lassandebiztosan

2013. augusztus 16., péntek

Angyalarcú ördögfióka

 Ki vagyok! Ki vagyunk! /Milyen meglepő :D / Elegem van! Váááááá!!! A leányzó teljesen kifordult önmagából. És ezáltal mi is. Arra jutottunk, hogy elképzelhető, hogy azért változott meg ennyire, mert most nem TSMT-zünk (tényleg, mintha kicserélték volna), nyári szünetet tartunk. A konduktor mondta, hogy tarthatunk 1 hónap pihenőt, és ha visszaesést látunk, akkor hetente egyszer-kétszer vegyünk elő régebbi feladatsorokat. Úgy érzem, elérkezett az a pont, hogy tornáznunk kell. Gondolom ez ilyen szintfenntartás vagy valami hasonló dolog miatt jó. Szeretném szemközt köpni azt, aki szerint a fejlesztések kínzások, és baromságok, és hagyni kell a gyereket, hogy a saját ütemében fejlődjön. Olyan szívesen odaadnám az ilyen okostojásoknak 1 napra, szerintem sírva adnák vissza. Mióta nincs rendszeresen tornáztatva, azóta egyre több furcsaság jön elő, és brutál módon visszahúzódik a csigaházába. Most az a legújabb hobbija, hogy fog egy babát vagy bármit, és azt kopogtatja a falhoz, ajtófélfához, csúszdához, babakocsihoz, vagy mint a videón is látszódik, a kád oldalához és közben halandzsázik. És ilyenkor se hall, se lát. És ami még érdekes ebben a játékban, hogy iszonyú sokáig képes csinálni. Valamelyik nap az apja megszunnyadt délután, ő kopácsolt a szobájában már egy ideje. Mondom játszunk már valamit. Bemegyek, tisztes távolságban leülök. Ahogy meglátta, hogy ott vagyok, már ment is át a nagyszobába. :( Bevallom, fáj, hogy nem enged magához közel, és hogy sokszor elutasító. Csalódást érzek ilyenkor. Ne tudjátok meg, hányszor volt már hasonló szituáció!

A nem túl izgi, hosszú videó. A retró fürdőszobát ne nézzétek, utálom, ha letelik az egyik hitelünk a hatból, akkor beruházunk egy felújításra! (Még pár évig gyönyörködhetek benne, és anyázhatok a takarítása közben, mert borzasztó a kád, rücskös, kopott fos, a fugákról nem is beszélve.)


 Most tudom, hogy így blogon keresztül nem jön át, hogy milyen is ez az egész helyzet. De egy picit azért megpróbálom érzékeltetni. Először is le szeretném szögezni, hogy tudom, hogy a gyerekek kivétel nélkül hisztiznek, sírnak, ellenkeznek. Itt szerintem ami kirívó, az a "bulik" gyakorisága és az intenzitása. Nálunk az a fura, ha nem őrjöng. Ez azt jelenti, hogy kb 100 sétából 1 olyan ha van, mikor arra megy, mint mi; nem akar mindenáron az úttesten menni, vagy virágot bámulni. Ez a virágbámulás is olyan, hogy meglátja, ránéz, mondja, viág, hihi, tesz kb. 5 lépést a kívánt útirányba, majd vissza a növényhez, újra mondja: viág, hihi, ismét pár lépés a jó irányba, majd hátra arc, és vissza a virághoz. 20-ig számoltam a köröket, aztán meguntuk, és beletettük a babakocsiba, hogy még aznap elérjük az úti célunkat... Ha jól tudom, ezt hívják repetitív akárminek.
 Ott van példának az ivás. Írtam már párszor, hogy csak egy bizonyos helyen hajlandó, kizárólag fekve inni. Ez régen a szobájának az egyik sarka volt, most legújabban a mi ágyunkat nevezte ki hivatalos ivóhelynek. Lehet, ha nem ebben élnék, és olvasnék hasonlót valakinél, azt gondolnám, hogy hova szarjak, iszik, mi a baja ennek a nőszemélynek. És lehet, hogy nem feltétlenül jutna eszembe az, hogy ez a gyakorlatban mivel jár: a legnagyobb kánikulában sem ivott házon kívül, már cserepesedett a szája, és akkor sem, csak mikor már hazajöttünk... Jó, ne igyon, talán nem szárad ki. Igen ám, de a nemivás tökéletes arra, hogy székszorulást okozzon. :( Remélem erről leszokik, mert a bölcsibe nem tudom elvinni az ágyunkat...

 Higgyétek el, hogy nem élvezem ezt az állandó rinyálást, de valahol ki kell adnom magamból, mert így is kezdek megtébolyodni. Alvásproblémáim is vannak, egyre nehezebben alszom el és egyre később (hajnal 4 körül), másnap meg mosott fos vagyok. Íme egy szokásos párbeszéd:
- Ez ke!
- Mi kell aranyom?
- Ezzzz keeee, méééég keeeee!!!
- De mi? Nem értem! Mutasd meg vagy valami légyszíves! Nem tudom, mire gondolsz, nem vagyok gondolatolvasó sajnos.
- Ez keeeemégkeee, ezkeeeemééééégkeeeee.
Ha mázlim van, akkor ezek után odahúz a kezével a hőn áhított valamihez, ha nincs, akkor éktelen hiszti következik, aminek általában a Dóra a felfedező bekapcsolása szokott véget vetni. Már nincs Bogyó őrület, most a Dórára van teljesen rátapadva, én meg hülyét kapok, mikor vegyítik az angolt a magyarral, és jönnek a jó kis dalocskák: Mi is a célunk??? -taps,taps,taps- A nagy kék bokor. A Bogyót jobban viseltem. Azért van, hogy szavakkal is elmondja, hogy mire fáj a foga. Például ha meseelvonása van, akkor olyan cukin mondja, hogy tüptüp Dóra. :D A másik édibédi dolog, hogy gyakran előveszi ezt a mondandót, hogy: -Hun a madáj? Ejepűt a madajak. :D Ja, meg amit szépen kifejez, hogy kapcsoljuk be a muzsikát: -Bekaccsó zenéket! Maszkabát! (Most az állandó háttérzaj a Maszkabál, mindig azt akarja hallgatni.) Szóval van, hogy mondd ő dolgokat, a kiejtése egyre gyönyörűbb, lazán kimondja, hogy katicabogáj, ami nemrég még kataaaca volt. Szerintem az jól leírja a problémámat, hogy nem kölcsönös a kommunikációja, vagyis előfordul, hogy kér, de kérdésre nem válaszol, csak egyirányúan mondja a magáét (kér vagy énekel), figyelmen kívül hagyja azt, hogy mi mit karattyolunk, kéréseket továbbra sem érti igazán.

 Az étkezése továbbra is katasztrófa, de már nem idegesítem magam. Ha nem eszik, nem eszik. Mondjuk minden kajáláskor görcsbe rándul a gyomrom, mikor evés helyett trimbolja, vagy tömködi le az etetőszék pici lukacskáján az ételt (apja aszitte, hogy kibánik vele, ha leragasztja cellux-al, mondanom sem kell, hogy pár perc alatt megoldotta...) , szóval, lehet, hogy azért az nem annyira fedi teljesen a valóságot, hogy nem idegesítem magam rajta. Nem tudom, hány kiló, nincs mérlegünk, de szerintem fogy... Hol van az én szinte mindent befaló, hurkás babám???

 Egy puszta elindulás itthonról is hatszáz év, (minimum félóra), mert nem akar jönni, meg se hallja, hogy mit akarunk, már a napirendi kártyák sem érdeklik.

 A pelenkázás is mumus lassan, nem zavarja, ha bekakilt, úgy kell könyörögni, hogy hagy cseréljük már ki.

 A másik "kedvencem": mentünk tegnap a játszóra. Őt egy picit megint elvarázsolták a virágok, és továbbment a játszótér bejáratánál. Aztán észrevette, hogy hoppá, mi mellett sétált el, és ekkor odarohant a kerítéshez. Elkezdte ráncigálni, és látszódott rajta, hogy szeretne bemenni. Mondtam, neki, hogy életem, gyere, menjünk a kapuhoz. Mutattam is, hogy merre kellene jönnie. Erre elkezdett toporzékolni, és még jobban cibálta a kerítést. (Persze mindenki bennünket bámult, kezdem megszokni, hogy látványosság vagyunk.) Ezután megfogtam a kezét, hogy akkor odavezetem, vagy legalábbis megpróbálom. Na ettől kiakadt, toporzékolt, elvetette magát, aztán egy pár centin keresztül, nem túl elegánsan húztam a földön. :/ (Nem vagyok rá büszke, de ez van!) Ekkor otthagytam, fogtam magam, és elindultam a bejárat felé, és akkor esett le neki, hogy mit akarok tudatni vele, mikor a kerítés másik oldalán integettem neki... Nem könnyű vele kommunikálni, az egyszer biztos! Ja, közben kutyaszarba is lépett, csak hogy az egész napos hiszti és hadakozás meg legyen koronázva. Mindegy, azt mondják, szerencséje lesz. Amúgy megvan a véleményem azokról, akik mindenhová szaratják a kutyájukat, és nehezükre esik felszedni... Most nem azért, de ennyi erővel csinálhatnám azt, hogy megvárom, hogy jól teleürítse a macskám a bigyóját, kinyitom az ablakot, és kiszórom a tartalmát... (De még akkor is kedves lennék, mert valószínűleg nagyjából egy kupacban landolnának, és így könnyebb lenne észrevenni, mint a fűben lapuló magányos kulákat, de az is lehet, hogy szanaszét szóródnának, nem tudom, majd egyszer kipróbálom. :D )

 Bízom benne, hogy visszaáll a viszonylagos rend, és nem lesz minden ilyen nyögvenyelős! De lehet, hogy csak akkor lesz ez, mikor újra elkezdjük szeptemberben intenzíven a TSMT-t. Kicsit félek. o.O De majd lesz valahogy, csak most betojtam.

14 megjegyzés:

  1. Sajnos nem tehet róla, sok türelmet kívánok! Hidd el nagyon sok örömöd is lesz a kislányodban!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm! Ebben az állapotban az a jó, hogy olyan dolgoknak is többszörösen tudunk örülni, amit átlagosan fejlődő gyerkőcök szülei talán észre sem vesznek, mert magától értetődő. :)

    VálaszTörlés
  3. Mi tavaly nagyon beszívtuk Bebével nyáron, amikor a terapeuta javaslatára abbahagytuk itthon is a TSMT-t, kezdtek visszajönni a régi "kattanásai" Bebének, így most nyáron nem hagytam vele abba. Csak annyi, hogy gyógyped. fejlesztést nem kap, bár azért itthon játékosan tudunk vele foglalkozni, hogy ő észre sem veszi mire megy ki a játék. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Arra gondoltam, hogy lehet, hogy a konduktorok azért ajánlanak nyáron egy kis szünetet, hogy a szülő lássa, hogy mennyit jelent. Mert bevallom, sokszor már a tököm ki volt a heti 5-tel, de persze mindig csináltuk, csak az azért egy egész jó motiváció, hogy látom, hogy nélküle mennyire visszaesik. Jövőre mi sem fogjuk abbahagyni, és most is előveszünk a régiekből, mert soká lesz még szeptember. :)

      Törlés
  4. Huh, nem lehet egyszerű :(.

    Szünet a fejlesztésben indoklása: sokszor beválik, hogy egy kis pihenő alatt szépen beépül, rögzül a sok "tudás" az agyukban, ha szabadon gyakorolhatják. De ahhoz, hogy kiderüljön, beépül-e a pihenés alatt, nyilván szünetet kell tartani. Mondjuk, a szünet nálam nem azt jelenti, hogy sz@rni az egészre (már bocsánat, de általában így értelmezi a szülők többsége), hanem játékos formában csinálni a feladatokat. Igaz, ehhez kell némi ötlettár a szülőnek a pedagógustól, de azt sok kolléga "el szokta felejteni" odaadni nyárra (nálunk ez a sz@rni rá, sajnos...). Én nem vagyok TSMT terapeuta, nem tudom, hogy azzal hogy kell/lehet/érdemes "leállni", csak a sima konduktívot tudom, de én pl. szoktam feladatokat adni nyárra. Általában szépen leírva, papíron, játékokkal kiegészítve stb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Okoz némi fejtörést a kisasszony egyes szituációknál. Nem hagy unatkozni bennünket. :)

      A gyógypedagógusunk ha jól emlékszem nem mondta, hogy csináljak vele valamit, annyit említett, hogy megnézzük majd, hogy spontánul mennyit fejlődik.
      Remélem, hogy az a heti 1-2 TSMT is helyrerázza egy kicsit, mert tényleg olyan, mintha kicserélték volna.

      Törlés
    2. A TSMT kicsit más, mint mikor egy mozgássérült gyereket konduktívan fejleszt az ember. Én azt szoktam mondani, hogy a "gyakorlatozást" függesszék fel nyárra vagy mondjuk 1 hónapra (= szünet), de adok olyan játékos feladatokat, amikben az adott gyakorlatok vannak benne, csak nem feladatként, hanem játékba/tevékenységbe ágyazva. Így a torna kilőve ugye, de a megszerzett tudás beépítése viszont folyamatos. Ezt nem tudom, hogy egy TSMT feladatsorral mennyire lehet megcsinálni, mert pl. a lepedőben gurigatást vagy a gördeszkás feladatokat nem tudom, mivel lehetne kiváltani. Azoknak pont az a lényege, hogy AZT és ÚGY kell csinálni. Ezért gondolom azt, hogy full szünetet "rendeltek el" számotokra. Vagy hát mit tudom én, csak koca szinten értek a TSMT-hez, nem vagyok terapeuta.

      Törlés
    3. Bocs, lehet hogy az előbb névtelen voltam, vagy a fiam fiókjából ment a válasz, bocs! Ja, és nagyon jó lett az új montázs a kiscsajról!

      Törlés
    4. Igen, a TSMT "szigorúsága" miatt nem lenne könnyű kiváltani, sőt majdhogynem lehetetlen is. Nekem személy szerint, vagy legalábbis a leányzómnak a TSMT jobb, mint a szabadabb Ayres. Jó hatással van rá, hogy naponta fél óra kötöttség van, és mégsem úgy éli meg, mint feladat, hanem tetszik neki. Persze néha szeretne kiszállni, de nem hagyjuk. :)
      A tervekben úgy volt, hogy nyáron megyünk magán úton a konduktorunkhoz, de azt mondta, hogy a kora miatt már csak 1-2 egyéni feladatsort tud adni, így olyan szempontból is javasolta a szünetet, hogy maradjon feladat és ezáltal később kezdjük a csoportost.

      Köszi! :)

      Törlés
  5. Végignéztem a videót, maga a játék nekem nem tűnt különösnek, vagy furcsának, (és nagyon aranyos kis manó) az már inkább, hogy a nevére oda se figyelt. A többi meg amit leírtál nagyon nehéz helyzet. "Barinő" még biztosan nem találkozott ilyennel. Ugyan nem vagyok szakember, de nekem a szünet tartása kicsit furcsa. Nálam ez valahogy úgy jön le, hogy ezt folyamatosan kell csinálni, de mondom, nem értek hozzá.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem az időtartam és a belemerülés, ami furcsa. Nem könnyű a kisasszonnyal, ha a macskát hozzáadjuk a "problémás" utódhoz, úgy szoktam érezni, mintha 2 gyerekem lenne (Hanni kitesz 1,5; a macska pedig egy fél csemetét) :)

      Törlés
  6. Én is pont azt akartam írni neked, hogy ezzel a játékkal semmi baj nincsen! És szerintem is tök cuki! :-) Egyébként szerintem minden két éves kocogtat, matat, belemerül... ez a kádas videó Fanniról is készülhetett volna pl.!

    A többihez pedig: sok erőt kívánok nektek! Szerintem nagyon jól csinálod! Szívesen adnék türelemből, ha nekem lenne, de nincs! :-) Lehet, hogy már uncsi, hogy mindig ezt mondom, de Hanni olyan jól reagál minden fejlesztésre, ráadásul szuper szülei vannak, akik folyamatosan foglalkoznak vele, úgyhogy én kitartást kívánok, és biztos vagyok benne, hogy nemsokára sokkal könnyebb lesz nektek! Hanni nagyon édes!!! Ha megengedsz egy kicsit nyílt mondatot: olvasgattam sok autista oldalt már az utóbbi időben, és az, hogy 2 évesen elmond egy mondókát, beszél (még ha nem is mindig), gyorsan és jól reagál a fejlesztésekre, és azért te is mondod, hogy már most is vannak szituációk, amikor jól kommunikál, pl. odahúz a vágyott tárgyhoz vagy ilyesmi, szerintem ezek nagyon jót jelentenek!!! Laikus vagyok, de így gondolom! Hidd el, hogy megtérül a befektetett energia!

    Arra is gondoltam, hogy csinálhatnál magadnak egy szabályt vagy rendszert, hogy írsz egy negatív bejegyzést, és utána ha törik ha szakad, pozitívat kell írnod. Én most ezt fogom szerintem csinálni! :-))) Hátha a hétköznapokra és a lelkiállapotra is jó hatással lenne! Már csak azért is, mert kénytelen lennél napi szinten pozitívumokat keresni! :-)

    És most már béküljünk ki, és ne szócsatázzunk és szarakodjunk tök feleslegesen! :-)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amúgy tényleg cuki, én már a bogarasságaira sem úgy tekintek, hogy jujjj, de égő, hanem sokszor tudok rajta mosolyogni, vagy csak simán elfogadni. Igen, sokan csinálnak átlag gyerekek közül is ilyeneket, de azt azért nem hinném, hogy Fanni is 40 percen keresztül csinálja megállás nélkül úgy, hogy rátok sem néz. Vagy igen?

      Csinálhatnám jobban is, sokszor van bűntudatom, de azért az igyekezet megvan bennünk. De jól esnek a szavaid, köszi! Türelem az nekem is kellene... :D Jól látod, szerencsére tényleg fogékony a fejlesztésekre, és ha ehhez hozzáadjuk, hogy a spektrum enyhe végén van szerintem, ezek így elég jó kilátások. Én sem vagyok szaki, de az rémlik, hogy auti tünet, ha mondás helyett odahúz. Mert ez is olyan, hogy addig, míg szavakkal nem tudják kifejezni magukat, addig okés, hogy húznak, csak nála az a gyanús, hogy olyan szavakat kimond, hogy csak lesek (ojoszlán, katicabogáj), de ahelyett, hogy mondaná, hogy mi kell neki, inkább húz. Sokszor árnyalatnyi a különbség, és ugye azért sem szeretik korán kimondani a diagnózist, mert egy csomó dolog lehet életkori sajátosság, és az idő dönti el, hogy az lekopik vagy marad.

      Hááát, én nem annyira szeretem a szabályokat, és ezt a blogot azért is szeretem, hogy itt nem kell (annyira) moderálnom magam, mint a való életben, és terápiás célt is szolgál, hogy kipuffogom itt magam. Amúgy látom én a pozitív dolgokat is, csak jól titkolom, de belül ettől még érzem és észreveszem. :)

      Szerintem nem is voltunk összeveszve. Úgyis hajthatatlanok vagyunk, szóval szócsatázásnak szerintem sincs értelme. :)

      Törlés