Én és Férj eléggé padlót fogtunk az utóbbi pár napban, tavaly könnyebb volt, mert azt hittük, hogy egy kis Dévénnyel rendbe lesz téve, és onnantól már tényleg "csak" szülőkként kell funkcionálnunk, de idén rá kellett jönni, hogy még sok melónk lesz vele, és ez nem mindig könnyű. Tegnap megnéztem annak a dokinak a profilját a facebook-on, akinél szültem, és eléggé felzaklatott /nem tom, miért csináltam/. Egy flegma, felfújt hólyag, a tökéletes kis családjával... Sírtam is sokat az utóbbi pár napban, pedig Isten biza', hogy nagyon ritkán szoktam, de most még a keddi koraiba is kibőgött, puffadt szemekkel mentem. :(
Természetesen előtte amennyire csak lehetett, titkoltuk a bennünk kavargó vihart, és minden erőfeszítésünkkel azon voltunk, hogy azért vidáman teljen a mai nap.
A hivatalos buli szombaton lesz, várom már! Ma egyedül anyu ugrott át, hozott tortát (a poén kedvéért csokitortát, mert ugye állandóan azzal jön, hogy azért ilyen a lány, mert nem kap elég csokoládét...elmondása alapján nem célzás végett vett ilyet, hanem mert csak ez az íz volt 4 szeletesben.)
Ma voltunk korai fejlesztésen is, ahol történt egy óriási dolog: elfújta a drága a gyertyát, először életében (és másodjára is). :) Amióta járunk, mindig gyakorolják, meg volt, hogy néha itthon is, de eddig csak a szemével szuggerálta, és úgy valamiért nem sikerült. De ma igen. A tortáján lévőt ismét az erős nézéssel szerette volna "elfújni", így Apa segített. :) Boldog szülinapot a mi kis Tündüsünknek!
 |
| Akkor és ma :D |
Így utólag is Nagyon Sok Boldog Szülinapot Hanninak!!!!!!!!!!!
VálaszTörlésA nem könnyű úton, pedig csak előre nézz, és meglátod az úton a fényt, csak ne add fel!!!!!!!!! Veletek vagyunk!!!!
Köszönjük szépen a köszöntést! :)
TörlésIgyekszem, egyelőre nem túl sok sikerrel előre nézni. Úgy érzem a múlttól, és annak következményeitől nem tudok szabadulni, és nagyon a gödör alján vagyok jelenleg, de muszáj kimászni belőle, mert egyszerűen nincs más választásom. Köszönöm a támogatást is!