 |
| forrás |
Sajnos most megint nem volt kakija (régebbi olvasóim talán emlékeznek rá, hogy nála a tejallergia makacs székszorulás képében jelentkezett, remélem most nem ez van, ekcéma most nincs, bízom benne, hogy csak keveset ivott a melegben, és azért ragadt be), már 3 nap kimaradt, és nyűgös is volt, így úgy döntöttünk kap kúpot. A tervek szerint férjem hajtotta volna végre, de felkapta a vizet, mert tiltakozott a leányzó... Én meg közben főztem (nem kell nagy dologra gondolni, még mindég nem vagyok konyhatündér, virslit és kukoricát készítettem épp), mikor hallom, hogy morog az uraságom, hogy le van szarva nem adom be, kész. A Tündüs meg nem akarta visszavenni a pelenkát, így még azon is tudott puffogni a férjem, el is dobta a pelust, ami szétszakadt, és kipotyogott a belseje... Volt nagy öröm! Mondom, jó, akkor berakom a fenijébe én... Persze nekem sem állta, tekergőzött, üvöltött, tiltakozott, rúgkapált, de azért valahogy csak sikerült. De olyan rosszul esett, hogy már megint nekem kellett "bántanom". Nemsokkal utána szerencsére lett produktum. De én úgy elkenődtem, mert a kúpozás mellett Ember még flegmult, volt valami baja, amit rajtam vezetett le, így gondoltam inkább elmegyek biciklizni.
Szeretek tekerni, csak sajnos a biciklim egy roncshalmaz, csörög-csattog-zörög, de legalább most a lánc a helyén maradt. Jól esett, kellemes volt az idő, és le is nyugodtam, mire hazaértem. :)
