3 éve nem dohányzom!!! Ma van az évfordulónk. Soha nem fogom azt írni vagy mondani, hogy leszoktam, mert az én véleményem az, hogy ha valaki egyszer függő volt, az az is marad. Szóval, jelenleg nem bagózom. Remélem még sokáig bírom, bár néha azért el szoktam játszani a gondolattal, hogy de jól is esne egy szál. De tudom, ha egyetlen egy slukkot is szívnék, abban a pillanatban újra kezdődne az egész, és nem lenne megállás a megszokott nap/doboz adagig. Körülbelül 10 évig szívtam rendszeresen, és próbáltam kocabagós lenni, de nekem nem ment. Én úgy voltam vele, hogy vagy szívom "rendesen" vagy sehogy sem. Irigylem azokat, akik kibírják, hogy csak hébe-hóba vagy csak társaságban gyújtanak rá. Mázlisták! :)
Férjem is majd 2 évig kibírta, de sajnos visszaszokott. :( Sajnálom nagyon ezt, mert nem tesz jót.
A "leszokásomnak" a kisasszony volt az oka, ugyanis beköltözött a hasamba. Szerencsém volt, mert mikor még nem is tudtam róla, hogy terhes vagyok, már kezdett hányingerem lenni a cigitől. Olyan volt, mint mikor buliztam, és túl sokat szívtam, és másnap rosszul esett. Pont ilyen érzés volt. Majd miután kétcsíkosat teszteltem, tudtam, hogy valahogy abba kell hagyni. Persze agyon stresszeltem magam, hogy biztos ártottam már neki, de állítólag az első hetekben még nincs összeköttetésben az anyai vérkeringéssel, így ezzel nagyjából megnyugtattam magam. Gondolom az lenne a legideálisabb, ha már előtte leszoktam volna. Próbáltam is, de nem ment. De miután megláttam a mákszemnyi kis szívét dobogni az uh-on, akkor döntöttem. Valahogy akkor fogtam fel úgy igazán, hogy ez jelenleg nem csak az én testem. Pár napig csökkentgetni próbáltam, de végül 2010.08.25-e óta "tiszta" vagyok. (Egy kicsit talán büszke is.)
Anyu mondta, hogy lehet, hogy nem kellett volna leraknom terhesen, és akkor nem nőtt volna ilyen nagyra a leány (3850g), és akkor talán könnyebben kifért volna, és elképzelhető, hogy akkor tipikusan fejlődő gyerekünk lenne. :( Sokszor hibáztatom még mindig magam, tudom, nincs értelme, de azért még mindig mardos a lelkiismeret. A szüléssel kapcsolatban is bánt, hogy mi van, ha én nem nyomtam jól, vagy hasonlók (ezt amúgy a praxis blogon is a pofámba vágták...). Meg az is bánt, hogy lehet, hogy a tejfüggőségem miatt lett ilyen? Ugyanis olvastam, hogy a tej káros hatással lehet az arra érzékenyek idegrendszerére, és mi van, ha már magzatként kicsináltam az agyát??? Annyira kívántam a tejet, hogy az valami elképesztő, napi fél liter volt a minimum.
De már egyre ritkábban marcangolom magam, ugyanis lehet, hogyha cigiztem volna, akkor is nagy baba lett volna. Talán az sem elképzelhetetlen, hogy a brutál tejfogyasztásom nélkül is eltérően fejlődne. Nem tom...
A dohányosok elleni "boszorkányüldözéssel" viszont nem értek egyet. Bár tény és való, hogy sok dohányzó tapintatlan. Ott van mondjuk a férjem, aki mikor nem bagózott, mindig morgolódott, hogy fujj, de büdösek, behány a szaguktól, meg milyen izék már, hogy az arcába fújják a füstöt. Igen ám, de mióta visszaszokott, újra eltompult a szagérzékelése, és már nem zavarja, nem érzi olyan büdösnek... Előfordul, hogy a konyhában rágyújt, aminek én rohadtul nem szoktam örülni, mert elég a szomszédok füstjét szívni (a szellőzőrendszeren és az ablakon keresztül is feljön). Mondjuk, mikor én cigarettáztam, akkor én sem nagyon értettem, hogy a nemdohányzók miért vinnyognak, hisz bagósként én sem éreztem büdösnek. De ez a boszorkányüldözés úgy lenne fair, ha mondjuk a piásokat is basztatnák, hisz azért ha választhatnék, akkor inkább leszek a férjem által passzív dohányos, mint hogy azt kelljen néznem, ahogy szétissza magát...
Az én Zolim is volt bagós, és ő pont ugyanazt vallja mint te, nem leszokott, csak most nem szív. Ő egyik napról a másikra tette le, az első randinkon még szívta a következőn már nem :) Ma sem értem honnan vette hozzá az erőt, de nagyon büszke vagyok rá.
VálaszTörlésAmúgy én sem értem ezt az üldözést, mert az oké, hogy az iskola meg az ovi előtt ne, de a kocsmában miért nem??? Az éttermek meg eddig is szétválasztották a dohányzó meg nemdohányzó részt. Fene se érti, vagyis igen, azok akik meghozták a szabályt, de lehet még ők sem.
De jó, hogy nem cigizik! És az motiválta, hogy Te nem dohányoztál? Ezt a nem lehet leszokni dolgot középiskolában hallottam először, egy drogprevenciós előadáson, rám mély hatással volt. Valóban nagy erő kell amúgy hozzá, állítólag majdhogynem olyan erős függőséget okoz, mint a kemény drogok...
VálaszTörlésSzerintem sem értik még a kitalálók sem... A mi városunkban volt, hogy bizonyos helyeken nem lehetett cigizni, és mindig azon háborogtam, hogy szerencsétlen kamaszokat basztatták a közteresek (ettől nem hinném, hogy letennék a bagót), de a hajléktalan alkoholistát, aki az élelmiszerbolt előtt fosta össze magát, már bocsánat, az senkit nem zavart. Vagy legalábbis nem tettek ellene semmit, vagy nem hatékonyan, mert azóta is a város központjában van. És nem azzal van bajom, hogy ott van, sajnálom is, hogy ennyire lecsúszott, és elég szívfacsaró ránézni; hanem előfordult olyan is, hogy beszólogatott. És nem ő az egyetlen ilyen alak... Szóval olyan ellentmondásos ez az egész.
NEM VAGY HIBÁS!
VálaszTörlésNEM VAGY HIBÁS!!!!
Remélem, hogy tényleg nem. :( Próbálok nem rágörcsölni, mert már úgy sem tudok mit csinálni, de azért csak berágja magát ez a rossz érzés.
TörlésDe ügyi vagy! :)
VálaszTörlésÉn kocabagós voltam, életemben sem sikerült rászokni igazán, így az, hogy "leszoktam", nem nagy valami.
Sőt, gondolom, emiatt, de szerintem jó ötlet a tiltás. Ne szívja sehol, menjen haza! Kész! :P
Férj viszont nálunk is rendesen szívta, majd terhesen említettem neki, hogy a gyerek majd jól büdösnek fogja találni, és akkor letette jan. 1-jével. És azóta sem gyújtott rá (már 4,5 éve), és én is roppant büszke vagyok rá.
Amúgy meg nem szeretem, amikor ezen a másik dolgon pörögsz. Nem a te hibád ez az egész. Sokan isznak sok tejet, dohányoznak, vedelnek alkoholt is, és egészséges gyereket szülnek. Mások egészségesen élnek, nem t/esznek semmi ártót (nyers sonkát sem...), aztán mi lesz nekik? Nyonyókababa. Hát erre nem lehet mit mondani, minthogy: evvan.
(Én annyira nem csináltam semmi rosszat, hogy azon is komolyan elgondolkodtam, hogy nem-e az okozta a géndefektet, hogy a mikro előtt álltam, amikor a reggeli tejemet melegítettem.... :) De azóta kiderült, hogy persze nem. És így ki is nőttem az önhibáztatásból elég hamar. Merthogy ugye nem az én hibám, hanem evvan. :)
Köszi! Te is és férjed is! :) Én régen, mikor még nagyban füstölögtem, azt gondoltam, lehetetlen hosszabb időre letenni, de ezek szerint nem az.
TörlésÉn sem szeretem, mikor marcangolom magam, olyan értelmetlen. Már tényleg kezdem azt hinni, hogy nekünk ez van megírva. Fura amúgy tényleg ez az egész, olvastam olyat is, hogy valaki drogozott, végig cigizett, és szerencsére makkegészséges és normál ütemben fejlődő gyereke van. Bevallom, kissé irigy voltam. Nem azt tartanám igazságosnak, ha az ő gyereke is más lenne, hanem azt, ha nekem is "sima" gyerkőm lenne... Na de ezt is le kell nyelni, vannak olyan dolgok, amik ellen egyszerűen nem lehet tenni és tényleg csak azt lehet rá mondani, hogy evvan. Nyonyókababa, ez olyan édes megnevezés. :)
Én is minden szart betartottam, még azt a kést is hatmilliószor el kellett mosni, amivel nyers hús volt vágva (hiába van lassan 20 éve macskám, még nem voltam toxoplazmás...), mindenre ügyeltem, tömtem a terhesvitamint, sőt, én még olyan elvetemült is voltam, hogy a mikrót kinyújtott kézzel indítottam, és rohantam minél messzebb tőle, mint egy félőrült. :D Azért megnyugodtam, hogy másnak is eszébe jutott hasonló. ;) De az tuti biztos, hogy nem a mikrótól lettek nyunyókáink, úgyhogy örülök, hogy hamar abbahagytad az önhibáztatást. Erről jut eszembe, olvastam olyat, hogy a mikró közelébe tett növény elsatnyult. Ehhez képest a mi szobanövényünk gyönyörűen fejlődött. (Emiatt a növényes cikk miatt menekültem terhesen a mikró elől o.O )
Én is pont így vagyok vele. Most mondjuk épp cigizek, de le akarok szokni... amikor Lottival voltam terhes, akkor csomóan megdicsértek, hogy leszoktam, én meg mindig az arcukba vágtam (csak hogy ne legyenek úgy elszállva tőlem és maguktól, amiért ez alapján ítélnek és büszkék), hogy nem szoktam le, csak most nem gyújtok rá. :-) Én sem tudom csak buliban szívni... én is úgy szoktam mondani, hogy akkor most vagy szívom rendesen, vagy egyáltalán nem. Nekem is napi 1 doboz az adag. Másképp nem tudom elképzelni. Vagy nulla szál. Szóval dettó úgy vagyok a cigi témával, ahogy te.
VálaszTörlésÉn megértem, hogy másnak büdös, de azért azzal meg a tököm is kivan, hogy már egy villamosmegállóban sem gyújthatok rá, és már a zebra túloldalán el kell nyomni a cigit. Az oké, hogy játszótéren nem lehet, de az, hogy télen sehogy sem tudod megoldani, hogy egy szórakozóhelyen rágyújtsál, az finoman szólva is vicc kategória. Nyáron jók a nyitott helyek, vagy a kerthelyiségek, de télen szopacs a köbön. És nem tudom, hogy te régen hogy voltál vele, de nekem pl. a piához egyértelműen kell cigi. Meg sem tudom inni az alkoholt cigi nélkül. Ha tél van, akkor is ki kell menni egy kocsma vagy pub elé, mert bent nem gyújthatsz rá, de -és most jön a lényeg- a piádat nem viheted ki, mert közterületen tilos alkoholt fogyasztani! Ettől az agyam ketté áll... kurva jól megoldották! Meg ezek a trafikok... én konkrétan nem tudok magamnak cigit venni, mert nem vihetem be Fannit. Még azt sem engedik, hogy addig nyitva legyen az ajtó. Mindig meg kell kérnem valakit... ultra gáz, szánalom! Én elhiszem, hogy káros a cigaretta, de én magamat akarom tönkretenni, akkor meg mit aggódnak??? A cigis dobozokon lévő képek: én akkorákat szoktam röhögni... most tényleg azt hiszik, ha odabiggyesztenek egy fonnyadt almát, akkor abbahagyom a dohányzást? Ha ilyen puhapöcs lennék, sosem szoktam volna rá. Nem is értem!
Amúgy meg: köhögök... és ilyenkor tényleg az jut eszembe, hogy nehogy baj legyen, mert én még nagymama is szeretnék lenni. Úgyhogy persze, tudom én, hogy minél hamarabb le kellene szokni róla. Én csak azt mondom, hogy ha annyira ellene vannak, akkor tiltsák be, ha meg nem, hagyjanak már békén! Kurva nagy üzlet, és ezek a kampányok csak álszent szarságok.
Férjem is olyan, mint mi. Mikor visszaszokott, eleinte erőlködött, hogy kocabagós legyen, de végül nem jött össze. Valaki megtaníthatna az alkalmi dohányzásra, mert közben meg azért tudom, hogy milyen jó is cigizni... Kávé+ cigi, áhhhh.
TörlésIgen, én is együtt csináltam a kettőt, vagyis a piát és a cigit, úgy esett a legjobban. De most a bogyók miatt nem is iszom, de mikor régebben ittam bagó nélkül, egyáltalán nem voltam másnapos, tök fura volt.
Érdekesek ezek a szabályozások, sok túlzás is van benne. Szerintem mindkét félnek kellene egy kicsit toleránsabbnak lenni. Oké, hogy a cigifüst káros, de mondjuk a kipufogó gáz sem egészséges. Nekünk nincs kocsink, jó darabig még nem is lesz, mégis szívnom kell a szmogot...
A trafikok meg... Anyám. Röhej. Nekem mióta minden sarkon a pofámba mászik a barna köröcske, kedvem lenne rágyújtani, közben meg olyanról is hallottam, hogy azért is csinálták ezeket a csodás árusító helyeket, hogy csökkenjen a bagósok száma. Legalább ne néznének hülyének... Bírom az átlátszatlan üvegeket, komolyan, mint valami szexshop... Meg milyen már, hogy kint kell hagyni a gyereket, biztos attól fog később rászokni, mert látta, hogy vettél cigit. Amúgy szerintem a piás üvegekre is tehetnének megnagyobbodott májról, vagy összevert fejű feleségről képeket, meg a kocsmákat is csinálhatnák olyanra, hogy ne lehessen belátni, de hát ugye az alkohol még a ciginél is nagyobb üzlet...
Kitartó vagy Kati, és ehhez kell az erő, csak így tovább.
VálaszTörlésSzerencsére nekem sikerült úgy letennem, hogy nem szenvedtem semmit, és azóta sem kívántam meg. Ez már lassan négy éve. Nem kell a kávéhoz, a piához, társaságban sem, pedig én is szívtam rendesen (napi doboz olyan 15-16 évig), és amúgy én is az a kategória vagyok, aki vagy cigizik vagy nem. Olyan nincs, hogy buli dohányzás.
Köszi! :) Akkor majdnem egyidősek vagyunk nemdohányzás tekintetében. Terhesen, mivel nem esett jól, nekem sem volt különösképp nehéz, de anélkül szerintem nem tudtam volna lerakni, mert annyira azért nem vagyok erős. Többször próbálkoztam előtte is, de max 1 hétig bírtam. Igen, a rituálék... De jó is volt cigivel kávézni. :)
TörlésÉn is hol leteszem a cigit, hol felveszem. Így belegondolva igazából sohasem szoktam le róla csak volt 1-2 év kihagyás. Pedig 13-14 éves korom óta cigizek. Sajnos be is kell látnom, hogy egyre nagyobb rabja lettem, mert míg régen elég volt 4 szál egy napra, max 6, most minimum 12 szálat elszívok. És ez rengeteg! Apa folyton azzal piszkál, hogy már láncdohányos vagyok. Nem. Csak a megszokások rabja. Mindig kell egy cigi, ha megyek a boltba, meg vissza. Ha pl postára megyek oda 2 kell és még 2 vissza, mert hosszú az út. Kutyaetetésnél is kell egy, ha alszik a gyerek akár kettő is, Szóval szerintem én főleg a megszokás miatt gyújtok rá. De milyen fura, mert mikor tudtam, hogy a pocakomba költöztek egyik napról a másikra le tudtam tenni. Ma már nem lennék erre képes.
VálaszTörlésHát, nem kevés, de talán azért rengeteg sem, bár Te érzed. Nekem volt sötétebb korszakomban, hogy több is elment, mint egy doboz, és mivel már akkor is csórók voltunk, így tömött cigit szívtunk, ami brutál erős volt. Persze azért szorítok, hogy egyszer csatlakozz Te is az exbagósok táborához! :) Úúú, én is így voltam vele, mindig volt ok, hogy cigizek: most azért, hogy könnyebben felkeljek, most mert séta közben kell, most kicsit megpihenek házimunka alatt, és gyorsan elszívok egy cigit,most felbaszódtam, azért gyújtok rá, most örülök, azért, most hazajött az embör, gyújtsunk rá. Igazából nekem az hiányzik leginkább, hogy ez valami meditálás féle volt. Akkor megszünt valamennyire a külvilág,é s az a majd 10 perc csak az élvezetről, nyugiról szólt. Persze volt, hogy mezőgazdasági munka közben nem volt szünet, és úgy cigiztem, hogy közben lógott a számból... Na azt utáltam. Azt viszont szerettem, és az is hiányzik, hogy Emberrel sokat beszélgettünk cigizés közben.
TörlésAmúgy mi vezetett rá, hogy újra rágyújts?
Nagyon ügyi vagy, hogy le tudtad tenni a cigit, és ellenállsz a kísértésnek! Csak így tovább!!! Magadat meg semmiképpen se hibáztasd.
VálaszTörlésKöszönöm! :) Mikor férjem visszaszokott, akkor egy darabig bennem volt, hogy de jó neki, én is akarom, de aztán enyhült ez az érzés.
TörlésPróbálom nem hibáztatni magam, de nem mindig megy. :/
12 éve gyújtottam rá utoljára. Kb. 3 évig alig bírtam, utána teljesen eltűnt a hiányérzet.
VálaszTörlésGratulálok! 12 év az szép! Bárcsak én is kibírnám addig, félek, ha visszamegyek dolgozni, és lesz kicsit több pénzünk, akkor már nem bírok ellenállni neki, de azért hátha.
TörlésBocsi, most egy kicsit ellen beszélek. Valahogy a cigit sosem értettem. Az alkoholt igen, finom az íze (van aki ezért iszik...), elbódul tőle az ember (emiatt issza sok-sok alkoholista), a drog is fura hatásokkal bír. Na, de a cigi? Tudom, nikotin-függőség, de valljuk be őszintén, a rászokásnál az azért elég gyenge érv még.
VálaszTörlésViszont egyáltalán ne legyen semmi miatt bűntudatod! Most mikor szültem rengeteg 4 kiló környéki baba született, és nem amiatt, hogy abbahagyták a dohányzást... Volt olyan, aki egyáltalán nem cigizett előtte. Az, hogy nem jól nyomtál. Istenem, ezt a hülyeséget! Anyám nem nyomott, visszatartott, de akkor sem ő volt a hibás, hanem az a barom ápolónő, aki magára hagyta és nem szólt az orvosnak... Nálatok is, ha lehet hibáztatni, az nem Te vagy!
Tej? Én minden nap tejeskávéztam, mert attól múlt el a hányingerem. Rengeteg turmixot ittam, hogy a napi vitaminbevitelem meglegyen... Egyébként is azt mondják, hogy amit kíván a kismama terhesség alatt, az azért kell, mert a baba kívánja...
Szóval SEMMIBEN SEM vagy hibás!
Én azt imádtam a cigiben, mikor még elkezdtem, hogy elnehezedett a kezem, lábam; kicsit szédültem, és olyan megnyugtató is volt. Aztán mindig ezt az érzést hajkurásztam, de pár száll után már megszokta a szervezetem a mérget, és már nem volt ez a fasza érzés, "csak" a nyugi. Én szerettem cigizni. Mondjuk ez is mennyire egyénfüggő: valaki nem tud rászokni, valaki nem tud le. Anyu pl. azért nem szokott rá elmondása alapján, mert nem tudja letüdőzni. o.O Én sajnos már tizenpár évesen is letudtam... Kíváncsi vagyok, hogy visszaszokom -e valamikor. Látok rá esélyt, bár nem szeretnék. A piával nekem az a bajom, hogy rengeteg családot tönkretesz, ha túlzásba van víve. Nekem ezért nincs apám (mármint van, de a viszonyunk nem a legjobb), a féltestvéremről nem is beszélve. Volt egy olyan periódusom, itt még nem is írtam, hogy volt, hogy kicsit túlzásba vittem a pityókálást, meg is ijedtem, mert a családban elég sok az alkesz, gondolom van rá hajlamom, de megfogadta, hogy inkább megdöglök, minthogy olyan legyek, mint ők.
TörlésNem tudom, hogy miért van ennyi nagy baba, de tényleg egyre nagyobbak az újszülöttek (lehet, hogy a terhesvitamintól?). Próbálom nem hibáztatni magam, de ahogy látod nem mindig sikerül... :/ De köszönöm szépen a biztatást, jól esik olvasni másoktól, hogy valószínűleg nem én tehetek róla, vagy ha mégis, nem szándékos volt. Ilyenkor észhez térítetek. :)
Én is azt hallottam, hogy amit megkívánunk terhesen, azt enni kell. Mondjuk én nem gyengén tartottam be ezt a "szabályt", 20 kilóval lettem nehezebb...
Lehet, hogy én is azért vélekedek úgy ahogy, mert nem tudtam soha letüdőzni :) Viszont amit írtál, már kezdem érteni. :)
TörlésRemélem azért nem hoztam meg a kedvedet a cigizéshez!!! :)
Törlésen nem cigizek, nem cigiztem es a gyerekem kozel 4 kilosan szuletett, en meg alig vagyok 50 kilo. Tehat nem ezen mulik a dolog, ne marcangold magad. Viszont a tej dolog miatt en is aggodom gyakran, mert en is tejfuggo voltam (azota rendesen leszoktam es nem bantam meg) de terhesseg alatt sokat ittam, es szoptatas alatt is, es attol o nagyon sokat bukott, hanyt, es azon gondolkodok gyakran, hogy vajon mennyit artottam neki mindezzel. De hat a multat nem lehet megvaltoztatni, ezert nem is erdemes gondolkodni rola. A jelenben kell elni es a jelen dolgait kell tokeletesiteni.
VálaszTörlésEny, te P. Eny vagy? :) Mert ha igen, akkor szerintem nem kell azon aggódnod, hogy hosszú távon ártottál a tejimádattal.
TörlésJól látod, sajnos én a múltban élek, miközben rettegek a jövőtől, közben meg a jelent nem élem meg. :( Szeretnék ezen változtatni, de nem tudom még, hogy is lehetne... De majdcsak rájövök, mert ez így nem jó.
Ja, ez en vagyok, a zoehanna blog iroja :) most lattam csak a valaszod erre a regi kommentre. Kar, hogy nem jelzi ki, ha valaszolsz rajuk. Na, figyu, a multban elest is pont ugy kell lezarni, mint a cigizest. Egyik percrol a masikra tobbet nem teszed! :) Es amikor azon kapod magad, hogy megis a multon keseregsz, akkor tudatosan a jelenre iranyitod a figyelmedet! MEgkerded magadtol abban a percben, hogy az amin aggodsz, amin agyalsz, az itt es most itt van-e a jelenben?! Es ha nincs...marpedig nincs, mert ott van a multban, akkor nem erdemes rajta ragodni, mert nem tudod megvaltoztatni. A jovovel is ugyanez a helyzet! Azt sem tudod megvaltoztatni, meglatni elore. Mindig es MINDIG egyetlen dolog all a rendelkezesunkre, es az a JELEN pillanat. Abban kell elnunk, es ez minden szenvedes ellenszere. A jelenben ertekeld azt ami van! A kislanyodat, ugy ahogy van. Elvarasok nelkul. Csak csodalkozz ra, hogy milyen gyonyoru, milyen aranyos, milyen szep, milyen okos, milyen jo, hogy letezik es van, mint egy csoda. Ne azokat nezd, hogy milyennek "kellene" lennie, hanem azt lasd meg, hogy milyen csodas ugy ahogy vagy! Es akkor konnyebb lesz elfogadni a jelen pillanatot ugy ahogy van. Es talan meg orulni is tudsz majd neki!
TörlésElméletileg nem olyan régi újítás, hogy a közzététel mellett van egy kocka, hogy 'Értesítést kérek', ez szerintem mikor írtad az első kommentet, akkor még nem volt.
TörlésKöszönöm, teljesen igazad van. Valahogy azt érzem az utóbbi pár évemről, mintha elrohant volna mellettem úgy, hogy igazán nem vettem benne részt. Mert csak a sebeimet nyalogattam. :( Meg a jövőn aggódtam. A múlton talán valamennyire sikerült túllépnem, de a jövő sajnos még aggaszt (azok a rohadt statisztikák kicsinálnak, rettenetesen hangzik, hogy 5% esélye van, hogy felnőttként önálló legyen, de azért már kezdek pozitívabb lenni, ugyanis ha azt nézzük, hogy arra, hogy auti legyen 1% esély volt, és megnyertük, akkor az az 5 elég sok, hátha az is a miénk lesz.)
Rágódtam, hogy írjak egy nyafi posztot, mert megint rám telepedett egy rossz szájíz, szóval most a jelen sem tetszik. De igyekszem nem elmerülni az önsajnálatban. Mindenesetre a bejegyzést megírom, mert utána mindig megkönnyebbülök, ha kiadom magamból. :)