Például, hogy késett a rinya poszt... Még a nallány szülinapja környékén ígértem, hogy leírom, hogy mik is fájnak, és csinálnak ki; de engem úgy ledöntött a lábamról egy megfázás, hogy még panaszkodni sem volt kedvem. Sőt, még sokszor gépezni sem. Na nálam ez jelzi, ha tényleg szarul vagyok... Több, mint 1 hete náthásak vagyunk, de Hannesz ugyanúgy pörgött, ekkor sem állt meg egy percre sem. Honnan van ennyi energiája??? Én döglődtem, vegetáltam, rajta meg csak annyi volt, hogy nem kellett imádkozni azért, hogy aludjon délután. Egész télen szinte alig voltunk betegek, most meg 1 hónappal ezelőtt is benne voltunk. És akkor is, és most is nőtt az orromra herpesz, amit utálok, mert ennek köszönhetően az orrfúvás még "kellemesebb" volt (úgy kell elképzelni, hogy nem ám csak pár hólyag, hanem az egész orromat kívül-belül beterítő undormánnyal volt dolgom).
Viszont most, hogy írok, már nincs is kedvem összefoglalni, hogy miktől borultam ki. Röviden annyi, hogy kissé elfáradtam az elmúlt 2 évben, mert ezalatt egyetlen 1 olyan hónap volt, amikor semmiért nem "kellett" aggódnunk. És az olyan csodás érzés volt. Zavar, hogy nem tudom, hogy mik a kilátások. Persze bizakodó vagyok, de akkor is idegőrlő a bizonytalanság. Mert míg a Dévénynél tudtam, hogy addig kell vinni, míg megtanul járni, most nincs ilyen határidő, és az is rejtély, hogy vajon mit lehet kihozni a kisasszonyból. Én úgy vélem, hogy sokat. :)
Eddig is volt, hogy úgy éreztem, beleestem egy gödörbe, és nem volt ötletem sem, hogy hogy kászálódjak ki. A mostani majd 1 hónap viszont ezeknél is rosszabb volt, valahogy úgy éreztem, mintha iszapba ragadtam volna, és minél inkább kapálóztam, annál mélyebben belepett a trutymó. Reggelente nem volt kedvem felkelni, türelmetlen, idegbeteg voltam. :( Haragudtam az egész világra, irigykedtem azokra, akiknek "normál" gyereke/gyerekeik vannak. Aztán eljutottam oda, hogy már nagyon untam ezt a sok negatív érzést, és mondom ez nem állapot. Elkezdtem hát pár napja inni citromfű teát + szedálom magam Sedatif PC-vel, és sokkal jobb a kedvem, már hozzá tudok állni a dolgokhoz máshogy és ennek nagyon örülök. Sokan csak placebónak tartják a homeopátiás készítményeket, de én már többször megtapasztaltam a saját bőrömön, hogy milyen hatékony, úgyhogy hurrá.
Azt sokszor olvasni/hallani, hogy a gyerekek mennyire különbözőek, mennyire más ütemben fejlődnek. Viszont, persze egyértelmű és világos, hogy ez a szülőkre is igaz, de valahogy mintha ezt a gyakorlatban az emberek nem akarnák elfogadni. Rengetegszer érzem azt, hogy kötelező elvárás, hogyha egy gyerkőc problémás, akkor azt is egy az egybe le kell tudni nyelni, mindig erősnek kell lenni. Biztos vannak olyanok is, akiknek ez könnyedén megy, én sajnos nem tartozom közéjük. Hiszem és tudom, hogy idővel könnyebb lesz, de még sokat kell tanulnom, formálódnom, fejlődnöm, erősödnöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése