2013. április 2., kedd

Egy bejegyzés feldühített

 Egy gyermekpszichológus bejegyzése tette ezt velem. Nem szándékom kifikázni, sokat letett az asztalra, sokat tud a babákról, a gyereknevelésről, és sok kétségbeesett anyukát megnyugtatott már. Viszont, mivel elég sokan olvassák, és éppen ezért, szerintem jobban is meggondolhatná, hogy mit ír, mert bár jó és hasznos a nyugtatás, de csak akkor, ha valós, és jogos, és ilyen fontos témákban szerintem elengedhetetlen a HIÁNYTALAN és PONTOS megfogalmazás. Idézem a bicskanyitogató bejegyzést:

"Egyre többet tudunk a babák fejlődéséről és fejlesztéséről, sokan a "lemaradás" legkisebb jelére fejlesztésbe kezdenek. Mások pedig csak azért fognak fejlesztő gyakorlatokba, hátha gyorsabb lesz a baba fejlődése. De azért a nagy fejlesztési lázban ne feledkezzünk el az önfejlesztésről se :) Ha ugyani van rá lehetősége és kellőképp inspiráló a környezete, a baba maga fejleszti magát, a saját tempójában, pont úgy, ahogy neki a legideálisabb." (forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10151304436262391&set=a.451409282390.247099.237724127390&type=1&theater)

 Talán nálam azért is verte ki ennyire a biztosítékot, mert a volt fejlődésneurológusunk, aki szart se segített rajtunk, azzal nyitott, hogy a Tündüs azért nem mozog, mert "rosszul motiválom". Vérig sértett, mert hogy merészel úgy állítani valamit alaptalanul, hogy nincs velünk a nap 24 órájában? Én ugyanis sokat tettem hasra, mindenféle játékokkal próbáltam rávenni, hogy forogjon-kússzon-másszon, de láttam rajta, hogy sajnos nem BÍR. Akarta, erőlködött, de nem TUDTA. Hiába az inspiráció, a motiváció és a foglalkozás... Utálom, mikor mindenáron a szülőket akarják felelőssé tenni, és bűnbakká kikiáltani. A legtöbb esetben a szülők a gyerekük legjavát akarják, de sajnos vannak olyan esetek, hogy ez kevés, és ha meggebed az ember, akkor sem fog fejlődni ennyitől, muszáj külső segítséget igénybe venni! A másik agyrémem pedig, mikor a szülőn kívül a babát is hibáztatják, és olyan jelzőkkel illetik, hogy lusta, kövér. Hülyét tudok az ilyenektől kapni!!!

 Valahogy nekem azt a benyomást kelti ez a bejegyzés, hogy ha elég "inspiráló" a környezet, akkor márpedig az a gyerek fejlődni fog, ha meg nem, akkor arról a szülő tehet. Egyből nem érezném így, ha odaírta volna, hogy mondjuk NORMÁL FEJLŐDÉSMENETŰ, vagy EGÉSZSÉGES babák esetében.

 Nekem az a sziklaszilárd véleményem, és ettől senki sem tud eltántorítani, hogy inkább legyen "feleslegesen" fejlesztve a gyerek, mert azzal nem ártunk; viszont ha várunk, húzzuk, halasztjuk, azzal értékes időt vesztünk. (Lehet, hogy nem kellett volna 8 hónap Dévény, ha időben elkezdjük...) Valós lemaradásokat nem lehet a végtelenségig titkolni, legkésőbb a közösségbe kerüléskor úgyis kiderül, és akkor meg lehet kapkodni!

 Sejtem én, hogy azt akarta ezzel kifejezni, hogy attól még, ha nem visszük az összes létező, a környékünkön fellelhető fejlesztésre, attól még halad a gyerek, nem kell azért rosszul éreznünk magunkat, ha épp "csak" magától, nem pedig a legdivatosabb fejlesztés hatására történik mindez, csak sajnos nem mindenkinél ilyen egyszerű a helyzet.

14 megjegyzés:

  1. Bocsi hogy így névtelenül beleszólok,de én nem érzékeltem semmi rosszat ebben a bejegyzésben.A részedről csak azt érzem,hogy a cikk rosszkor volt rossz helyen.Azaz a fejlődésneurológus miatti bosszankodásod a cikken csattant.Az az orvos tényleg nagyon bunkó volt amit mondott.De mint tudjuk nem az orvosok segítenek hanem a gyógytornász,masszőr,ápoló,ANYUKA! stb...Ne vedd fel bármit is mond.A gyereked hozzád született le rád van szüksége és a te segítséged lesz a legjobb számára.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy senki nem képes arra, hogy valakinek eldurrantsa az agyát. Mindenki maga dönt arról (igen, dönt), hogy valamin feldúlja-e magát vagy nem, hogy eldurran-e az agya, vagy sem.

      Törlés
    2. Ne kérj bocsánatot, ha zavarnának a névtelen hozzászólások, akkor beállítottam volna olyanra, hogy ne lehessen úgy kommentelni.
      Sajnos, az a nagy gond, hogy sok orvos, mint az a fejl.neurológus is, a gőg miatt képtelenek a csapatmunkára, pedig egy komplexebb probléma megoldásához ez szinte elengedhetetlen (lenne).
      Biztosan érzékenyebb is vagyok erre a témára, és az olyan megfogalmazási hiányosságokat is észre veszek, ami másoknak fel sem tűnik. Valószínűleg nem az volt a célja, hogy eldurrantsa az agyam, de sikerült neki. :D

      Törlés
    3. A 2013. november 7. 18:02-es, Névtelen hozzászólónak:
      Akkor ezek szerint rossz döntést hoztam. Biztos nem ez volt az első, és nem is az utolsó ilyen az életemben...

      Törlés
  2. Kedves Kati!
    Nemrég találtam rá a blogodra, még nem értem a "végére", de tökéletesen egyet értek veled! Az ilyen kijelentések olyan szintű általánosítások, amit biztosan iszonyú rosszul eshetnek azoknak az anyukáknak, akik mindent megtesznek a gyerekükért, és kiderül, hogy probléma van a gyerek fejlődésével.
    Egyéb lelkesítőt nem tudok írni, csak annyit, hogy kitartást, sok erőt és mihamarabbi javulást kívánok Nektek!
    Üdv:
    szinténKati

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Kati!
      Igen, pont az általánosítás és a pontatlanság zavart. Na meg persze a sok "hozzáértő", mellveregető anyukák hozzászólásai is felháborítottak (játszok vele, olvasok neki, és fejlődik, mint a pinty), és főleg azért mert jól tükrözik, hogy az emberek többsége azt gondolja, hogy ha a gyerek nem úgy fejlődik, akkor arról márpedig a szülő tehet. Sajnos ezt a való életben is sokszor megkapom, hol burkoltan, hol kevésbé... :(
      Köszi a jókívánságokat, mi is bízunk a legjobbakban, csak kár, hogy nem lehet egy kicsit a jövőbe kukucskálni. :)

      Törlés
  3. de szerintem ti pont jókor kaptátok el a problémát és biztosan sokat fog fejlődni a kislányod. próbálj türelmes lenni (gondolom ez a legnehezebb, főleg, hogy minimális a visszajelzés) és ne add fel. én ismerek olyan aspergeres kisfiút, akit nagyon sokat fejlesztettek és gyakorlatilag már nem lehet megmondani róla, hogy ő "kicsit más". a melldöngető anyukákkal, meg Vida Ágikkal ne foglalkozz, beszélgess inkább sorstársakkal, ha úgy látod, hogy segít. tudom, hogy nagyon nehéz lehet, nagyon együtt érzek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nagy szerencse, hogy hamar nyakon lett csípve! Sokat számít, hogy mikor történik a közbelépés. Persze, ha később, akkor is rengeteget segítenek a fejlesztések, de azért nem mindegy.
      Na igen, a türelem... Világ életemben egy most, rögtön, ízibe hozzáállású ember voltam, viszont most kapom rendesen az élettől a leckét.
      Nekem az a nagy álmom, hogy elérjük, hogy idővel eligazodjon a világunkban, és amennyire csak lehet, beilleszkedjen, és ami a legfontosabb, hogy boldog legyen. Szerencsére nagyon jól reagál a fejlesztésekre (sokszor ez perdöntőbb, mint az, hogy ki milyen fokban érintett). Jó olvasni olyanokról, akiknél ennyire látványos eredményeket lehet elérni, mint az általad említett kisfiúnál. Hála sok ilyen pozitív történetet olvastam, és mikor a béka segge alatt vagyok, akkor ez segít talpra állni. :)
      Nagy mázlim, hogy összehozott a sors olyan érintett gyerekek anyukáival, akik nagyon sok hasznos tanáccsal látnak el, és még le sem hurrognak, ha épp nyavalygósabb a kedvem. Eleinte úgy kezdtem ebben a klubban, hogy "bocs, hogy megint hisztizek", mire leteremtettek, hogy nem kell ezért bocsánatot kérni, ez nem az a hely. :) És nekik (is) köszönhetem, hogy nem vártam, hanem a sarkamra álltam.
      Köszönöm! Tényleg nem könnyű, de mikor mondjuk megölelt nemrég először, úgy rendesen a kis karjaival, az kárpótolt. És még biztos sok ilyen kis csodát fogunk Tőle kapni. :)

      Törlés
  4. Kedves Kati! Nem régóta olvaslak, úgy nagyjából képben is vagyok a veletek történtekkel. Bevallom, nálam is kiverte egy kicsit a biztosítékot, én is olvastam a FB-on a kiírást. Nos, nekem ikerlányaim vannak, 32. hétre születtek. Gyönyörűek, okosak, úgy néz ki, hogy nincs semmi gond, DE!!!! jártam velük egy éves korukig korai fejlesztésre. Én abban szerencsés helyzetben voltam, hogy a gyerekorvosunk, a konduktív pedagógusunk és a fejlődésneurológus (az utolsó kettő egy helyen volt, össze is dolgoztak), csakis támogattak minket a fejlesztésben. És azt gondolom, hogy az volt az iszonyatosan nagy szerencsénk, hogy időben!!! odakerültünk, a szakértő látta, hogy mit kell fejleszteni rajtuk. Ha maradok az "inspiráló" környezetben,itthon, mert persze, én is nyilván a legjobbat akartam a csajoknak, akkor meglátásom szerint, ma nem lenne papírunk arról, hogy minden rendben velük. Szóval én megértelek! Bízom benne, hogy nálatok is hamarosan minden jóra fordul. Zsuzsa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úristen, annyira jó volt olvasni, amit írtál, mert a saját, és sok más szülő személyes tapasztalata pont az ellenkezője, mint amiben részetek volt! Úgy örülök, hogy azért van ilyen is, és csak tudnak a szakemberek együtt dolgozni, és hatékony segítséget nyújtani!
      Azt megkérdezhetem, hogy ki javasolta a fejlesztést? Itt mifelénk sajnos inkább lebeszélik az embert, és az "ej, ráérünk arra még" a kedvenc dumájuk...
      Nagyon örülök, hogy minden rendben van a lányaiddal!!! :)

      Törlés
    2. Nálunk a gyerekorvosunk ajánlotta, a csajok 4 hónapos korában. Fiatal, agilis, másképpen lát dolgokat,- már bocsánatot kérek, hogy ezt írom-, mint sok idősebb gyerekorvos, akik még a régi "tanokat" vallják. Pont ezért (is) kerestem fiatal gyerekorvost. Biztos vagyok benne, hogy nektek is nagyon sokat fog jelenteni a fejlesztés. Persze, tudom, más a gond, de mindenképpen csak hasznára válhat a kislányodnak! Amúgy mi nem Dévényre jártunk, hanem többféle fejlesztési módszer "keverékét" csinálták a lányokkal, de azt gondolom, nem is ez a lényeg.

      Törlés
    3. Akkor nagyon jó gyerekorvosotok van. Ilyenből kellene több... Egyetértek veled, hogy sok esetben szerencsésebb egy fiatalabb dokit választani. A mi régi dokink, aki egyenesen pénzlehúzásnak tartotta a Dévényt, már nem mai csirke volt. :) Az új viszont fiatal.
      Szerintem sem az a lényeg, hogy mivel, hanem hogy fejlődjön a gyermek, csak sajnos ugye itt jön a képbe a módszerek háborúja... Ami szintén nem a "főszereplők" érdekeit szolgálja.

      Törlés
  5. Szerintem ez a bejegyzést nem azoknak írta Ági, akiknek a babája fejlesztésre szorul, hanem azoknak, akik túlaggódják a dolgot. Mi is jártunk Dévényre pár hónapig, mert a lányom hipotón volt. Nekem jólesett Áginak ez a gondolata a téma másik oldaláról: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10151356741172391&set=a.451409282390.247099.237724127390&type=1&relevant_count=1

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elolvastam az általad linket bejegyzést is. Ez teljesen rendben van. DE: az általam kiemelt bejegyzésben, mivel hiányzott belőle az a szerintem fontos dolog, hogy abban az esetben tud a baba önerőből fejlődni az inspiráló környezet hatására, ha nem eltérő fejlődésmenetű. Bennem ez a bejegyzés pontosan olyan érzéseket ébresztett, mint amiről az általad linkelt cikkben ír, vagyis hogy sok szülőben bűntudat van, ha eltér a csemete. Mivel az általam kifogásolt írásban általánosítás volt, így magamra vettem.

      Törlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...