Szocializáció

 Hanna társas viselkedésén van még mit csiszolni... Mikor sógoréknál voltunk karácsonyozni, nem lepett meg a viselkedése. A két fiú unokatesóról (5 és 8 évesek) nem igazán vett tudomást, sőt, mikor megérkeztünk, elkezdett zokogni szegénykém. Mondjuk egyszer megfoghatta a nagyobbik fiú a kezét, és be is ment velük a gyerekszobába. De utána bezárkózott a kis világába. Ezt általában úgy szokta, hogy valamivel nagyon elkezd szöszölni, ezen a délutánon pl. dobozba pakolt ki-be, és közben olyan, mintha megszűnne a kapcsolata a külvilággal. Ennél van egy kissé veszélyesebb dolga is, ez a járkálós szám, amiről már van fent videó. Akkor van baj, ha túl közelről bámulja a maga előtt tartott tárgyat, és így nem veszi észre az útjába álló akadályokat. Így történt, hogy szegénykém ezen a délutánon jócskán lefejelte az asztal sarkát. :(
 Nemrég jöttek barátnőmék, nekik is két kisgyerekük van. A kicsi fiú 15 hónapos, a lány pedig 4 éves. Mindannyian a gyerekszobában voltunk, míg ő a mi szobánkban. Volt olyan többször is, hogy csak úgy elkezdett zokogni. De nagyon durván, óriási könnyeket hullajtva. Annyira sajnálom ilyenkor, főleg azért, mert ha valakinek nincsenek gondjai a társas kapcsolatokkal, akkor is sokszor nehéz beilleszkedni, nemhogy így. :( Ilyenkor elkap az aggodalom a jövőjét illetően, és féltem nagyon őt a világtól.
 Barátnőm szerint a lánya is tök ilyen volt kicsinek, és ő azzal magyarázza, hogy mindkét csajszi kos csillagjegyű... Nem tudom, én nem igazán hiszek az ilyenekben. Meg valahogy Hannában van olyan, amit eddig más gyerekeknél nem tapasztaltam, valamiféle közöny a többi ember iránt. Eleinte picit érdeklődik, ami annyit tesz, hogy rájuk néz, de ennyiben kimerül.

 Most, hogy a nyelve megeredt, volt rá példa, hogy elbizonytalanodtam, úgy éreztem jókora marha vagyok, hogy bizottság elé viszem. De aztán a viselkedése, a furcsaságai megerősítenek abban, hogy igen is szüksége van fejlesztésre. Holnap kell hívnom a korai fejlesztőt. Várom nagyon, hogy elkezdjük, kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz.