3 éve nem dohányzom!!! Ma van az évfordulónk. Soha nem fogom azt írni vagy mondani, hogy leszoktam, mert az én véleményem az, hogy ha valaki egyszer függő volt, az az is marad. Szóval, jelenleg nem bagózom. Remélem még sokáig bírom, bár néha azért el szoktam játszani a gondolattal, hogy de jól is esne egy szál. De tudom, ha egyetlen egy slukkot is szívnék, abban a pillanatban újra kezdődne az egész, és nem lenne megállás a megszokott nap/doboz adagig. Körülbelül 10 évig szívtam rendszeresen, és próbáltam kocabagós lenni, de nekem nem ment. Én úgy voltam vele, hogy vagy szívom "rendesen" vagy sehogy sem. Irigylem azokat, akik kibírják, hogy csak hébe-hóba vagy csak társaságban gyújtanak rá. Mázlisták! :)
Férjem is majd 2 évig kibírta, de sajnos visszaszokott. :( Sajnálom nagyon ezt, mert nem tesz jót.
A "leszokásomnak" a kisasszony volt az oka, ugyanis beköltözött a hasamba. Szerencsém volt, mert mikor még nem is tudtam róla, hogy terhes vagyok, már kezdett hányingerem lenni a cigitől. Olyan volt, mint mikor buliztam, és túl sokat szívtam, és másnap rosszul esett. Pont ilyen érzés volt. Majd miután kétcsíkosat teszteltem, tudtam, hogy valahogy abba kell hagyni. Persze agyon stresszeltem magam, hogy biztos ártottam már neki, de állítólag az első hetekben még nincs összeköttetésben az anyai vérkeringéssel, így ezzel nagyjából megnyugtattam magam. Gondolom az lenne a legideálisabb, ha már előtte leszoktam volna. Próbáltam is, de nem ment. De miután megláttam a mákszemnyi kis szívét dobogni az uh-on, akkor döntöttem. Valahogy akkor fogtam fel úgy igazán, hogy ez jelenleg nem csak az én testem. Pár napig csökkentgetni próbáltam, de végül 2010.08.25-e óta "tiszta" vagyok. (Egy kicsit talán büszke is.)
Anyu mondta, hogy lehet, hogy nem kellett volna leraknom terhesen, és akkor nem nőtt volna ilyen nagyra a leány (3850g), és akkor talán könnyebben kifért volna, és elképzelhető, hogy akkor tipikusan fejlődő gyerekünk lenne. :( Sokszor hibáztatom még mindig magam, tudom, nincs értelme, de azért még mindig mardos a lelkiismeret. A szüléssel kapcsolatban is bánt, hogy mi van, ha én nem nyomtam jól, vagy hasonlók (ezt amúgy a praxis blogon is a pofámba vágták...). Meg az is bánt, hogy lehet, hogy a tejfüggőségem miatt lett ilyen? Ugyanis olvastam, hogy a tej káros hatással lehet az arra érzékenyek idegrendszerére, és mi van, ha már magzatként kicsináltam az agyát??? Annyira kívántam a tejet, hogy az valami elképesztő, napi fél liter volt a minimum.
De már egyre ritkábban marcangolom magam, ugyanis lehet, hogyha cigiztem volna, akkor is nagy baba lett volna. Talán az sem elképzelhetetlen, hogy a brutál tejfogyasztásom nélkül is eltérően fejlődne. Nem tom...
A dohányosok elleni "boszorkányüldözéssel" viszont nem értek egyet. Bár tény és való, hogy sok dohányzó tapintatlan. Ott van mondjuk a férjem, aki mikor nem bagózott, mindig morgolódott, hogy fujj, de büdösek, behány a szaguktól, meg milyen izék már, hogy az arcába fújják a füstöt. Igen ám, de mióta visszaszokott, újra eltompult a szagérzékelése, és már nem zavarja, nem érzi olyan büdösnek... Előfordul, hogy a konyhában rágyújt, aminek én rohadtul nem szoktam örülni, mert elég a szomszédok füstjét szívni (a szellőzőrendszeren és az ablakon keresztül is feljön). Mondjuk, mikor én cigarettáztam, akkor én sem nagyon értettem, hogy a nemdohányzók miért vinnyognak, hisz bagósként én sem éreztem büdösnek. De ez a boszorkányüldözés úgy lenne fair, ha mondjuk a piásokat is basztatnák, hisz azért ha választhatnék, akkor inkább leszek a férjem által passzív dohányos, mint hogy azt kelljen néznem, ahogy szétissza magát...