisilek (csúnyább szót használtam) a gépedbe, és vegyük úgy, hogy ha leáztatott volna a szomszéd, akkor is hasonló történt volna. Annyira elkeseredtem, hogy még picsogtam is egy picit, majd elaludtam o.O (délután 5-kor, most ezért nem tudok még...) Majd miután felkeltem, megnyugodtam, mert jó pár képet meg lehetett menteni valami törölt fájl helyreállító programmal. :) Így elpárolgott a haragom. Nem is tudtam, hogy vannak ilyen programok. Vagyis azt tudtam, hogy ami egyszer a gépre kerül, az örökre (vagy legalábbis törlés után is) ott marad, de azt hittem, hogy csak a nyomozók tudják elővarázsolni az adatokat, de ma kiderült, hogy nem. Úgy örültem!!! Ha ez nem sikerült volna, akkor csak pár, kisebb méretű kép maradt volna a 2. szülinapjáról. Ez is csak azért, mert blogolok (van egy hipertitkos is, ahová nem kockázott fejű képeket is fel merek tenni).
 Holnap, vagyis ma meg romantikázunk egyet a strandon (utód nélkül!!!!). :)