lassandebiztosan

2013. augusztus 8., csütörtök

Kommunikációs nehézségek 52.

 Úgy megsajnáltam ma a kisasszonyt. :( Elkezdte hajtogatni, hogy kalapács, kalapács, ez keee, ez keee. De mondom milyen kalapácsot akarsz, mi kell? El nem tudtam képzelni. De csak mondja, és látom rajta, hogy nagyon meg szeretné szerezni a kalapácsot. Kérdezem tőle, hogy hol van a kalapács? Mire a válasz: hol van. Már kézzel lábbal próbáltam kiszedni belőle, hogy merre keressem, de vagy csúnyán nézett, vagy elkeseredetten, vagy dühösen. Minimum fél órát elszórakoztunk így, mire feladtam, sóhajtottam egyet és leültem. Erre odajön, megfogja a kezem, és odahúz a szekrény elé, és végre felnézett, és a szemével megmutatta, hogy mire gondol.
 Annyira fura, és számomra felfoghatatlan, hogy akinek ilyen nagy szókincse van, miért nem tud egyszerű kérdésekre válaszolni? Vagy ha nem szavakkal, akkor mutogatással vagy valahogy miért nem tudja kifejezni az óhaját? Mert míg nem húzott oda a szekrényhez, addig nem is nézett arra, szóval még az irányt sem tudtam belőni, hogy vajon merre keressem a kalapácsot. Amúgy a gyurmakinyomóra gondolt... 
 És szegénynek már megint hőemelkedése van. Nemrég volt ilyen, 1 napig tartott. 

 Ezt a meleget meg már nagyon unom! Olyanokat csinálok, hogy textil pelenkát bevizezek, bedobom a fagyóba, majd felrakom a ventilátor elé, jégkockát pakolok tányérba, de még egy tized fokkal sem sikerült lehűteni a lány kicsi szobáját sem. Légkondit akarok: MOST!!! Szülés előtt egész jól bírtam a hőséget, fóliás kertészetben is dolgoztam, de szülés óta valahogy sokkal nehezebben viselem.